Apró

A gép dolgozott, az alkotó nem tudom ki, de én untam magam mellette, ezért nekifogtam kóreai házit írni. Nagyon beleálmosodtam, már kevertem az igeidőket, hogy melyik oszlopba melyiket is kell írni, pedig nem volt sok feladat, meg egyszerű is volt, mindenféle irregularitásokat kellett gyakorolni, liül, piüm, satöbbi. Hmm, fárasszalak itt is titeket kóreai karakterekkel? Inkább nem. Szóval gondoltam, itt az ideje a jól megérdemelt kávénak, de csak 4 ezresem volt, szóval természetesen kimentem a zuniverszitöci könyvesbolt melletti boltba, a szokásos perecből egyet venni, mert a visszajáró pont a hiányzó 4 ezret teszi ki. Erre a kedves eladónő 500 lejeseket is visszaadott, erre megkértem, hogy adjon már ezreseket, mert csak azokat szereti a zautomata. Erre meg ő, hogy hogy képzelem, az is pénz, megígy megúgy. Kértem még egy perecet, erre erősködik, ha nem adok ezer lejt, akkor megint ugyanígy ad vissza, hát adtam neki két 500-ast. Amikor anyu felhívott, pont másfél pereccel és egy kávéval a kezemben egyensúlyozva próbáltam kivenni a kulcsot az irodához a zsebemből. Sikerült a telefont is felvenni. Na nem a földről. Ezen az apró történeten filozófáltam, hogy leírjam-e. Aztán leírtam, mert éhes vagyok és nincs kedvem felállni a székről és elvánszorogni a konyháig, hogy kenyeret vegyek elő. Van egy túró rudi még a hűtőben.

Voltam kóreain is, én csináltam meg egyedül az egész házit. És persze hibátlanul. Az nem ér, hogy én ezt már megcsináltam egyszer, pár éve valamikor. :)) Aztán volt egy furcsa mozzanat, azt mondta, hogy mivel nem tartottunk szünetet, ezért zenét fogunk hallgatni, meg is hallgattunk valami softosabb kpopot, férfi hang énekelt. Aztán megünnepeltük a szülinapomat. Eléggé le voltam döbbenve, nem is igazán tudtam ellenkezni. Még heppi börszdéjt is énekeltek, persze kóreaiul, persze egy sor. Azt nem mondom el, mit kívántam, amikor elfújtam a felfordított poháron a gyertyát. Mert akkor nem teljesül. Volt süti, bóti de fincsi. Párszor körbekínáltam, teljes létszámban voltunk jelen (6 személy, 3 fiú, 3 lány). Volt tea is, én ződet ittam, de nem nagyon passzolt a sütihez, meg amúgy is, plikkes volt, bár kóreai. Már megint nem a kóreai blogot írom, pedig azt kéne. Fáradt vagyok gondolkodni.

Annyira szeretnék egy kis Civilizationt játszani, a régit, a dosost, nem értem, honnan ered ez a szomj utána. Sajnos nem engedhetek meg 2 napi kikapcsolódást. Majd talán valamikor máskor.