kedd, február 07, 2006

Ez van

Régi emberek, akik előtűnnek a semmiből, a fumból. Örvendek nekik, régen sokat beszélgettünk, tudtunk egymásról, most meg semmi. De most talán megint, az internet összekapcsol. De nem, azt hiszem mégsem, nincs már időm a valós szociális hálómat rendezgetni. A kibernetikus is elég sok gondot okoz, blogot kell írni, csak nem tudom miért és kinek? De azért persze írom, talán mert jó néha a régi barátokról hallani. Nem tudom. Gyerekek, én nekem most semmire nincs időm, csak arra, hogy tudatosítsam, hogy semmire nincs időm. De most tényleg, ha leírnám, hogy mi lesz következő félévben, akkor a monitorom leszédülne az asztalról. Fájdalmas, az van. Szóval ott tartottunk, hogy jó is, hogy feltűntek a régi osztálytársak az internet naposabb oldalán, meg nem is. Általában mindenre igaz, hogy meg nem is.

Elmondom, mi csodák történtek ma velem. Refactoroltam a kódomat, pár metódust deklaráltam egy interfészben, hogy egyként kezelhessek egy csomó hasonló funkcionalitással bíró adatstruktúrát, persze kellett egy csomó typecastot csináljak, remélem, amikor majd a java sikoltozni fog, hogy hoppá, ez most nem oké, emlékezni fogok, hogy melyiket miért csináltam. Aztán bementem munkába, dumálgattunk a mondatok szemantikai hasonlóságán, egy mutual information energiafüggvénnyel megáldott link grammar segítségével. Hogy lehet csoportosítani így a szavakat? Jobb lesz kitalálni, hogy kezdhessünk is vele valamit. Ez a fránya angol nyelv, miért kell különbséget tegyen az anglo-szaxon eredetű és a latin-görög eredetű, azonos értelmű szavak között. És nekem egyáltalán miért kell erről tudnom? Akkor nem látnám már most, hogy az elképzelésem nem fog működni. Persze lesz valami most ismeretlen újabb elképzelésem. És lesz valami olyan szintén ismeretlen nyelvtani szabály, ami szintén kirúgja az alól a széket. És akkor kezdődik minden elölről. Voltam az Intendnél is, nem érkezett meg a projektor, na majd holnap. Akkor holnap újra mondhatom, hogy ánjonghászéjó és szabadkozhatok a kóreai tanárnőnek, hogy ez Románia, itt mindennek kell adni még egy-két-három esélyt. Utána megint munkahely, utána tárgyaltunk a szöveg analizálás eddig már tárgyalt módszereiről. Persze, tárgyalni nem a legnehezebb. Aztán hazajöttem.

Eszter végig bírta az Eyes Wide Shut-ot, igaz, az első 25 percet a tegnap néztük meg. Na erről majd talán írok, mert szép film, jó film. Persze ez nem azt jelenti, hogy szépen, jól írok, de hadd tekintsünk most el a logikától. Azért lenne még egy költői kérdésem, ami igazából csak megjegyzendő dolog egy megoldandó problémáról. Hogyan lehet majd összehozni, hogy a szemantikai hasonlóságot felfedezzük a get undressed és a remove your clothes kifejezések között. Na mars aludni.

És örvendek nektek régi osztálytársaim, ha véletlenül valaki olvasná ezt. És ez kijelentő mondat volt, mégis kérdések születnek az ember agyában tőle.

Nincsenek megjegyzések: