Most az van, hogy inkább játszom a szabad időmben, próbálom a blogra és tuitterre fordított időt limitálni. Tiffre sem megyek, rengeteg jó film kimaradt az életemből és még rengeteg ki is fog maradni, én inkább a játékokat kedvelem. Ehhez képest persze sokkal több időt töltök film nézéssel mint játszással, de ez talán még változhat és ugyebár a filmnézés nem magányos tevékenység (ne is beszéljünk a multiban játszásról, sose volt az esetem). Úgy volt, hogy nem is megyek el egy filmre sem, elég nekem a Tangerine Dream koncert, de aztán láttam, hogy van még jegy a Natural Born Killersre és a rendező is itt lesz, gondoltam mégis csak elmegyek megnézni, mert szerettem ezt a filmet. Valamikor.
Először az elefánt. Én régebben nagyra tartottam Oliver Stone-t, egyrészt ez a filme miatt, meg az Ég és Föld között miatt, ami A Nap Birodalmával együtt azt hiszem megalapozta a keleti filmek iránti érdeklődésemet (bár mindkettő nyugati rendező háborús filmje ami keleten játszódik). Azt hiszem, ezekben a filmekben igéztek meg először a gyönyörű ferde szemek. Aztán hallottam, hogy Putinnal készített interjút, ami akkoriban még kuriózum volt és nem nagyon érdekelt. Aztán láttam az interjúját Lexxel és összeállt a kép. A rendező úr régebben joggal kritizálta az amerikai rendszert, még most is joggal teszi azt, csak elkövette azt a hibát, hogy Putint (is) választotta szövetségesül ehhez, ami egy ideig védhető álláspont volt, de a háború kitörése óta azért elég komoly mentális bukfenceket kell vetni ahhoz, hogy Putint bármiben követendő példaként tüntessük fel. Ami számomra a legfurább, hogy egyes emberek (mint Stone is, de számomra a legnagyobb csalódás Chomsky) képtelenek azt mondani, hogy eddig túljárt az eszemen Putin, de az újabb információk birtokában már nem támogatom sem őt, sem azt amit képvisel. Ebben én amúgy sem látok semmi arcvesztést, Putin azért rendesen túljárt a nyugati világ eszén (bár szerintem a katonai elemzők tudták, hogy a háború elkerülhetetlen és állítólag elég sok politikusnak is nyíltan beszélt róla). Én persze el tudom fogadni, hogy ezek az emberek képtelenek beismerni a tévedésüket, megérteni nem tudom, de hát vagyok így még egy csomó dologgal. Azért persze a régebbi filmjeit még mindig szeretem és remélem pótolni is fogok párat amit nem láttam az idők során.
Maga a film valamikor bejött, mert viccesnek tartottam és könnyen azonosítható volt az üzenete. Az üzenete ugye az, hogy vannak a kis emberek, akik mindig az áldozatok, de néha kézbe veszik a dolgokat és rendet vágnak maguknak. Persze mindenből a gonosz média profitál és hát a rendőrség és a börtönöket működtető szervezetek is nyakig sárosak. Ez volt egyébként a rendező üzenete is, amikor kérdezték a film mondanivalójáról. Esz persze nekem ma már nem elég, közben hallottam egyet-s-mást az amerikai történelemről meg gazdasági folyamatokról. Szóval fel lehet úgy is fogni, hogy lerombolja a 80-as évek mítoszát, hogy a városok a fertő forrásai, a vidéken mindenki makulátlan vasárnapi iskolás. De azt is fel lehetne tenni kérdésként, hogy azért a médián kívül rengeteg gonosz dolog van még az amerikai társadalomban, vegyük mondjuk a gyógyszeripart, vagy a vallás ipart, vagy az autó ipart, vagy a munkanélküliséget. Miért nem ezek lettek a kritika célpontjai? Sokkal nagyobb kárt okoznak mint az, hogy az emberek fejében lassan megrohasztja az agyat a tévé. Persze, lehet, ezekkel a problémákkal nem lehet ilyen felszínesen elbánni, mint mondjuk ahogy a médiával elbánnak az utolsó jelenetben.
Persze, lehet a fegyverek és az iparuk kritikájaként is értelmezni a filmet, csak szerintem úgy viszont gyomorfogató, főként az utóbbi 30 év tükrében. Amikor már ott tartunk, hogy a gyerekek leggyakoribb halál oka az, hogy tömeggyilkosok áldozatává válnak, valahogy nem jön azzal viccelődni, hogy a főhősök poénból kinyírnak (szinte) mindenkit egy kávézóban, csak mert úgy van kedvük. Igenis különbség van áldozat és áldozat között, kellenek határok, amelyeket semmiképpen sem lenne szabad (és lehetőség) túllépni.
Szóval úgy mentem el a filmre, hogy ez egy jó film, bár arra sem emlékeztem az elején, hogy túlélik-e a kalandokat vagy sem, de valahogy gyomorforgatónak találtam és bár értem a szándékot, sőt, most még a nincs szabad akarat gondolatkörben próbálom is újraértelmezni, de valahogy úgy látom, hogy inkább viccel a témával mint próbálja bemutatni az igazi szörnyűséget. A vágás meg az egész videóklippes jelleg teljesen ezt támasztja alá. Lehet ez akkoriban újszerű volt, meg a tévé kritika jelleget erősítette, de nekem fordítva működik, azt mondja, hogy ez csak olcsó kis játék, könnyed szórakozás az egész.
Na jó, hazafele az úton sok egyéb dologra is gondoltam még, de most lusta vagyok újra átgondolni. Mindenesetre már nem tartom annyira jó filmnek, az biztos.
Demó.
Zene.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése