Van ez a dolog, hogy amikor az ember megszületik, nem tudja, hogy a fizikai tárgyak permanensek, szóval ha egy tábla csokit leteszünk egy asztalra és kimegyünk a szobából, akkor mikor visszatérünk, a csoki még mindig ott lesz (persze a testvérkék ólálkodása némileg bonyolítja a helyzetet). Ez a tudás rengeteg esetben nagyon hasznosnak bizonyul, ezért nagyjából mindenki megtanulja.
Sajnos van néhány eset, amikor hibásan általánosítjuk ezt a szabályt (piszológusok ezt negatív transzfernek hívják).
Pl. mivel minden reggel felkelünk, azt hisszük, hogy minden reggel fel fogunk kelni. Amikor az évek múltával rájövünk arra, hogy ez sajnos nincs mindenkinél így, akkor is feltételezzük, hogy valami azért marad azután, hogy a test nem ébredt fel, hiszen külső beavatkozás nélkül a dolgok megőrzik eredeti tulajdonságaikat. Sajnos ez nem így van, ezért kell annyira odafigyelni arra, hogy minden reggel jókedvvel ébredjünk.
De van más eset is, amikor a permanencia tudása ellenünk dolgozik. Pl. amikor megnézzük egy részvény árát, akkor azt hisszük, hogy az a pénz valójában létezik, még akkor is, ha tudjuk, hogy a tőzsde úgy működik, hogy a részvény utolsó vételárát az összes részvényre kiterjesztik, még akkor is, ha régebben teljesen más áron vásárolták a részvényeket. Aki elég sokat bámulja a részvényárak grafikonjait, az már sejti, hogy valami turpisság van a dologban, de mégis meg van győződve róla, hogy van valami permanens érték amit különböző emberek különböző időpillanatokban különbözőképpen értékelnek és nem egy légvár az egész amit a stabil piacgazdaságra építettek. Mostanában már egy élet alatt többször is meggyőződhetünk ennek a hitnek a hamisságáról, de valahogy mégis hinni akarunk egy kis idő elmúltával, mert azt hisszük, hogy a csokit is be lehet zárni kulccsal a szobába...
De ez nincs így. A csoki mindig eltűnik, csakúgy mint az élet és a részvényár. Amit tehetünk az, hogy nem ragaszkodunk olyan nagyon az élethez és a részvényárhoz. A csoki örök. :)
Zene.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése