Gondoltam, bámulok egy kis Mátrixot, anélkül, hogy próbálnám megérteni, ezért benyomtam a Reloadedet, mert emlékeim szerint sok bunyó volt abban és nem túl sok filozófia. Az elején eléggé visszataszító volt, halott hátterek előtt rosszul bevilágított szereplők kolbászoltak és ez volt a földi paradicsom, Zion. Aztán hozzászokott az agyam és lett értelme is a dolgoknak, nem csak mondták fel a litániát mozgó fejek. Nem tudom pontosan melyik jelenetnél, de arra gondoltam, hogy igen, ez az én vallásom. A filmek. Ide jövök olyan emberek történeteit meghallgatni, akik kihívták az isteneket és győztek. A Biblia történetei nem túl érdekesek és nem is túl változatosak, az emberek sosem nyernek, nem is hiszem el őket, nem tudom értelmezni mit kéne tanulni egy szülőtől, aki nem biztosít a gyermekeinek egy biztonságos környezetet amiben felnőhetnek és az első hibára elűzi őket otthonról, hogy aztán majd időtlen idők után mégis meggondolja magát és egy másik embert feszíttessen keresztre akit kinevezett speciálisnak. Sosem fogom megérteni, mit értenek mások ebből az egész zagyvaságból.
A filmekkel az a jó, hogy emberek készítik, néha nagyon zagyvák, néha nagyon egyszerűek, de mindig lehet találni bennük valamit amiről azt lehet mondani, hogy érdekes. A Mátrixok ilyenek, most teljesen másképp értelmezem már, mint amikor először láttam őket. Közben én is találkoztam néhány olyan gondolattal, ami a filmek alkotóit ihlette, néhány dolog meg kifutott, pl. az, hogy mindkét rendező férfiből nőbe tranzicionált. Azt is megértettem, hogy a filmeknek legfontosabb célja mégis csak az, hogy pénzt csináljanak, ha emellé sikerül még beszorítani egy kis filozófiát, akkor az jó, de a pénz az elsődleges cél. Szóval ha van egy probléma amit meg lehet értelmesen de unalmasan vagy értelmetlenül de látványosan oldani, akkor mindig a látványos megoldást fogják választani, az értelem másodlagos. Meg azt is megértettem, milyen gonosz kis játékot játszanak a rendezők a vágással, olyan asszociációkat keltve a nézőben, amelyeket egy konzisztens és a miénkhez hasonlító univerzumban nem feltétlenül tenne meg, de így egy emocionális állapotot át lehet transzportálni egy helyzetből egy másikba.
Szóval a Mátrixok arról a gondolatról szólnak, hogy a világegyetem determinisztikus, de mi túl limitáltak vagyunk ahhoz, hogy megértsük a dinamikáját. Erről beszél az Orákulum, a Merovingian, meg aki még próbál valami üzenetet átadni és nem csak reagál az eseményekre. A főszereplő, Neo végig csak reagál, illetve amikor eldönti, hogy megmenti a világot, egy kicsit elvonul gondolkodni. A többi csak szósz, ami arról szól, hogy beosszák a pénz csináló jeleneteket a film futásidejére, meg vicces felhangok a nemi identitásról és arról a lehetetlen döntéshelyzetről, hogy az ember hogyan fogadhatja el az új életét úgy, hogy a régi ne köpje őt szembe. A végén persze rájövünk, hogy a valóság és a Mátrix ugyanaz a világ, az új a régi természetes folytatása, ugyanúgy megválaszolhatatlan kérdésekből áll az élet, de lehet azt is választani, hogy lenyugszunk és elfogadjuk a dolgokat olyanoknak amilyenek.
Na ez volt a Revolutions meg a Reloaded, most ez az értelmezés elég nekem, nincs semmi jelentése annak, hogy Agent Smith milliószor lemásolta magát amelyeket Neo mind felrobbantott a puszta létével, hogy nem fogadta el a nemlétet.
Erre jött a Resurrections, amiben megint van egy csomó szósz, de itt az is van, hogy már inkább a Mátrix jelenségre reflektálnak, ami sokaknak nem jön be, hogyhogy önreflexió a film, ők filozófiát akartak meg látványos bunyókat, nem egy depressziós főhőst aki nem is igazán tudja, hogy mit akar. Nekem ez viszont nagyon bejött, mert azt mondja nekem, hogy ne vegyem túl komolyan az első Mátrixokat, az a film a saját problémáikról szól, meg a pénzről, amiből lett sok, de nem lett senki boldogabb tőle és még nagyon sokáig eltartott, amíg bele mertek vágni a tranzicióba. És amúgy is, a főhős lehetett volna akár Trinity és Neo a párja, amit most olvastam is, hogy valós opció volt és az, hogy ki is a megváltó, igazából szintén mellékes, a rendszerbe bele van kódolva egy megváltó, aki vállalja, azé a szerep. Egyszer valaki úgyis elvállalja.
Lehet, hogy mostanában csak egy kicsit túlontúl lenyugodtam, valami többet kéne keressek az életben, mint hogy minden nap felkelek és lefekszem, de most ez így jó, minél többet gondol az ember a nagy összefüggésekre, annál jobban felmegy a vérnyomása és az senkinek sem jó.
Ja igen, és a legerősebb Mátrix még mindig az Animátrixból a két kisfilm a Mátrix kialakulásáról. Jó lenne abból egy sorozat, ha már úgyis van igény és pénz a Mátrixra és most időszerűbb a téma mint valaha...
Demó.
Zene.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése