Pénteken voltam kóreai órán, utána akartunk együtt ebédelni, mert hát a vizsgán olyan ügyesek voltunk, Ralph meg én, meg a tanárnő is, bár ő készítette a feladatlapot, nem kitöltötte. Szóval akartunk menni a Fair Playbe, de tele volt, nagyon nagyon. Szóval átmentünk a Beijingbe, ettem valamit, amiben állítólag volt bambusz, meg disznóhús is, igazából egész jó íze volt, de nem tudtam volna megmondani, hogy mi volt benne a bambusz. Voltak halak, néztem őket az akváriumban, vicces, ahogy a kanyarüveg eltorzítja a valóságot, ami elérhetetlen számomra, hiszen máskép nem lehetnének halacskák. Mondjuk ezek nem apró játékos aranyhalacskák voltak, hanem óriási dögök, amik jól mutattak. Aztán lementem az irodába és emailt olvastam, az egyiket többször is. Másnap reggel kijött egy kis csömör a számon, már nem is emlékszem mikor volt utoljára csömöröm. Szerintem nem a kaja tette.
Néztünk egy Crash című filmet, azt, amelyikben nem egészen egyértelmű, hogy mi is törik el, vagy mikor, nekem az az érzésem, hogy ott már régen eltört valami. Mindenesetre fantasztikusan jó film, nagyon tömör, nagyon gonosz vágással, nagyon sok közhellyel, ami ebben a filmben nagyon jól működött. A jelenet, amikor az iráni rálő a kislányra, az óriási volt, hogy a kislánynak nem lett baja, hinni akartam benne, hogy ott valami történt, ami nem illik bele a film valóságába és nagyon okosan elég későn vágták be a jelenetet, ami persze megmagyarázza, hogy a csoda már régebben megtörtént. Nagyon jó film volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése