A múltkori blogommal az volt a baj, hogy érdekelt, hogy ki olvassa és hányan (mintha bárkit is ismernék úgy igazán). Ezért amikor linkeket tettem, általában kíváncsi voltam, hogy vannak-e új olvasóim, de persze utáltam az egész helyzetet, mert elvileg nem az olvasókért csináltam. Szóval amikor nekifogtam ennek a blognak, úgy döntöttem, hogy nem fogok linkelgetni, hogy ne legyen lehetőségem az olvasók miatt aggodni, meg aztán el is akartam bújni egy kicsit. De hát a blogolás nem az elbújásról szól, meg aztán eléggé úgy is érzem, hogy nem vagyok már rabja a látogatási statisztikáknak (nincs is ezen az oldalon egy szál se és szerencsére a blogger nem csinálja automatikusan). Persze volt két blog, amire nem lehetett nem linkelni, de mostmár jó blogger módjára linkelek mindenkire, akit mostanában olvasok, vagy valamikor nagyon jó volt olvasni, de már nincs rá időm. És ezennel megtaláltam én is a helyem a blogoszférában.
Más. Tegnap vizsga volt és én a rossz oldalon álltam. 8 és fél óra, nem volt olyan nehéz, de mégis annyira elfáradtam tőle, mint már nagyon régen. Érdekes volt, az agyam szeretett volna zakatolni, ha a testem nem mondta volna egyfolytában azt, hogy aludni, aludni, aludni. És persze itt az új téma, amin lehet rágódni megint egy pár évet, bár ettől nem tudok eltávolodni. Vagy mégis? Miért kellenek diákok az egyetemre?
Filmek. Mostanában nem számoltam be nagyon róluk. Láttuk az Erik a vikinget, nagyon tetszett, bár azért még mindig a Brian a kedvenc Terry Jones filmem. A Blow viszont még jobban tetszett, bár azt csak három adagban tudtuk végig nézni. Az kell egy filmbe, hogy az ember elmegy a drog kereskedő haverjához és azt mondja, hogy már nem testvérek és összeverik a kertjében a pálmafák alatt és hazamegy és azt mondja kiszállt és nem megy vissza buldózerrel felszántani az ellenség úszómedencéjét. És a haver, aki lebuktatja végül, már erősen kopaszodik, pedig milyen sármos haja volt valamikor. Jó kis film volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése