Ma reggel meglátogatott a művész úr. Már fél 8 óta tíz percenként tettük szundira a telefont, rá várva, 8 után valamivel megérkezett. És végre rászerelte a hideg vizes csapra a mosógépet. Adtunk neki 15 lejt, nem emlékszem, hogy valaha ennyire örültem volna, hogy adhatok valakinek pénzt. Ő a nap embere, sőt, talán még az egész hété is, bár az inkább az a valaki, aki felelős azért, hogy tegnap kaptunk ösztöndíjat.
Aztán mentünk munkába, aztán órára, aztán operába. "Scarpia, avanti a te!" Nagyon bejött helyenként, valahogy kezd nagyon ismerőssé válni a zene, az utóbbi 7 évben legalább 15-ször megnéztem. Szóval nagyon tetszett. Majd talán máskor bővebben róla. Ja igen, a neten 6 órai kezdet volt kiírva, de csak 6.30-kor kezdődött. Természetesen, beültünk a Jazzbe sütit enni. Itt ettünk először együtt sütit Eszterrel. :)
Itthon is befaltam még a maradék két szelet dobost, amit a tegnap vettem, mert úgy volt, hogy jön Ádám. Eszter most a pszichós gólyabálon van, végre kicsit csetelhetek én is, így este felé. Hmm, viszont nem jó ez így, mert hanyagolom a kóreai blogot, most is, ahelyett, hogy a szavakat vadásznám, hülyeségeket írok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése