Már megint nem tudok aludni. Hülyeségek járkálnak a fejemben fel, le, jobbra, balra, ki, be. Tegnap szépen megmondtam a frankót az egyetlen embernek, aki segíteni próbál nekünk a tudományos életben való eligazodásban. De hát ha igazam volt, egyszerűen nincs időm tudományos életre, feladatok vannak, amikkel addig szívok, amíg egyszer csak megoldottnak tűnnek. Semmi más nincs. Már előre félek ettől az egésztől, úgy érzem, ez így nem fog menni. És mégis, csinálni kell, mert ez van, ezt kell szeretni. Talán egyszer majd jobb lesz. Talán nem fogok úgy lefeküdni, hogy ma megint nem azt csináltam, amit kellett, ami egy kicsit is megnyugtat, hogy nem hiába telt el ez a nap. Persze, vannak jó oldalai is a dolognak. Nem marad annyi hülyeségre időm, mint régen és talán szép lassan leszokom róluk. Egyre kevesebb blogot olvasok. :)) Sovány vigasz.
Már megint fölöslegesnek és hamisnak érzem a blogolást. Az, ami történik velem, nincs súlya. Tegnap akartam venni ampicilint, mert Eszternek lehet, hogy be fog gyulladni a foga. A gyógyszertárban nem adnak már, csak receptre, de nem gond, ott van pont szemben Kolozsvár legnagyobb kórháza, van urdzsenca, majd ott írnak receptet. Valamilyen márványt utánzó fajánc, az ember simán ráképzel egy ebolát, fehérség, de olyan, ami kivájja a szemet és kiszívja az agyvelőt. Egy fél óra múlva megjelenik a nővérke, odamegyek, illedelmesen köszönök (ahogy a román tudásomtól telik, gőzöm nincs, hogy mondják a gyulladásnak) és némi telefonálgatás után kiderül, hogy nem adhat, csakis a fogorvos. Tudom, ez nyugaton így divat, ott az embernek megmondják az esti hírekben, hogy másnap milyen baja lesz, tervezzen be egy utat az orvosához.
Kit érdekel ez az egész? A nővérkét biztosan nem és ez csak nekem új. Valahol rosszul esik, hogy ilyenekről írok. És mégis. Azt hittem, már rég feladtam a dolgok igazi megértésének vágyát, azt hittem, elég, ha működik. De ha nem működik, még mindig nem a rugdosással akarom kezdeni. Pedig a rugdosástól általában minden megindul. Valahol valamit nagyon elszúrtam. És még aludni sem tudok.
A számítógép atyja, Alan Turing, 1954 június 7-én cián által megöngyilkolászta magát. Pont megfelelő olvasmány ma hajnalra. Olybá tűnik nekem, hogy a logika nagyjai közül sokan meg voltak enyhén kattanva. This calls for further investigation, Mr. Watson. Whatever.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése