szombat, január 05, 2008

retro + más*4

Ma találtam Angelday blogján egy hosszú bejegyzést egy demo egyik képéről amibe kódoltam én is pár partot. Ez billentette át a kapcsolót, ami a blog írást irányítja nálam, meg persze a mostanában megint feléledő demós nosztalgiám, pontosabban ez már jó régen dolgozik a mélyben, minden nap nézek pár ilyen jellegű oldalt, néha demókat is. Érdekes olvasni technikai leírást egy olyan demóról, amibe én is rendesen beledolgoztam, bár Credo vitte a nagyját. Feltámadt egy pillanatra az érzés, amikor kiderült, hogy a worm part nem fut az igazi vason, de Credo rájött, hogy a halt kiöli a raster megszakítást, ezért csak ki kellett szedni azt az egyetlen sort és megint ment a dolog. A Plastikon már 26 hozzászólás jött, a Poueten még csak 19. Riszpekt Angelday.

Még tavaly az év vége felé, egy fél napot 64-es grafikákat nézegettem, aztán a nap másik felében azon győzködtem magam, hogy ne tegyek fel belőlük a blogomra is egy csokorral. Kicsit mások tollával ékeskedés érzés ez, pedig tényleg nem, csodálom ezeket az embereket, csak meg akarom mutatni milyen királyságok vannak. Most nem fogom megállni, hogy ne reklámozzam őket egy kicsit, lesz eszmei mondanivaló is a végén.

Ma két grafikus képeiből válogatok, Mirage és Mermaid lesz az.

Kezdjük Mirage legújabb képével.

Utána egy koprodukció kettejük által, ez hires kép, tehát minden 8x8-as négyzetben csak két szín található.

Egy kis Donkey Kong.

Még egy koprodukció.

Színek ezerrel.

Lassan túl sok lesz a jóból.

És egy klasszikus kép másolata 93-ból.

Mermaid legutolsó képe.

Ő szokott ilyen mainstreamebb artos képeket is produkáni.

Na meg persze vicceseket.

Unikornisok márpedig vannak.

Még.

És még.

És végül egy kép 2000-ből.

És akkor most a kérdés? Tetszenek ezek a képek olyanoknak is, akik nem ismerik a technikai hátterét azoknak a gépeknek amelyeken ezek készülnek (vagy ugyanolyan limitációkat használó pécés programoknak)? Én úgy érzem, hogy ezek a képek önmagukban is nagyon szépek, nem csak azért, mert vannak halvány elképzeléseim a C64-ről és a VIC-ről. Helyi hálózatokon néha meg lehet találni a képgyűjteményekben Louie egyik legismertebb, de mégis csak egy sima retus munkáját.

Pedig vannak neki jobb képei is, Dannyval koprodukcióban. :))

Szép dolog a fotorealizmus, de a 64-es képeknek mégis van egy bizonyos hangulatok, ami pécén utánozhatatlan, szerintem és a pécé nem is a kevés színről szól, persze, mostmár. Tényleg kíváncsi lennék a véleményetekre ebben a kérdésben. Kell a 8 bit?

Jó lenne idén újra demót írni, pont 10 éve voltam az első partymon, a Ragest 98-on. Kevesebb blogot kéne olvasni és írni és akkor megvalósítható lenne.

Más. Nem megy a youtube a bentlakásban és hiányzik, szinte minden oldalon vannak már youtube inzertek és lassan töltődnek emiatt. Ha 30 év múlva nem adnak legalább egy béke Nobel díjat a youtube alapítóknak, azt mondom, meg van bundázva a dolog.

Más. Tegnap megnéztük a The Painted Veilt. Vicces arra gondolni, mennyire másképp látta a világot akkor két ember, az átlagkínai meg a bacikergető. Meg aztán, van pár gondolat a nacionalizmusról is benne, mellékesen ami érdekes lehet itt és most.

Más. Scott Aaronson írt egy bejegyzést Indiáról, ahol egy olyan földműves közösség előtt tartott előadást, akiket a kvantum számítógépek érdekelnek és meghívták őt az MIT-ról. Eszméletlen. Ilyen nem lesz itt soha. Mégis csak riszpekt a keletnek.

Más. Van a hűtőnkben még egy-két meglepetés. Ezentúl több kép lesz ezen a blogon, talán.

Hmm, két órát készült ez a bejegyzés, kicsit sok, nem fogom újra olvasni.

3 megjegyzés:

Credo írta...

Azért megvolt kábé a fele-fele munka szerintem. Amúgy nem semmi, hogy mikre emlékszel, ez a haltos dolog például, nálam már annyira kiesett a GB/GBC, hogy az utasításra sem emlékeztem (most persze már beugrott a funkciója és a viszonya a megszakokkal).

Amúgy éljen a C64 grafika, Mermaid és Mirage nagy királyok (pontosabban Mermaid királynő, vagy ki tudja hogy áll a nemi identitásával, mivel openly bisex, és sokáig Lord Red nick alatt futott). Érdekes a legeslegújabb rajza is, meglehetősen egyedi stílusú, a Richard Joseph emlékére készített dentrójában: http://noname.c64.org/csdb/release/?id=60486

Egyébként a feltett kérdés is jó, én is elgondolkodtam már rajta. Ugye mi elég sok olyan ismerőssel vagyunk körülvéve, akik értékelik a lo-rez artot (C64 és Spectrum pixelart, vagy kevésbé limitált, 16 és 32 színű Amiga képek), de akárhányszor adtam elő ismerős festőnek, profi illusztrátornak vagy csak nagyon ügyes amatőr rajzolónak a nem rövid mesét arról, hogy ezek mik, hogy működnek, miért jók (és miért jó az ilyen kihívás egy alkotónak, amit a néző még pluszban értékelni tud), unott képpel hallgattak végig, és egyiküket sem sikerült rávennem, hogy próbálkozzon ilyesmivel (esetleg új tag lehetne a Resource-ben, hehe). Tehát elképzelhető, hogy a többség válasza a "nem kell 8 bit". :(

Más, a francia útról nem posztolsz majd hosszabban? Jó lehetett.

Amúgy BÚÉK, majd hamarosan megy válaszlevél (bár nem is tudom most ki jön), sajnos nagyon nincs mostanában semmire sem időm, befutott egy rakás code meg fordítós meló, így sok fontos dolog csúszik még tovább. Na, de ez itt nálad nagyon off.

mzsolt írta...

Hát azért te többet dolgoztál, ay egész intropart meg endpart is a tied volt, meg fontok is, meg egyéb grafikák is.

Vagány az a Richard Joseph tribute dentro, a zene is nagyon jó, a kép is, a scrollert mondjuk nem vártam végig, de emlékszem a Cauldron 2 nekem is nagyon betett.

A kérdésről én is gondolkodtam még egy kicsit. Azt hiszem, mégis fontos a kontextus amiben a képek készülnek. Pl. én is csak bámultam, amikor megnéztem a Mona Lisat, hogy mi ebben a világrengető, valahogy nem jön nekem át a reneszánsz emberközpontúság meg a Da Vinci zsenialitása, igazából csak egy kép a sok közül, láttam érdekesebb arcokat a Louvreban. De azért nagyon örvendek, hogy ennyire tehetséges emberek művelik még mindig a 64-es pixelezést, számomra mindig sokat fognak ezek a képek jelenteni.

Franciaországról nem terveztem írni bővebben a blogba, feltettem még akkor pár képet a picasara, amiket azóta se cseréltem le, meg írtam a családomnak és a barátnőmnek naponta beszámolót és mostanában amúgy sincs nagy kedvem személyeseket írni nagyon. De azért lehet, hogy fogok írni, esetleg emailben, nekem kedvem nincs emailezni, időm lenne. :)

Csiki Attila-József írta...

látom, te is tömérdek képpel kezded az évet:)
eszerint színes lesz, vagy legalábbis reméljük, hogy.