Találtam egy cikket ami a boldogság keresésről szól, blogok alapján. Úgymond szupervizált a tanulás és inkább az összetevők érdeklik a szerzőket, mint az osztályozás minősége, ami valahol érthető. Nem fogom leírni az eredményeket, sem kommentálni. De azért nem semmi, lassan pszichológiai ág lesz a blogokból, már konferencia is van róluk. Engem valahol mélyen is érdekel a blogolás, ugyanúgy nem értem, hogy miért csinálom, mint ahogy anno nem értettem, hogy miért pont abba a lányba kellett szerelmes legyek. És most miért nem maradt semmi belőle. A blogolás is kifut lassan az általam művelt dolgok közül, csak elviekben érdekel már. Bár lehet, hogy most megint lesz sok időm és akkor megint ömleni a fog ami ömleni szokott. Jó dolog a vacsora, az derül ki. Adjatok egy gyakori szószerkezetet kanállal és kikanalazom az agyatokat, fogja mondani a blogger Arisztotelész (vagy Arkhimédész, én már nem is tudom, bár az mintha a meztelen futkosással lett volna elfoglalva anno). Igazából az van, hogy komolyan veszem a blogom elhülyítését, félek attól, hogy pár év múlva lesz olyan osztályozó algoritmus, ami látatlanul megmondja minden bejegyzésemről, hogy miről szól. Na, ezért keverem itt azt, amit keverni szokás és ködösítek minden irányba. De ha nem tíz év múlva, akkor majd húsz múlva, előbb utóbb levezetik a hülyeség eloszlását is és akkor végem van. Ezért kell keveset írni, de úgy, hogy nehéz legyen, csak egy szuperszámítógép tudja kiszámolni, miután visszavezette már a lényeget 42-re. írni kell, csak nem tudom miért. Jó lenne tanulmányozni a kezdő posztjait a blogoknak, miért kezd az ember ilyenekbe. Chomsky is blogol és én nem olvasom, nincs időm. Amúgy sem vagyok nativista. Jó, hogy tettem linkeket ide oldalra azokra akiket olvasok, legalább könnyen végig lehet őket kattogtatni. Most a végére még egy szép bonyolult mondatot, amiben rengeteg az ige, meg ilyen olyan rendelések, hogy jól össze lehessen keveredni bennük. Két éve tuti nem gondoltam volna, hogy számítógépes nyelvészettel fogok foglalkozni. Olyan jó lenne játszani egy kis Vib Ribbont.
Egyik haverom kapott egy jó munkát. Már napok óta bennem van ez a jó érzés, hogy van igazság, az emberre jó dolgok is várnak, csak ki kell várni és figyelni kell. Azt hiszem, mégsem adom el a lelkem többet, úgysem kell az senkinek úgy, egészben, részben meg nem működik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése