tennap

Tegnap este söröztünk a régi haverokkal, két újabb fogadást kötöttem, mondjuk ezek már nagyon időszerűek voltak, tekintve, hogy ugyanezekkel az emberekkel szoktam megvitatni ezeket a szingularitásos dolgokat. Szóval most Áfra Attila és Bodó Zalán hívta ki a sorsot maga ellen. :)) Ezzel már 9 láda sör fog gazdát cserélni 2029-ben, remélem, én az érkezési oldalon állok majd. :)))

Egyébként egy kicsit elkedvetlenedtem a szingularitás követés blogolásával kapcsolatban, elvégre én nem csinálom ezeket a dolgokat, csak írok róluk, de még sokan írnak, szóval nincs nagy értelme nekem is írnom. Végül mégis úgy döntöttem, talán olyanok, akik nem nagyon jártasak a témában, tangenciálisan érdekli őket, de nem annyira, hogy komolyabban utána nézzenek, talán érdekesnek találhatják ezeket a bejegyzéseket, szóval mégis folytatom még egy ideig. Az is baj, hogy szeretnék kicsit jobban informált bejegyzéseket írni, mint amit egy rövidke hír továbbadásából lehet produkálni, de túl lusta vagyok komolyabban utánajárni dolgoknak.

Áprilisban 2 cikkről írtak, nem sokkal egymás után, amelyeket relevánsnak éreztem.Mindkettő letölthető. Az első, open access folyóíratban jelent meg és azt boncolgatja, hogy milyen pályát járhat be a neuromorfikus áramkörök fejlődése, kiindulva abból, hogy a hagyományos processzorok technológiája használható az elkészítésükre, de egyelőre, mivel még nem használják őket elterjedt körök, rendesen le vannak maradva a csúcstechnológiától. A lényeg, hogy ezek a csipek jobban tudják majd emulálni az agyat, mint a hagyományos processzor architektúrák, de még 10 nm-s csíkvastagságnál is nagyon sok kell majd belőlük, de lényegesen kevesebb, mint hagyományos processzorból. Az az igazság, hogy szenvedtem egy kicsit ezzel a cikkel, lehet, hogy velem van a baj, de nagyon nem találtam jól olvashatónak, néhol úgy tűnt, mintha osszeollózták volna, de nem nagyon figyeltek oda, hogy a mondatok alanya ne változzon a bekezdésen belül. Szóval nem egészen tiszta számomra, hogy mi is volt a mondanivaló, de azt azért jó tudni, hogy egyesek nagyon komolyan foglalkoznak a neuromorfikus csipekkel, ami kétségtelenül egy érdekes irány, szerintem nem lesz rá szükség az emberi szintű mesterséges intelligencia megalkotásához, de lehet próbálkozni vele, mert elég plauzibilis iránynak tűnik.

A második (cold link) egy stanfordi rendszerről számol be, ami 1 millió neuront tud szimulálni már. Egyelőre 40 ezer dollárba kerül, de ha tömegesen lehetne termelni, akkor csak 400-ba kerülne. Ennél az agy 100 ezerszer bonyolultabb, szóval még egy kicsit sokba kerülne, de az irány mindenképpen bíztató, ráadásul mintha 450 nm-s technológiával készült, most meg a 20 nm a menő. Ennek a cikknek az olvasását hamar feladtam, a fizikai részletek már nem nagyon érdekeltek.

Szép dolgok ezek a neuromorfikus csipek, szép dolgok a neuronok, de szerintem nincs sok közük igazából az intelligenciához. Az igaz, hogy egyelőre ezt az egy megvalósulását ismerjük az általunk magasabb szintűnek tartott intelligenciának, de szerintem óriási széles az intelligencia spektruma és ez csak egy csepp a tengerben. A mesterséges intelligenciák létrehozza kétség kívűl kitágítja majd a lehetőségeinket a tenger felfedezésében, de van egy olyan érzésem, hogy még így is csak egy kis tavacskányit ismerünk meg, aztán majd jönnek szép sorban az idegen intelligenciák és ámulni fogunk rendesen. :)))) Szóval azt azért nem elfelejteni, hogy a szuper agyunknak szinte teljesen megoldhatatlan feladat két 10 jegyű számjegy összeszorzása segédeszközök (papír, ceruza) nélkül (én már 5 jegyűeknél feladtam, amikor elvégeztem ezt a kísérletet). Persze, segédezközökkel már elég messze juthatunk, de azért mégsem olyan mindenható architektúra az az agy.

Most ennyi. Megint nincs kedvem részletezni azt, hogy miért vagyok ennyire meggyőződve ezekben a dolgokban, meg, hogy miért bízom benne, hogy végül mégis minden jóra fordul, de majd apránként talán.