filmek

Hát ebben a hónapban sem néztünk nagyon sok filmet, bár azért két 10 részes sorozat is benne van a pakliban, igaz csak az elsőt néztük csak ebben a hónapban, a másodikra a múlt hónapban kattantam rá, de már csak részenként lehetett a heti adagot felszípni. Ja és egy mini is. Szóval azért néztük elég filmet, meg játszottam is, de arról még nem írok.

Castle Rock (1. szezon): Kedvem volt valami ijesztegetős sorozathoz, ez is olyasmi, de azért gyengécske. Nem volt rossz, de túl sok klisé volt benne, bár azért volt benne pár szép megoldás, amelyek nekem újak, de az is lehet, hogy csak én nem láttam azt ahonnan lopták őket. Pl. amikor a mama az emlékeit és a valóságot a sakkfigurákkal próbálja rendszerezni, az jó volt, meg amikor a hangszigetelt szobás filozófia is jó volt, de a fő történeti szál valahogy úgy tűnt, mintha nem igazán tudták volna mit is akarnak kihozni belőle, a szerelmi szál meg csak úgy elsikkadt. Ja, jó poén volt még a tematikus motel története is. Szóval lehetett volna sokkal jobb is, ha tudták volna mit is akarnak. Kár. Azért lehet a második szezonra is sort kerítünk egyszer, főként mert az független az első szezontól, de mivel utána lelőtték a sorozatot, nem jó ómen.

Spy/Master (minisorozat): Jó kis kémes történet lenne ez, ha nem akarták volna a Pacepa történetét a James Bondéval keverni. Minden tetszett ebben is, kivéve a főszál. A kor, a város, a kémszervezetek és kémelhárító szervezetek versengése, minden vagány volt, több kellett volna ezekből és kevesebb szósz abból, hogy Godeanu hogyan is defektál, mert az egyrészt kitaláció, ennél sokkal egyszerűbb volt a valóság gondolom és amúgy sem volt érdekes, hogy Carter hányszor nem írja alá amit alá kellene írnia, amikor mindenki úgyis tudta, hogy a kém bácsi az USÁban köt ki. A végső lövöldözős mese meg már eléggé nevetséges volt, kevesebb ilyent és több Stázi hercegnőt, ha lehet. Meg több kommunista Romániát meg Ceausescut meg Elenat is, nekem bár nagyon zavaró volt, hogy nem nagyon hasonlítottak arra a képre amire én emlékszem, a kettejük dinamikája nagyon érdekes volt. Kár hogy ezzel ki is fogytunk a defektált kémekből, ha jól tudom, talán egyszer lesz kapacitás a defektált emberek történeteire is.

Escape the Field (2022): Egy kis ijesztgetős menekülős filmet akartunk nézni, hát ez elég gyenge volt. Ami megmaradt, hogy a végén mennyire kellett sietni a titkok megfejtésével, nem is maradt idő arra, hogy igazi titoknak érezzük a titkot. Csak ha nagyon szereti valaki a témát, akkor ajánlom, akkor is inkább csak levezetésnek.

Morbius (2022): Ez a film nagyot bukott, legalábbis azt olvastam róla, aztán meg a wiki szerint egész szép bevételt termelt a moziban is, persze lehet a marketing költségek miatt még így is pirosban volt. Az volt a poén, hogy a Sony hamar kivonta a mozikból, amikor látták hogy nem megy, aztán valahogy a közönség meggyőzte őket, hogy újra megjárassák vele a mozikat, de másodszorra sem akarta senki megnézni (illetve azért talán mégis, vagy lehet alapvetően külföldön). Nem is volt számomra igazán világos, hogy ez egy képregényfilm, annyira párhuzamos vagyok azzal a világgal, aztán mikor megláttam a MARVEL lógót akkor kiderült, de ha már úgyis eldöntöttük, hogy megnézzük, akkor már megnéztük két részletben. Egyébként tényleg az a baj vele, hogy egy nagy semmi a történet, egy fikarcnyi szüszpansz nincs benne és még csak nem is olyan nagyon látványos (kivéve azt, amikor csíkot húznak futás közben). Valamit tanulni belőle, az fel sem merül. A legátlagosabb átlag, lehet ennek is kéne külön kategóriát létrehozni valamilyen szakmai rendezvényen, bizonyára nagy verseny lenne érte, de a 2022-es címet tuti ez a film vinné.

The Equalizer (2014): Akartunk valami akciófilmet is nézni. Hát ez is elég átlagos, én élvezem Denzel Washingtont ahogy mecsergeti a száját, más nincs nagyon benne érdekes. Meg kéne tudnom valahogy, hogy ezt a mecsergést ő hozta a filmes karaktereibe, vagy valamelyik karakterétől örökölte. Játszott néhány régi jó filmben amit érdemes lenne újra nézni és keresni a kérdésre a választ.

El Topo (1970): Nagyon régóta fent volt a listámon ez a film, ennyir kommersz szar után gondoltam egy kicsit felüdülök vele. Azért nem volt akkora katarzis, én nem igazán vagyok western rajongó, arról is csak most hallottam először, hogy létezik az acid western zsáner, ahova ez a film is tartozik. Azt azért meg kell hagyni, hogy legalább a gyilkolás értelmesebben reprezentált a mai filmiparban mint a 70-es években a kis költségvetésű filmekben, már-már zavaró ahogy ebben meghalnak az emberek egy pisztolylövéstől. Na de persze gondolat az sokkal több van itt mint az előző filmekben, csak az a kár, hogy vagy nem értem őket (a 4 bölcs mondandójából csak az utolsót értettem féle forma) és a második részben a városban túl explicit az osztályharc meg a fals istenek imádata. Ami igazán tetszett a filmben, az a természetes díszlet, a lepusztult sivatag meg a barlang meg a városka is. Nem hinném, hogy nagyon tudatos lenne a minimalizmus, inkább a szükség hozta így, de nekem nagyon bejött, vártam mindig a következő helyszínt, egész jól ellensúlyozta a néhol rikítóan blőd eseményeket. Ja és az is jó most, hogy nincs ennyi hulla a filmekben, amit ebben csinálnak, annak már eléggé elveszett az értelme. A végén a buddhista szerzetesre hajazó önfelgyújtás meg meggyőzött arról, hogy igazából nincs egy átfogó történet, csak néhány gondolat gyöngysorba fűzve, de nekem elég foghíjas a gyöngysor és nem hinném, hogy nagyon ki akarom majd utólag egészíteni. Esetleg a mester következő filmjével, a Szent Heggyel, amit szintén nem láttam.

From (2. szezon): Előre vetítem, hogy ez a sorozat nekem annyira bejön, hogy az már gyanus. Lehet, hogy annyira kevés olyan filmet nézek, ami igazán bejön, hogy ha valami csak kicsit közel kerül ehhez a kategóriához, máris elkezdek rajongani érte. Nem emlékszem mi jött be ennyire nagyon az utóbbi években. Talán az Edge of Tomorrow, előtte meg a Cloud Atlas. Szóval ez nagyon nagyon bejön. Lehet, hogy másnak nem, de hát az teljesen okés, nekem sem jön be a legtöbb film amiért mások rajonganak. Ez a sorozat mesterien adagolja a szürreálist a reálissal, a karakterek nagyon ki vannak centizve az unalmas és az érdekes között és persze mindig hoznak egy kis ismert ismeretlen és ismeretlen ismeretlen szüszpanszot. Többször is volt az, hogy úgy éreztem, hogy most egy töltelék részt nézek, aztán bedobtak valamit és máris minden érdekes volt megint és több lett a kérdés mint a válasz. Valahogy az van, hogy itt az egyszerű dolgoknak is súlya van, talán azzal érik el ezt, hogy iszonyú jól egyensúlyoznak a kiszámíthatóság mezsgyéjén. Néhány spojler következik, ha valakinek ez számít. Tuti biztos volt, hogy Viktor múltjában van valami tragédia, de amikor kiderült, hogy a hugicája volt az a veszteség, ami megállította az érzelmi fejlődésben, attól teljesen lehidaltam. Vagy az egész összeesküvés elméletes dolog annyira jellemző volt, mégis annyira rémisztő, hogy ez a reakciója az embereknek a halál torkában is. Az utolsó rész persze rendesen odatett, a különböző szálak nagyon jól futottak ki a finisbe, az, meg, hogy a csaj kiszabadult (egyrészt Lostos örökség) és most akkor valószínűleg az lesz a feladata, hogy visszatérjen a családjáért, másrészt a sheriff csak megoldja a legégetőbb problémát és az okos bácsi is rájön, hogy nem lehet a kérdésre a választ megtalálni csak ha hajlandó kockáztatni is. Nekem nagyon bejött ez a finis, remélem ilyen szinten tudják folytatni a következő szezonban is. Az is persze jó lenne, elmennének metába lassan, bonyolultabb a gonosz ökoszisztémája mint gondoltuk, lehet a monszterek is csak rabok ebben a világban és magasabb szintű erők keverik a szart. De persze a túl sok meta is megárt, még nincs felkészülve a banda rá. De azt sem szeretném, ha nagyon elhúznák a témát, anélkül, hogy igazán érdekes fordulatokat tegyenek. Szóval nagyon várom a folytatást.