Tegnap valamikor délután befejeztem a dolgozatot, amit ma kell bemutassak (persze a handout még nincs meg, én meg blogot írok, de jó). És akkor megállt az agyam. Gondoltam, pont megfelelő idő a blogolásra, de aztán röviden átfutva az agyamban blogolásra kész témákat, letettem a dologról, inkább csak döglődtem lefekvésig. Eszter óriási csatákat vívott (és nyert is párat) Honfoglalón. Ha egyszer megmutatnák neki egy MMORPG-t ... (valószínűleg nem értékelné :)).
Megnéztük a The Butterfly Effect című filmet. Azzal indít, hogy idéz egy példamondatot a káoszelméletből és utána, mivel mindenki már hányik az amerikai tökéletesen egyen kertvárosoktól, előbb mégis egy asztal alatt bújkáló sráccal indít aki valami nőnemű személyt akar megmenteni és ezt egy füzetbe írja. Ezután már lehet indítani a kertvárossal, meg a gyermekekkel, meg persze a perverz szomszéddal meg minden egyéb elcsépelt dologgal. Persze, a káoszelmélet egy kis színt visz azért az egészbe, szóval egész nézhető film kerekedik ki belőle, amiben az alternatív (és mindig elcseszett, már bocsánat a kifejezésért) jövők között válogat a főhős. Szerencsére ezek a sztorik egész tűrhetőek és érdekessé teszik a jellemeket a párhuzamos világok. Végül persze heppi end lesz, a pasi a Calvin Klein öltönyben, mobilozás után, összefut a nővel valami nagyváros utcáján, persze elmennek egymás mellett, de mi már tudjuk, hogy az ilyen apró mozzanatok mennyit számítanak az ember életében, főként, ha azt a káoszelmélet uralja. Képileg elég sablonos a film és mindent kölcsönöz az ilyen párhuzamos világos filmekből, hogy érthetőbbé tegye a néző számára a dolgot, pl. szinte mindig reggel érkezik az alak a párhuzamos világba. Mondjuk az is érdekes, hogy az egyik történetben a pasas karjait leszakítja a robbanás, de a mellkasán semmilyen nyomot nem hagy, persze, akkor nem működne az a megoldás, ahogy bevezetik ezt a tényt. Na mindegy, igazából tetszett ez a film, legalább valami romantikus dolognak mutatta be a káoszelméletet, nem tiszta statisztikának (mondjuk csak tippelem, hogy statisztika, a káoszelméletes könyv elég alacsony prioritással rendelkezik most).
Ja igen, azt elfelejtettem az elején írni, hogy le fogok lőni pár poént, bocsi, ezután, ha filmről írok, lehet nyugodtan feltételezni, hogy lelövök pár poént, ami talán az összes egy amerikai filmben. :))) Szóval számomra a legérdekesebb az egész filmben az volt, ahogy bevezetik az egész ugrálósdit a párhuzamos világok között és természetesen megint a sablon, a srác felszedi a szöszit a bárban, hazaviszi a bentlakásba és hát... előkerülnek a naplók és beindul a film főszála, de ezúttal nem a gyereknevelés nehézségeit mutatják be. Na, tetszett, ha már ilyen sokat írtam róla.
Volt még azért pár dolog. Szombaton vettünk egy csomó cuccot, serpenyőt, fazakat, födőt, habverőt, végre dugót is, egyből két méretben. Volt túrósgombóc is, meg vasárnap is volt, meg maradt is még egy kiló túró. Nem tudom mikor lesz az, hogy Eszter ne alkudjon a túrót áruló magyar nénikkel, mondjuk nem egy nagy csata, könnyen belemennek a két kilót százötvenébe. Annyira nem zavar, lehet a maradék tíz ezer (vagyis egy új) lejre még egy dugót venni, szinte. Csak mindig röhögnöm kell. Érdekes, tavaly minden nap jártam a piacon, mert ott volt a buszállomás, ahonnan hazavitt a busz, most meg "megyünk" piacra. Almát is vettünk. Egészségesek leszünk, még egy-két napig. De sokat írtam, legyen elég pár napra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése