Szóval ez az Anshe Chung keresett egy millió igazi amerikai dollárt (amit persze még át kell váltani virtuálisról, de állítólag minden gond nélkül megtehető) a Second Life nevezetű virtuális világban, ahol nem kell szörnyeket kaszabolni vagy bolygókat hódítani, egyszerűen csak "élvezni kell az életet". Persze az élvezethet egy jó kis ház is dukál, na ilyeneket árul a hölgy, érdemes megnézni a webszájtját (nagyjából minden el van kelve egyébként). Na, ez az, amire én már azt hiszem nem leszek képes, ezennel kijelentem, hogy meghaladta a virtuális élet az én érdeklődésemet és maradok régimódi. Bár persze sosem lehet tudni, ha átköltözik az a pár ember, akivel csetelni szoktam a Second Lifera, akkor lehet, megyek én is utánuk. De házat akkor sem fogok venni. Majd jachtot... :)))
Más, ha már értelmetlen a poszt, legyen benne link egy vicces blogra, ezennel a játékokban a virtuális hölgyek ruháztatásáról. Na ez az, amikor a pasas küzd azért, hogy a nőnek minél több rucija legyen.
Update: új poszt nem lesz, de ez megér egy sort: state of the blogosphere. social computing a reality!
2 megjegyzés:
Erdekes info, egy ideje mar rengeteget lehet hallani errol a Second Life-rol, sok ott virtualis eletet elo is ir virtualis blogot, vannak komolyabb magazinok, a TV-ben is lattam rola mar sok riportot, ez utobbiak nem is a nagyon teljes virtualis eletet (amire azt mondanank, hogy "get a life") emeltek ki, a virtualis szocialis halokat es egyebeket, hanem csak azt "reklamoztak", hogy a virtualis ingatlankereskedes talan a jovo legeslegnagyobb uzlete, tobben kerestek mar vele dollar tizezreket, eszerint akkor megvan a milliomosunk is.
Persze a reklam miatt nyilvan sokan cuppannak ra a temara, igy nagy a konkurencia, meg sok idot, anyagi befektetest es a meg nem tul bejaratott virtualis ingatlantemaban gyakorlatot es szerencset igenyel, hogy sok zsetont keressen valaki, asszem az a legjobb, ha valaki tok sajat szigetet vesz es epit fel, de az mar igazan sulyos befektetes valodi dollarbol atvaltva, aztan azt arulhatja jo penzert.
En csak kivancsisagbol meg a szocialis rendszer megizlelese vegett, es legfokepp, hogy irjak rola egy hevenyeszett cikket, probaltam regisztralni, ami (persze vagyon nelkul, alapruhaval) elvileg ingyenes, de sajnos amerikai mobilszam kell hozza (ittenit nem fogadnak el identitas azonositonak, talan mert nem lehet dollart csapolni a szamlarol) vagy pedig dollar alapu hitelkartya, esetleg dollar alapu hitelkartyaval regisztralt Paypay account (abbol is csak alap van nekem, ami nem jo).
Remelem idovel jobban kinyitjak a rendszert, ha mar felig-meddig nyitott, azert hatarozottan jopofa jatek lehet, csak ra ne szokjon az ember. :) Apropo, William Gibson az Idoruban is ilyesmit vizionalt korabban.
Tényleg érdekes dolog ez a SL, talán az első igazi előhirnöke a majdani virtuális életnek. Meglepő, ugyanakkor érthető is valahol, hogy ugyanazok a szociális szimbólumok alkotják ezt a világot is, azt hittem, a virtualitásban az emberek nem akarják majd egymást nagy házakkal, ruhákkal meg autókkal elkáprzáztatni, de úgy látszik ez még így megy. Persze lehet, hogy mivel egy cég van az egész mögött, aminek profitot kell termelni, tudatosan alakítják így a dolgokat. Meg persze lehet, hogy könnyebbé teszi a kapcsolatteremtést a sok sallang, keleti típusú házban kelet fanatikus emberek laknak és a rockerek rockernek öltöznek és a punkok punknak. Meg aztán, így Bono is könnyebben vendégszerepel a világban. Az Animatrixban van az az epizód, amikor az egyik sentinelt megpróbálják megtéríteni, az a virtuális világ nagyon jól néz ki és érdekes, de nem biztos, hogy minden mezei felhasználó olyant tud modellezni magának.
Mindenesetre érdemes követni a SL fejlődését, de azt hiszem, egy jó ideig nem fogom még kipróbálni, főként hogy ilyen körülményes.
Megjegyzés küldése