Annyi minden rossz történik mostanában. Nem fogok róluk írni.
Vettem egy giga ramot. Számolgattam a szavakat előre meg hátra is és azt mondta a java, hogy elfogyott a memória. Közben nem is, csak ő limitálta magát 64 megára. De azért nem ártott meg a memória. Mostmár jó sok szó befér, már csak össze kell gyüjteni őket és szépen sorokba meg oszlopokba kell őket tenni és ügyelve, hogy összve nem esszenek.
Az állam bácsi úgy gondolja, hogy túl jól élek, doktorandusz semmittevő létemre, ezért két millát vágott az ösztöndíjon. Lehetett volna ma menni, valami fizikus srác unicc akart lenni, de mi nem akartunk. Kicsit pofátlanság is lett volna, mi ugye eladtuk már a lelkünket másnak is és azok havonta fizetnek érte. Vajon másod éves doktoranduszként visszaadják amit most levágtak? Kötve hiszem. Ez már ilyen, nincs mitet csináni.
Minden szép lenne, ha nem lenne semmi. De vannak ezek a fránya kis dolgok, ezért nem minden szép, csak a többség. De az a kissebbség is mekkora tud lenni néha!
Mostanában is próbálkozunk filmekkel, de nem nagyon akarnak megnéződni. Ezért a számomra legfilozofikusabbnak tartott 2 jelentről fogok írni, csak úgy, megosztom há.
Nem, egyik sem kötődik a Mátrixhoz, az szerintem inkább csak akciófilm, igaz, belemásztak derékig a rendező bácsik a keleti párhuzamos maszlagba, de szerintem egy új gondolatot nem tettek hozzá és hát megmondta már Mandzsúszri is, hogy sajtból van a hold. Meg a nap is. Meg aztán, jó, hogy filmen szépen kettéválik a benti világ, meg a kinti, de jó lett volna, ha valahogy a kettő mégis együtt marad, mert hát együtt marad. Együtt marad.
Szóval a legfilozofikusabb pillanat számomra az egy filmben, amikor Ace Ventura a második, Afrikában, rájön, hogy a gunaó a titok nyitja, mert hogy gondolatban a mesterhez szállna, de a szálláshoz kell a medál, amit egészen spontánul sikítozva belehajított a guanó kellős szélébe a barlangból való menekülés közben.
A második pillanat meg az, amikor Jim ügyvédet játszik és egy napra csak igazat tud mondani és ezt szépen fel is építik és akkor beszól, hogy időt kér a tárgyaláson, mert hogy pisilnie kell és nem szabad tartogatni, mert prosztatát okoz és a bíró megkérdi, hogy igaz ez és ő azt mondja, hogy: gádábí. Igen, ebben van egy kérdés, hogy akkor most mettől és meddig és film és valóság.
Iszonyatosan fáradt vagyok, az van és ma még kéne sokat programozni.
3 megjegyzés:
Ez a két film... Nem csoda, hogy fáradt vagy...
Egyébként egy jó nagy turót fognak visszaadni másodéven! Az a találkozó meg siralmas volt...
Ezeken a filmeken már régebb óta gondolkodtam, nem a fáradtságom miatt választottam be őket, hanem mert nekem valahogy sosem sikerül a rendes (mainstream?) filozófiával foglalkozni, talán mert nem ez a munkám, csak hobbi. Most akárhogy gondolkodom, nem jut eszembe egy filozofikusabb jelenet sem egy filmben sem, legalább az én hülye filozófiám szerint, amit már definiálni sem tudok, talán csak annyit róla, hogy ami a percepció után pár héttel (hónappal) is eszembe jut, azt filozofikusnak nevezem. Pont. Szóval ha írsz pár címet, ami filmes és filozófikus, akkor még meggondolom.
Még jó, hogy nem mentünk arra a találkozóra. Egyébként ahol Marga nincs ott, ott úgysem történik semmi.
Azon gondolkodom, hogy a Blade Runner mennyire jött be filozófikusan és hát asszem nem nagyon, képileg sokkal jobban. Fene tudja, nem emlékszem semmi nagy revelációra vele kapcsolatban. A GITS1-en sokat filóztam anno, de abban nincs egy olyan letisztult momentum jól körülírható mondanivalóval. És hát nagyon nagyon tág az interpretációja, egész vad dolgokat hallottam, nekem Gödel jut eszembe róla, filmeseknek gondolom egész más. Ezzel a kérdéssel az a baj, hogy túl szubjektív ahhoz, hogy könnyen közös nevezőt lehessen kialakítani. Na mindegy.
Szóval még mindig fenntartom a véleményem, nekem ezek jönnek be a legjobban. Nekem elérhetetlen a Párnakönyv filozófiája, Wittgensteint sem olvastam, csak Lao Ce-t és őt nem idézik a Chungking Expressben. Azért kíváncsi lennék neked (másoknak) az ilyen listájára.
Megjegyzés küldése