youtube ajánló

ez: arról, hogy milyen rossz lesz nekünk a jövőben, ha kormány összekapcsolja a megfigyelő rendszereit arcfelismeréssel.

 

Életem első kommentjét ez alá a youtube videó alá írtam, ezt:

“A developed country is not a place where the poor have cars. It's where the rich use public transportation.” - Gustavo Petro

I guess, in the future, this will change to: a developed country is where the public embraces the government using face recognition and not fearing it.

There will be many good uses for face recognition, gait recognition, etc. Let's hope they will outweigh the bad uses.

Nagyjából azt jelenti, hogy olyan világban lenne jó élni, ahol az embereknek nem félnie kellene attól, hogy a kormány arcfelismerést alkalmaz, hanem örülniük kéne neki, mert a pozitív hozadéka sokkal több, mint a negatív hozadéka.

Ha valakinek kétsége van afelől, hogy a tömeges arcfelismerésnek lehet pozitív hozadéka, akkor hadd írjak erről gyorsan egy sort: az arcfelismerés teszi lehetővé, hogy a begyűjtött adatokat időrendi sorrendbe tegyük egy emberről. Ezekből az adatokból aztán nagyon sok hasznos dolgot lehetne jósolni, pl. egészségi állapotot, fáradtsági állapotot, stb. Milyen jó lenne, ha a jövőben otthon belenéznénk a tükörbe és az azt mondaná, hogy ma nem kell bemenj dolgozni, mert nagyon gyűrött vagy, de azért ne forduljon elő ez túl gyakran?

ez: az Index kipróbálta a bécsi önjáró buszt. Na kb ilyesmi lesz Kolozsváron is.

a játék

Szóval júniusban felmondtam és úgy döntöttem, hogy a következő két évet egy játek elkészítésére fogom szánni. Így negyven körül, ennek is eljött az ideje.

Jellemző módon, a nyáron nem csináltam semmit, legalábbis a játék ügyében, aztán ősszel nekifogtam végre és lassan elkezdett beindulni a dolog. Szintén jellemző módon nem a logikus megoldás mellett döntöttem és egy meglévő játék motort használok (Unity, Unreal), hanem én magam ollózom össze a dolgokat nyílt forráskódú könyvtárakból és írom mellé a szószt ami nincs meg, vagy amit én másképp akarok megvalósítani. Így egyelőre elég lassan haladok, bár azért egy jó kis grafikus motort sikerült kiválasztani és a világot tároló ritka voxel fa (imádom most ezeket a magyarításokat, egyszer majd azért leírom angolul is) is ipari standard, szóval messze nagyobb a potenciál azért, mint ami eddig látszik, ezért is inkább én vagyok a felelős. De elvégre is ÉN akartam írni ezt a játékot, nagyjából, bizonyos dolgokat ki is akarok próbálni, egyelőre nagyon bejön a modern C++ és az Ubuntu, nem tudom miért sírnak olyan sokan miattuk.

Szóval erről is lesz majd szó a blogban, de azért annyira nem sok, ugyanis próbálok azért angolul értekezni róla.

Nekifogtam kis videókat készíteni a youtubera egy-egy nagyobbacska dologról amit megoldok, néha ezek inkább technikai dolgok, amelyek nem látszanak, most még nagyon ebben a fázisban vagyok, ezért nem is fektetek sok energiát ezekbe a videókba, de amikor majd eljutok a grafika programozáshoz és lesznek látványos dolgok, akkor majd rendesen fogom vágni a videót meg minden. Most csak felveszem a desktopot ahogy kolbászolok rajta az egérrel és mozog a játék, szintetizálok hozzá valami angol beszédet az általam megadott szövegből, általában érthető, de néha inkább hasonlít a Twin Peaks Black Lodgeban való beszélgetéseihez. Ezek a videók inkább csak olyan dokumentáló jellegűek, hogy ha valaki eléggé az alapokról kezdve akar játékot készíteni, akkor mi mindent kell megcsináljon. Majd lesznek olyan videók is, amelyekkel megpróbálom meggyőzni az embereket, hogy ez egy szórakoztató játék és érdemes megvenni.

Szóval van három videó már: első, második, harmadik.

terminator: dark fate

Két napja láttam a moziban az új Terminator filmet. Nem volt annyira rossz, nem voltak nagyon elvárásaim és így nem tudott mellétrafálni. Persze nem olyan nagy mérföldkő, mint az első két rész (illetve leginkább a második ugye). Vicces, amikor annyira kerek egy történet, hogy lehetetlen jól folytatni, de mivel nagyon jó, népszerű is és időnként valaki megpróbálkozik egy folytatással könnyű kereset reményében. És általában mellétrafál, de az eredeti történetnek ez nem árt, szóval néhány év múltán újra lehet próbálkozni. Szerintem ez fog történni a Dark Fate-tel is, bár pénzügyi bukás, azért lesz új Terminator néhány év múlva, sokat változik addig a világ, lesz mit lereagáljon az örökös halálosztó.

Általában szoktam szpojlerezni, de most ezt kihagyom, mert annyira tényleg nem jelentős a történet, a lényeg az, hogy a történetet a mostani miliőbe helyezték, kellően PC és affirmatív. És meg kell mondjam, hogy nekem ez tetszik, mert hiszek a pozitív diszkriminációban és ha még el kell teljen 20 év, amíg túl kell nyomni a PC-séget azért, hogy az emberek megértsék, hogy van a világon más is mint a nagy fehér férfi aki megmenti a bármit, akkor teljen el így 20 év, nekem belefér. És ne mondja nekem senki, hogy ez a sztori bármivel rosszabb, mint bármelyik előző, akár a kettes rész is, mert nem igaz. Jobbnak sem jobb persze, csak más, mert van egy csomó PC dolog benne és olyasmi, ami reflexió a mai világ visszásságaira és ugyanúgy tele van logikai hibákkal, mint az előzőek, de ez engem most sem zavar, mert egyrészt van mondanivalója (a PC dolgokon kívül is), másrészt aki el akar rajta gondolkodni, annak van azért matéria rendesen.

Most mivel a mesterséges intelligencia ennyire népszerű lett mindenhol, néhány kérdés, amit meg lehet fogalmazni a film alapján és szerintem érdekes feltevés.

Azt hiszem, a Terminator filmek örökös tanulsága, hogy az ember és gép együttműködése mindig legyőzi a gépet egyedül. Egyelőre egyébként ez a tanulság a sakkprogramokból is, a legjobb sakkprogramot is konzisztensen meg tudja verni egy ember segítségével játszó másik sakkprogram, tehát még nem érték el azt a fejlettségi szintet, ami már teljesen fölöslegessé teszi az embert. Szerintem el fogják érni, de lehet, hogy jobb lenne, ha mégsem. Vagy ki tudja.

Továbbá olybá tűnik, hiába van a gonosz terminátornak fejlettebb technológiája, a jó terminátor régebbi technológiáját jobban ki tudja használni, mert robusztusabb, többet volt tesztelve (ugyanis régebbi). Ez azt jelenti, hogy nem lehet csak úgy egyből kitalálni a tökéletes algoritmust, a valós életben tesztelést semmi nem pótolhatja. Ez is jó. Vagy ki tudja.

Az emberek nem annyira hülyék a jelen világunkban, mint amennyire mutatják magukat. Ha nem így lenne, bizonyára létezne biztosabb stratégia arra, hogy megölje a célpontot a rossz terminátor. Például beszállhatna a politikába és megválasztatthatná magát az AEÁ elnökének és kicsalhatná a célpontot a 5th Avenuera és ott lelőhetné gond nélkül. Az, hogy nem ezt a stratégiát választja a szuperintelligencia, azt jelenti, hogy még nem hülyültünk teljesen el. Továbba azt is, hogy annyira közel van a szuperintelligencia kialakulásának az ideje, hogy addig nem is hülyülünk el.

Ugyanakkor az, hogy a terminátor nem veszi igénybe a földgolyón most létező számítási infrastruktúrát mondjuk úgy, hogy meghekkeli az összes nagyobb felhő szolgáltató rendszereit a jövőben napvilágra kerülő biztonsági résekkel, azt jelenti, hogy vagy elértük az optimális biztonságot már, amit kötve hiszek, vagy azt, hogy a teljes földi számítási kapacitás csak néhány százalékát jelenti az ő kapacitásának, akkor viszont a Moore törvénye újra erőre kell kapjon, sőt, a jövőben talán még gyorsabbá válik a duplázódás. Vagy nem is annyira jó az a szuperintelligencia, ha nem tudja kihasználni a mai világban létező erőforrásokat, ezek szerint a jövőben sem az erőforrásokon fogunk összekapni, hanem mondjuk a zenei ízlésünk fog annyira fájni neki, hogy inkább kiírtja az emberiséget. De akkor a még több diverzitás jó lesz, csak nem akad össze mindenkivel.

Lehetne folytatni, nem fogom. Annyit a végére, hogy én nem hiszek a Terminator hipotézisben, a mesterséges intelligencia magától tuti nem fog akarni minket kinyírni, persze az lehet, hogy valaki ezzel a céllal hozza létre, de akkor nem a technológia a hibás, hanem a kitalálója. Ezért is fontos, hogy olyan készítse el először, akinek nemesebb céljai vannak. És még egy video a végére Yann LeCun-nel, aki szerint az intelligencia és az aggresszivitás nem korrelál, sőt!

Kolozsvár és a vezető nélküli buszok

Mostanában egyre több hír van a transindexen amely valamilyen szinten kapcsolódik a mesterséges intelligenciához. Itt van például ez, hogy jövőre Kolozsváron is bevezetik a vezető nélküli buszokat, hasonlóan Bécshez, Párizshoz és Lyonhoz.

Nos, valószínűleg a Navya fogja itt is tesztelni a buszait egy két kilóméteres útszakaszon és ehhez olcsó munkaerőre volt szüksége, ezért a Műszaki Egyetemmel kötött szerződést, hogy diákok, esetleg doktoranduszok monitorizálják a kisbusz diagnosztikai berendezéseit. Esetleg ha akarnak egy doktorátust írni, akkor megkapják a nyers adatok egy részét és lehet rajtuk néhány algoritmust tesztelni és mérni a hatékonyságát. A közlekedési vállalatok mindig szeretik mindenféle úttalan útakon kipróbálni a rendszereiket, a diákok meg szeretik a sok jól kalibrált adatot, szóval mindenki jól jár.

És ez jó.

Ami nem jó, az az, hogy ilyen cikkek is születnek (igazából csak a címével van bajom, meg a tartalom Istenre vonatkozó részével).

Van még egy cikk, amire reagálni akarok, igazából ez is az egyik oka, hogy újrakezdtem a blogolást, de nem nagyon szentelek neki időt.

Egyébként mindez csak spekuláció részemről, nem állok senkivel kontaktusban aki részt vesz ebben a projektben, de azért van majd akitől rákérdezzek egy-két dologra. Ha beindul a projekt, még visszatérünk rá.

youtube ajánló

ez: jó kis videó felhőkkel

ez: Talking Heads trip 82-ből, kár, hogy ma már nem ilyen a televízió.

ez: Zuckerberg magyarázza, hogy szükség van a szólásszabadságra, na erre még visszatérünk, ha lesz ideje a fejemben leülepedni a gondolatoknak.

youtube ajánló

Mostanában nagyon rácuppantam a youtube-ra, erről majd fogok írni, de ez egy visszatérő téma lesz, ajánlgatok videókat, amelyeket az utóbbi időben (nap, hehe) érdekesnek találtam.

ez: arról, hogy egyetlen megbicsakláson múlhat egy elnökjelölt esélye Amerikai elnökké válni. Persze, ismert ellenpélda is, de ez azért mégis elgondolkodtató és nemsokára illusztráció lesz ez a videó egy bejegyzéshez...

ez: (hang nélkül) arról, hogy fejleszthető olyan minta, amit ha az arcunkra ragasztunk, akkor nem fog felismerni az arcfelismerő mesterséges intelligencia. Ez még nagyon sokszor téma lesz majd a jövőben, de mivel ma láttam a videót, gondoltam a mai napi menü része lesz.

ez: a ráadás, a volt iskolám diákjai egy jó kis koncertet adtak, érdemes meghallgatni.

megint

Na, többet ez nem lesz, többször nem fogadok emberekkel az emberi szintű mesterséges intelligencia eljöveteléről, úgy érzem, mostmár túlontúl kihasználnám a tájékozatlanságukat. :))))

Egy esetben indítom újra a fogadásokat, ha az OpenAI bezárja a boltot és nem azért, mert az egyik főnök molesztál egy alkalmazottat, hanem azért, mert nem tud elég befektetőt találni az emberi szintű mesterséges intelligencia megvalósításához. Na akkor kicsit kezdek én is kételkedni megint.

Addig is, 19 fogadásnál megállítottam a mókát.

a Rubik kockát kirakó robotkézről

Szóval most mutatta be az OpenAI, hogy olyan mesterséges intelligenciát alkottak, ami képes kirakni egy robotkézben tartva egy Rubik kockát.

Youtube videó itt. Blogbejegyzés itt, de ezt nem olvastam el. :)

Azt hiszem, hogy egy kicsit fontos értelmeznem ezt a hírt, mert lehet, hogy nem olyan egyszerű megérteni, miért is olyan fontos ez és amúgy is, mennyire is fontos.

Először is, messze nem ez az első robot, ami képes kirakni a Rubik kockát, itt van pl. ez, amely sokkal gyorsabban csinálja, ráadásul ez mindig képes kirakni, az OpenAI megoldása meg nem mindig.

A két megoldás között az a különbség, hogy az első megoldás sokkal általánosabbnak tűnő módszerekkel készült, mint a második. Mindkét megoldáshoz elég sok ember kellett, meg néhány év kemény munka, viszont elvileg az első megoldás nagyon sok hasonló feladatra alkalmazható módszereket dolgozott ki, míg a második módszerben inkább az emberek fejlődtek sokat a probléma megértésében és számítógépes modellezésben. Ha mindkét esetben elküldjük az embereket vakációzni és új csapattal szeretnénk megoldani azt a feladatot, hogy egy kéz valamilyen gömb alakú tárgyon gombokat nyomogasson valamilyen sorrendben, akkor az első módszerrel csak annyit kell tenni, hogy készítünk a feladatról egy virtuális modellt és írunk egy kis programocskát, ami nagyjából ki tudja értékelni a megnyomott gombok sorrendjét, hogy mennyire felel meg az elvártnak, utána pedig rengeteg számítógépet rátenni, hogy szimulálják ezt a feladatot és addíg próbálkozzanak a megoldásokkal, amíg elfogadható az eredmény. A második módszerrel mindent előlről kell kezedeni, tehát kell tervezni egy olyan robotot, ami képes egy gömböt megtartani, megforgatni, felismerni rajta a gombokat, megnyomni azokat és utána a helyes forgató és megnyomó műveleteket végrehajtani, a jó sorrendben. Egyébként, ha kevés számítógép áll rendelkezésünkre, még mindig lehet, hogy ez a gyorsabb módszer, az első ugyanis rengeteg számítási kapacitást igényel egyelőre, de jelenleg erről az az általános vélekedés, hogy nem jelent gondot, mert egyrészt az algoritmusokat is tudjuk gyorsítani és a számítógépek is gyorsulnak még, bár már egyre nehezebb kihozni belőlük az optimális teljesítményt.

Na, ez lehet, hogy még zavarosabb mint eddig volt. A lényeg az, hogy a tanuló algoritmusokon alapuló problémamegoldás most nagyon népszerű, mert úgy gondoljuk, hogy bármeddig képesek vagyunk javítani a teljesítményüket, csak elég idő és energiát kell rá szánni. Erről biztos fogok még írni.

Ami számomra igazán érdekes, az az, hogy hogyan oldották meg a szimulációban tanult mozgás való világba való átültetését. Az utóbbi pár évben jelent meg ez a technika, amit domain randomizationnak nevezük, ami nagyjából azt jelenti, hogy véletlenszerűsítjük a szimuláció egyes paramétereit és ezzel kényszerítjük a tanuló rendszert arra, hogy ne csak a képben található apró jeleket tanulgassa, hanem próbálja megérteni azokat az összefüggéseket, amelyek mindig igazak, a pixelek színétől függetlenül. Persze, ha véletlenszerűséget alkalmazunk, akkor (szinte) mindig lassabb lesz az algoritmusunk, hiszen sok esetet ki kell próbáljon. Viszont most úgy tűnik, hogy ez egy jó módszer arra, hogy robusztus eredményeket érjünk el, szóval a szimlációban tanultak a való világban is alkalmazhatóak legyenek, ahol sosem lehet tudni, hogy egy zsiráf mikor zavar be a képbe. :)

Ez a módszer jelenleg az egyetlen olyan módszer, ami engem egy kicsit is meggyőz, hogy valamikor önvezető autókat fogunk tudni készíteni, hiszen ha egy véletlenszerűsített világban el fog tudni vezetni az autónk, akkor a való világban sem lehet neki gondja. Az egyetlen gond csak az, hogy elég nehéz egy bonyolultabb véletlenszerűsített világot szimulálni, ugyanis azt még relatív egyszerű, hogy mindenféle állat átvonulhasson az autó előtt, de hogyan fogjuk szimulálni a különböző alkoholszinttel rendelkező többi söfört szimulálni? Egy megoldás lehet az, hogy szép lassan haladunk a véletlenszerűsítéssel, először csak kicsit rángatják a kormányt, aztán jobban, stb. de nehéz kérdés az, hogy konvergál-e ez valaha. Meglátjuk, remélem azért nem olyan sok idő múlva.

Miért fontos ez az eredmény? Szerintem egy fontos lépés ez azon az úton, hogy komolyabban kezdjenek sokan az olyan robotok fejlesztésén dolgozni, amelyeknek fontos lesz az, hogy kezük legyen, szóval vagy emberekkel kell együttműködjenek, vagy nagyon általános feladatokat kell megoldjanak, amelyekhez nagyon hasznos ez az architektúra, vagy mindkettő.

Persze, a tanuló algoritmus skálázása is fontos lesz, de ezt az OpenAI is tudja, az ő robotkezük sem tud feldobni egy labdát és elkapni azt. Azt sem tudja, hogy szóban közöljük vele ezt a feladatot. És ők is tisztában vannak azzal, hogy ennyi tanítási idő (valahol 10000 óra körüli szimulációs időt láttam, talán a cikkben szerepel ez, én nem olvastam el, annyira nem érdekel ez a feladat :)) nem elfogadható egy ilyen feladat megoldásához, szóval jobb ha nekifognak kidolgozni valami módszert, amivel faktorizálni (felosztani) tudják a feladatot egy általános és egy specifikus részre, amelyből az általánost jó lenne csak egyszer betanulni. Ez egyébként a mesterséges intelligencia egyik legnagyobb rákfenéje mostanság, szóval pont jó lesz ebben az esetben is tanulmányozni.

ribút azaz reboot azaz újraindítás

Úgy döntöttem, hogy újraindítom a blogot. Most van időm írni, ugyanis belefogtam egy saját projektbe, amivel egyelőre még lassan haladok, mert egy játék lesz és sokkal több dolgot akarok benne én megírni, mint azt mostanában illik, szóval egyelőre a Vulkannal szórakozom, kicsit elment az idő mellettem, mióta utoljára grafikát programoztam, de kezdek szép lassan visszarázódni. Erről majd még fogok írni, de egyelőre nem.

Igazából azért is újra blogolásra adom a fejem, hogy a szüleimnek egy kicsit segítsek bizonyos mesterséges intelligenciáról szóló híreket megérteni és talán másoknak is segítség lesz. Ugyanakkor meg ha valamiben tévedek és hozzáértőbb egyén olvassa a gondolataimat, ha kedve van, kijavíthat, az mindig jól jön.

Mostanában olyan időket élünk, hogy lassan igazzá válik, hogyha nem élünk egy alapvető jogunkkal, mégpedig a véleményünk kifejezésével, akkor lassan elveszik azt tőlünk. Szóval az alapötlet marad, nem írok olyant, amit később le kell törölnöm, egyetlen egy bejegyzést töröltem le egyszer, az is elég haszontalanka volt, de akkor valaki úgy érezte, hogy nem kellett volna és tiszteletben tartottam a véleményét. Szóval a vonalat Európa körül húzom meg, ezen belül nem írok semmiről, azon kívül viszont rengeteg olyan dolog történik, amit jó lenne kiírni és mivel jelenleg amúgy sem akarok menni Amerikába és olyan helyre amúgy se megyek soha, ahol megkérdik a szociális hálós felhasználóm azonosítóját, ezért Amerika meg Kína lesz sok.

Nem is tudom, hogy írtam-e, hogy van twitter, meg youtube felhasználóm. Előbbit arra használom, hogy okos embereket kövessek és vicces dolgokat meg mesterséges intelligencia linkeket retweetelgessek. Utóbbit arra használom, hogy 360 fokos videókat tegyek fel, de az a kamerám éppen elég rossz bőrben van, a 180 fokos sztereó kamerámnak meg a hanggal van időnként problémája, szóval ez eléggé parkoló pályán van.

Szóval nemsokára jön a kontent, tudom, hogy a blogolás nem igazán menő már, de nem is azért csinálom, szóval most pont jó így nekem.

megint

Megint fogadtam, de most eltelt némi idő azóta, de jó lenne nem megfeledkezni róla. Most nem is a szokásosakat fogadtam, de bekapcsolom ezt a bejegyzést is a listába, hogy el ne feledjem.

Egyrészt arról fogadtam, hogy 5 év múlva lesz olyan önvezető autó, ami minden útviszonynak, időjárásnak és napszaknak meg tud felelni. Gondolom, mivel nekem kell bebizonyítani, hogy ilyen létezik, már kereskedelmi forgalomban is kapható kell legyen (beígért autók nem számítanak). A szokásos 1 láda sör a tét, N. M.-el történt a fogadás.

Másrészt arról fogadtam, hogy 10 év múlva lesz olyan mesterséges intelligencia, ami jobban fog orvosi diagnózisokat felállítani, mint az egyes területek szakértői. Ennek a kiértékelése sem lesz könnyű, gondolom használatban kell majd legyen és ki is kell majd értékelni a hatékonyságát. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy elfogadható, hogy olyan adatokat is felhasználjon, amelyek egy orvos számára lehet nem elérhetőek, vagy csak túl sok időt venne fel a kiértékelésük, pl. a páciens telefonján, vagy óráján begyüjtött idősorok, esetleg új típusú érzékelők, amelyekhez még nem írták meg a kézikönyvet. Szintén 1 láda sör a tét, M. T.-vel fogadtam.

megint

Tegnap megint fogadtam egy-egy láda sörben az emberi szintű mesterséges intelligencia létrejöttéről 2029-ig, ezúttal M. Ágnessel és P. Szabolccsal. Ez volt a tizennyolcadik és tizenkilencedik fogadás.

váratlan

Váratlan valami. Most találkozás.

Pénteken a müncheni reptéren futottam össze Zalánnal, ő Japánból jött egy konferenciáról, én a szokásos hetes melós kiküldetésből tartottam haza.

nem elfelejteni

Mostanában egyszerű dolgok nem jutnak eszembe, legalábbis 10 másodpercbe kerül előszedni őket, talán a bonyolultabbakat elfelejtettem, hogy tudtam valamikor. Ma borotválkozás közben volt két gondolat amit folytatni szeretnék valamikor, szóval jobb lesz leírni őket, a blog pont megfelel ehhez.

Valamikor 5-6 év múlva már ott fog tartani a mesterséges intelligencia, hogy abból fog tanulni, ahogy a különböző emberek kommentálják a játékokat amiket játszanak és felöltik ezt a youtube-ra, vagy akár élőben teszik. Ez ugye az utóbbi években nőtte ki magát, de mára már megkerülhetetlen jelenség, az egyetlen romániai youtube csatorna amit követek is nekilátott a műfajnak és persze elég vicces. Ha jobban belegondolunk, tökéletes információforrás. Rengeteg ember csinálja, a játékok azért még elég limitáltak a valós élethez viszonyítva, a grafika is némileg korlátolt még, a feladatok általában lineárisan teljesíthetőek (vagy legalábbis a struktúrájuk diszkrét, meg ha végtelen változatban is lehet őket megjeleníteni). Még idegen nyelveket is lehet majd tanulni vele, mert lassan már minden országban elég nagy lesz az ezzel foglalkozó youtuberek száma. Továbbá rengeteg féle játék van, eléggé általánossá kell tenni a rendszert, hogy esélye legyen mindenhez érteni. Ja és megállíthatatlanul növekedik az tartalom mennyisége, az az egyetlen szépséghibája a dolognak, hogy a Google a kapu örzője és nem valószínű, hogy könnyen beengedné a kutatókat a mézeskalács házikóba. Bár elég nagy a verseny ezen a téren is, hátha valaki ebből próbál majd előnyt kovácsolni, mondjuk lehet majd kérni automatikus kommentárt is, a legtöbb embernek nehéz egyszerre értelmes/vicces dolgokat mondani és játszani. Mondjuk a legtöbb embernek nehéz értelmes/vicces dolgokat mondani amúgy is.

Persze utána arra gondoltam, hogy honnan lesz ehhez számítási kapacitás 5-6 év múlva, ez már tényleg csak a legnagyobb MI játékosok kiváltsága lesz. Sajnos az Intel tényleg behúzta a kéziféket az utóbbi 5-10 évben ami az általános célú processzoraikat illeti. De mostanában a deep learninggel hálistennek megint beindult Moore törvénye, a gpuk nagyon mennek és persze végre már direkt ehhez fejlesztenek processzorokat, ott van ugye a TPU és már az Apple legújabb processzoraiban is van egy fél teraflop muladd. Erre meg pont mostanában jelent be az Intel egy új MI célú processzort, ráadásul spiking network alapút, ami ugye nagyon érdekes irány és szerintem is szükség lesz rá, a végső megoldás valamilyen spiking és konvolúció keverék architektúra lesz, szerintem. Szóval akkor nem kell félni, lesz 5-6 év múlva elegendő kapacitás GTA VI videókat nézetni a tanuló MI-vel.

Az is érdekes kérdés, hogy miért húzta be a kéziféket az Intel. Valószínűleg azért, mert így is alig használjuk ki a processzoraikat. Talán nincs elég jó programozó, talán nem jók a programozási nyelvek a mai modern architektúrákhoz, talán a projekt vezetők nem értik hogy kell egy ilyen projektet vezetni. Egyszer talán meg lesz a válasz rá, valószínűleg, ha már szimulálni fogjuk a mai programozó társadalmat...

az jövő

Ugye nehéz kérdés, hogy mit fogunk a jövőben csinálni mi emberek, ha a robotok és a mesterséges intelligencia minden most létező munkát el fog tudni helyettünk végezni és mindezt olcsóbban és megbízhatóbban fogja végezni.

Mostanában leginkább ez a kérdés foglalkoztat, sok lehetséges választ olvastam, gondoltam leírom azt amelyet most a leginkább szeretek, persze lehet, hogy más nem tartja valószínűnek, vagy érdekesnek, vagy megvalósíthatónak. Lehet, hogy ez a más egy jövőbeli én leszek, mindenesetre ha változik a véleményem, akkor majd megpróbálom azt is leírni.

A külvilág: minden ma ismert munkát robotok fognak elvégezni, sokkal jobban, megbízhatóbban és olcsóbban mint ahogy mi most elvégezzük. A gazdasági rendszer nem fog alapvetően megváltozni, talán tovább sarkúl, lesz néhány (száz/ezer/tízezer) hipergazdag és lesznek a többiek, akik csak simán eléldegélnek. Lesz valamilyen formájú garantált minimális jövedelem, ami nagyjából elég lesz a létfenntartáshoz. A gazdagok gyakorlatilag örökké élhetnek majd, mindenféle technológiai megoldásoknak köszönhetően, valószínűleg egy idő után már a "saját" testükben is. A nem gazdagok valószínűleg ingyen vállalhatnak két gyermeket, akiknek szintén lesz garantált minimális jövedelme, de utána valószínűleg nagyon sokba fog kerülni egy újabb gyerek, valószínűleg adó formájában jelenik meg ez a korlátozás. Az emberek 99%-ban megfigyelt életet fognak élni, talán az otthonukban nem lesznek kamerák, de a lakás hő, CO2 és mindenféle egyéb anyag leadásából jó biztonsággal lehet majd következtetni arra, hogy éppen mi történik bent. Ez segíteni fog abban, hogy eltűnjön az erőszak, a betegségek és a túlfogyasztás, meg talán az igaz szerelem is. Az embereknek két lehetősége lesz munkára, a VR-ben, vagy tudományos/technikai feladatokon dolgozhatnak komoly mesterséges intelligencia/robotikai segítséggel, mert azért a csillagokat is meg kell még hódítani.

A belvilág: lesz valamilyen óriási centralizált virtuális valóság, ahol mindenki "maga" lehet és még néhány kreditet is kaphat majd érte. Ez lesz a munkahely és a szórakozás/művészeti alkotás közös tere. Munkahely azért lesz, mert lesznek történelmi szimulációk, amelyekbe statiszták kellenek majd és ezek a statiszták a megfelelő történelmi koroknak megfelelő "munkát" fognak végezni és persze szükség lesz arra, hogy minél élethűbben. Szóval kell majd kovács, meg tímár, meg kerekes, meg kocsis, meg katona, meg taxisofőr, meg kamera asszisztens, meg minden egyéb is, amit most az emberek végeznek. Minél régebbi kort játszanak el a virtuális világban, annál nehezebb lesz az eredmények megjóslása és ezért annál több igazi ember kell majd hozzá. Persze az emberek pénzbe kerülnek, ezért csak a hipergazdagok engedhetik meg majd maguknak, hogy mondjuk Cézárt vagy Kleopátrát játsszák el, mert ha felborítják a történelmi tényeket, akkor sok szimulációba és emberbe kerül majd az, hogy végigjátszuk a teljes történelmet es megtudjuk, hogy "mi lett volna, ha". A nem gazdagok majd egyszerű katonákat játszhatnak, vagy mondjuk szkriptest a Casablanca forgatásán, de ez is valószínűleg akkora élmény lesz, hogy megéri időt áldozni rá. Vagy ha valaki csak el akarja játszani valamelyik tirannust, de nincs pénze statisztákat fogadni, vagy elég szimulációs időt venni a hiperszámítógépen ami ezt futtatni fogja, akkor vergődhet a szerepben amíg kedve tartja, az adott napon úgyis jön a golyó. Persze egyeseknek így is megéri majd. Aki meg fényképezni akarja a mongol hordát, vagy festő leckéket venni Picassotól, azok is megtalálhatják a kedvükre valót a virtuális világban. Természetesen az egész egy óriási visszacsatolt rendszer lesz, minden emberi interakció tökéletesíti majd a virtuális interakciókat, ugyanazokat az eseményeket többször el lehet majd játszani, egyre olcsóbban és olcsóbban, de azért a fizika határai megszabják, hogy mennyit is leszünk képesek szimulálni a világtörténelemből és mennyire részletesen tehetjük meg majd azt.

Reméljük azért lesznek olyanok, akik a csillagok meghódítására szánják idejük nagy részét, de ha nem, akkor ez a megoldása a Fermi paradoxonnak.

Lehet persze, hogy mindez nem így lesz, most ez a legjobb ötletem, ami nem túl optimista és nem is túl pesszimista, most inkább ez utóbbira lehetne számítani, bár ki tudja...

sok sok milliárd dollár

A kínaiak bejelentették, hogy 2030-ig szeretnének AI szuperhatalommá válni. Természetesen sok-sok pénzt fognak a dologba fektetni, hogy nagyobb eséllyel legyen is a dologból valami több, mint puszta ígérgetés. Ezért került be ez a hír a milliárd dollár rovatba, ugyanis bizonyára sok milliárdot kell majd befektetni, de persze tervek is vannak, hogy mennyi milliárdot fog majd hozzáadni a GDP-hez a befektetés. Hát sokat.

A másik ok, amiért érdekes ez annyira, hogy blogot írjak róla, hogy alapvetően azért tartom valószínűnek az emberi szintű mesterséges intelligencia rövid időn belüli létrejöttét, mert ilyen nagy játékosokat is látok beszállni a ringbe. Bizonyára még sok ország fogja bejelenteni ilyen irányú törekvéseit a következőkben, vagy lehet, hogy nem fogják bejelenteni, vagy nem egészen általános emberi szintű mesterséges intelligenciára fognak majd vágyni, hanem mondjuk szuper-emberi szintű vadászrepülő vezető és koordináló képességeket fognak fejleszteni, a lényeg az, hogy a mesterséges intelligencia az új űrverseny és ebben sokkal kisebb a belépési költség. Néhány szuperszámítógép kell, meg néhány kamera és mikrofon forgalmas terekre, meg cicák megfigyelésére és ha nagyon elfáradt a számítógép a tanulásban, megjósolhatja a holnapi időjárást lazításként.

A harmadik ok az, hogy milyen vicces, hogy nyugaton azon rugózunk, hogy mi lesz, ha a mesterséges intelligencia öntudatra ébred és úgy gondolja, ki kéne nyírni minket. Kínában ennél sokkal kevésbé filozófikus a kérdés ami miatt (is) igent mondtak a kutatásra: mi lesz, ha másfél milliárd ember öntudatra ébred...

A negyedik ok pedig az, hogy gondolom, arra is akarják majd használni a fejlesztett rendszert, hogy a rendszerellenes elemeket kiszűrjék. De az elmélet azt mondja, hogy nem lehet valamilyen fogalmat ellenpéldák nélkül megtanulni, szóval a rendszert támogató elemeket sem lehet betanulni rendszerellenes elemek nélkül. Honnan fognak kellő mennyiségű adatot begyűjteni a rendszerellenességről. Mi lesz, ha valakiket odatesznek, hogy ilyeneket gyártsanak, tudnak majd igazi adatokat gyártani, vagy csak gyengéket, amelyek nem segítenek az igazi elemek megtalálásában? Mi lesz, ha igazi adatokat tudnak gyártani, a munka végén a börtön fogja őket várni? Mi lesz, ha valaki talál egy biztonsági rést és az egészet a főkonstruktőr szájába adja? Érdekes macska-egér játék lesz, az biztos. Reméljük lesz belőle film is. :)

megint

Ma megint fogadtam egy láda sörben az emberi szintű mesterséges intelligencia létrejöttéről 2029-ig, ezúttal Paul R-val. Ez volt a tizenhetedik fogadás.

Today I made a bet (in a case of beer) again about the creation of human level artificial intelligence by 2029, this time with Paul R. This was the seventeenth bet.

1 milliárd dollár

Rég volt ilyen bejegyzés, de most a Ford állítólag 1 milliárdot fektet be valami cégbe ami mesterséges intelligenciát fog fejleszteni az autóihoz. (innen)

Most ilyen kedvem van.

totoro

csütörtökön a Viktória moziban, lehet online jegyet foglalni. ha egyszer még a Flash Gordont is láthatnám moziban...

passengers

Tetszett. Az a fajta sci-fi volt, ami nekem tetszik. És akkor elmondom, hogy mi az a fajta sci-fi ami nekem tetszik. A sci-fi különleges műfaj számomra, az egyetlen műfaj, amellyel szemben elvárásaim vannak. Ha sejtem, hogy egy film nem fog tetszeni, akkor inkább nem megyek el rá, mespórolom magamnak a vesződséget, hogy utána utálnom kelljen a filmet, a rendezőt, az egész rendszert. A Passengersről nem igazán hallottam, illetve láttam egy videót a Wireden, aminek semmi köze a filmhez és azt olvastam róla a Wikipédián, hogy a kritikusok (hivatalosak és nem hivatalosak egyszerre) lehúzták, ami egy elég jó jel, ugyanis a kritikusok szerint a SW7 egy jó film... Szóval kicsit féltem, hogy rossz lesz, de azért annyira nem volt rossz és nem kell magamnak mondjam, hogy inkább néztem volna egy norvégot ahogy a Tesla Model X-ével dolgokat visz Oszlóból Bergenbe.

Szóval az van, hogy valami extra azért kell legyen egy sci-fi-ben és nem látványbeli extra. Sajnos az a vonat már elment, nem hat meg, bármennyire is szeretném, ha buta a film, a látvány nem segít, 3D-ben sem, moziban sem. Ezért nem mentem el a Rogue One-t megnézni és nem is fogok egyetlen Star Wars-t sem az aktuális trilógiából és a mellékszálakból sem. A 7-es betette az ajtót. Ezért nem nézem meg a Captain America: Civil Wars 1-et az HBO-n sem, mert semmi nincs ezekben a filmekben ami egy kicsit is érdekelne.

Innentől kicsit szpojleres lesz amit írok, csak gondoltam szólok.

Nem kell valami sok, egy régi jó téma felelevenítése, néhány jó gondolat már elég. Ebben a filmben nincs sokkal több, ritka az ilyen űrutazós sci-fi ma már, amely teljes egészében egy űrhajón játszódik. A téma ismert, felkelnek egyesek, akiknek nem kéne felkelni és mihez kezdenek. És ez, hogy mihez kezdenek, elég jól működött ebben a filmben, a karakterek teljesen a mai világképpel rendelkeztek (talán ebben a legnehezebb mondani valamit, talán a Dune volt az egyetlen könyv/film ami számomra hihetően tovább gondolta az emberi pszichét és még abban is az erőszak és a szerelem voltak a domináns témák). Szóval nekünk szól ez a film, meg arról, hogy a tökéletes világ sem elég egy társ nélkül, hogy némely helyzetekben össze vagyunk zárva valakivel, akivel lehet, hogy nem szeretnénk összezárva lenni, de az ember társasabb lény, mint amennyire magányos és igazán csak az ad értelmet az életünknek, ha másokért teszünk valamit. Nem új gondolatok ezek, de ahogy beleszőtték őket a film miliőjébe, nekem bejött. És ezért nem tudok haragudni arra, hogy mindkét karakternek volt olyan helyzete, ahol meg kellett volna halnia, ha a forgatókönyvíró nem segíti egy kicsit ki, hogy ne érjen véget a film két perccel később. De ezek nem olyan sorsfordító helyzetek voltak, amelyeket ne lehetett volna megoldani egy kis extra technikával, illetve akár nem is kellett volna belemenni, mert simán hihető lett volna, hogy nem találkoznak ilyen problémával. És az sem zavart, hogy a világkőpemmel teljesen ellentétes jövőt vázol fel a film, szerintem emberfeletti intelligencia sokkal hamarabb lesz mint hogy a csillagközi utazásba érdemes legyen belevágni. Sokkal kevesebb energia kell hozzá, az biztos. Márpedig ha van emberfeletti intelligencia, a legtöbb felvetett probléma a filmben nem áll meg, csak jön egy robot és megoldja őket. De teljes mértékben el tudom fogadni, hogy érdekes az emberfeletti intelligencia nélküli csillagközi utazáson esetlegesen felmerülő problémákat vizsgálni. És azért volt mindenféle és néhány egészen mélyen ki is volt bontva és ha az ember el akar gondolkodni, hogy minek a nagyobb az esélye egy csillagközi utazáson: az utasok lázadásának és a személyzet elbarikádozással való túlélésének, vagy annak, hogy meghibásodik egy fagyasztó láda, akkor lehet ezen gondolkodni.

Szóval engem nem zavarnak a problémák a filmben, mert értem, hogy nem hard sci-fi akar ez lenni, a szereplők sem igazán úgy lettek válogatva, de azért tisztességes munka volt a sci-fi részbe fektetve. Az egy kicsit kár, hogy a szereplőkön látszik, hogy nem igazán érzik a szerepüket, megpróbálták kihozni a legjobbat, de hát néhol nem megy, de ez nem baj, tisztességes munka, meg aztán mostanában nem is várják el az embertől, hogy egy ilyen komplex problémát le tudjon kezelni.

Igazából amikor kigondoltam, hogy ilyen hosszan fogok írni erről a filmről, többet ekéztem a SW-t, de most nincs ehhez több kedvem, jöjjön inkább a lista azokkal a filmekkel, amiket idén meg szeretnék nézni moziban, szóval valószínűleg írni is fogok róluk a blogban.

Sorrend nélkül, a film címe (már amennyit leírok belőle) az előzetesre link:
Valerian Luc Bessontól, mert ugye az Ötödik elem nagyon bejött
Trainspotting 2, mert  az elsőt még anno otthon láttam a moziban és azt hiszem az első olyan film volt, ami után úgy jöttem ki a moziból, mintha  a Holdról tértem volna vissza
Life, ennek most láttam az előzetesét a moziban, úgy tűnik, a Gravity sikerének a gyümölcse ez a film, de amíg nem készül évi tíz film, ami a naprendszer egyik bolygója körül tudományos célú űrállomáson játszódik, mindegyiket megnézem, még ha Vin Dieselt is teszik meg a kerginési pályák kiszámításának szakértőévé
Dunkirk, mert a második világháborús filmek is speciális helyen vannak, de mást jelent számomra, ha nagyon elmennek egy fele (és remélem Nolan megpróbálja jóvá tenni az Interstellart)
Alien: Covenant, mert Alien és nincs mit tenni, meg kell nézni, még ha rossz is lesz. A Prometheus is egyébként az a kategória, ami vonal felett van, de csak nagyon kicsivel.
GITS, kevés film (anime) volt akkora hatással rám, mint a GITS. Bár én szeretem ScarJo-t, jobb szeretném ezt a filmet egy keleti színésznővel, lehetőleg egy ismeretlennel, az egyik fontos kérdés ugyanis számomra az a GITS-ben, hogy ki is vagy valójában és ScarJo már túl sok mindenki volt a filmvásznon
Blade Runner 2, mert... ki sem tudom fejezni.

Hát ennyi, idén valószínűleg többet fogok moziba járni mint a tavaly, reméljük legalább fele olyan jók lesznek ezek a filmek mint amennyire el tudnám képzelni, hogy jók lesznek. :)

Nemsokára meg reméljük az időjárás is úgy akarja és újabb SpaceX rakétát láthatunk, ahogy a magasba emelkedik.

trump

Szóval Trump győzött. Nem igaz, hogy nincs rossz kedvem tőle, de nincs kedvem arra gondolni, hogy mennyi gonosz dolgot csinálhat, abban meg nem hiszek, hogy sok jót csinálna. Arra jó gondolni, hogy szenvedni fog rendesen, kemény munka elnöknek lenni, főleg az Amerikai Egyesült Államokban, nem tudom, miért akarná bárki is csinálni. Meg aztán, a következő húsz évben nagyon komoly változásoknak nézünk elébe, főként a technológiai fejlődésnek köszönhetően, most sem rosszabb belevágni ennek a tárgyalásába, mint bármikor máskor. Minél hamarabb jön rá a társadalom nagyja, hogy senki nem fogja az életét jobbá tenni, annál jobb.