csütörtök, augusztus 17, 2006
kedd, augusztus 15, 2006
hétfő, augusztus 14, 2006
Képek
Mostantól lesznek képek talán, ez a mobil tűrhetőeket készít. írni meg amúgy sincs kedvem.

Szóval ilyenek is vannak még a bentlakásnál, még ha ritkán is.

Cicó, néha jár hozzánk kajálni.

Ide járunk pinpongozni.

A hányinger utca, felettéb kihaltan.

Kaufland belülről.
Egyébként én csak ezt a linket akartam eredetileg megosztani. Van sok szép ingyenesen letölthető (és gondolom felhasználható :)) zongora muzsika.

Szóval ilyenek is vannak még a bentlakásnál, még ha ritkán is.

Cicó, néha jár hozzánk kajálni.

Ide járunk pinpongozni.

A hányinger utca, felettéb kihaltan.

Kaufland belülről.
Egyébként én csak ezt a linket akartam eredetileg megosztani. Van sok szép ingyenesen letölthető (és gondolom felhasználható :)) zongora muzsika.
szombat, augusztus 12, 2006
szerda, augusztus 09, 2006
vasárnap, augusztus 06, 2006
A net
Egyesek lemérték, hogy az interneten a linkek gráfjának 20 az átmérője, ami nagyjából azt jelenti, hogy nagy valószínűséggel bármely két oldal között 20 lépésen keresztül kapcsolatot lehet létrehozni. Nagyjából 5 év múlva gondolom már valóság lesz a szemantikus web, 10 év múlva már lehetőség lesz bármely gét valaha megfogant emberi gondolat között egy "logikus" érvelésen alapuló reláció meghatározására. És akkor összekapcsolhatjuk végre a Numa-numa-t a Kék Duna keringővel. Én ebben nem akarok részt venni. Megyek szerzetesnek. :)))
Más. Egyébként a Google kiadja a 5-gram adatbázisát. 1 trillió szó feldolgozásával 1 billió 5-gramot találtak 40-esnél nagyobb előfordulással. Meglepő, hogy 13 millió egyedi szót találtak, ezek szerint tényleg végtelen a nyelv (persze leszámítva a generatív nyelvtani szabályokat), amit nekem még mindig egy kicsit nehéz elhinni. Vajon mennyi belőle az elírás? Na mindegy, nekem még úgysincs olyan gépem, amin ezzel az adathalmazzal érdemes lenne foglalkozni. :)))
Más. Egyébként a Google kiadja a 5-gram adatbázisát. 1 trillió szó feldolgozásával 1 billió 5-gramot találtak 40-esnél nagyobb előfordulással. Meglepő, hogy 13 millió egyedi szót találtak, ezek szerint tényleg végtelen a nyelv (persze leszámítva a generatív nyelvtani szabályokat), amit nekem még mindig egy kicsit nehéz elhinni. Vajon mennyi belőle az elírás? Na mindegy, nekem még úgysincs olyan gépem, amin ezzel az adathalmazzal érdemes lenne foglalkozni. :)))
péntek, augusztus 04, 2006
Telefon
Vettem egy Nokia 6600-t, a boltból, kb. kétszer annyiért mint amennyiért alig használtan meg lehet venni, de az utóbbi időben annyit szívtam pár használtan vett cuccal, hogy egy egész bejegyzést akartam róla írni, de végül megelégszem ezzel a sorral. Szóval jó kis kütyü így elsőre, egy csomó cuccot feltettem már rá, mondjuk ha jól tapasztalom, mp3-at nem tud, ami azért nem valami nagy dicsőség, mert szerettem volna zenét is hallgatni rajta, nem szól valami jól a 11khz-es , 8 bites, mono wav bár lehet, hogy fülhallgatóval majd tűrhető lesz. Egyébként meg a Symbianon van a lényeg, akarnék rá valamit programozni, mostmár nincs mentségem, hogy milyen lassú a java. Ja, meg persze a régi telefonomban kipurcant valami és így nem hallom amit a hívó fél mond (Eszter szerint csak megjátszom a dolgot), szóval ezért a nagy beruházás.
Más. Olvastam, hogy lesz Dragon Lance animációs film, 2007 végén. Na, van újabb dolog amit várhatok bőszen, ha lesz rá időm, de már most nagyon drukkolok, hogy el ne szúrják, mert valami noname indiai stúdió készíti.
Más. Olvastam, hogy lesz Dragon Lance animációs film, 2007 végén. Na, van újabb dolog amit várhatok bőszen, ha lesz rá időm, de már most nagyon drukkolok, hogy el ne szúrják, mert valami noname indiai stúdió készíti.
csütörtök, augusztus 03, 2006
Vonatozás
Visszajöttünk Kolozsvárra, csak egy kicsit elhúzódott az út, de így legalább hosszabb szenvedést lehet kialudni. Szóval az úgy történt, hogy álltunk Ratosnyán két órát, mert leszakadt az elektromos vezeték és a tíz percre levő Dédáról előbb a javítókocsit küldték, utána egy dízel mozdony húzta vonatot, amiről leszedték Ratosnyán a dízelt és ment tovább a villamos mozdonyával, utána meg talán a dízel vitt minket Dédáig, de lehet, hogy a saját mozdonyunk. Aztán, hogy minden szép és jó legyen, a hivatalos dízel mozdonyunk elfelejtett lassítani mielőtt rátapadt volna a vonatunkra, aminek első eredménye egy jókora lökés volt és a számos többi között az egyik az, hogy egy pocakos rendőr bácsi végigment a vonaton és megkérdezte mindenhol, hogy nem-e sérült valaki, hogy hívja-e a mentőt? Arra nem volt szükség, de mivel az első vagon orra kicsit letompult és nem lehetett húzni, ezért kihúztak az állomásról és utána visszatoltak egy párhuzamos vágányra ahol végre rendesen randevúzhattunk a mozdonnyal. Ez még egy óra késést jelentett és sanszos volt, hogy nem érjük el Kocsárdon a második csatlakozást sem, de a végén bő negyed órával előtte beértünk és így csak két és fél órával lett hosszabb az útunk.
És akkor most megint Kolozsváron...
És akkor most megint Kolozsváron...
hétfő, július 31, 2006
kedd, július 25, 2006
csütörtök, július 20, 2006
Charles A. Csuri
Nemsokára Siggraph, olvasom, hogy megemlékeznek Charles A. Csuri munkásságáról, aki a számítógépes grafika atyja. Vicces látni a régi cuccokat. Nekem nagyon tetszettek, van nekik valami jó kis varázsuk, pedig mostanában ezek már elég trivi dolgok. Csak azt nem találtam meg sehol, hogy magyar származású volt-e vagy sem? Valaki nem tudja? :)) Nem mintha nagyon számítana, sok mindennek és mindenkinek volt már magyar atyja.
Gyorsan
Ma (most) jó kedvem van. Gyorsan írok egyet. Gondolkodtam, miért van jó kedvem, bonyolult a képlet, viszont ennek a blognak a megtalálása mindenképpen hozzájárul (meg persze a mögötte rejtőző ember egyetemi honlapja és érdeklődési köre, valamint az abban beállt változás (ok, leírom annak aki lusta utána nézni, eredetileg bonyolultsággal foglalkozott, de aztán átállt számítógépes játékokra)). Egyébként elég furcsa most az a gondolat, hogy a net hozzájárul a boldogságomhoz, nem is tudom, hogy ez jó vagy rossz.
Ha már blogok, érdemes megnézni ezt és ezt. (rövidfilmek vannak rajtuk, jók)
A Google predikciós erejéről. Poénból beírogattam a legnagyobb románok neveit a Google-be, kifejezésként (azaz "-ök között) és itt vannak az eredmények, ezer találatban kifejezve. Kíváncsi vagyok, mennyire fog megfelelni a valóságnak majd, ha meglesznek az igazi eredmények. Egyébként szerintem is belenyúltak az eredményekbe, van két kakukktojás szerintem. Egyébként szerintem objektíve Nadia volt a legjobb, ő tényleg mindenkinél jobb volt a világon, a művész és egyébb uraknál ez még szubjektíve sem igaz. Én neki drukkolok, hátha jó példával szolgálna és munkaszeretetre és kitartásra nevelné a népet...
1. MIRCEA ELIADE 767
2. CAROL I 718
3. MIHAI EMINESCU 655
4. ALEXANDRU IOAN CUZA 269
5. ŞTEFAN CEL MARE 258
6. RICHARD WURMBRAND 192
7. ION ANTONESCU 158
8. MIHAI VITEAZU 148
9. CONSTANTIN BRÂNCUŞI 40
10. NADIA COMĂNECI 14.7
Ha már blogok, érdemes megnézni ezt és ezt. (rövidfilmek vannak rajtuk, jók)
A Google predikciós erejéről. Poénból beírogattam a legnagyobb románok neveit a Google-be, kifejezésként (azaz "-ök között) és itt vannak az eredmények, ezer találatban kifejezve. Kíváncsi vagyok, mennyire fog megfelelni a valóságnak majd, ha meglesznek az igazi eredmények. Egyébként szerintem is belenyúltak az eredményekbe, van két kakukktojás szerintem. Egyébként szerintem objektíve Nadia volt a legjobb, ő tényleg mindenkinél jobb volt a világon, a művész és egyébb uraknál ez még szubjektíve sem igaz. Én neki drukkolok, hátha jó példával szolgálna és munkaszeretetre és kitartásra nevelné a népet...
1. MIRCEA ELIADE 767
2. CAROL I 718
3. MIHAI EMINESCU 655
4. ALEXANDRU IOAN CUZA 269
5. ŞTEFAN CEL MARE 258
6. RICHARD WURMBRAND 192
7. ION ANTONESCU 158
8. MIHAI VITEAZU 148
9. CONSTANTIN BRÂNCUŞI 40
10. NADIA COMĂNECI 14.7
kedd, július 18, 2006
szombat, július 08, 2006
Blogolás
A mai napokban jó sok blogot olvastam, kommenteltem is, talán többet mint kellene, mint szokásom. Látom, mennyi mindenkinek van és mennyi okosat írnak és összehasonlítom az enyémmel, ami kicsi is, buta is, mostmár még csúf is, meg azt sem tudom már nagyon rég, hogy miért csinálom és már szégyellem is leírni, hogy abba akarom hagyni, meg úgyis tudom, hogyha meglátok egy repülőszerencsétlenséget a Hányinger utcán, akkor úgyis jön majd egyből, hogy megosszam a nagy felfedezésemet a világgal, aztán majd egy hétig úgy érzem, hogy a hallottak nagymamáinak a gondolatvilágát kellett volna elemezni inkább, mint a szétszóródott kólásüvegeken röhögni, egyszóval UTÁLOM A BLOGOLÁST. Talán függő vagyok és nem tudom abba hagyni, próbáltam már, kétszer is, de egyik sem ment, persze, egész életemben próbálkozhatok. Hálistennek, annyira nem is káros az egészségemre, bár ki tudja előre látni az ilyeneket. Nyüszögök itt, értelmetlenül és ez nem tetszik, semmilyen szinten. Néha még úgy érzem, jó megörökíteni egyes dolgokat, de azt hiszem, az akinek megörökítem, már nem fogja tudni értékelni.
Azt akarom mondani, hogy pillanatnyi szünet következik, persze lehet, hogy nem, de úgy érzem, szükségem lenne most egy kis átgondolásra ami a blogolást illeti. Persze lehet, hogy holnap már írok a Fable-ről, amit már napok óta befejeztem, de még ki akarom benne próbálni a nősülést és csak azután írni róla, meg az is lehet, hogy írok a filmekről amiket láttam az utóbbi időben, könnyed téma ez, de mégiscsak az én véleményem van benne és az most nem kell. Egyébként meg azt hiszem, találtam egy jó módszert, amivel kiolthatom az írás kényszeremet, de nem árulom el. Igazából nem írás kényszerem van amúgy sem, más van, amit mindenki ismer, de senki nem beszél róla, vagy valami ilyesmi. Szereplés kényszer, azt hiszem, puff leírtam.
A szüleim próbálkoztak gyerek koromban minél tágabb lehetőségeket kipróbáltatni velem, ezért egyszer elvittek egy igencsak ifjú színész válogatóra is. Emlékszem, a művelődési ház egyik kicsi, sárga termében volt, egy sárga, zöld mintás, nagyon poros szőnyeg volt és volt pár gyermek is, a tesóm is ott volt. Az volt a feladatunk, hogy játsszuk el, hogy veszünk fel egy sünit a földről és én elintéztem annyival, hogy eljátszodtam, amint lepisilem és utána mivel a süni tiszta állat, ettől megadta magát és én könnyen fel tudtam venni. Mondanom sem kell, nem nyertem felvételt, azt is kétlem, ha egyáltalán megértették a játékomat, utána el kellett magyaráznom a szüleimnek, mi történt és én a történetre már tőlük emlékszem, a szobára viszont magamtól, bár lehet, hogy valami más történetből emeltem át az emléket. Azt hiszem, valahol olvashattam, hogy a rókák is hasonló módszert alkalmaznak, de lehet, hogy keverem a dolgokat. De ez így szép történet, legalábbis nekem tetszik, a morál viszont az, hogy nem tudok szerepelni és a blog egy szereplés, nekem az egyenes, logikus dolgok tetszenek és az nem túl könnyen értékelhető, még én sem értékelem igazán, csicsásakat és bonyolultakat szeretek írni. De most egy ideig nem, remélem.
És remélem az olaszok nyernek.
Azt akarom mondani, hogy pillanatnyi szünet következik, persze lehet, hogy nem, de úgy érzem, szükségem lenne most egy kis átgondolásra ami a blogolást illeti. Persze lehet, hogy holnap már írok a Fable-ről, amit már napok óta befejeztem, de még ki akarom benne próbálni a nősülést és csak azután írni róla, meg az is lehet, hogy írok a filmekről amiket láttam az utóbbi időben, könnyed téma ez, de mégiscsak az én véleményem van benne és az most nem kell. Egyébként meg azt hiszem, találtam egy jó módszert, amivel kiolthatom az írás kényszeremet, de nem árulom el. Igazából nem írás kényszerem van amúgy sem, más van, amit mindenki ismer, de senki nem beszél róla, vagy valami ilyesmi. Szereplés kényszer, azt hiszem, puff leírtam.
A szüleim próbálkoztak gyerek koromban minél tágabb lehetőségeket kipróbáltatni velem, ezért egyszer elvittek egy igencsak ifjú színész válogatóra is. Emlékszem, a művelődési ház egyik kicsi, sárga termében volt, egy sárga, zöld mintás, nagyon poros szőnyeg volt és volt pár gyermek is, a tesóm is ott volt. Az volt a feladatunk, hogy játsszuk el, hogy veszünk fel egy sünit a földről és én elintéztem annyival, hogy eljátszodtam, amint lepisilem és utána mivel a süni tiszta állat, ettől megadta magát és én könnyen fel tudtam venni. Mondanom sem kell, nem nyertem felvételt, azt is kétlem, ha egyáltalán megértették a játékomat, utána el kellett magyaráznom a szüleimnek, mi történt és én a történetre már tőlük emlékszem, a szobára viszont magamtól, bár lehet, hogy valami más történetből emeltem át az emléket. Azt hiszem, valahol olvashattam, hogy a rókák is hasonló módszert alkalmaznak, de lehet, hogy keverem a dolgokat. De ez így szép történet, legalábbis nekem tetszik, a morál viszont az, hogy nem tudok szerepelni és a blog egy szereplés, nekem az egyenes, logikus dolgok tetszenek és az nem túl könnyen értékelhető, még én sem értékelem igazán, csicsásakat és bonyolultakat szeretek írni. De most egy ideig nem, remélem.
És remélem az olaszok nyernek.
péntek, július 07, 2006
Hehe
Vicces, ahogy napról napra egyre kevesebb szobában van világosság a XVI-osban. Amikor ide költöztünk, azt hittem, többet fogok nosztalgiázni, de nem, szerencsére.
Én az olaszoknak drukkolok.
Azt hiszem, eljön még az az idő, amikor az ember wikipedia függő lesz.
A Microsoft megjósolja, hogy mennyire férfias egy oldal, én 64%-os biztonsággal vagyok az és 18 év alatti vagyok 27%-os biztonsággal. Aha, hát ez profi.
Én az olaszoknak drukkolok.
Azt hiszem, eljön még az az idő, amikor az ember wikipedia függő lesz.
A Microsoft megjósolja, hogy mennyire férfias egy oldal, én 64%-os biztonsággal vagyok az és 18 év alatti vagyok 27%-os biztonsággal. Aha, hát ez profi.
csütörtök, július 06, 2006
Spam
Wow, ma poénból belenéztem egy spamba amit kaptam és a sejtésem helyes lett, bizonyos előrehaladásban akartak nekem segíteni. A poén az, hogy a levél végén volt pár véletlenszerűen összehordott szó és az egyik az volt, hogy nullstellensatz. Hogy kerül ez ilyen kontextusba? Azt hiszem, nem ez a helyes út a nullstellensatz megértéséhez, de mindenesetre érdekes felvetés.
kedd, július 04, 2006
Nyár
vasárnap, július 02, 2006
Új
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)








