filmek

Ebben a hónapban nem valami sok filmet néztünk, inkább focit néztünk, pedig engem nem is érdekel a foci és az eredménye sem. Viszont van valami ellenállhatatlan varázsa az egyedi pillanatoknak, pedig én pont úgy szeretek élni, hogy én tegyem bele a pillanatba az egyediséget, akkor és ott ahogy szeretem.

The Running Man (1987): Ezt a filmet még valamikor a 90-es évek elején láttam videókazettán. Akkor nagyon félelmetesnek tűnt a labirintusban a kolbászolás és bunyózás, valahogy a tévésztárság kritikája nem jött le, vagy nem emlékszem rá. Mindenesetre jó cucc, nem túl bonyolult megérteni és bár nagyon eljárt fölötte az idő, nekem bejött most is a Netflixen.

The English Patient (1996): Akartam valami jó filmet még nézni a Netflixen amíg hozzá tudtam férni látogatóban. Sajnos semmi új dolog nem győzött meg, úgyhogy maradtam a réginél. Ez a film még mindig nagyon bejön, valószínűleg ez már örökké így is marad. Pedig mostanában már nem zavar össze a két fő történeti sík váltakozása, a történet tiszta számomra, inkább olyan dolgokon filózom, hogy a rengeteg pontatlanságot és torzítást az idő múlásában, a katonai dolgokban, a térképészeti dolgokban, stb. miért fogadom mégis olyan könnyen el. Talán egyszerűen csak mert bekerült ez a film a kedvenc filmek dobozába az agyamban és onnan nagyon nehéz kivenni valamit. De ki a fene hozta létre ezt a dobozt? Én tuti nem tudatosan, nem szeretem az abszolút dolgokat. Lehet inkább mégis a mérleg nyelve dől a kedvencség felé, elfogadom a hibáit, mert van benne sok jó dolog is. A háború eldőlt, de még sokan meghalnak addig amíg már senki nem hal meg, legalábbis a háború következtében. Így viseli magán a film a hibáit. Illetve, nem is hibák, hanem ellentmondások a valósággal. Most nagyon nem akarok ezekről írni, de azért legyen itt két példa: az első, hogy nagyon nem jönnek ki az évek, a fickó még a háború elején zuhan le a repülővel, de a háború végén ápolják, a másik meg, mondjuk a genfi egyezményre hivatkozni a háború elején, elég vicces. Az első hibát nehéz lett volna kijavítani, a másodikra tényleg nem értem mi szükség volt, főként, hogy abban a jelenetben eléggé felmentik a német katonákat, ami azért megint elég problémás. Lehet nem kéne leírnom a gondolataim ahányszor megnézem ezt a filmet, mert már túl kriptikusak, túl jól ismerem a jeleneteket és a történetet. Mondjuk nem is tudom, hányszor szokás megnézni egy kedvenc filmet, szerintem én ezt nem láttam tízszer sem, jó sok év alatt. Bizonyára vannak akik százszor is képesek megnézni egy filmet, de akkor már tényleg a kamerabeállításokon gondolkodnak közben. Gondolom. Én még ott tartok ezzel, hogy a látvány és a zene is teljesen lenyűgöz, mindahányszor megnézem. Ja, és valahogy összekapcsolódik a film az Indy and the Fate of Atlantis játékkal, ami szintén egy nagy kedvenc (az Indyben is van sok sivatag és német katona), de már nem tudom, hogy csak az évek során sodródtak a neuronok közel egymáshoz, vagy tényleg előbb láttam a filmet és amikor a játékot játszottam, akkor éreztem egy kicsit úgy, mintha a film világában kolbászolnék. Talán majd amikor lementik az emlékeimet, kibogozzák ezt a rejtélyt is.

Career Opportunities (1991): Ez a klipp meggyőzött, hogy meg kell nézzem ezt a filmet és nem csalódtam. Jó kis buta film, de még azokból való, ahol nem kell túl sok kontextust fellelni van betenni magunktól, hogy teljesen másként értelmezhessük a történetet, ha éppen ahhoz van kedvünk, vagy korunk. Mindenesetre oda kell figyelni, ha az ember nagy bevásárló központban jár, nehogy elüsse a gondatlan görkorizás szelleme.

The Hot Spot (1990): Ez megint egy jó kis film JC-vel. Meg persze Virginia Madsennel, meg Don Johnsonnal. Elég explicit, nem tudom milyen besorolása volt anno, de hát nem is igazán érdekel. Persze a mai filmek tudnak sokkal explicitebbek is lenni, ha akarnak. Most éppen gondolkodom, hogy milyen hasonló témájú filmet láttam mostanában, semmi sem ugrik be a U Turn-on kívül, de hát már az sem mai csirke. Talán meg kéne kérdezni a chat-gpt-t. Na mindegy, szóval nekem bejött, de ez azért arról szól, hogy a két főszereplőnő bájai adják el a filmet, meg egy kis texasi kisvárosi hangulat, ami filmben engem is érdekel, néha.

The Fifth Element (1997): Ezt is nagyon sokszor láttam már, egy időben még úgy is éreztem, többet mond nekem mint az átlagos buta sci-fi a Föld megmentéséről, aztán most már vagy az átlag változott, vagy a megmentés nem az igazi már, fene tudja. Most úgy értelmeztem, hogy jön a szuperlény és kioktat minket, hogy milyen rossz is volt az a világháború, pedig csak 2%-a Föld lakosságának halt meg tőle, akiket becseréltünk egy óriási technológiai és szervezési ugrásra, amelyek egy új aranykort hoztak el a Föld történetében. Amit persze sikerült disztópiába fordítanunk, mert az ember képtelen az arany középúton járva élni, de azért még mindenünk megvan ahhoz, hogy kijavítsuk a hibáinkat és a sors is kegyel még minket. Szóval enyhén elitistának látom azt, hogy az abszolút gonoszság legyőzéséhez ilyen gyenge stratégiát használnak a szuperlények a hatvan millió génes kromoszómáikkal, de hát na, a mag erős, nem hiába járnak a Földre egy kis genetikai felfrissülésért. Ami most igazán bejött, az a látvány, mennyire jól működik még most is, teljesen uralja a rendező a néző figyelmét és abból annyit látunk meg, amennyi még pont működik. Azért azt hiszem, egy időre jegelem ezt a filmet is. Fura, mert úgy érztem, a The English Patientet bármikor újra tudom nézni, de e helyett inkább néznék valamilyen más sci-fi-t a 80-as, 90-es évekből.

Pollock (2000):Érdekes figura volt ez a Pollock. Nekem nem sokat mondanak a festményei, de még sosem láttam egyet sem élőben, lehet, úgy működnek. Az tuti, hogy nagyon tisztelem ezeknek az absztrakt stílusoknak a képviselőit, mert elég tökösnek kell lenni ilyen cuccokkal kiállni a közönség elég. Főként a 40-es, 50-es évek átlagos amerikai polgára elé. Bár fene tudja, lehet, hogy volt bennük egy óriási igény a változásra, pont ezt lovagolták meg ezek a művészek. Mindenesetre érdekes, hogy a film meg sem próbálja értelmezni Pollock műveit, inkább csak bemutatja a karaktert. Nem tudom mennyire valóságos, de valószínűleg sokan egyetértenek ezzel a karakterrel, aki annyira megszokta a gürcölést és útkeresést, hogy amikor beütött a siker, már nem tudott mit kezdeni magával. Érdekes, mennyire limitált az ember, de néha azért elég mélyre le tud ereszkedni egy gondolat kútjába. Aztán csak simán megfullad benne, de mélyebbre ment mint a kortársai és megmutatja a következő nemzedéknek, hogy merre érdemes menni, ha az ember a mélységet keresi.

Zene. Zene. Zene. Zene.

a virtuális vendéglőben egy igazi kávét kérni még lehet

Nincs amit csodálkozni, már legalább 2000 éve tudjuk, hogy az ember jobban hisz annak amit hall mint annak amit lát, tapint, nyalint. Talán csak az a furcsa, hogy az ember lett a sorsának kovácsa. És kalmára. Aggodalomra ad okot, mint annyi minden is.

Demó.

Zene. Zene.

Insta.

amikor a mérleg valójában ringlispíl, nincs értelme a legkisebb rosszat választani. ki kell ugrani

Vicces, de a legkisebb mértékben sem érdekel az amerikai elnökválasztás. Az, hogy Trump meg Biden a legvalószínűbb elnökjelöltek, csak alátámasztja, hogy a világ megőrült. Ők nem az okai ennek az őrületnek, hanem az okozottjai. Ilyetén nem is fogják megoldani azt a problémát ami az őrületet okozza, esetleg csak fokozhatják azt, de ebben is úgy látom, hogy a rövid táv és a közép táv akár ellent is mondhat egymásnak. Én úgy érzem, ebben a kérdésben nem tudok jól dönteni, szerencsére nem is az én dolgom. A legnagyobb szerencse viszont az, hogy most nyugi van a fejemben.

Demó.

Zene. Zene. Zene.

most akkor lerajzolom az erdőt profilból

Az ember általában összekeveri az okot az okozattal. Az egyetlen fontos kérdés az, hogy ennek az oka genetikai vagy ezt tanítja nekünk a társadalom? Ha az első, akkor nincs nagy jövője az emberiségnek. Ha a második, akkor talán még van esélyünk. Mondom én, aki nem látom a fától a parkot.

Demó.

Zene. Zene. Zene.

Drónos.

Ehh.

az öntudatra kelt meseautó

Régen voltak az önvezető autók téma ezen a blogon, most nem is igazán érdekel a dolog, mert már van egy autónk amelynek a vételárát amortizálni kell. Viszont most jelentett be a Rimac egy Verne nevű robotaxit, ami elvileg 2026-ban jelenik meg, móbájláj lesz az agya és már kormány sincs benne. Meglátjuk mindebből mi és mikor fog megvalósulni, ígéret volt eddig is bőven, bár mintha az utóbbi években leállt kicsit pezsgés ilyen téren. Lehet az általános mesterséges intelligencia pezsgés indította be ezt az új hullámot.

Ha már bejegyzésre adtam a fejem, akkor hadd osszak meg még egy linket. A dizni feltett egy csomó régi filmjéhez mindenféle extra anyagot, ami engem persze érdekel. Van pár dolog amit érdemes csekkolni, mint pl. ez a Claire de Lune feldolgozás még az eredeti Fantasiaból, ami nem került be a végső verzióba (mondjuk a 240p felbontás kriminális a mai világban). Ez is jó cucc, meg ez is.

És akkor még egy csatorna ajánló. Most a koreai háborút követik hétről hétre azok, akik az első meg a második világháborúról készítettek ilyen párhuzamosan zajló vidiókat. Teljesen más ezeket nézni, mint az orosz-ukrán háborút, sokat számít az, hogy ezeknél már tudjuk mit hoz a vég. Na most erről nem fogok filózni.

Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

the beast (2023)

Azért mentem megnézni ezt a filmet, mert azt írták róla, hogy egy sci-fi amiben a mesterséges intelligencia miatt kiirtják az érzelmeket az emberekből. Hát, sci-fi-nek elég nagy blődség, a mesterséges intelligenciát említik egy picit az elején, hogy elvette az emberek munkáját, de azért mindenki nagyon jól elvan és csak azért akarják kiirtani az ember érzelmeit, hogy jobban végezhesse azt a munkát amit még nem vett át a mesterséges intelligencia, szóval szerintem a kapitalizmus akarja kiirtani az emberből az érzelmet, nem a mesterséges intelligencia.

Szerencsére van benne más is, nem csak mesterséges intelligencia, egy régi sztori feldolgozása, arról, hogy egy nő úgy érzi, valami nagyon rossz fog történni és ezért próbálja alacsonyabb lángon égetni a gyertyát, de persze azért beleszeret valakibe, ami több életre való érzés és ez a dolog elég jól lejön. Egy kicsit talán túl hosszúra is van nyújtva, én egy fél órával rövidebb filmet is tudnék ugyanígy értékelni, de na, értem én, ha a rendező beleszeretett a főszereplőjébe.

Azért mégis úgy érzem, a történet maga nem olyan bonyolult, mint ahogy el van mondva, csak fel van töltve jó sok szósszal, hogy bonyolultabbnak hasson, de az egész csak mellékszál, játék a nézővel, sőt, igazából inkább csak olyan megpaskolgatjuk a buksiját, hogy felfedezi, hogy mindhárom korban megjelennek a babák, meg a jövendőmondó (a jövőben ez gondolom maga a mesterséges intelligencia), meg a bulikázás (a múltban ez az a hosszú és unalmas bál). Meg persze utalgatnak a Pillangókisasszonyra is, aki talán az egyik legtragikusabb opera szerep (ugye párhuzamba állítható az, hogy feladja az egész kultúráját a csaj a kapitányért, de aztán csak visszatér hozzá egy szeppuku erejéig, míg itt a főszereplőnő is hajlandó feladni az érzéseit, de aztán mégsem), de én a film végét nem találom tragikusnak, hisz csak folytatódik a sorozat a beteljesületlen szerelmekkel, ami egyszer csak beteljesül, vagy lehet előbb jön el az apokalipszis.

Ami még vicces volt, ebben is felfedeztem egy jelenetet, amit én úgy értékelek, hogy rendező jelzi, hogy ne keress túl mély értelmet a filmemben. Ez egy olyan jelenet, amiben valamilyen műtárgyat (vagy annak látszó dolgot) semmisítenek meg (lehetőleg nem túl mélyen a történetbe ágyazva) és hát itt is van egy szomorú sorsú Ming váza.

Szóval alapvetően jó film volt, de sci-fi-nek nem igazán számolnám és lehetett volna jóval rövidebb is, de azért értékelni kell, hogy legalább egy kis matéria van a felszín alatt is. Ja igen, viszont a jelenben volt néhány "technikai gliccs" ami valószínűleg direkt volt a filmben, de engem zavart, hogy nem tudom, a mozigéppel volt a baj vagy a vágóasztalon került be. Ráadásul nem is értem mit akart jelenteni, ha az egész világ egy szimuláció volt, akkor azért az szerintem egy kicsit túl messzire megy, nincs rendesen alátámasztva. Na, legalább elolvasom a kritikákat is a filmről, hátha kiderül mi is volt a lényeg.

Hát nekem ennyi volt az idei tiff, most valahogy nagyon nem voltam tiff típusú filmekhez hangulatban, valami klasszikusabb sci-fi-nek is jobban örültem volna.

Zene.

sokasodjatok és népesítsétek be a könyvtárat, kis molyok

Ki tudja, talán Jézus idejében tele volt a világ prófétákkal, mindegyik mászkált mindenfelé és tette a csodákat számtalanul. Néhányat meg is gyilkoltak ezért, néhány szép nagy családot alapított és öreg korára vált a tuberkulózis áldozatává. Akkoriban az emberek még hittek a csodában, valószínűleg, mert gyakran tapasztalták is azt. Aztán a Jézus követői egyre sokasodtak, de mivel még nem éltek egy modern és toleráns társadalomban mint amilyen a mai, simán csak elpusztították a többi próféta életének krónikáit. Elvégre a zéró összegű játékokban a stratégiát az életből a legcélszerűbb meríteni, hiszen az élet elég jól kifeszítette a határokat. A legjobb stratégia a pusztítás. Így aztán egyelőre rejtve marad előttünk a csodák nagy része, amely 2000 éve történt. De talán egyszer találunk valahol egy rejtett könyvtárat, vagy valami hasonlót, mint a Herculaneumi papiruszok, amelyeket most éppen mesterséges intelligenciával fejtenek meg és visszatér a csoda a mi világunkba is.

Demó. Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

a kocka fejben mi kerül az átlóra?

Lesz egy új kategória a blogban, az irracionális dolgokról amelyeket az elmém produkál. És persze rájövök, hogy irracionálisak. És persze megbírják a nyomdafestéket. Pl. ilyen nyomdafestéknek nevezni a blog felületét. :)

Na jó, szóval én alapvetően szeretek az interneten fizetni. Főként számlákat, adókat, biztosításokat, megrendelt termékeket. Egy dolgot nem szeretek online vásárolni, mozijegyet. Nincs semmi okom rá, sose volt rossz tapasztalatom, de valamiért nem szeretek online mozijegyet venni. Színház és operajeggyel sincs gondom.

Na így sikerült lemaradnom egy román sci-firől a tiffen. Ma mikor rászántam magam, hogy vegyek rá online jegyet, már elfogyott. Egyébként van egy olyan érzésem, hogy nem tetszett volna, pl. már az előzetesben is irritál ez a kelet-európai angol akcentus. Akkor inkább beszélnének románul... Azért ha felkerül az hbora, megnézem, főként a kalandjátékos vonal érdekel belőle, meg a képi világból is érdekel mit tudtak kihozni a kelet-európai (t)enyészeti minimálból.

Egyébként egy filmre azért sikerült jegyet venni, majd hétfőn írok róla.

Azt hiszem, ezt az irracionalitást könnyű lesz legyűrni, bárcsak minden ilyen könnyű lenne.

Demó.

Zene. Zene.

visszatér még a szingularitás, ha jön a nyár

Nocsak, Ilja visszatért és addig meg sem áll, míg össze nem hozza ezt a szuperintelligencia dolgot. Remélem az ópenéjájtól elég embert elcsal és Szem belébukik a mesterkedéseibe, de ha nem, akkor sem árt egy ilyen iniciatíva. Mondjuk nagyobb esélyt látok arra, hogy szépen metodikusan minden ismert problémát megoldunk és összeférceljük a megoldást, hátha lesz valami szuper eredménye, ahogy a dípmájnd is csinálja, de lehet, hogy tényleg csak néhány trükk és egy csillió gépéú hiányzik csak. Amennyire én el tudom képzelni, a természet is valami ilyesmi pályát járt be, nem addig keresztezte az építészeket a költőkkel amíg megoldották a fizikát. No meglátjuk.

Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene.

Új gyergyói (erdélyi) podcast.

föltámadott a tenger, a gépéúk tengere

Azok, akiknek az a dolga, hogy a mesterséges intelligenciával riogassanak, gyakran riogattak azzal, hogy a mesterséges intelligenciával könnyen gyártott millió hazugság majd jól befolyásolni fogja a választások kimenetelét. No, hát vége egy jó adag választásnak és az apokalipszis nem jött el. Rá kellett jönnünk, hogy még az igazság sem változtatja meg az emberek politikai preferenciáit, hát még a hazugság. Amúgy is, a mesterséges intelligencia nem tudott kitalálni egy új hazugsági módot, pont úgy hazudik mint a politikusok: hibás következtetéseket von le a kontextus nem megfelelő értelmezéséből, kauzációt lát ott ahol még korreláció is alig van, teljesen félreérti az alanyok közti kapcsolatokat, az elkövetőből áldozat lesz, a nőből férfi, stb. Persze ennek jó oka van, ugyanannak a célfüggvénynek a maximalizálásával tanul: mindig a következő szót gyorsan elmondani és ha nem jó, akkor újabbat mondani olyan gyorsan, hogy ne lehessen kibogozni, hol kezdődtek összegubancolódni a dolgok. Ilyen extrém rövidlátás nem is eredményezhet többet, mint valami jól hangzó zagyvaságot, amelyet nem hogy komolyan nem lehet venni, még meg sem lehet ismételni. Egy dolog különbözteti meg a politikust a nagy nyelvmodelltől, a nagy nyelvmodellnek nincs öntudata, míg a politikusnak... nem, még ez sem.

Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

Insta. Insta.

Drónos.

Captain EO.

furiosa: a mad max saga (2024)

Én azért szeretem a Mad Max-ot, mert akkora blődség, hogy az már jó. Néha eszembe jut film közben, hogy ebben a világban már rég kihalt az élet, vagy legalábbis az értelmes élet, aztán persze megnyugtatom magam, hogy ez a film csak érzelmeket akar átadni, nagy gondolatokat a jövőről nem. Kicsit meg is lepett, mikor elkezdték narrálni a film vége felé, hogy a háború az ember természetének része. Hát kösz, de itt nem háborúznak az emberek, csupán extrém rizikót vállalnak a túlélésért. Mert az nem igazán működik, hogy ebben a világban élni is lehet, túl sok az ember, fóka meg nulla. Csak azért nem halnak meg az emberek természetes okokból, mert ha valaki meggyilkolja őket, az sokkal látványosabb, ha egy autós üldözés közben valami nem klasszikus fegyverrel, akkor az még inkább. Egyébként én nem is vagyok autó bolond, de van valami igazán magába szippantó ezeknek a filmeknek az autós üldözéseiben, Miller bácsi kimaxolta rendesen ezeket a jeleneteket.

Szóval nekem bejön ebben a filmben a fíling, de azért nem áltatom magam, a történet egy átlagos képregényfilm szintjén mozog, talán még rosszabb, mert ez előzményfilmként teljesen megjósolható végkimenettel rendelkezik. Aki látta a Fury Roadot, az tudja előre, hogy a szereplők közül ki fog túlélni és ki fog meghalni és ez azért rendesen elvesz a feszültségből. Úgy kell nézni, mint egy balettelőadást. Egyébként a főszereplőnő nekem annyira nem is jött be, leginkább csak nagy boci szemeket mereszt, meg persze amikor ki kell osztani a népet, akkor kiosztja. Sokkal jobban bejött a főellenség, de egyébként úgy érzem, a végén a nagy filozófiája nem illik a filmbe, tényleg már úgy hat, mintha itt lenne valami mondanivaló, de sajnos a világ inkonzisztenciája nevetségessé tesz minden ilyen törekvést. Én nem is úgy gondolok ezekre az alakokra, mint igazi emberek, hanem valamilyen mutáns faj, aminek nagyon gyorsan kellett adaptálódni a sivataghoz és teljesen elvesztette azokat a dolgokat amelyek minket tesznek emberré. De legalább senkinek nincs olyan érzése, hogy hiábavaló lenne az élete. :) Vagy csak nem mutatja be a rendező, min keseregnek az emberek egy kis féreg tea mellett.

Sajnos úgy tűnik, a nézők nem nagyon kedvelik ezt a filmet, bukni fog pénzügyileg, de azért remélem kapunk még Mad Maxot, ha nem is Millertől, valaki mástól. Jöhet sorozat is, az apokalipszis szerintem mostanság egyre népszerűbb téma lesz. Ha valami jó kis Dune crossover lenne, én arra is befizetnék. Fura volt az férges jelenet.

Ja igen, engem nem zavart, hogy a technika itt fejlettebb mint a Fury Roadban, lásd repülő alkalmatosságok, Furiosa karja, stb. Kinek kell a konzisztencia a káoszban? Hát nem nekem, az biztos. De ha mondjuk Star Trek filmek csinálták volna ezt, tuti háborognék. Lassan jöhetne egy Star Trek reboot is, akár Hemsworthal megint, csak a többi karaktert lecserélve. Éljen a káosz. Filmen, persze!

Zene.

amikor a titán balerinának gondolja magát és beletoccsan a pocsolyába

Nem tudom mit szívnak az epölnél, de most egy kicsit túl tolták. Bár lehet, ez csak a szokásos korporét érzéketlenség, általában a fejlesztőknek szóló bemutatójuk iszonyú uncsi szokott lenni, én azt hiszem, meg sem néztem azokat amelyek az után jöttek, hogy arról áradoztak, hogy a Safariban a címsor háttérszíne a honlap átlagos háttérszínét veszi fel. Az tuti, hogy nem emlékszem túl sokra ezekből a bemutatókból, inkább a technikai dolgok maradnak meg, mint a processzor újításai vagy az új program nyelv, vagy az, hogy mostmár a telefonban is van sugárkövetés.

Na ez a mostani bemutató eléggé eltér a szokásostól, mert van benne egy csomó bohóckodás, szerencsére nincsenek széttörő hangszerek, viszont van sok mesterséges intelligencia. Én most nem fogom itt leszalámizni, hogy mi mindent tudnak ők amit mondjuk a gúgel vagy a májkroszoft nem, de a lényeg az, hogy most már mindegyik it óriás felszállt erre a mesterséges intelligencia vonatra és nagyon mélyen integrálni fogja az operációs rendszerébe (itt egyébként van egy jó összefoglaló). Arra azért kíváncsi leszek, ha a modellek jogsértőnek bizonyulnak, adnak-e minden eladott példányból részesedést, erről egyelőre nem szól a fáma, pedig még messze nem lefutott téma.

Ami viszont elgondolkodtatott, hogy egyre okosabbak ezek az eszközök, meg egyre ritkább problémákra is kínálnak megoldásokat, persze óriási erőbefektetéssel, de merre is tart ez az egész? A leges-leges-legfaszább digitális kommunikáció sem fog soha felérni egy perc igazi szemtől-szembe kommunikációval. Meg ez a sok okos kütyü csak arra való, hogy a bullshit munkákat végezhessük hatékonyabban és ezáltal még több bullshit munkát kelljen elvégezzen az, aki képes rá. Szóval szép-szép ez az egész, de jó lenne, ha már valami igazi haszna is lenne. Persze lehet, még sok kis építőkockát helyére kell passzoltatni, mielőtt az igazán fontos dolgokban is elérjük azt a produktivitás növekedést amit a számítógépek használatában elértünk. Ha az orvostudomány is annyit fejlődött volna az utóbbi negyven évben, mint a számítógépes játékok, akkor már rég csóré seggel szaladgálnánk a Hold sötét oldalán.

Mindenesetre érdekes lesz a titánokat összecsapni a mesterséges intelligencia harcterén, remélem azért a felhasználók járnak a legjobban.

Ja igen, az nvidija éppen elhagyta az epölt piaci kapitalizációban és a mesterséges intelligenciát tekintve, teljesen ellentétesek az érdekeik. Az is érdekes lesz, hogy hogyan fut ki ez a csata. Az biztos, hogy mire véget ér, lesz néhány régi cég, akinek búcsút inthetünk, de arra egyelőre nem fogadnék, hogy melyek lesznek azok.

Demó.

Zene. Zene.

michael

Meghalt Michael Mosley, a BBC orvosi műsorainak egyik készítője. Mi is sokat néztük egy időben, nagyon érdekes műsorokat készített. Megölte az éghajlatváltozás egy apró görög szigeten.

majd a hegedűs a holdon elhúzza a nótánkat

Egy magyar podcast, amelyben megbeszélik, hogy miért is omlik össze a világ nemsokára. Akit érdekel, kattintson, akit meg nem, az inkább nézzen demót vagy  hallgasson jó zenét.

Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene.

H.R. Giger's Necronomicon.

tekerjük körbe mézes madzaggal a zurnákat

Az ember nagyon rosszul állapítja meg az ok-okozati összefüggéseket. Mégis nagy szükség van erre, ezért mindenféle hibás heurisztikákat használ. A gond csak akkor van, amikor egyesek felismerik ezeket a hibás heurisztikákat és kijátsszák őket. Gyakorlatilag erről szól a szavazás, az emberek hibásan azt hiszik, hogy az ő választásuk eredménye a választást követő négy év és ezért magukénak érzik azt, ha jó, ha nem. Pedig igazából semmi köze a választásnak ahhoz, hogy hogyan kormányozzák az országot. Az máshol, másként, másmikor dől el. De az emberek szeretnek hinni abban, hogy van választásuk, szabad akaratuk, satöbbi.

Demó.

Zene. Zene.

Quest. Kapitalizmus 1, 2, 3.

evvan

Az van, hogy egyre kevésbé érzem úgy, hogy megérthetem a világot, szóval próbálok lejönni valamennyire a hírekről, meg ilyesmikről. Ezért írni sem fogok ilyen témákban többet, maradnak a kedvenc témáim, a mesterséges intelligencia, a játékok, meg a filmek és könyvek. Viszont így rendesen meg fog csappanni a tartalom, de most úgyis inkább sétálni kell mint blogot hegeszteni, itt a nyár.

Demó.

Zene. Zene. Zene.