A szabin nők elrablása

Egy jó, egy rossz. Egy jó, egy rossz. Azt hiszem, az előbbi bejegyzés két rossznak számított és mivel lehet most jót írni, ezért nem hagyhatom ki.

Tegnap. Grand Café. Chillis forró csoki. Kár, hogy mindig túl hamar összeégetem a szám ahhoz, hogy igazán élvezni tudjam az ilyeneket. Nem volt rossz, de nem az volt amire vágytam. Kellett nekem megnézni a Csokoládé című filmet, mostmár sosem tudom kiverni a fejemből azt a sűrű barna masszát, amire Juliette chillit szórt és Johnny kapott. Nekem is, nekem is, mondja már meg valaki, hogy hol lehet a legfinomabb forró csokit kapni. Egyébként érdekes íze volt, a chilli nem egészen ortogonális a csokival, de szemre semmiképp sem volt egy igazán vonzó látvány. Viszont ez az első kávéház, ahol tetszettek a feszolgáló lányok, valahogy édesek voltak. Bejött egy srác, akinek kicsi volt az álla, a tesóm tudja, hogy hívják ezt, nekem mind a mikrocefália jut az eszembe, de az kis fejez jelent, azt hiszem. Szóval kicsi volt az álla és 4cl unikumot rendelt és én elkezdtem gondolatban összehozni a felszolgáló lányokkal (pincérnő az túl dúrva) és rájöttem, hogy fogalmam sincs, mint viselkednének mások. Azt hiszem, a történetírás nem az én asztalom, én csak blogot írni vagyok képes.

Utána mentem színházba, még volt fél óra, ezért volt időm csodálkozni a gyermekseregen. Meg az épületen is, bár ugye akkor még nem volt szabad bárhova bemenni. Aztán megkezdődött a darab, aminek sok köze nem volt a szabin nők elrablásához, legalábbis egy primordiális logikai szinten, az absztraktabb szintek meg már mindenkinek a saját főzési tudományától függnek. Mindenesetre nagyon jól szórakoztam, de tényleg, azt hiszem, el kéne kezdjünk Kolozsváron egy kicsit többet járni színházba, csak nekem annyira nincs kedvem jegyet szerezni a stúdióelőadásokra és azok amúgy is annyira komolyak meg minden. Az operett meg nem nevettető, úgy igazán. Szóval nagyon jót nevettem az egészen. Egy kicsit zavart, hogy a zenekar nagyjából felvételről ment, volt egy dobos, egy nagybőgős, egy szintetizátor szerű dolog és valamilyen fúvós, a szájjal párhuzamos osztályból. Az egy kicsit jobban zavart, hogy az énekek is felvételről mentek és néha túl hangos volt a felvétel, néha meg a zene, szóval én gyakran nem értettem amit énekeltek. De ettől függetlenül nagyon élveztem az előadást. És ha jobbra kimentek a szereplők, akkor balról jöttek be az újak és ez jó volt. És volt sok gesztusokra alapuló humor is és ez is jó volt. És a végén a színházigazgatóné bevágott pár sort a Pillangókisasszonyból az első felvonás végéről és annyira szépen énekelt, hogy már az is megért mindent. Szóval nagyon jó volt na.

Aztán hazamentem, az új szobámba. Át kellett költözzem ugye diákok közé és elég lazák, meg fiatalok, amennyit együtt leszünk, szerintem jól ki fogunk jönni. A Juhász Gyula Tanárképző Főiskolára járnak, az egyik valami történelem és könyvtár szakra, a másik műszaki informatika és még vagy két szó és a harmadik talán kémia bió. Szóval van itt minden, 2 éves az oktatás, de nem nagyon lehet vele munkát találni. Mondta a történész srác, hogy nem sieti el a végzést, mert tanárként nem fog állást kapni, mind egyetemi végzettségűeket keresnek. Nehéz dolog. Aztán reggel egy adott ponton, mondtam, hogy voltam színházban, mire szintén ő mondta, hogy középiskola óta nem volt. Aha. Azt hiszem, kicsit csodálkoznak azon, hogy én már 5 évet lehúztam bentlakásban és még mindig élek, meg, hogy már befejeztem az egyetemet. Egyébként nem rossz hely, ez így már pl. a 16-osnál modernebb, két szobának van egy közös ebédlő része. Volt valami buli és iwiwen keresik a csajokat, akikkel találkoztak, mindenki valaki barátja, ugyebár. Hát ennyivel előbbre vannak nálunk.

A tegnapi az egy jó nap volt és a mai is jól indul, nem érkezett munka az emailben. Mondjuk akkor én kell magamnak találjak, az még rosszabb.

És nagyon élvezem, amikor valaki ennyire jól rajzol. Én is szeretnék, én is, én is.