filmek

Hát ebben a hónapban sem volt nagy kedvünk filmet nézni. Meg most már ugye hbo max van, nem hbo go, nekem egyébként kevésbé tetszik az új felület, pl. nem mutatja, hogy mely filmek fognak kiesni a kínálatból a hónap végén, cserébe kapunk pár frissebb filmet, de ami igazán érdekelt, a Dune meg a Matrix4 már láttam a moziban.

Na, remélem lesz még olyan hónap, amikor minden napra jut film. Azért a szokásos sorozatokat nézzük, van ami kifut következő hónapra, akkor majd sorra kerül, de ez most tényleg szegényes hónap lett megnézett filmek szempontjából. Persze, van Ukrajna helyette...

Heaven & Earth (1993): Egyik első keleti témájú film volt amit láttam, ez és A Nap Birodalma bizonyára jelentős szerepet kapott abban, hogy valamikor annyira bele voltam bolondulva Ázsiába. Még mindig bejött, de érdekes, hogy mely részletek maradtak meg, melyek nagyítódtak fel és melyek vesztek el az idők során. Nem, nem fogom leírni őket, lusta vagyok és ez a blog bármennyire is pszichoanalízisnek tűnik, nem az. Ez és az NBK miatt Stone sokáig a kedvenc rendezőim egyike volt, sajnos mostanában elment egy irányba...

The Electrical Life of Louis Wain (2021): Ez a film egy fickóról szól, aki rengeteg jó macskás képet rajzolt, talán részben neki köszönhetjük, hogy a macskák az őket megillető népszerűségnek örvendenek a társadalmunkban. Már csak ezért is érdemes megnézni, meg hát a Cumberbatch is egész jó.

Zene

Turning Red

Érdekes volt, jó volt, érdemes volt megnézni, de az tuti, hogy a zenéjét nem fogom hallgatni, szerintem egy kicsit túl tolták a tini zenei témát, bár lehet, hogy tényleg ez az életük, akkor viszont jó, hogy kimaradok belőle.

Szóval alapvetően tetszett, érdekes az ív a harsány bevezető és a visszafogottan felemelő vége között, de azért nem sokat tesz hozzá az "az légy aki vagy" témához, bár gondolom néhány újranézéssel érdekes kapcsolatokat lehet felfedezni benne, de azért nem alapmű a Pixar filmek között (jó, mondjuk a Carsnál azért sokkal jobb).

Persze lehet, hogy egyszer még zseniálisnak fogják tartani, mert nagyon merésznek tűnik ahogy beletenyerel a tinilányok világába, meg lehet van benne valami nagy csavar ami nekem teljesen kimarad, mert nem emlékszem már semmire a Tao Te Kingből, szóval ajánlani tudom, mert technikailag nagy lépésnek tűnik a szőr animálása és renderelése tekintetében és a történet is kedves, az első 5 perc krindzsét leszámítva.

Zene. Ez most a Mulanból, mert komolyan nem tudom ajánlani a betétdalt.

az új klíma háború

Elolvastam a Michael Mann új könyvét, hogy nektek már ne kelljen.

Sajnos engem egyáltalán nem győzött meg. A könyv nagy része arról szól, hogy Amerikában hogyan siklatták ki a különböző kapitalista érdekcsoportok az érdekeik ellen fellépő tudósok munkáját, ami persze a közjót szolgálta volna. Legtöbbször egyébként a tudósok nyertek, de hosszú és nehézkes harcok árán, ezért van még ózonrétegünk, meg a cigarettákon írja, hogy rákot okoznak. Aztán rátér a klímaváltozás problémájára is, amelynek népszerűsítésében ugye nagyon fontos szerepe volt, de az a következtetése, hogy a megoldás az, hogy:

1. ne hallgassunk a doomerekre

2. bízzunk a gyermekekben

3. tanulni, tanulni, tanulni

4. rendszerszintű változásokra lesz szükség (leginkább szén-dioxid adóra)

Sajnos nem igazán bizonyít semmit ezek közül az állítások közül, amelyekkel egyébként nagyjából egyet is értek, kivéve az elsőt. Ugyanis én is doomer vagyok, azaz azzal ijesztgetem az embereket, hogy az emberiség el fog pusztulni, ami szerinte az emberiséget apátiába taszítja és így már nem is akarjuk megoldani a problémát. Ehelyett ő azt javasolja, hogy szavazzunk klímaváltozásban hívő politikusokat és ők majd megoldják a problémát, ami nem is olyan nagy, még nincs veszve semmi, ne ijesztgessük az embereket itt. Majd egyszer fogok írni egy bejegyzést arról, hogy miért vagyok én doomer, itt csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy az ő doomerellenes érvei tökéletesen használhatóak a "jól kell szavazni és minden rendben lesz" álláspont kritikájára is, ugyanúgy "elaltatja" a cselekedni óhajtókat.

Nagy csalódás nekem ez a könyv, pedig azt reméltem, hogy igazi dolgokról fog szólni, amelyek konkrét optimizmusra adnak okot. Lehet, csak másképp látjuk a Zámerikai politikát.

Zene

az játék előrehaladottáról

Több mint három hónap óta megint tettem videót a játékról.

Ez most megint elég nagy falat volt nekem. A fények tudnak már mozogni, meg árnyékot vetni, sőt a két dolgot külön-külön és egyszerre is tudják csinálni. Mozgó árnyékot vető fényeket nem is csináltam még, persze utoljára amikor komolyabb grafikát programoztam, még egyetemista voltam, annak meg már lassan 20 éve. Akkoriban még a sedó meppek csak elméletben voltak jó ötletek, illetve kis felbontásban egy-két karakterre már használták a játékok, de nemrég nyomtam le a Halo-kat megint és hát nem nagyon volt árnyék az első részekben. Meg is lepődtem ezen, gondoltam, hogy akkor majd az én játékomban lesz, de mostanában, mire befejeztem nagyjából a programozásukat, kezdtem gondolkodni, hogy mire is fogom őket használni. Hát, reméljük jön valami jó ötletem majd.

A statikus fényeket is újraírtam, mostmár nem lájtmeppet számolok, hanem csak a fények indexeit tárolom (8 biten, hogy jó legyen, ami ugye 8-ra limitálja minden felületre eshető fények számát, de sok memóriát spórolok vele). Most már pilloghatnak, színt válthatnak, sőt, irányt is, csak éppen pozíciót nem. Na, már csak egy jó művész kell, aki kezdeni is tud mindezzel valamit. :)

Közben meg rájöttem, hogy a lua nem nekem való. Rossz abba gondolni, hogy komolyabb algoritmusokat implementáljak vele. Annyira megszoktam a statikus típusokat, hogy nem tudok élni nélkülük, pedig próbálom betartani a konvenciókat, amelyek segítenének, hogy mondjuk a függvények szignatúráját ne kelljen mindig megnézzem, de valahogy az egész olyan kusza nekem, könnyebb nekem a C++, még a lassú fordítási időkkel is. Amúgy is én az az ember vagyok, aki néha órákig írja a kódot anélkül, hogy fordítana egyszer is, a modern eszközök ezt már lehetővé teszik. Ez mind hiányzik a luaból, vagy csak én nem tudtam rendesen feltenni mindent VSCode alá. Fura érzés volt az utóbbi napokban, hogy féltem a lua kódot írni, mert úgyis stupid bugokba futok, régen éreztem ilyent.

Na meg aztán, most kimaradt vagy 10 nap a háború miatt is. Remélem lassan visszarázódom. Még olyan sok mindent meg kell csinálni, néha teljesen elmegy a kedvem az egésztől. Szerencsére akinek támogatnia kell, az támogat ebben a bolondságban.

Zene.

Dicsőség Ukrajnának

Hmm, ha Kína tényleg beszáll az oroszok oldalán a háborúba, akkor azt hiszem, mire véget ér ez a háború, nem fogunk ráismerni a világra, vagy a világrendre. Én azt hittem, még van legalább 20 évünk lassan megfőni, mint béka a levesben, de ez egyáltalán nem biztos már.

Zene.

Dicsőség Magyarországnak

Én nem vagyok magyar állampolgár, sok mindenről nincs szükségem cetlire, ez egyik ilyen dolog.

Azért van véleményem Orbán Viktorról, de nem írom le.

De ha már annyi hülyeséget írtam erre a blogra, akkor színt vallok a következő választásokról is, másképpen magamnak sem vagyok hihető.

Én azt szeretném, hogy Orbán Viktor nyerjen a következő választásokon. Ugyanis most nehéz idők jönnek, lássuk mire képes ellenszélben. Egyébként meg nem fenyegeti semmi nagy probléma Magyarországot és a magyarokat se, lehet, egy kicsit kevesebb túró rudira meg borsodira futja majd és lehet Hévízre kell menni legközelebb nyaralni.

Szavazni nem fogok, mert tényleg nem hiszek abban, hogy jogom lenne beleszólni a magyarországi választásokba (és nem csak azért, mert nem fizetek adót ott), meg a híreket sem fogom követni nagyon, majd csak négy év múlva leszek kíváncsi, merre is gördült a szekér.

Zene.

a vég kezdete, a kezdet vége, a vég vége, a kezdet kezdete, meg amúgy is

Mától feloldották a koronavírus pandémia kezelésére bevezetett összes korlátozást. Szeretném úgy gondolni, hogy túl vagyunk a nehezén. Már csak az orosz-ukrán háborút kell lezárni, lehetőleg ne tartson két évet, ha kérhetem.

Na, csak ennyit akartam, nincs kedvem viccelődni, de még okoskodni sem, aludni szeretnék.

Zene.

Dicsőség Ukrajnának

Ma van az első nap, hogy elhiszem, Ukrajna megnyerheti a háborút. Persze, remélni eddig is reméltem, csak nem gondoltam valósnak az esélyeit. De mától Ukrajnára szavazok. Mégpedig azért, mert Oroszország el fogja veszíteni a háborút, ugyanis a gazdaságukat a béka segge alá bombázzák. Na nem a szankciók, azok elég kellemetlenek, de lehet velük élni. Hanem az, hogy minden cég megszünteti a kapcsolatait velük. Ezt pedig nem lehet túlélni a 21. században. Talán Kínának sikerülne, mert ők gyártják a termékek nagy részét, meg esetleg Amerikának, mert ők talán elég hamar fel tudnának húzni még néhány csip gyárat, bár arról fogalmam sincs, az ASML-t mennyi időbe tellene helyettesíteni. De az összes többi ország, ha nem tud orvosságot, számítógépeket, szoftvereket, repülőket, hajókat, autókat, satöbbit vásárolni a többitől, akkor meg van lőve. Márpedig Oroszország most éppen ebben a helyzetben találja magát. A kérdés csak az, hogy hány ukrán fog meghalni addig, amíg megértik, hogy itt a vég, rendezni kell az ügyeket, bármi áron.

Úgy is lehet fogalmazni, hogy ezt a háborút a cancel kultúra fogja megnyerni Ukrajnának. Példa nélküli.

Zene.

Dicsőség Ukrajnának

Nem tudom, honnan jön az, ami kijön mindenkiből háború esetén. Én például nem tudok leszállni a hírekről és a tuitterről, de ezt nem hiszem, hogy evolúciós túlélési stratégia lenne. Ugyanakkor meg az, hogy az oroszokat kollektíven bűnösként kezeljük, valószínűleg evolúciós eredetű. Nem csak jelezni kellett a népirtással kacérkodó törzsfőnököknek, hogy az ő törzsét is kinyírják, ha lehetőség adódik rá, hanem be is kellett váltani azt, mert minden blöff csak egyszer működik. Legfennebb kétszer. Persze jó lenne, ha már mindenki fejben megérkezett volna a 21. századba, de úgy tűnik, egyesek még középkori birodalmakról álmodnak végtelen szántóföldekkel.

Az mindenesetre valamiképp megnyugtató, hogy úgy tűnik, az oroszoknak egyelőre nem sikerült fogást találni az ukránokon, akiken látszik, hogy az utóbbi 8 évet készüléssel töltötték az orosz invázióra és a világ is beállt rendesen mögéjük, aki meg nem, az majd megbánja valamikor. Persze a ruszki medve akkora, hogy lehet, még így is nagyon csúnya lesz a háború vége, szerintem van az a vonal, amit már a nyugat nem enged túllépni, de egyértelmű, hogy most még azt nézik, hogy Putyin hogy ássa a saját sírját. Talán még bátorítják is. Talán egyesek már arról álmodoznak, hogy hogyan győzzék meg az orosz sztyeppét, hogy ledobja Moszkva rabigáját.

Nincs valami nagy kedvem élni se mostanában, dolgozni is alig sikerül, de hát legalább nem a mi ablakunk alatt robbannak a bombák, szóval nem sírok.

Zene.