Voltam megint Miklóséknál. Készültem, vittem valami vodkát meg bort, csak az volt a baj, hogy miután azt megittuk, nekem annyi volt. Elmentünk még valami kocsmába is, de alig ittam valamit a sörömből, míg a többiek vagy hármat is megittak. Viszont másnapra megúsztam nagyon kevés fejfájással, az is inkább este jelentkezett. Na de azért megbeszéltük a megbeszélni valókat. Érdekes, hogy ezek sosem fogynak ki. Most mondjuk a kulcsszó nem a futurológia volt, hanem a szemantikus web, de asse rossz. Vasárnap találkoztam egy kolozsvári ismerőssel, talált egy jó palacsintázó helyet, utána még a várból is vetettünk pár pillantást a Pesti oldalon magasodó csatatérre, most éppen festik újra, bár lehet, hogy tatarozásnak kell ezt mondani. Utána Nyugati, vártam még egy kicsit, bámészkodtam a Westendben, ittam kakaós tejet és megvettem Hellertől az Isten tudját, nagyon szerettem azt a könyvet, mint minden Hellert amúgy (amit szerencsém volt olvasni), lassan szokássá kéne tenni, hogy amikor itt járok, veszek egy Hellert. Hát nagyjából ennyi történt a hétvégén, most sietek, mert egy újabb helyen kell kipróbáljam a forró csokit. Egyébként meg az állomáshoz közel levő Milla gracie (vagy valami ilyesmi) nevű pizzázóban egész jó a forró csoki.
Ja, ezt nem hagyhatom ki, bár nem kommentálom, Pestre menet vettem egy Magyar Nemzetet, ez áll tehát a 2006 március 26. szám 16 oldalán a Mozart, Bartók, Erdély szentháromsága című cikkben:..."Mozart zenéje a szellemi szabadságot hirdeti, Bartóké a lélek szabadságát, s a kettő ötvözete, a szellem és a lélek szabadsága maga Erdély, aranykora óta." Huh.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése