a mesterséges intelligencia jövője

Ezzel a címmel volt a tegnap egy előadás, a 11. Szociológus Napokon. (Fészbuk videó, egy óra körül kezdődik, nem tudom, meddig marad fenn, nagyon nem vagyok témában a fészbukos videók élettartamáról)

Ebből a cikkből értesültem róla.

Ugyebár az sejthető, hogy engem érdekel a téma, de fogalmam sincs, hogy mennyire téma ez egyáltalán itt Kolozsváron a mostani egyetemi közegben, szóval duplán meglepett, hogy a szociológusokat érdekli.

Igazából eléggé csak fél füllel hallgattam az előadást, közben a lua-val hadakoztam, szóval csak egy benyomást szeretnék megörökíteni.

Az volt számomra az érdekes, hogy mennyire lefutott témaként kezelte az előadó azt, hogy a mesterséges intelligencia itt van és egy-két évtizeden belül teljesen fel fogja forgatni a világot. Minden tevékenységi területet fel fog forgatni a mesterséges intelligencia, ezért jó lenne felkészülni erre, de azt persze nem tudjuk, hogy hogyan.

Számomra az a fura, hogy ez nagyon nem a ménsztrím tudomány álláspontja, én leginkább informatikusok és agykutatók véleményét szoktam meghallgatni ilyen témában, de azok általában a következő 50 évben nem látják megvalósíthatónak az emberi szintű mesterséges intelligenciát. Persze, van néhány csillogó szemű fiatal, akik ráadásul rengeteg pénzt is nyerhetnek azon, ha véletlenül tényleg összejön 10 éven belül a dolog, de a magukra valamit adó tudósok általában nagyon szkeptikusan állnak hozzá.

Én egyébként egyetértek az előadásban elhangzottakkal, inkább az érdekelt volna, hogyan is fog a társadalom ebből jól kijönni, de az vagy nem hangzott el, vagy elkerülte a figyelmemet. :)

Azért is furcsa volt nekem a kérdésfeltevés, mert nekem a társadalom tudományok eddig úgy éltek a fejemben, mint amelyek a múltbéli gondolkodók hibáinak analíziséből élnek, nem igazán foglalkoznak egy konstruktív jövővel, az elméleteik olyannyira a múltbeli modellekre építenek, hogy talán már nem is lennének relevánsak, ha nem öntenék őket nyakon egy kis statisztikus szósszal, ami kihozza, hogy három értelmetlen dolog közül az egyik relevánsan írja le a valóságot és ezt mindenki beveszi. Szerintem olyan mérőléccel ahogy ők mérnek, nem igazán lehet leírni a társadalmat, de még nincs meg a technológia, hogy mindenki mellé ültessünk egy kérdezőt aki ki tudná szűrni, hogy melyek az igazi ellentmondások a világképünkben és melyek azok, amelyekre nincs energiánk reflektálni. Az utóbbi évtizedek politikája és az azt övező rengeteg közvélemény-kutatás még csak rátett az ilyen irányú szkepticizmusomra. Amikor csak rossz válaszok között lehet választani, nem tudom mennyire releváns a válasz.

Szóval örvendek, hogy az ifjú szociológusok már a szingularitásra készülnek.

Zene.