Előre leszegezem, hogy nem vagyok öngyilkos típus, nem járok magas blokkokban, de szeretem a teát, lehet lassan ideje venni egy Geiger-Müller számlálót. Szóval ha azt halljátok, hogy öngyilkos lettem, akkor ne higgyétek el, a szekuritáté eljött az én lelkemért is.
Az utóbbi napokban jelentősen megugrott a blog látogatottsága. Most arra gondolok, hogy lehet a szekuritáté értékeli ki, hogy olyan felforgató elem vagyok-e akitől még az elején meg kell szabadulni...
Gyerekek, kis hal vagyok én, de az akvárium is szűk amiben forgolódom.
Két hét múlva Szemjon lesz az új elnök. Hogy mi vezet majd ehhez a végkifejlethez, valószínűleg majd csak mesterséges intelligenciák fogják érteni, főként mivel ők lesznek képesek átnyálazni azt a rengeteg digitális adatot ami ezekben a napokban, hetekben, években születik és képesek lesznek felfedezni a valós trendeket, nem régi módszerek hibáit görgetni le a hegyen.
Azért hadd járuljak én is hozzá egy apró megfigyeléssel a témához. Szerintem maga a média is óriási mértékben felelős azért, mert az emberek kiábrándultak a mainstream pártokból, de nem azért, mert bemutatták volna a hibáikat explicit módon, hanem implicit módon azért, mert csak őket nyomatják orrba-szájba, mert könnyű téma az, hogy a politikai machinációkat tárgyaljuk nap mint nap, ahelyett, hogy igazi kérdésekről tárgyaljunk. Én baromira meguntam a sok politikait áskálódást a tévében, ez a hír tévék programjának 90%-a, pedig senkit sem érdekel. Az embereket az érdekli, hogy mi történik az országban és mit hoz a jövő, nem az, hogy melyik politikus szerint melyik másik politikus felelős miért. Ez nem igazi téma, csak pótcselekvés. Persze, hogy teljesen kiábrándultak az emberek a politikából, ha nap-nap után ugyanazok az emberek magyaráznak meg mindent és közben semmi jó sem történik. Ja, és amikor nem a politikusok magyaráznak, akkor jönnek a rossz hírek mindenféléről, de valahogy sosem kérdeznek tőlük kényes kérdéseket a világról, mindig ugyanazt a szart keverik.
Hát ennek nemsokára vége lesz és jobb lesz úgy. Persze más dolgok meg sokkal rosszabbak lesznek.
Ez most rövid lesz. Nem, nem fejeztem be a játékot máig, ahogy szerettem volna, kicsit sok mindent írtam újra. Remélem egy-két hét múlva viszont befejezem ezt a szakaszt, azaz minden rendszer kész lesz, már csak a pályákat kell belevarázsolni, akkor majd lesz vidió, meg filózás is, ha lesz kedvem és energiám. Nem hinném, hogy volt aki lélegzet visszatartva várta a híreket, de hát nem ez lesz a legrövidebb bejegyzés... :)
A hosszú séta felénél le szoktam ülni az új gyaloghíd melletti betonlépcsőkre. Amikor tovább megyek, a gúgel mindig megkérdi, hogy milyen volt a Rózsák Parkja, értékelhetném, most 4.5 csillagra van értékelve. Megnéztem, a Louvre 4.7-re van értékelve, pedig a Louvre egy rossz napon kb. ezerszeres élményt nyújt a Rózsák Parkjához viszonyítva, jó napon pedig ötezerszerest. Szóval én soha semmilyen kérdőívnek nem hiszek, bunkóság az egész. Ha muszáj kitölteni őket, akkor szépen be szoktam írni a várható értéket. Ne higgyetek a kérdőíveknek!
Most, hogy kezdem megspékelni mindenféle buta képekkel a bejegyzéseket, kezdett néha megint tetszeni a blogolás. Az is bejön, hogy mostanában úgy gondolom, nem kell a teljes gondolatot leírni, elég ha hosszában kettévágom és csak fele kerül be a blogba, a másik felét ki-ki tudása és vérmérséklete szerint tegye be. Amúgy is úgy gondolom, hogy 20 év múlva, már mesterséges intelligencia fog segíteni megérteni azt, hogy miért írtam ezeket a dolgokat, amely majd figyelembe tudja venni a tágabb kontextust. Talán a nagyobb érzelmi íveket is megérti majd.
Lassan elkezdhetek kísérletezni azzal, hogy a mesterséges intelligencia írja a blogot. :)
Emlékszem, jó régen volt egy hír, hogy a fészbuk Indiában ki akarja fizetni a farmerek telefonján az internetet, de csak fészbukkot használhatnak és azon aggódtunk, hogy mi lesz, ha valakik azt hiszik, hogy az egész internet a fészbukból áll? Most gondolom azon aggódhatunk, hogy mi lesz ha a legtöbb ember azt hiszi, hogy a csetbotok mindent tudnak?
Mindenesetre egy ideig még jól elszórakozom ezzel a dzseminájjal.
Én szeretném, ha az epöl visszatérne a hardware újításokhoz, pl. a véerr szemüvegük lassan újabb generációt kíván és nem úgy gondolom, hogy 3500 dollár sok pénz, inkább azt, hogy amit most tud, az nem ér annyit, de el tudok képzelni olyan véerr szemüveget amiért szívesen kifizetnék 3500 dollárt (ha mondjuk menne rajta fullban a gta6 az sokat segítene :))). Meg aztán, az orvosi tesztek világa tárva nyitva áll, mikor lesz már passzív vércukor mérő az órában, már legalább 5 éve várom? Nagyon elkényelmesedett az epöl az utóbbi évtizedben, ömlött a pénz anélkül, hogy nagyon meg kellett volna izzadni érte. Tessék szépen nekifogni megint igazi innovációt csinálni, nem falakat emelni a cseresznyéskert köré, jau?
Demó.
Hehe.
Van bennem egy nagy adag félelem a közeljövővel kapcsolatosan, tudom, hogy nemsokára rosszra fordulnak a dolgok, szeretném, ha a politikusok elmondanák, hogy mennyivel lesz rosszabb. De ők persze menekülnek a témától mint ördög a tömjéntől, főként választások előtt, inkább hülyeségeket tárgyalnak és nekem ebből az jön le, hogy nem is akarják megoldani a problémát és a problémáknak van egy olyan rossz szokása, hogy minél tovább odázzuk el a megoldásukat, annál nehezebb lesz. És ami még rosszabb, ez a nehézség exponenciálisan nő (ok, az alap általában 1.0x, szóval eléggé hasonlít egy egyeneshez, de mégsem az, főként az összeomlás körül kezd erősen görbülni, vagy ha elég távolról nézzük). Idegesít, hogy megyünk a falnak és mindenki röhögcsél.
Ha én szerkesztenék újságot, csak az lenne benne, hogy jön az apokalipszis. Most ez az egyetlen fontos dolog, ezt kell megérteni, minden más mellékes.
Jó lenne, ha már vége lenne a kutyakomédiának egyszer, a várakozás sokkal rosszabb mint a változás. Legalábbis nekem. Legalábbis most így érzem.
Az azért elég vicces, ahogy kiválasztjuk azt amiben hiszünk és azt aki vezet majd minket.
Most ennyi tellett. Mivel ezt a végén írom, talán nem árt ha még egyszer kihangsúlyozom, hogy ez az én magánvéleményem, nem is a végleges, de most így érzek. Ha valaki nagyon nem ért egyet, lehet kommentelni. Egyébként mindig össze kell csapnom ezt az összegzést, de ha kell, jobban is ki tudom fejteni a gondolataimat, de általában nem kell. :))
The Good Place (3., 4. szezon): Azt hiszem, ez az egyik kedvenc sorozatommá lépett elő. Jó lenne felkutatni az online közösséget amely tárgyalja, mert van tárgyalni való bőven. Jó lenne újra nekifutni is, most végre odafigyelni a gondolatokra is, amelyeket beleszőttek a történetbe, mert elsőre azért leginkább a szereplők sorsa érdekelt, meg persze elvesztem a sorozat világának és a való világ közti vélt vagy valós különbségek osztályozásával. De van itt bőven matéria számomra, szóval jó lenne még egy pár kört futni ezzel a sorozattal, még akkor is, ha kicsit lelombozott, hogy a mostani kedvenc témámat, a determináltságot elég bután keverték le, lehet, a többi téma szakértői is elégedetlenek. De egyelőre még nagyon bejön, aztán majd lehet változni fog a véleményem, nem baj az. Egyébként a végét nagyjából kitaláltam előre, szerintem is teljesen nonszensz egy annyira véges lényt mint az ember a végtelennel riogatni/traktálni. Az is bejött, hogy az eszement alapötlet mellé azért nem léptek nagyon ki a jelennel párhuzamosítható témák világából, lehet, nem akartak ilyen nehéz terepen mozogni, lehet a céljuk mindig is a jelenre való reflektálás volt.
Paprika (2006): Amikor befejeztem az előző sorozatot, úgy éreztem, most be merem vállalni ezt az animét, ami az egyik kedvencem, de ugyanakkor a legkevésbé is értem. Most végre az az érzésem, hogy értem, aztán, hogy ez mennyire hasonlít a szerző által közölni kívánt értelemmel, az ugye nehezen megállapítható. Szóval a lényeg az, hogy a múlt és a jövő (pontosabban a stagnálás és a progresszió) csap benne össze, bár leginkább csak a múlt reprezentálódik a mindenféle cuccok karniváljával, a jövő az a Paprika ténykedése, ami megugorja a tradicionalista főnök ármánykodásait, amivel el akarja lehetetleníteni a fejlődést. Az még nem került helyre, hogy a konstruktőr és a főnök egyértelmű fizikai hibái hogyan határozzák meg a történetet, lehet, nem is fontos, csak japán mémek amelyeket én nem ismerek. Na jó, ez levéve a listáról amit meg kell még érteni.
Dark City (1998): Amikor először láttam (már a Mátrix után), akkor nagyon elbűvölt a látvány és a történet is bonyolultnak tűnt. Talán a látvány most jobban tartotta magát mint a történet, a felszínét teljesen megértettem most, ha az ember agya nem ámuldozik, akkor azért szépen összeáll a kép, hamar nyilvánvalóvá válik, hogy mi a főszál és mi a pótcselekvés. Ja és a látványban a digitális effektusok mára már elavultak, de a jó kis tradicionálisan létrehozott helyszínek még mindig nagyon szépek. Jó dolog az éjszaka, ha valaki nagyon tud világítani. Talán a végén ez nekem kivett a szép új napfényes világból egy adag örömöt. (yt)
Mulholland Falls (1996): Hát ezt a filmet csak azért néztem meg, mert játszik benne Jennifer Connelly, de egyébként egy jó film, a történet az 50-es években játszódik, de egyre aktuálisabb és nagyon jó tükör a mostani technikai fejlődés által feltett kérdésekre. Érdekes, hogy a fejlődés görbéje mindig hasonló karaktereket dob fel a levegőbe és mindig hasonló módon zuhannak is vissza, mindenki azt hiszi, hogy tud repülni, pedig az ember nem tud repülni, jobb ha visz magával ejtőernyőt. Vagy pisztolyt. :) (yt)
Joker 2 (2024): Megnéztem, de nem számítottam semmi jóra, mert nem érdekel a szuperhős zsáner és így a kritikája sem érdekel. Azt azért menő dolognak tartom, hogy elő mertek állni ezzel a filmmel és hogy 200 millióba került, gondolom mindenki leakasztott egy óriási gázsit és lemondott a reziduálisokról és a stúdió valahogy belement, hogy megcsinálják ezt a filmet, talán egy Joker 3-ra számítva vagy valamilyen más erős film reményében az alkotóktól (esetleg 20 év múlva beérik az emberiség is hozzá és nagy siker lesz). Bizonyára szépen fel van építve a szenvedés filozófiája benne, de annyira nem érdekel mostanában ez a téma, engem leginkább csak a vizuális stílus fogott meg, a történetet úgy értelmeztem, hogy kisember — kisforradalom, főként mostanában, de ez a történet nem filmre való. (komoly elemzés itt).
Knock at the Cabin (2023): Ez gyengécske volt naon, maga az alapötlet nem volt rossz, de aztán nem ment sehova és még a csavar is elmaradt a végén. Lehet, hogy azok, akik komolyan veszik a Bibliát, elgondolkodnak azon, hogy a múltból hogy lesz jelen, mert más választása nincs, de engem nem foglalkoztat a bibliai apokalipszis története, most éppen két olyan plauzibilis variáció is van, amelyeket mi hozunk magunkra minden egyes lélegzetünkkel és szinte senkit nem érdekel.
Hunyadi (1 szezon): Hát ez sajnos fék nyúz. Olyannyira fék nyúz, hogy még a taget is beteszem a bejegyzéshez, hogy ha valaki arra kíváncsi, hogy mit írtam a fék nyúzról, akkor megtalálja ezt az ékes példát. És nem, nem alkotói szabadság az, hogy egy történelmi alakot átgyúrunk a kor igényeinek, hanem nyomiság. Persze, nem mondom, hogy nincs szükség a fék nyúzra, úgy termeljük mintha az életünk függene tőle, lassan külön kategóriát fog kapni a gdp-ben. Na de legalább vannak benne cicik, a jelmezek szépek (valamennyire a helyszínek is, bár mintha direkt elsiklanának felettük, nem igaz, hogy nem tudtak egy madárkát beanimálni a vatikáni látkép felé és egy kicsit tovább időzni rajta) és a főhőst nem igazán hagyják hosszabb mondatokba bonyolódni. Úgy tűnik nekem, hogy a legjobban akkor tér el a történelmi valóságtól, amikor a hűség/árulás témákat futtatja. Szerencsére bőven volt időm közben a wikipédiát bújni, nem maradtam le semmiről közben, így legalább tanultam is valamit belőle. Az azért megnyugtató, hogy pár év múlva, az igazi történészek is nekifuthatnak egy filmsorozat készítésének mesterséges intelligencia segítségével és akkor végre kapunk valami igazi Hunyadi Jánost is, nem csak egy tekenyő fost. (de jó, hogy nekem nem munkám a filmkritika).
Melyik az a szent, aki egy téli estén nagyon berugott, kiment a ház elé és énekelni kezdett olyan hangosan, hogy lavinát okozott és a faluja egész télen el volt zárva a külvilágtól? De így megmenekült a faluja a gazember mongol horda elől?
Egyébként az milyen már, hogy a választások után kemény adóemelés lesz és azzal fog védekezni a kormány, hogy nem tudhatták, hogy ilyen nehéz gazdasági helyzet áll elő, amikor azt mondogatták nap-nap után, hogy idén nem lesz adóemelés? Ami valahol jogos, de akkor mi miért nem mondhatjuk, hogy akkor válasszunk újra, mert nem tudtuk, hogy ilyen fos politikusokat választottunk, egyiknek se volt budipapír a lábára tekeredve a tévés vitán?
Demó.
Megfigyelték, hogy minél hatékonyabban termelünk valamit, a fogyasztásunk nem hogy csökkenne, annál inkább nő. Így van ez a filmekkel is, a zenével is, talán még a könyvekkel is, amióta mindent az interneten fogyasztunk és minden egy-két klikkre van, csak úgy dézsmáljuk a dolgokat, gyakran már úgy zabálunk, hogy meg sem rágjuk a dolgokat, csak bemegy és kijön. Kevés általános törvény vonatkozik már a világra, de szerintem ez az egyik közülük, a másik a 80/20-as törvény.
A tegnap leültem valamit megnézni a neten, aztán 6 órán keresztül beszippantott a virtuális világ.
Demó.
Zene.
AI.
Cucc.
Punk.
Ha az Európai Unió egy konzervatív szervezet lenne, akkor az lenne az első törvénye, hogy: "EUdat, Istened imádd és csak neki szolgálj." De persze nem konzervatívak, mert a politikusok mára már megtanulták, hogy az emberek kontrollálása úgy a leghatékonyabb, ha megadjuk nekik a beleszólás lehetőségének az illúzióját, úgyhogy minden kutya ugathat, úgyis a pénz beszél.
A liberalizmus azt jelenti, hogy bárki játszhat konzervatívat, anélkül, hogy eretnekségért megégetnék. Fordítva ez nem egészen így van, de már rég elfelejtettük a főtéri máglyák melegét.
Demó.
Izé. A múltkor azt írtam, hogy szombatig nem lesz bejegyzés. Ez bejött. De akkor szombaton kell bejegyzést írni? Nincs most egyetlen jól formált gondolat sem a fejemben, csak a lecsó lötyög. Az emlékezésen morfondíroztam néha az utóbbi napokban.
Kell az emlékezés a jó gondolkodáshoz. De a felejtés is kell. De miért van az, hogy csak az emlékezésre vannak jó módszereink, a felejtéshez nincsenek (az alkohol nem fenntartható módszer)? Illetve nekem a felejtés is jól megy, de miért az emlékezésre koncentrálok mindig? Miért van az, hogy az emlékezés egy idő után céllá válik, sőt a gondolkodást is irányítja? Az az érzésem, itt több a bug mint a feature. És akkor arról még nem is beszéltem, hogy az életérzés a desztillált emlékezés, na de azt aztán már tényleg fogalmam sincs, hogy kéne tárolni, hogy elő lehessen venni rosszabb időkben.
Demó.
Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.
AI.
Jövő szombatig már több blog nem lesz, szóval akkor most még kihasználom az alkalmat, hogy annak, aki a feltámadásban hisz, jó feltámadást, annak meg, aki az anyagmegmaradásban hisz, jó szinkronicitást kívánjak.
Zene.
Azt hiszem rájöttem mire van szükségem, hogy ne golyózzak be teljesen. Több Queent kellene hallgatnom. Szerintem a halálos ágyamon is Queent fogok hallgatni.
