esment szingularitás... mindörökké szingularitás

Akkor vágjunk bele, mi is van ezekkel a fogadásokkal és mi is van ezzel a szingularitással.

Valamikor még régebben elkezdtem fogadni a szingularitásról. Igazából, nem is a szingularitásról, hanem az emberi szintű mesterséges intelligenciáról, de rövidítésképpen szingularitásnak neveztük, pedig ez nem egészen helyénvaló. Mindenki akivel fogadtam informatikus, nagyon sokan közülük egyébként mesterséges intelligenciával foglalkoznak és doktorátusuk is van a témában. És akkor jövök én, aki már nem foglalkozik ezzel és a doktorátusom is csak egy papírlap a fiókban (még nem is a legfontosabb, talán az fontosabb, amiből arra lehet következtetni, hogy ki fogom tudni fizetni azt a sok láda sört, ha véletlenül elveszíteném a fogadást), ép mondatokat sem tudok rendesen írni és fogadgatok itt fűvel-fával a szingularitásról. Aki ismer, az tudja, hogy nem vagyok a hazárdjátékos típus, kártyázni se szoktam, sakkozni még annyira se, a robotos játékot is inkább csak figyelem, hogy Péterke hogyan visz mindent. Lottózni se lottózom (igazából egyszer talán már igen, nem is emlékszem, hogy végül sikerült-e megvenni a szelvényt, vagy már nem lehetett, egy vasárnapi sétát lehetett vele elnyújtani és kevésbé veszélyes a torokra mint a fagyizás). Én a szingularitásra szoktam fogadni.

Viszont ez a szingularitás dolog annyira beépült már a gondolkodásomba, hogy kétséget kizáróan hiszek benne, ezért fogadok ilyen könnyelműen, egyszerűen nem tudom már másképp elképzelni a világot és meglep, hogy mások nem így látják, de szívesen fogadok, mert semmi esélyét nem látom, hogy veszthetnék. Ez a vak hitem lehet, hogy hasonló a vallásos emberek hitéhez, lehetne itt centizni a revelációkat, amelyekre a hiteink alapulnak, egyébként nem szeretném, ha vallásosnak hinnének, ugyanis nem hiszek a vallások által prédikált teremtésmítoszban. Egyébként nem tartom teljesen kizárhatónak az alapszcenáriót, azaz, hogy van valamilyen szuperintelligens lény, akinek a lehetőségei között akár az is szerepel, hogy alkosson egy bolygót, rajta élőlényekkel és még valami fura célja is legyen velük, hogy szeressük őt, vagy valami hasonló, erre már nem is emlékszem pontosan, hogy mi is az Isten célja velünk. És ha meghalunk, akkor nagyon hosszú időn át egy üstben fogunk főni, vagy hetven szűzlány fogja masszírozni a limbikus rendszerünket. De ez a szcenárió semmiben nem befolyásolja azt, hogy mit teszek az életemmel, hány jót vagy rosszat teszek, stb. A limbikus rendszerem eldönti maga, hogy mit akar tenni, ha éppen hagyom. Arra egy picivel még több esélyt látok, hogy mindez csak egy szimuláció, ami ilyen paraméterekkel szimulál egy világot és, hogy mindennek a fizikai valósághoz nincs sok köze, de akkor végezzünk változócserét és nevezzük csak a szimulált szót fizikainak és minden rendben lesz.

A lényeg az, hogy azért fogadok a szingularitásban, mert egy elkerülhetetlen jövőbeli (vég)kifejletnek tartom és a jelen minden egyes molekulája ebbe az irányba mozog.

A szingularitás már egy régebbi fogalom, én a Ray Kurzweil által népszerűsített értelmezésben hiszek. Vannak róla régebben, mélyebben gondolkodó emberek, de egyelőre ebbe ne menjünk bele, elég nagy falat a kurzweili verziónak a magyarázása. Van róla elég jó magyar wikipedia szócikk. Angolul van egy olyan szócikk, amiben a Kurzweil jövendöléseit foglalják össze. Több könyvet is írt, sokat jövendölt, de én elég konzervatívnak találom ezeket, van olyan hely is valahol, ahol mérik, hogy hány jött be és elég jó a találati aránya, szóval nyugodtan hirdetem az igéjét én is, anélkül, hogy a vizet borrá (vagy legalább sörré) változtatta volna előttem.

Szóval alapvetően két évszám a fontos, 2029 és 2045. A "rendes" szingularitás az 2045-re van jósolva, ez nagyjából azt jelenti, hogy ekkor már annyira fejlett lesznek azok a mesterséges intelligenciák, amiket arra használunk, hogy a tudományos kutatást előre vigyük, hogy már okosabbak lesznek mint az emberek akik használják őket, nem lesz szükségük emberekre, hogy elvégezzék a feladatukat és új megoldásokat találjanak régi és új problémákra. Sőt mi több, az emberek már nem is fogják érteni, hogy a mesterséges intelligencia miről beszél, amikor éppen tárgyalja, hogy milyen módszert/bizonyítást/egyebet talált. Én ezt a dátumot nem találom annyira érdekesnek, meg aztán, nagyon messze is van. Persze, ha jól belegondolunk, nagyon sok ponton támadható ez a fejtegetés, először is, bár most úgy tűnik, hogy a tudományos kutatás a "legnehezebb" emberi viselkedésforma, ez még sokat változhat (arról nem is beszélve, hogy egyénileg és csoportosan ezek nagyon eltérnek, pl. az önfeláldozás nagyon nehezen megy egyénileg, kevesebben is csinálják, mint a tudományos kutatást, bár erre a kamikaze pilóták jó ellenpélda). Másrészt, már ma is ilyen-olyan mesterséges intelligenciákkal karöltve végezzük a tudományos kutatást, egyelőre még nagyon behatárolt feladatokat bízunk rájuk, talán mert nem bízunk bennük, talán mert nem vagyunk többre képesek, talán mert már most sem értenénk meg, hogy miért is olyan érdekes az az eredmény, amit kihozott, ha nem az előre bekódolt célfüggvényeket maximalizálja. Mindenesetre ezt nevezzük szingularitásnak és én ezt a szót használtam akkor, amikor arról írtam, hogy fogadtam valakivel, hogy ez bekövetkezik 2029-ben, valószínűleg szóban is ebben fogadtunk. Igazából viszont, nem erre gondoltam és ha utólag nem engedi a fogadási partner változtatni a feltételeket, akkor valószínűleg el fogom veszíteni az első 6 fogadást. Mindenesetre, mivel én 2029-re fogadtam, impliciten a kurzweili predikcióra gondoltam.

2029-ben "csak" az emberi szintű mesterséges intelligencia fog mindenki számára elfogadhatóan manifesztálódni, Kurzweil szerint. Ez a fogalom, "emberi szintű mesterséges intelligencia" elég sok mindent jelenthet, mindenkinek mást, valószínűleg, csak úgy, mint a legtöbb fogalom egyébként. Viszont én bízom benne, hogy mindenki számára elfogadható lesz emberi szintű mesterséges intelligenciának az egyik rendszer a sok közül, ami akkor létezni fog. Ami azt hiszem, a legnagyobb szakadékot képezi köztem és azok között akikkel fogadtam, az az, hogy én kizárólagosan mint eszközre gondolok rá, az emberi szintnek semmi köze nincs az emberekhez. Szóval nem Józsika bácsi szintű, nem nagymama szintű, nem bányász szintű és nem vasutas szintű, hanem egy valami olyan szintű, amit az emberek emberinek fogadnak el. Ma már van olyan mesterséges intelligencia, amely megveri a legjobb sakkozót sakkban, de nem tudja, hogy a víz egy iható dolog és sokban hasonlít a sörhöz. Szóval annak a leendő mesterséges intelligenciának (MI-nek ezután, elkopnak az ujjaim) könnyű lesz a sakkot megtanítani. Azt is könnyű, hogy a sör és a víz hasonló dolgok, mert ezt tényként beépíthetjük. Viszont azt a rengeteg tényt és szabályt amit az emberek tudnak, nehéz lesz beépíteni. Viszont szerintem jó úton haladunk felé.

Szerintem (azt hiszem, Minsky gondolatai befolyásolták legjobban az én gondolataimat ilyen irányban) a nagyon bonyolult (emberi) MI-k sokkal egyszerűbb részekből állnak, mint azt gondolnánk. Ezek külön-külön egyáltalán nem tűnnek intelligensnek egyébként. Az összjátékuk az, ami intelligenssé teszi őket. Szerintem az ember már nagyon jól alkot ilyen alkatrészeket, sok ezer éve gyakorolja az ezközkészítést, az MI csak egy eszköz a sok közül, talán a legáltalánosabb, de az öt körülvevő ezközvilág nélkül egyébként tehetetlen. Egy program soha nem fog beverni egy szeget a falba, de ha egy megfelelő robotot vezényel majd, akkor képes lesz nagyon sokféle szeget nagyon sokféle falba beverni. Szerintem ezek a részek ma már messze meghaladják képességeikben az emberi intelligencia alkotórészeit. Szoftverben és szilikonban sokkal bonyolultabb műveleteket lehet kifejezni, mint amikre az emberi agy képes. Sokkal nagyobb és változatosabb adathalmazból tanulhatnak ezek a rendszerek (a legegyszerűbb példa, hogy az első MI laboron megírt írisz virág osztályozó bizonyára sokkal jobb munkát végez nálam, ha megkapja azt a 4 paramétert, de valószínűleg nem sok munkával a képeket osztályozó rendszert is jobbá lehet tenni annál, amit én képes lennék megtanulni egy másodpercnyi írisznézegetés után) mint az ember és sokkal jobban megbízhatnak a működésükben, mint én az agyamban. Nem fáradnak el és nem akarnak most inkább filmet nézni. Valószínűleg, senkit nem kell nagyon győzködni arról, hogy a számítógép egy jobb architektúra az MI alá, mint amilyen gazdája az emberi intelligenciának az agy. Azért nincs még MI, mert nem próbálkoztunk még eleget a sok kis rendszer összeforrasztásával, még a hardver sincs egészen ott, hogy széles körben lehetővé tegye ezt a kísérletezést, de 2029-re már rég ott lesz, a predikció szerint már 1000-szer gyorsabb lesz egy 1000 dolláros számítógép mint egy emberi agy, erről valószínűleg majd külön bejegyzést fogok írni.

Végül a legjobb. Minden emberi tevékenységet jobbá lehet tenni különböző eszközök használatával és a legáltalánosabb eszköz az MI lesz. Szóval mindenki aki egy kicsit is azon fáradozik, hogy jobban végezze a munkáját, egy kicsit az MI-n is dolgozik, vagy legalábbis helyet teremt az MI módszerek használatának. Persze, a halászok ma még elképzelhetetlennek tartják, hogy hogyan segíthetné őket az MI a munkájukban, akik számítógépes munkát végeznek sem biztos, hogy ilyen keretek között gondolnak a módszerekre, amiket használnak, de mindenki eszközöket használ, amelyek tökéletesítése visszacsatolással rendelkezik a szupereszköz, azaz az MI létrehozásához. Ez az, amiért én teljesen megbízom abban, hogy eljön az MI, csak az időpont a kérdés. Szerintem a 2029 egy jó időpont, elég realisztikus az én szemszögemből, célnak elég inspiráló, akik meg nem hisznek, azoknak jó kis csapda egy láda sör beszerzésére. Ma már nincs olyan hét, amikor ne lenne valami hír MI módszerekkel, eredményekkel, emberekkel kapcsolatban. Ezek lehet, hogy kicsit túloznak, valószínűleg 99%-a nem is releváns, de a gépezet már odaíg ért, hogy hallani a kattogását. És egyre gyorsul.

Rengeteg részlet van még itt, amikkel foglalkozni kéne, szép lassan fogok is, de erre a hétvégére ennyi elég volt. Igazából az előző bekezdés megírása volt a célom ezzel a bejegyzéssel, kicsit hosszúra sikerült a szósz előtte és kifogyott a szufla, szóval legközelebb erről lesz szó egy kicsit részletesebben.