Igazából semmi írásra érdemes dolgot nem csináltam. Mégis írok, dévédét a netről összehalászott ökörségekkel, amiket sosem fogok mégegyszer megnézni, de ha már vettem a fáradtságok, hogy letöltsem őket, akkor már muszáj venni a fáradtságot, hogy némileg rendszerezzem és kiírjam is őket. Persze erre most igazán nincs időm, de hát, mire van? És még azt sem remélhetem, hogy megőriztem a cuccot az örökkévalóságnak, mert a cédékben már rég nem bízom és dévédét még nem olyan régen írok, hogy kiérdemelje a bizalmamat. Persze, blogot is írok, arra sem kéne időm legyen és az aztán meg sem fordul a fejemben, hogy a gondolataimat, érzéseimet sikerülne általa megőrizni az örökkévalóságnak. Nem tudom miért csinálom, persze okot sokat fel tudok sorolni.
Tegnap megpróbáltam feltenni a toolchaint. Ő győzött. A cygwin még csak-csak felment valahogy, még arra is rájöttem, hogy a wgetnek hol kell beállítani a proxyt (az ftp-nek nem találtam meg, de szerencsére a build script wgetet használ). Aztán itthagytam, hogy szedegesse össze magának a binutilst meg gcct meg ami még kell, mikor hazajöttem, itt sírt, hogy a 600 mega amit még hagytam neki, nem volt elég. Újrakezdés után meg a subversion sírt be, hogy nem tud kapcsolódni és hát hogy is tudna, tuti nem engedik a kedves rendszergazdák a subversion portot keresztül a proxyn. Magyarul, szívtam a tegnap egy csomót fölöslegesen és még fel is húztam magam. Na, remélem majd valaki elvégzi helyettem a toolchain build fájdalmas procedúráját és én majd letöltöm a teljes pakkot. :)))
Tegnap mégis elég sokat játszodtam a Link's Awakeninggel. Nagyon tetszik, ahogy a történet alakul, még igazán semmit nem lehet tudni a célról, vannak a monszták, de a falu éli az életét, a kislány a téren nagyon szépen énekel, Link teljesen kettős életet él a falu és a környezete között. A bagoly érdekes választás, vajon lesz neki valami mélyebb értelme is, mint hogy sokat tud és bárhova el tud repülni. Lehet, átalakul valami királylánnyá, talán Zeldává. :))) Viszont a második dungeon megszívatott, sehogy sem tudtam megtalálni a Nightmare keyt, és akkor szépen letöltöttem a végigjátszás doksit és megnéztem, hogy ott, ahol a nyuszi be van zárva, először őt kell megölni, utána a denevért és csak a végén a kék vasálarcost. Persze, az sem volt semmi, hogy rájöjjek, hogy tudom megölni a nyuszit (egyszer bombával sikerült, de akkor utoljára öltem meg). Hát komolyan, két kocka közé egy üres hely beékelése az egyik függőleges és a másik vízszintes eltolásával túl komoly feladat egy 25 éves informatikával (uram bocsá, logikával) komolyan foglalkozó embernek. Szóval ezt ügyködtem ma hajnali 3 körül.
Előtte megnéztem a Saw II-t, Eszter szokás szerint 5 perc után belealudt. Hát, mit mondjak, nem volt valami jó minőség, viszont a film annál jobb. Általában a folytatások gyengécskék szoktak lenni, de ez most ugyanolyan jó volt, mint az első, elég nagy a történeti variáció, mind témában (egyből elkapják a puppetmastert (Jigsaw szerintem is suxx)) mind mondanivalóban (múltkor nem sok derült ki arról, hogy miért, most filozófál az alak az élet értékéről). Óriási ötlet a filmes önreflexió. Az az igazság, hogy amikor nekifogtam nézni, volt bennem egy ilyen, hogy akkor most megint kinlódnak és értelmetlenül és az egész pusztán az erőszak fantáziadús ábrázolása lesz, de tévedtem, nagyon jó kis történet alakult ki és a karakterek is a helyükön voltak és a motivációk is és nagyjából mindenki megkapta ami neki járt. Mondjuk tipikusan olyan film, amit másodszor nézve az ember már csak a vágást figyeli, de egyszer mindenképpen érdemes megnézni.
Akartam még írni arról, hogy mennyire szuboptimális életet élek, de inkább azt írom, hogy Eszter nagyon finom paszuly levest főzött. Nyami.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése