Ma nem vagyok jó semmire. Semmire, amit jónak tudok nevezni akkor amikor minden már amúgy is jó. Nem tudom, miért vagyok fáradt. 11-ig aludtam, mióta felkeltem, valahol mélyen hátul az agyamban fáj, nem tudom mi. Az agyban gondolom tisztán az idegek fájhatnak. Hmm, kezd a monitorom megmenni, most vettem észre, hogy a sarkakban kicsit elhomályosodott a kép. Hmm, jó kis monitor volt ez, pedig, csak mondjuk olyan nehéz, mint egy gnú. Egy kövér gnú. Ez most olyan fájdalmasan hülye.
Ma született két újabb blog. Mindkettőnek az alkotóját ismerem valamilyen szinten (na jó, az egyiket nagyon, talán nem ismerek nála jobban senkit ezen a földkerekségen). Azért nem akartam linkeket tevegetni, hogy ne kerüljek bele megint ebbe a vajon ki néz, miért néz, mit gondol rólam dologba, ami valamilyen szinten érdekelt a másik blogomban. De ezt most rövid időre megszegem, azaz megszegtem, amíg ezt a két blogot belinkeltem ide jobbra. Szerencsére a blogger nem teszi elérhetővé a látogatási statisztikát én meg nem fogok feltenni egyet. Jó ez így.
Ittam egy kávét, volt benne egy vanilia cukor is, nem rossz. Eszter odatette a mosógépet mosni, bár még nem vagyunk meggyőződve róla, hogy jól is csinálunk mindent (tavaly óta elfelejtettük, hogy melyik programot is szoktuk használni), de már haladunk. Milyen kis kapitalista mosógépeket bírtunk 25 éve készíteni, különböző programok vannak. Hol van a ruhák egyenlősége? Én ha ruha lennék, fellázadnék. Tessék csak a nadrágot a fejen hordani, biztos melegít annyira mint a sapka. Fáradt vagyok.
Annyira tudom csodálni azokat az embereket, akik olyan sokat dolgoznak, minden nap, minden éjjel, minden reggel, minden délben és minden este.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése