Csokiország

Gyergyó

Floroiu tó

Minden kis kék pont...

...egy galaxis.

Gyergyó

Szomorú jövő 7

Vannak ugye a nagy bankok, amik rengeteg pénzt vertek el és ha nem adunk nekik még több pénzt, akkor aztán jön a nemulass és amúgy is, bízzunk bennük és fogyasszunk, akkor minden jó lesz.

Ez is eljött

Itt az ideje disclaimert írni, most hirtelen ennyi sikerült:

This is my personal blog. The views expressed herein are mine and do not represent the views of my employer or any other third party.

Nah

Nekifogtam végre én is google readert használni.

Drága kisz mikroszip

(kösz, Jack)

Drága kisz planéta

(innen)

Új vinyó

Úgy tűnt, bedöglött a régi Samsung vinyóm (adott már ilyen jeleket az utóbbi napokban, meg aztán, lassan 8 éves lesz, ha jól emlékszem, első év vége felé vettem az akkori új gépet), hát felkerekedtem 6 után, hogy végre vegyek egyet, a neten megnéztem, olcsónak tűnt, de sajnos egyetlen számtech üzlet sem volt nyitva, kénytelen voltam elmenni a mallba. Az egyik nagy üzletben, csak GTA4-ező srácok meg külső vinyók voltak (már azokból a dolgokból, ami érdekelt éppen :)), a másikban volt, kicsit drágábban, de nagyon elkapott a vinyó vehetnék, úgyhogy megvettem egy ultra ata-s (az én gépemben még nincs s-ata és már nem is lesz :)) seagate barracudat, 160 gigásat. Ha ez is kitart annyit, mint a régi, az jó lesz, 5 év garanciát vállaltak rá, mondjuk a gépben levő másik vinyó mellé tettem pont, remélem nem sütik meg egymást, szellőzés nuku a házamban, igaz, az is lassan 5 éves lesz, akkor még nem volt divat. Persze nem valószínű, hogy a többi komponens kibírja azt az időt. Bár lehet, hogy várok még 25 évet, és egy ilyen 10 petaflopos szuperszámítógép asztali verziójára váltok legközelebb. :) Egyébként ahhoz képest, hogy bedöglöttnek könyveltem el, néhol 25 megával tudtam átmásolni az adatokat a régiről az új vinyóra, szóval lehet kicsit elsiettem a dolgot. :)

Maki

Itt nincs maki és nem is lesz, soha. Maki.

Ezt a J.K. Rowling beszédet azért talán érdemes elolvasni. A végén még oda jutok, hogy csak elolvasok egy heripottert, bármennyire is elborzaszt az óvodás mágia gondolata, az eddig gyűjtött kettes számú pozitív bizonyíték, hogy a kedves írónő gazdagabb mint az angol királynő (meg az egész femili).

Maki.

Ömlesztve

Amikor levittem a szemetet, pont ott voltak a szemeteskocsit terelgetők, meg egyébb szemetes dolgokat intézők, az egyik pasas szó nélkül intett, hogy hova dobjam a hozadékot. Kicsit elgondolkodtam a felelősségtudatos munkavégzésen, bár azt hiszem, alapvetően rosszul közelítem meg a kérdést (már ami a módszert illeti, de sajnos nagyon beleszoktam ebbe a módszerbe).

Aki arra kíváncsi, hogy mennyi az összege annak a játéknak, amit az emberek meg a politikusok játszanak, menjen Tusványosra. Aki meg arra, hogy mi az optimális nyerő stratégia, az menjen az első nyári vándoregyetemre.

Aki azt szeretné tudni, mi a játékelmélet, az felvételizzen matematikusnak (esetleg informatikusnak).

Aki szeretne látni pár szép képet, az megnézheti Blue fotóit.

Valaki feltöltötte a mannára a filmtett táboros filmeket, az enyém is felkerült, elég fájdalmas volt újranézni. Szerencsére azóta minden filmes gondolatom elhamvadt és szombat este még a Hancock című filmet is élveztem a Repcsiben.

Az ehónapra (nem) tervezett egyetlen posztot olvashatták, see you next monsssss.

A vissza nem térő 300. bejegyzés

Pontosabban a 301-edik, de mivel a négy draftolt közül az egyik biztosan elkészül valamikor majd a jövőben, a másik három viszont biztosan nem, ezért nyugodtan kijelenthetem, hogy ez az a bizonyos 300-adik. Meg amúgy is, nagyon túl akartam már ezen esni, ezért is ez a mai nagy bejegyzésáradat. Az előző ilyen bejegyzés 2007 januárjára esett, szóval egyre lassabban jönnek össze a százasok. Ez persze csak jó, már rég le kellett volna törölnöm ezt a blogot, de egyrészt úgyis fent van a webarchive-on, szóval minek, másrészt valamiért még van néha kedvem bele írni, de általában azokat a témákat nem tartom szalon(blog)képesnek, ezért inkább hanyagolom. Továbbá még mindig úgy érzem, hogy valami gyűlt itt, kicsit bonyolultabb mint az esővíz, amiért talán kár lenne, ha lehúznám a süllyesztőbe. Amúgy is ma van a Firefox 3 nap, mindenki örvendezzen csak a webnek. Azt már persze megértettem, hogy igazán sztori archiváló ereje nincs a blognak, írni szörnyen írok és nem olvas senki, de értelem és hit nem zárja ki egymást. Szerencsére azért a hit egyre kevesebbet zaklat és az értelem sem követeli meg mindig, hogy kerek legyen a bejegyzés, vagy akár a mondat is, jogom van abba... Meg folytatni. Vannak dolgok, amiknek várom a végét, vannak amiknek nem. Vannak amiknek felváltva várom és nem várom. Pl. most ennek a bejegyzésnek nagyon kezdtem várni a végét, azért nem szeretem elengedni a gyeplőt, mármint amivel a bejegyzéseket tartom kordában, de azért néha kell. Aztán megint jöhet egy hónap szünet, ez már elég jól megy nekem. Most lusta voltam statisztikát készíteni, azt hiszem felvidítana az a jó kis lefelé tartó görbe, ami a bejegyzések gyakoriságát mutatja. Csak aztán nehogy periodikus legyen, vagy fene tudja, bizonyos forgatókönyvekben ősztől megint esik a zeső. A poszt(apokaliptikus) zápor. Addig is, everybody is free to wear sunscreen.

Szomorú jövő 6

Bebizonyítják, hogy rövid távon az éhezés a legoptimálisabb stratégia az élet meghosszabbítására.

Szomorú jövő 5

Egy nő meséli, hogy milyen jó ötlet is mém, de nem kell ám itt megállni, mert jön a tém, ami a technikai mém. Sőt, amint azt a TED-en látta, talán közelebb van az eljövetele, mint gondolnánk. Merthogy mindennek az alapja a reprodukció, nameg a mutáció, rekombináció és szelekció. És ahogy ez elég jól működik egy szinten, ugrik is egyet, eddig mondjuk csak kettőt ugrott, ahogy a gének már elég jól kezdték átadni magukat, jöttek a mémek és ők is olyan jól kezdték átadni magukat, hogy szinte kinyírták a veszélyes mémek az összes gént. De aztán úgy tűnik, azok a mémek győztek, amelyek tisztelik valamennyire a géneket és a természetes diverzitást. Ez a tisztelet még nem igen jött el a mémek szintjén, de jönnek a témek és ha nem nyírják ki a mémeket, talán még tisztelni is fogják a diverzitásukat. De azt még egyszer meg kell éljük, hogy mit fognak a témek kezdeni önmagukkal, remélem legalább a TSP feladatot megoldják optimálisan.

Szomorú jövő 4

Idősebb bácsi előadást tart a mértani sorokról, példaként a 2 hatványairól és azon érdekes tulajdonságukról, hogy mindegyik hatvány pont eggyel több az összes előtte levő elem összegénél. És már 7%-os növekedési ráta mellett 14 iteráció alatt elérjük a következő hatványt. És ami a legrosszabb, ez az elhasznált kőolajmennyiségre és az évekre is vonatkozik, bár arra nem, hogy átlátszó fóliákat cserélgetünk és mégis póverpont bemutatót tartunk. De sebaj, a politikusok megmentenek, majd elküldenek pár tengerészgyalogost, hogy húzzanak már közelebb egy napot, ha véletlenül nem jutna elég napsugár arra a pár négyzetkilóméterre, amit napelemekkel fognak beültetni. A kőolaj meg egyre fogyik, a nemzetközi helyzet meg egyre fokozódik.

Liberty city

Két nagyon különböző út vezet New York citybe és Liberty Citybe, érdemes összehasonlítani a kettőt, mielőtt elindulunk.

Nem elfelejteni

(innen)

Hírek

Leszállt a Marsra a Phoenix és kutat. Ás. És twittel is, ami nagyon rendes tőle. Abba most nem mennék bele, hogy jó lenne vagy nem, ha az élet nyomaira bukkanna.
Felfedeztek, vagyis inkább csak lefényképeztek egy új népcsoportot, vagy törzset, vagy akármit Brazilia és Peru határán, akiknek még fogalmuk sincs, hogy mi zajlik a világban. Előbb-utóbb megtudják, sajnos. Egyébként a TED-en volt egy nagyon érdekes előadás a kultúrális diverzitásról amit mindenkinek ajánlok, nekünk lehet más húrokat is megpenget, mint egy amerikainak. Érdekes a felvetése az előadónak, a népírtást bűnnek tartjuk, de a kultúrák kiírtását nem. De legalább nem veszünk el egyedül és addig is sok finom bigmeket bezabálunk.

Szomorú jövő 3

Az X-Prize newsletterben volt egy cikk Kurzweilről, meg arról, hogy megpróbálja túlélni a következő 21 évet a szingularitásig (legalábbis ő 2029-re jósolta), gondoltam írhatnék a szingularitásról.

Nagyjából akkor jön el a szingularitás, amikor az emberivel megegyező szinvonalú mesterséges intelligenciát sikerül majd készíteni. Rövid időn belül az majd kifejleszti az embernél kétszer intelligensebb mesterséges intelligenciát és akkor már nagyon nem fogjuk érteni, hogy mi történik, az emberek elvesztik a motivációjukat, hogy tudománnyal foglalkozzanak, mindenkiből irodalmár meg festő lesz. A fejlődésben megállított, hat hetes kutyákkal fogunk sétálni moziba, hogy megnézzük amint a digitális Tom Cruise és Marlene Dietrich megmenti a Földet a vogonok megszállásától, a finnyásabbja a színházban holografikus Steven Seagalt nézhet amint a Hamletet játssza. Persze, bizonyára lesznek jó dolgok is, az első ami most az eszembe jut, hogy nem lesznek politikusok.

Egyébként Kurzweil első könyve a témában már olvasható a weboldalán. Jó szórakozást.

ze fun

Hát ez nagyon vicces. Zefrank tart egy versenyt, mindenki megpróbál úgy tenni, ahogy egy régi képén látható. Verseny kiírás itt, képek itt, érdemes megnézni.

Ez igen...

Ez a Darksiders cucc elég ütős lesz, ha lesz. :)

Szomorú jövő 2

Egy másik ismeretterjesztő film arról szól, hogy igencsak fogyóban az olaj, ami ugye szinte ingyenes energiaforrásnak számít manapság még, egyetlen hordóval 25000 emberi munkaórát lehet kiváltani (óvónő órában talán akár 30000-et). Texasban is kifogyott az olaj, meg Bakuban (Azerbajdzsán) is és nagy valószínűséggel mostmár megtaláltuk az összes jelentős kőolaj lelőhelyet és ezentúl már csak csökkenni fog a termelés, míg az igény egyre növekszik, háborúk fognak kitörni az olajért, ahogyan már eddig is törtek ki és nem lesz majd repülőgép, meg autó, meg mosópor, meg műanyagzacsi, még rimmel se. Szekéren fognak majd az amcsik a külvárosból bejárni a központi munkahelyükre, Európában szerencsére ez nem olyan nagy veszély. És ameszban a benzin a legolcsóbb folyadék, még a palackozott víz is drágább nála, kólával meg nem működik sem az ótó, sem az űrrepülő.

Szomorú jövő 1

Valami hollandusok készítettek egy rovid ismeretterjesztő filmet, ami megpróbálja felnyitni az európaiak szemét arra, amit az iszlám gondol és terjeszt, nevezetesen, hogy mindenkit ki kell nyírni, aki nem hisz Allahban. Meg amúgy is, demokrácia rossz, liberalizmus rossz, stb. stb. De azért már 47 millióan vannak Európában. Azt hiszem, a legjobb stratégiája az araboknak az lenne, ha békén hagynának minket, 100 év múlva nem lesz akit legyőzni, a győzelem automatikussá válik, csak akkor mi lesz azzal a hetven szűzzel a mennyben, aki az öngyilkos bombázóknak jár?

No...

... írok én, csak nem túl gyakran, de mindig van pár dolog, amiről kötelezően jelenteni kell. Pl. a Korunk új számában a blogokról van szó, még nem olvastam el csak egy cikket, de majd megveszem megvehető formában is és akkor majd olvashatom ott és okosodhatok. Van két új blog is, amit (volt) diákok írnak, első, második.

Kitaláltam, hogy belekezdek egy sorozatba amiben összegyűjtöm az emberiség szomorú jövőjével kapcsolatos ijesztegetéseket, amelyek hozzám is elérnek és érdekesek is. Lehet, hogy egy kis kommentárt is fogok hozzájuk fűzni.

wow

Megnéztem a scene.org awardsot a bptvn, online, élőben. Történelem. For the record, nekem jobban bejött a Lifeforce mint a Debris. :)

Hehe

big-O

Otthon voltam. Nem írok róla többet, mert nem megy mostanában az ilyen.

"Édesapám magának a logikának az eszközeivel mutatta meg - apám tétele, 1931 -, hogy egyetlen adott rendszerben sem lehet a rendszeren belül megfogalmazható összes igazságot levezetni. Anyám hümmögött, egy-kettőt azért le lehetne. Édesapám őrjöngött, miről beszélsz?!, a tiszta ésszerűség, üvöltötte, nemcsak hogy nem egyértelműen definiált, de nem is lehet az. Nagyot fújt. Ha te megmondod, mit értesz ésszerűségen, akkor én tudok olyan játékot mondani, amelyben ez az ésszerűség jégre visz minket. Értesz? Anyám alig láthatóan vállat vont. Vagyis ha ésszerűen játszunk, akkor mindnyájan veszítünk, te is, én is, holott ha egy másfajta racionalitás szerint játszanánk, akkor mindnyájan nyerhetnénk, te is, én is. Ez a te bajod, bólogatott édesanyám, azt hiszed, az élet játék. Apám gőgösen megemelkedett. Az. Játék. Legjobb esetben. Azután lehajtotta a fejét, de megértem, hogy ez komoly megrázkódtatást okoz neked, szívem. Néhány évtizednek minden bizonnyal el kell telnie ahhoz, hogy emelt fővel vállalhasd az elvi korlátaidat. Édesanyám elvörösödött, nahát, Matikám, a pofátlanságnak is van határa!"

Esterházy Péter, Harmonia Caelestis, 2001, pp. 191-192

Munka

Szóval eljutottam ma munkába is.
Megfogalmaztam egy operáció kutatási sejtést.
Lefényképeztem a kutyát ahogy alszik, lehet elektromos bárányokat terelget álmában.
Végül találtam egy cikket, amiben sokkal jobban meg van oldva a feladat amin az utóbbi hónapban gondolkodgattam.
Mindent összevetve, jó kis nap volt. :)

Bloghalál

Mostanában népszerű téma a blogok halála, legalábbis mióta Nándika is hosszabb szünetet szándékozik tartani. Már komolyabb helyeken is nekifogtak elemezni a jelenséget.

Gondoltam, leírom én is a véleményem. Én azért akarom minduntalan abbahagyni a blogírást, mert egyszerűen szégyellem amiket leírtam, úgy gondolom, hogy mindenképpen hamis kép alakul ki rólam és nem akarom, hogy bármilyen kép is kialakuljon. Néha arra gondolok, hogy diákjaim is olvashatják és az nagyon rossz érzés. Egy jó blog sok mindenre jó lenne, de én nem tudok jó blogot írni. Semmit sem tudok jól megcsinálni, ami azt illeti, még a blogomat sem tudom beszüntetni rendesen. Szerencsére segít az a gondolat, hogy annyira jelentéktelen a blogom és annyira érdektelenek az emberek, hogy nem lesz semmi komolyabb bajom belőle. Eddig a bajok is elég rendesen elkerültek, ami azt illeti, mégsem érzem szerencsésnek magam miatta. Persze, sejtem, hogy miért érzem magam néha hülyén, mert gyakran annak kéne érezzem magam, de végtelen ignoranciámban csak néha tör felszínre az érzés. Az, hogy helytelenül írok, csak apró nüansz. Valami mégis visszavonz.

Pár napja voltunk operában, a Toscát néztük meg. Lassan 9 éve nézem a Toscát a román operában, de emlékezetem szerint még mindig ugyanaz a rendezés és a díszlet. Viszont mivel fél éve voltam utoljára operában, nagyon élveztem az előadást, ha Tosca igazán leugrott volna az Angyal vár tetejéről, mint ahogy a magyar operában szokta, talán akkor sem élveztem volna jobban. Eldöntöttem utána, hogy másolok a zene hallgató kütyümre operát, de mindig lusta voltam megkeresni azokat a dévédéket, amikre a buta holivudi filmek mellé felfér még egy opera is (vannak olyan dévédéim, amelyeken a 6 film mellé fennmaradó 300 megán vannak csak értelmes dolgok, sosem pazarlom el azt a helyet sem). A tegnap arra gondoltam, el tudom olvasni azt a pár cikket itthon is, nem kell elmenni a matematikusok épületéig. Erre az lett, hogy megnéztem mind a 13 részt a Lainből, a cikket meg félre tettem, hogy egyelőre nem értem azt a matematikát ami benne van. Ma tehát mindenképpen be kellett volna menni, de mivel fél óra a munkahely, nekifogtam megkeresni az egyik operás dévédét. Közben kezembe akadt az első cédém, amihez vagy 20-30 lemezen küldtem fel anno Kolozsvárra Kispistával az anyagot, hogy írassa meg, a többi meg ősi dosos játék, nagyja már letölthető. Felhoztam egyszer, hogy amíg még olvasható, mentsem le róla az anyagot, gondoltam, elérkezett a kellő pillanat. Persze, muszáj volt megnézni a lemezújságunkat, jól szórakoztam a középiskolás hülyeségeinken.
A régi (2003 decembere és 2005 októbere közt írt) blogmat sem vállalom már fel, hát még ezeket a blődségeket. Viszont támadt egy terápiás gondolatom, fel kéne tenni online, hallámsza mit gondolnak róla az emberek. Szóval itt van. A futtatásához vagy valami régi operációs rendszer kell (XP-ben nem fut, bár nem foglalkoztam a Win95 kompatibilitás fülekkel) vagy a zseniális dosbox. Lehet kritizálni, bár tippem szerint senki nem fogja, mert idáig senki nem jutott el az olvasásban. Ha valaki a másik három szerző közül azt mondja, hogy szedjem le, szó nélkül leszedem, de remélem ők sokkal kiegyensúlyozottabb emberekké váltak. Azt azért még meg kell említeni, hogy ez 96-ban készült, egy magyarországi lemezújság (The Guide) inspirációjára, a legrégebbi erdélyi portál, a Transindex még 5 évet váratott magára. Szerencsére nem is terjedt el. Azt azért sajnálom, hogy a Karcsi klónját nem vetettem fel a cdre anno. Sem az Amonét. Az azért Botit dícséri, hogy végül elég normális felülettel adódott ki a lemezújság, ő volt mindig is a maximalista, én valami buta kis szöveges módú felülettel akartam kiadni, hogy majd a v2-höz írunk jobbat. Mindig is siettem, csak nem tudom hova.

Szóval ezért térek vissza a blogokhoz minduntalan, vagy legalábbis talán ezért, amiért 14 év távlatából még viccesnek tudok ilyeneket találni. Sajnos gyakrabban fogok billentyűzetet mint kéne. Talán, ha a minőségre is adnék, nem viszonyúlnák így a bloghoz. Igaz, semmi nem lenne benne.

Az a dvd, amelyen sejtésem szerint több opera is van, olvashatatlan, de remélem, hogy a munkában sikerül majd leolvasni. Az úton pedig arról fogok álmodozni, milyen lett volna, ha az internet nem terjed el, ha még mindig bbs-ek lennének és mi folytattuk volna a lemezújságot (a következő három részt nem teszem fel, ennyi elég a kultúrsokkból). Floppypunk világ lenne. Vajon jobban érzeném benne magam?
Most akkor jobb? Nem tudom, ideje kimenni egyet, a szemetet is le kell vinni.

(l8r edit: ja igen, persze, valamikor hat-hetedikben papír újságot is szerkesztettünk a suliban, szerencsére abból már biztos nincs egyetlen példány se. Szóval rejtély számomra az írhatnék, nem is tudok írni, ja igen, van egy másik történet is, de azt még jó ideig nem fogom megírni :)))

történelmi pillanat (nemsokára) és egyéb érdekességek linkekben

A Google már a tavaly bejelentette a Palimpsest projektjét, de hozzám csak most ért el a hír. Ez nagyjából azt jelenti, hogy bármilyen tudományos jellegű adathalmazt ingyen tárolnak és megosztanak a szervereiken. Mitöbb, aki nem tudja feltölteni hozzájuk az adatot, annak küldenek egy aktatáska méretű dobozt, amiben 3 terrabájt összméretű raidolt merevlemez található. Szerintem ez legalább olyan fontos lépés a tudomány számára, mint mondjuk a Wikipedia megszületése volt. Ez az open access mozgalom nagyon tetszik nekem, amikor 2006 augusztusában írtam arról, hogy kiadják a 5-gram adatbázisukat, már gondoltam rá, hogy 1-2 éven belül biztos a neten is elérhető lesz, nem olyan sok adat az a 30 giga a Googlenek. Most meg terrabájtokat vonatoztatnak. :)

Más. Bár ígértem, hogy nem lesznek linkek, mégis lesznek, mert a del.icio.us is csak https-en keresztül enged bejelentkezni, így az sem megy a bentlakásból (kezd már eléggé kényelmetlen lenni ez a dolog). Meg amúgy is, ha már írni nem akarok, legalább a mások által írt vicces dolgokat osszam meg, amiket megint mások küldözgetnek emailben vagy emeleti bányában
mutatnak. :)

Szóval az első link, a gépi tanulás egy kis alkalmazása, de inkább a video a vicces, nem az alkalmazás.

Hans Rosling két nagyon érdekes előadást tartott a TED-en az országok fejlődéséről bizonyos szempontokból, érdemes megnézni, nekem mondjuk maga a vizualizáció legalább annyira érdekes volt, mint maga a mondanivaló. Sajnos ahogy látom, idén nem fog előadást tartani.

Hmm, remélem most nem rontom el, emailből nem valami kényelmes blogolni, na de ha igen, majd hétfőn javítom a bejegyzést. (UPDATE: hétfőn javítva :))

teszt

Mostanában nem tudok a bentlakásból bejelentkezni a bloggerre, szóval kipróbáltam ezt az emailből blogolást. Egyébként meg nem hiányzik, csak néha jó lenne kommentelni. De legalább okosabb maradok. :)

2007 a blogomban

Gondoltam, összeírogatom azokat a bejegyzéseket, amelyeket talán érdemes elolvasni a tavalyi év terméséből, hónapokra lebontva.

Január. Ekkor esett a 200. bejegyzés.

Február. Talán az ACM portal bug felfedezése hasznos lehetett másoknak is. Sajnos már nem működik a dolog.

Március. Igazából semmi, de talán érdemes megemlíteni az egyik legérdekesebb online élményem leírását, ami egy virtuális vendéglőben történt.

Április. Egy kis filo az ateizmusomról, meg a blogfesztről.

Május. Megpróbáltam sokadszorra abbahagyni a blogolást.

Június. Valamennyire sikerült is, júniusban egy bejegyzés sem született, mondjuk volt a kept és a cefp is, úgyhogy eléggé elfoglalt voltam.

Július. Semmi fontos, talán annyi, hogy írtam az első általam olvasott könyvről, amit ingyenesen terjesztenek az interneten.

Augusztus. Rengeteg egysoros bejegyzés, talán itt írtam először explicit módon egy feladatról ami érdekel és köze van a munkámhoz.

Szeptember. Egy kis útmutató ahhoz a területhez, amelyen dolgozom, ez már megint munka. :) Egy kriptikus bejegyzés, amit már én sem értek, de nem is hiányzik :) továbbá ebben jelent meg először a politika szó, aminek mindenféle vetületeit próbáltam kerülni a későbbi bejegyzésekben és néha elég nehezen ment, de végül sikerült.

Október. Az első ócska vicc amit én találtam ki és még a blogba is beírtam (a konjunkció fontos ebben a mondatban :)). Egy kis filozofálás a blogokról és csak előkerül a politika is. Egy rajzika is született, a zügy akkor fontos dolognak tűnt, most abszolút nem az, de hát ez így van rendjén. Talán ez volt az a hónap, amikor leginkább foglalkoztattak a blogok.

November. Két fontos dolog volt, a Darpa Grand Challenge, amiről elég sokat blogoltam azon a napon, amikor történt (1,2,3,4,5). Valamint az EP választások, ami jó nagy port kavart a blogoszférában (én inkább csak a blogokban követtem) és nekem sikerült megállni, hogy leírjam a véleményemet. 1-0 ide.

December. Mivel Marseilleben voltam, nem blogoltam, de még olvasni sem olvastam két hétig (ok, egy nap azért igen). Reméltem, hogy sikerül megőrizni azt az elmeállapotot, amiben ott voltam, de nem sikerült, megint olvasok blogokat.

Viszont biztos vagyok benne, hogy idén is lesznek felettébb sűrű hónapjaim, remélem komoly kimaradások lesznek a blogomban, igazából év elején még úgy terveztem, hogy júniusig nem írok semmit, aztán 11 nap alatt most harmadjára tagadom meg magam. Viszont van egy újévi fogadalmam is az új blogidényre, csak pozitív dolgokról akarok írni és semmi linkspreadin, arra ott van a dilisösz.

Más. Kitöröltem azokra a blogokra linkeket amelyeket nem olvasok gyakran, vagy nem ismerem személyesen a szerzőjüket, már rég nem rendelkezik a linkfal olyan jelentőséggel, mint régebben. Szóval törlődött Britewitelite, Suematra, Plastik, Bubis, Cs, Jack, Geom, 108, Big Hominid, Yak, Julcsa. Persze néha olvasgatom még ezeket, csak szerettem volna rendet tenni a linkek között.

Más. Újabb diák aki blogol, ezúttal filmekről. Valamint egy román srác az egyetemünkről, aki benne volt abban a projektben amivel komolyabb sikereket értek el (bár nem emlékszem pontosan, hogy hol is lettek másodikak, talán a világon?, van róla egy cikk amit még nem olvastam el).

Ma 70 éves Don Knuth

Ma ünnepli 70. szülinapját az informatika egyik nagy öregje, Don Knuth. Isten éltesse.

retro + más*4

Ma találtam Angelday blogján egy hosszú bejegyzést egy demo egyik képéről amibe kódoltam én is pár partot. Ez billentette át a kapcsolót, ami a blog írást irányítja nálam, meg persze a mostanában megint feléledő demós nosztalgiám, pontosabban ez már jó régen dolgozik a mélyben, minden nap nézek pár ilyen jellegű oldalt, néha demókat is. Érdekes olvasni technikai leírást egy olyan demóról, amibe én is rendesen beledolgoztam, bár Credo vitte a nagyját. Feltámadt egy pillanatra az érzés, amikor kiderült, hogy a worm part nem fut az igazi vason, de Credo rájött, hogy a halt kiöli a raster megszakítást, ezért csak ki kellett szedni azt az egyetlen sort és megint ment a dolog. A Plastikon már 26 hozzászólás jött, a Poueten még csak 19. Riszpekt Angelday.

Még tavaly az év vége felé, egy fél napot 64-es grafikákat nézegettem, aztán a nap másik felében azon győzködtem magam, hogy ne tegyek fel belőlük a blogomra is egy csokorral. Kicsit mások tollával ékeskedés érzés ez, pedig tényleg nem, csodálom ezeket az embereket, csak meg akarom mutatni milyen királyságok vannak. Most nem fogom megállni, hogy ne reklámozzam őket egy kicsit, lesz eszmei mondanivaló is a végén.

Ma két grafikus képeiből válogatok, Mirage és Mermaid lesz az.

Kezdjük Mirage legújabb képével.

Utána egy koprodukció kettejük által, ez hires kép, tehát minden 8x8-as négyzetben csak két szín található.

Egy kis Donkey Kong.

Még egy koprodukció.

Színek ezerrel.

Lassan túl sok lesz a jóból.

És egy klasszikus kép másolata 93-ból.

Mermaid legutolsó képe.

Ő szokott ilyen mainstreamebb artos képeket is produkáni.

Na meg persze vicceseket.

Unikornisok márpedig vannak.

Még.

És még.

És végül egy kép 2000-ből.

És akkor most a kérdés? Tetszenek ezek a képek olyanoknak is, akik nem ismerik a technikai hátterét azoknak a gépeknek amelyeken ezek készülnek (vagy ugyanolyan limitációkat használó pécés programoknak)? Én úgy érzem, hogy ezek a képek önmagukban is nagyon szépek, nem csak azért, mert vannak halvány elképzeléseim a C64-ről és a VIC-ről. Helyi hálózatokon néha meg lehet találni a képgyűjteményekben Louie egyik legismertebb, de mégis csak egy sima retus munkáját.

Pedig vannak neki jobb képei is, Dannyval koprodukcióban. :))

Szép dolog a fotorealizmus, de a 64-es képeknek mégis van egy bizonyos hangulatok, ami pécén utánozhatatlan, szerintem és a pécé nem is a kevés színről szól, persze, mostmár. Tényleg kíváncsi lennék a véleményetekre ebben a kérdésben. Kell a 8 bit?

Jó lenne idén újra demót írni, pont 10 éve voltam az első partymon, a Ragest 98-on. Kevesebb blogot kéne olvasni és írni és akkor megvalósítható lenne.

Más. Nem megy a youtube a bentlakásban és hiányzik, szinte minden oldalon vannak már youtube inzertek és lassan töltődnek emiatt. Ha 30 év múlva nem adnak legalább egy béke Nobel díjat a youtube alapítóknak, azt mondom, meg van bundázva a dolog.

Más. Tegnap megnéztük a The Painted Veilt. Vicces arra gondolni, mennyire másképp látta a világot akkor két ember, az átlagkínai meg a bacikergető. Meg aztán, van pár gondolat a nacionalizmusról is benne, mellékesen ami érdekes lehet itt és most.

Más. Scott Aaronson írt egy bejegyzést Indiáról, ahol egy olyan földműves közösség előtt tartott előadást, akiket a kvantum számítógépek érdekelnek és meghívták őt az MIT-ról. Eszméletlen. Ilyen nem lesz itt soha. Mégis csak riszpekt a keletnek.

Más. Van a hűtőnkben még egy-két meglepetés. Ezentúl több kép lesz ezen a blogon, talán.

Hmm, két órát készült ez a bejegyzés, kicsit sok, nem fogom újra olvasni.