Mindenkinek

Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánok!

Könyv

Még nagyon rég olvastam a Belle de Jour blogot, meg amiután abbahagyta és megírta a könyvét egy pár leleplező blogot is, de amiután komolyabban újrakezdte, már nem érdekelt, pedig gondolom nagyjából ugyanazt folytatja. Ma a Kauflandban a könyves polcnál vártam Eszterre és a könyvek között megláttam, hogy itt is kiadták a könyvét (ha jól látom, azóta írt újabbat is, tehát az elsőt). Némi habozás után csak bekerült a kosárba, csakis a blogger múltam emlékére. :)))

Ledöbbentem

Tegnap koreain valami speckó teázás volt, a meghívott volt a fontos. Ott volt az a Mr. Chang (vagy Chung, vagy fene tudja, pinyin sosem érdekelt és maga a kínai sem) is, akit már volt szerencsém megismerni egy másik hasonló alkalomkor. És amikor tovább passzolta a kimbápos (szusi) tálkát akkor mondta, hogy "tessék". Erre én megkérdeztem, hogy "te érted ezt?" Erre meg kioktatott, hogy mi abban a furcsa, ha egy idegen tud magyarul. Hát semmi, tényleg. Azt mondta, 8 hónap alatt tanult meg és egyáltalán nem volt intenzív a tanulása, ehhez képest mindent értett amit mondtam és beszélni is egész jól beszélt. Azt mondta, a románt és a magyart ugyanolyan nehéz volt megtanulni, bár a román genitivus azért nagyon furcsa neki. Ja és mandzsu, szóval annyira kínai amennyire én vagyok román. Riszpekt.

Offo

Ezek a japik nagyon hülék. Ez a Wiis történet tényleg nagyon poénos. Ha hazaérek, ki kell ezt próbáljam.

Ja, ez jön a sorban, persze nem így.

És ezt is be kéne már fejezni.

The winner outfit is available in the safehouse

Továbbá pár gondolat a GTA: Vice City Storiesról. Nekem nagyon tetszett, fanboy vagyok no. Állítólag nem nagyon fogyott és elég rossz kritikákat is kapott, várják már nagyon az emberek a nextgent. Én a San Andreasszal nem játszodtam, de az LCS és VC-hez képest nagyon sok újítás van, bár igaz, egyiket sem igazán használtam ki, nem is fogom sorolni őket, kivéve azt, hogy nagyon egyszerű lett a légi alkalmatosságok (én csak helikopterrel nyomultam) használata és elég szórakoztató is volt, de a kis kétéltű nem lett a kedvencem. A küldetések elég nehezek, de mivel hosszú kihagyásokkal játszodtam, csak az újabbakra emlékszem, az utolsó nem is volt olyan nehéz, kb. harmadjára sikerült, viszont az első Mendez kinyírása nagyon nehezen ment, míg rá nem jöttem, hogy nem kell mindenkit kinyírni, elég csak beszaladni a kellő ajtón. Meg amikor a helikoppantyúból hintettem a sódert, az is kemény volt. Meg volt még talán valami, ami pár órát igényelt, de már nem emlékszem rá. Rájöttem, hogy bikinis csajok az úton ide vagy oda, talán Liberty City nekem jobban bejön, valahogy hangulatosabb, családiasabb a nagy parkkal és az egyetemi kampusszal. Azért persze ez jobb játék mint az LCS és a történet az, ami igazán megdobja. Na meg a zene, eszméletlen mennyiségű licenszet megvettek, van itt minden, Depeche Mode, Dio, Blondie, Genesis és minden egyéb is. Kicsit hiányzott, hogy nem volt opera adó, az LCS-ben és főként a 3-asban nagyon jókat autókáztam a La donna e mobile-re. Van viszont Phil Collins vendégszereplés, amivel nem nagyon tudok mit kezdeni, jó poén, de kicsit erőltetett és koncertet is ad és mindaz egy számot meg lehet hallgatni egyben is, ha az ember jegyet vesz rá, persze csak miután megvédte az énekest a biztos haláltól. Szóval a történet. Azt hiszem, ebben van a legnagyobb változás. Mostmár nem egy sima gyilkosok vagyunk (mostmár nem zavart annyira, hogy színest kell alakítani, de lassan már jöhetne egy hongkongi főszereplő is) hanem érző emberek és szövődik egy kis románc is Louise és köztünk, aki mint minden rendes nő VC-ben drogfüggő és a pasasa rosszul bánik vele, de mi rövid időn belül eltesszük láb alól. Persze nem kell mondani, mi lesz a vége (ne legyen már minden szpojlerezve, hehe). A cutscenek nagyon hosszúak és poénosak, belejöttek a srácok a technológiába, a történet pedig egész fordulatos is és a két testvér viszonya megdobja egy kicsit a menj és lődd le/vezesd el/rabold el sémát és hát egész ötletes küldetések is vannak, mondjuk a robotos nem igazán jött be. Szeretem, ha csak menni kell, vezetni és lőni, de bizonyára egyesek másra is vágynak, mondjuk bénázásra egy robottal. Szerintem midnenképpen új irány ez az erős történet és remélem a 4-esben is kapunk valami hasonlót. Érdekes, hogy mindkét psps játék előtörténetet dolgoz fel, talán a Rockstar a 4-esben akarja folytatni és összekapcsolni a városokat? Remélem azért modernizálják őket rendesen, mert megint prüszkölni fognak egyesek a reciklálástól. Én azt hiszem, nem, nagyon jól szórakoztam, de szerencsére elég sok munkám volt közben, hogy ne tudjam lenyomni az egészet pár nap alatt. Nagyon tetszett egyébként ahogy összekapcsolták a két Stories-t, az LCS-ben nem hallgattam a Flashbacket, mert idegesített Rennie, viszont halgattom sokat a keleti adót, volt rajta Ofra Haza: Im Nin Alu, nagyon hangulatos volt. Aztán rájöttem, hogy elég poénos ez a Rennie, biztosan népszerű lehetett, bár nem nyomott olyan jó zenét, viszont a VCS-ben szemtől szembe találkozhatunk vele és hát a stílusa maradt, sőt, segíthetünk is neki, hogy kialakuljon, if you know what I mean. :) Persze a rádiókban csak úgy tűnnek fel az emberek, akik más városokban is nyomják az ipart, szerintem ezt nagyon eltalálta a Rockstar. Ja, azt hiszem, a kedvenc rádióm mégis a 3-asból a Flashback zenéje, mind az 5 számmal, amiket azelőtt nem is hallottam, de még mindig szoktam hallgatni néha, meg Halo soundtracket és persze az örökös 8 bites cuccokat. Mindig eszembe jut, ahogy tértem fel a hídra, aminek a közepét felemelik és repesztettem mint atom, csak kellett ügyelni, nehogy kirepüljön az ember. Nincs nagy túl sansza, hogy időben játszodjam a 4-est, úgyhogy várhat még az SA, félek belekezdeni, meg aztán, jó lenne megnézni, hogy mit tud a Maffia.

Egyébként meg bizi vagyok, így könnyű megállni a blogolást.

Egy kis reflexió egy link kapcsán.

Először a link.

Én először az amerikai blogokat ismertem meg, azután azt hiszem jött a Plastik, aztán Suematra és jó sokáig el voltam a magyar blogokkal. Aztán valamikor megismertem a román blogokat, erre pontosan emlékszem hogy történt. Akkor kezdtem írogatni a sajátomat, az angolt, ami el fog szállni amikor legközelebb újrateszem az operációs rendszeremet, bár lehet, hogy veszem a fáradtságot és exportálom a mysql táblákat, amúgy is kicsit arhiváló mániákus vagyok, egyesekkel már tíz éve gyüjtögetem a levelezésemet. Na szóval az évi egy kontakt során (hogy megtudjam mi új van a román demószénán és mikor lesz már kész a scene.ro) Bennyvel megemlítettem, hogy van blogom, mire ő is mondta, hogy neki már egy éve van, akkor futott éppen az első román blog szavazás valami blogon, ami azután meg is szűnt a flamewar köszönhetően azt hiszem, az volt a baj, hogy hogyan merte ő rendezni az első román blogawardsot (valami i-betűs címe volt, nem emlékszem és lusta vagyok visszakeresni a Benny blogjában a linket). Na így fedeztem fel a román blogoszférát és aztán egy éve nagyjából felfedeztem a transindexet és akkor éppen futott a citizen Nándikával és úgy felfedeztem az erdélyi magyar blogoszférát is, ami mostmár egyértelműen átvette a vezető szerepet az olvasási idő eloszlásában. Ja igen, valamikor volt egy erős koreai expat és japán expat korszakom is, ez mára teljesen eltűnt, amerikai blogokból is csak a kutatók által írtakat olvasom, a magyarokból nagyjából azt, ami a linkek között fel van sorolva, ja, meg most ugye a Subbát, aminek annak idején én voltam az első külföldi olvasója, amikor még heti hírlevelekben terjesztették az igét. Ezt onnan tudom, hogy amikor a personal.ro-s címemről felíratkoztam, megkérdezték, hogy ugyanbiza milyen domain is a .ro mert eddig még csak .hu-s olvasóik vannak. Amiután megmondtam, hogy Románia, nem érdeklődtek többet. :))))

Már nem emlékszem, mikor kezdődött el a harcom a blogolás ellen, de mindig vesztésre álltam, bármennyire is próbálkoztam, ezért azt hiszem, mostanra belefáradtam, nem foglalkozom mostmár sem fejben, sem blogban a témával, unalmas is már.

Hát ennyi, szóval vicces ezt a román nosztalgia oldalt olvasni, gondolom egyértelmű, hogy most nekem egy kis nosztalgia hullámom van, a youtube-n c64-es cuccokat keresek az aktuális buzzwordok helyett, régi demókat nézek, azzal is kezdődött az egész. Érdekes, hogy milyen erős a román blogokban a művészi vonal és egész nézhető dolgok vannak, érdemes kicsit körbenézni.

Siworae

Megnéztem az eredeti The Lake Houset, ami egy 2000-es koreai film és Siworae meg Il Mare címeken fut. Köszi a tippet egyébként kedves kommenter, nagyon tetszett a film, bár a történet nem okozott már sok meglepetést. Mint várható volt, ez a verzió jobban tetszik, mert egyszerűbb a világ és a szereplők és egy kicsit a hangsúlyok is attevődnek. Megfigyelhető, hogy itt a ház az egyszerűbb és a postaláda a bonyolultabb, az amerikai verzióban a postaláda teljesen átlagos, míg a ház szinte egy palota. Minden sokkal nyugodtabb a koreai verzióban és humorosabbra is sikerült. Na ennyi, nem fogok minden részletet összehasonlítani, de mindenképpen érdemes mindkét filmet megnézni.

Miért nagy ez a nap?

Mert ma született Woody Allen 1935-ben (akkor még Allen Stewart Konigsberg).

Tudom, hogy titkon neki szól majd ma a tüzijáték a Iancu téren, ezért titkon nem megyek ki.

Monty on the run

Az észveszejtően vicces.

Sajnos gameplay videó ami a legközelebbi hozzá, az Auf wiedersehen Monty.

A PPOT előadásában.

A wikipédián. A wiedersehennek nagyobb oldala van.
Letölthető.
Én egyébként a Pyjamarama-t jobban kedveltem, igazság szerint ezzel elég keveset játszottam.