ömlesztve

Amikor nekifogtam blogolni, biztos voltak blogok amelyek tetszettek (nagyon) és lemásoltam az ötletet, azt hittem, olyant én is tudok. Aztán szép lassan rájöttem, hogy nem tudok, én elvileg egy elég introvertált ember vagyok, bár a blogolás kezdetén már meg kellett szokjam, hogy több embernek (egy egész félcsoportnak) beszéljek anélkül, hogy belepirulnék és azt a látszatot is kellett teremteni, hogy tudom miről beszélek. Sajnos az írott szó a legritkábban állja meg az idő próbáját és én ezzel egyre inkább tisztába jöttem. Most azt hiszem, még mindig ott tartok, hogy akkor inkább nem írni, bár az általam olvasott blogok (vagy valami egyéb) mégis azt sugallják, hogy írjak, minden nap (sugallják). Valamennyire mindig sikerül felül kerekednie annak az érzésnek, hogy áh, úgyse számít, nem tudom miért, de sikerül neki, talán (tényleg) ez van közelebb az igazsághoz, mindenesetre azért tavaly július óta nem írtam egy mondatnál hosszabb bejegyzéseket. Tudok én ilyent is (ezt jó tudni). Itt most jó lenne abbahagyni ezt a bejegyzést, mert még mindig semmiről nem szól, nincs benne semmi új (tehát itt az ideje új bekezdést nyitni és nagy levegőt venni).

A mostani egyik kedvenc blogom a cbloomrants, azt hiszem, ez a cbloom valamilyen 90-es években írt grafikai tutorialjai által lopta be magát az agyamba, de lehet, hogy tévedek, mindenesetre elég techie és néha elég bitchin blogot ír, nekem tetszik.

Az első két bekezdésből (egy fellazított) modus ponenssel következik, hogy nekem is kéne írnom ilyent, persze én nem érzem magam eléggé kompetensnek a techie részhez, inkább maradok a bitchinnél. Azt viszont nem szeretem írni, nem szeretem kritizálni az embereket, valószínűleg mert én magam sem szeretem (és minden bitchin mondat nevetségessé válik, ha van benne helyesírási hyba, márpedig én meg vagyok győződve róla, hogy nagyon helytelenül írok (statisztikai és egyéb okoknál fogva (nem fogok (belemenni)))).

Ötvözni kéne a kettőt, techie-bitchin. A techie rész elfedi a bitchin rész hibáit. Mondjuk hyba két féle van (legalábbis bizonyos fajta osztályozás szerint): szarvas meg nem szarvas. Szarvas az, amikor hozzá nem értő ember írja, ennek ellentéte ugye a nem szarvas. Ezek szerint meg kell próbálni írni olyan dolgokról, amelyekhez valamennyire értek is. Sajnos azok a témák nagyon népszerűtlenek itthonjában, de legalább ez azzal az előnnyel jár, hogy nem fog senki olvasni (leszámítva a törzsközönséget, de az úgyis elhanyagolható ezen blog esetében).

Igazság szerint a mai nap első blog írással kapcsolatos gondolata az volt, hogy reblogoljam ezt a hírt, miszerint Amerikában 10 millió dollárért kelt el egy masszív online játékokban termelt arany kereskedéssel foglalkozó szájt. Azt hiszem, kezdem sejteni mi a gond az amerikai gazdasággal és még van pofájuk azzal indokolni ezt a csillagászati összeget, hogy az online játékpiac stabilabbnak mutatkozott mint az offline. Hát gyerekek, ha nem egyfolytában légvárakat építenétek.....

Úgy látom, a Reuters is befejezte nagyjából a Second Life híreit, szép lassan bedől az a világ, Google is lehúzta (ott) a Livelyt, mégsem eszik olyan forrón a kását.

Na jó, akkor jöhet még befejezésül némi válogatatlan ömlesztvény.

Filmek. Slumdog Millionaire, tényleg nagyon jó, go Danny, go! Changeling, ezt a multiplexben láttuk, ez is nagyon (jó), go Angie, go! Benji Button, hát ez már nem annyira, bár azért jó iparosmunka, pár szobrocskát biztos fog kapni.

Könyvek. Amy Tan: A száz rejtett érzék. Mágikus realizmus, kínai-amerikai módra, nagyon (nagyon) jó volt, egyébként a könyvek komoly dolgok, nem merném leírni a véleményem (persze azért van, az osztályozó/összefoglaló rendszer működik azért az agyamban, nem kímél semmit) róluk, de ez annyira jó, hogy muszáj ajánljam annak aki olvashatja.

Zene. Paper planes, ennyi.

Játékok. Már rég megjelent a GTA4 PC is és én még nem mertem rátenni a kezem, most fontosabb dolgok is vannak.

Prímszámok. Egyelőre maradjunk a 11-nél.

Egyéb random linkek: az idei edge körkérdés az, hogy mi változtatna meg mindent, szép lassan haladok az olvasásukkal, talán majd belinkelem a kedvenceimet.

Random youtube videó: ze.

Na ez érdekes lesz

Jó lenne már olvasni a hivatalos bejelentését ennek a sztorinak, ugyanakkor egyszer már végig kéne gondolni ezt a gondolatsort is ezzel kapcsolatban.

Csokiország

Gyergyó

Floroiu tó

Minden kis kék pont...

...egy galaxis.

Gyergyó

Szomorú jövő 7

Vannak ugye a nagy bankok, amik rengeteg pénzt vertek el és ha nem adunk nekik még több pénzt, akkor aztán jön a nemulass és amúgy is, bízzunk bennük és fogyasszunk, akkor minden jó lesz.

Ez is eljött

Itt az ideje disclaimert írni, most hirtelen ennyi sikerült:

This is my personal blog. The views expressed herein are mine and do not represent the views of my employer or any other third party.

Nah

Nekifogtam végre én is google readert használni.

Drága kisz mikroszip

(kösz, Jack)

Drága kisz planéta

(innen)

Új vinyó

Úgy tűnt, bedöglött a régi Samsung vinyóm (adott már ilyen jeleket az utóbbi napokban, meg aztán, lassan 8 éves lesz, ha jól emlékszem, első év vége felé vettem az akkori új gépet), hát felkerekedtem 6 után, hogy végre vegyek egyet, a neten megnéztem, olcsónak tűnt, de sajnos egyetlen számtech üzlet sem volt nyitva, kénytelen voltam elmenni a mallba. Az egyik nagy üzletben, csak GTA4-ező srácok meg külső vinyók voltak (már azokból a dolgokból, ami érdekelt éppen :)), a másikban volt, kicsit drágábban, de nagyon elkapott a vinyó vehetnék, úgyhogy megvettem egy ultra ata-s (az én gépemben még nincs s-ata és már nem is lesz :)) seagate barracudat, 160 gigásat. Ha ez is kitart annyit, mint a régi, az jó lesz, 5 év garanciát vállaltak rá, mondjuk a gépben levő másik vinyó mellé tettem pont, remélem nem sütik meg egymást, szellőzés nuku a házamban, igaz, az is lassan 5 éves lesz, akkor még nem volt divat. Persze nem valószínű, hogy a többi komponens kibírja azt az időt. Bár lehet, hogy várok még 25 évet, és egy ilyen 10 petaflopos szuperszámítógép asztali verziójára váltok legközelebb. :) Egyébként ahhoz képest, hogy bedöglöttnek könyveltem el, néhol 25 megával tudtam átmásolni az adatokat a régiről az új vinyóra, szóval lehet kicsit elsiettem a dolgot. :)

Maki

Itt nincs maki és nem is lesz, soha. Maki.

Ezt a J.K. Rowling beszédet azért talán érdemes elolvasni. A végén még oda jutok, hogy csak elolvasok egy heripottert, bármennyire is elborzaszt az óvodás mágia gondolata, az eddig gyűjtött kettes számú pozitív bizonyíték, hogy a kedves írónő gazdagabb mint az angol királynő (meg az egész femili).

Maki.

Ömlesztve

Amikor levittem a szemetet, pont ott voltak a szemeteskocsit terelgetők, meg egyébb szemetes dolgokat intézők, az egyik pasas szó nélkül intett, hogy hova dobjam a hozadékot. Kicsit elgondolkodtam a felelősségtudatos munkavégzésen, bár azt hiszem, alapvetően rosszul közelítem meg a kérdést (már ami a módszert illeti, de sajnos nagyon beleszoktam ebbe a módszerbe).

Aki arra kíváncsi, hogy mennyi az összege annak a játéknak, amit az emberek meg a politikusok játszanak, menjen Tusványosra. Aki meg arra, hogy mi az optimális nyerő stratégia, az menjen az első nyári vándoregyetemre.

Aki azt szeretné tudni, mi a játékelmélet, az felvételizzen matematikusnak (esetleg informatikusnak).

Aki szeretne látni pár szép képet, az megnézheti Blue fotóit.

Valaki feltöltötte a mannára a filmtett táboros filmeket, az enyém is felkerült, elég fájdalmas volt újranézni. Szerencsére azóta minden filmes gondolatom elhamvadt és szombat este még a Hancock című filmet is élveztem a Repcsiben.

Az ehónapra (nem) tervezett egyetlen posztot olvashatták, see you next monsssss.

A vissza nem térő 300. bejegyzés

Pontosabban a 301-edik, de mivel a négy draftolt közül az egyik biztosan elkészül valamikor majd a jövőben, a másik három viszont biztosan nem, ezért nyugodtan kijelenthetem, hogy ez az a bizonyos 300-adik. Meg amúgy is, nagyon túl akartam már ezen esni, ezért is ez a mai nagy bejegyzésáradat. Az előző ilyen bejegyzés 2007 januárjára esett, szóval egyre lassabban jönnek össze a százasok. Ez persze csak jó, már rég le kellett volna törölnöm ezt a blogot, de egyrészt úgyis fent van a webarchive-on, szóval minek, másrészt valamiért még van néha kedvem bele írni, de általában azokat a témákat nem tartom szalon(blog)képesnek, ezért inkább hanyagolom. Továbbá még mindig úgy érzem, hogy valami gyűlt itt, kicsit bonyolultabb mint az esővíz, amiért talán kár lenne, ha lehúznám a süllyesztőbe. Amúgy is ma van a Firefox 3 nap, mindenki örvendezzen csak a webnek. Azt már persze megértettem, hogy igazán sztori archiváló ereje nincs a blognak, írni szörnyen írok és nem olvas senki, de értelem és hit nem zárja ki egymást. Szerencsére azért a hit egyre kevesebbet zaklat és az értelem sem követeli meg mindig, hogy kerek legyen a bejegyzés, vagy akár a mondat is, jogom van abba... Meg folytatni. Vannak dolgok, amiknek várom a végét, vannak amiknek nem. Vannak amiknek felváltva várom és nem várom. Pl. most ennek a bejegyzésnek nagyon kezdtem várni a végét, azért nem szeretem elengedni a gyeplőt, mármint amivel a bejegyzéseket tartom kordában, de azért néha kell. Aztán megint jöhet egy hónap szünet, ez már elég jól megy nekem. Most lusta voltam statisztikát készíteni, azt hiszem felvidítana az a jó kis lefelé tartó görbe, ami a bejegyzések gyakoriságát mutatja. Csak aztán nehogy periodikus legyen, vagy fene tudja, bizonyos forgatókönyvekben ősztől megint esik a zeső. A poszt(apokaliptikus) zápor. Addig is, everybody is free to wear sunscreen.

Szomorú jövő 6

Bebizonyítják, hogy rövid távon az éhezés a legoptimálisabb stratégia az élet meghosszabbítására.

Szomorú jövő 5

Egy nő meséli, hogy milyen jó ötlet is mém, de nem kell ám itt megállni, mert jön a tém, ami a technikai mém. Sőt, amint azt a TED-en látta, talán közelebb van az eljövetele, mint gondolnánk. Merthogy mindennek az alapja a reprodukció, nameg a mutáció, rekombináció és szelekció. És ahogy ez elég jól működik egy szinten, ugrik is egyet, eddig mondjuk csak kettőt ugrott, ahogy a gének már elég jól kezdték átadni magukat, jöttek a mémek és ők is olyan jól kezdték átadni magukat, hogy szinte kinyírták a veszélyes mémek az összes gént. De aztán úgy tűnik, azok a mémek győztek, amelyek tisztelik valamennyire a géneket és a természetes diverzitást. Ez a tisztelet még nem igen jött el a mémek szintjén, de jönnek a témek és ha nem nyírják ki a mémeket, talán még tisztelni is fogják a diverzitásukat. De azt még egyszer meg kell éljük, hogy mit fognak a témek kezdeni önmagukkal, remélem legalább a TSP feladatot megoldják optimálisan.

Szomorú jövő 4

Idősebb bácsi előadást tart a mértani sorokról, példaként a 2 hatványairól és azon érdekes tulajdonságukról, hogy mindegyik hatvány pont eggyel több az összes előtte levő elem összegénél. És már 7%-os növekedési ráta mellett 14 iteráció alatt elérjük a következő hatványt. És ami a legrosszabb, ez az elhasznált kőolajmennyiségre és az évekre is vonatkozik, bár arra nem, hogy átlátszó fóliákat cserélgetünk és mégis póverpont bemutatót tartunk. De sebaj, a politikusok megmentenek, majd elküldenek pár tengerészgyalogost, hogy húzzanak már közelebb egy napot, ha véletlenül nem jutna elég napsugár arra a pár négyzetkilóméterre, amit napelemekkel fognak beültetni. A kőolaj meg egyre fogyik, a nemzetközi helyzet meg egyre fokozódik.

Liberty city

Két nagyon különböző út vezet New York citybe és Liberty Citybe, érdemes összehasonlítani a kettőt, mielőtt elindulunk.