filmek

Most átlagos mennyiségű filmet néztünk, bár azért volt úgy, hogy a hírek után arra gondoltam, hogy jobb lett volna filmbe invesztálni az időt. De a véleményírás megint utolsó napra maradt, szóval rövid lesz.

The Agency (1. szezon): Jó kis modern kémes sorozat amiben végre nem a világot kell megváltani és sok helyzetben csak egy kis trükk is elég a megoldáshoz, nem kell előkapni a krómozott lézerfegyvert. Meg család is van, meg szerető, meg mindenféle ilyesmi bonyodalom, de azért a dolgok mindig jobban sűlnek el mint a valóságban, olyannyira, hogy néha azért kell betenni egy kis szenvedést, hogy ne menjen mindig minden jól. Jó cucc, várjuk a következő évadot, lehet meg kéne nézni a francia eredetit.

The Visit (1964): Az öreg (annyira nem is) hölgy látogatja meg (ráront) a városkát ahonnan származik és tesz egy ördögi ajánlatot, de csak azért nem feszítik keresztre egyből, mert már véget ért a középkor és mostanában az emberekben van egy perverz vágy a saját sírjuk ásására. Nem tudom másképp értelmezni mint a kapitalizmus kritikájaként és abban zseniális ez a film, hogy nem tudom eldönteni, hogy ez volt-e a célja. Belegondolni is rossz, hogy a filmbeli dinamika lassan országos méreteket kezd ölteni ebben a szép új világban.

American Primeval (1. szezon): Szépen megcsinált kis sorozatocska, de leginkább gondolom azoknak működik, akiknek érzelmi invesztíciójuk van a vadnyugatban. Nekem most nincs, a kóbolyos korszakom régen véget ért, talán egyszer visszatér és akkor majd ilyen művekre építem. Azért megéri megnézni, még ha ugyanannyira eldönthetetlen az, hogy mi is az igazság ebben az esetben mint a régi esetben volt.

Magnolia (1999): Ez a film szenvedés volt nekem, fáradt voltam, azt hittem, lesz valami jó érdekes történet érdekes stílusban előadva, amit a rendezőtől megszoktam valamennyire, ehhez képest az egész arról szól, hogy mindenki szenved, ami nem egy új gondolat, lehet filmen újdonság volt ez 99-ben, de én a végére csak annyival maradtam, hogy jobb lett volna lefeküdni és teljesen kihagyni ezt a filmet.

Crouching Tiger, Hidden Dragon (2000): Ez a film is nagy kedvenc. Addig fogom nézni, amíg minden mondat helyére kerül, most úgy fogtam neki, hogy nem lehet annyira bonyolult, átlagos kínai parasztnak meg gyári munkásnak szánták, ha a kulturális mázon átlátok, a dinamikát meg kell értsem. És úgy is álltam fel előle, hogy igen, most már talán értem a főbb témákat, még két napot gondolkodtam róla, de most nagyjából mindent elfelejtettem abból amit  róla gondoltam. Két dolog maradt meg, egyrészt a végét azt hiszem most először érzem úgy, hogy értem: a kiscsaj bizonyára azt kívánja, hogy Li Mu Bai támadjon fel és ezt bizonyára meg is kapja, hiszen elrepül a messzeségbe, ahogy a legenda tartja. A másik dolog meg az, hogy milyen vicces a hozzáállásuk a kínaiaknak a múlthoz, mi ha arra gondolunk, hogy régen minden jobb volt, akkor bajszokra, meg kalapokra, kabátokra, talán szobalányokra és lovászfiúkra, esetleg párbajokra gondolunk hűvös hajnalokon. Ők, ha arra gondolnak, hogy régen minden jobb volt, akkor harcosokra gondolnak akik fel tudtak futni a ház falán, mágikus kardokra, amelyek vezetik az igaz szívű ember kezét, önfeláldozásra a szerelem és a tudás oltárán, megvilágosodott emberekre akik köztünk járnak.

Slipstream (1989): Ez a film nagyon rossz, ezért is néztem meg és nem csalódtam. Minden percét élveztem, néha a gonoszság is jól esik, no. Egyébként ha valaki akar nézni egy nyugis road moviet kis méretű repülőkkel és eszméletlen blőd dumával, akkor annak azért ajánlom.

The Mission (1986): Ez viszont nagyon jó film, annyi csak a baj, hogy az emberek belső világában történő dolgokat meg sem próbálja reprezentálni, így egy kicsit értetlenül állunk a történet előtt, de legalább egy újabb strigula a "dejó, hogy véget ért a középkor" kategóriába. Persze, bizonyára van aki az ellenkező kategóriába húzná azt a strigulát, főként, mivel elég szépen van megcsinálva a film.

Alma & Oskar (2022): Két művész viharos szerelme, azért elég konzervatívan elmondva. Olyan szempontból elgondolkodtató, hogy az avantgárd művészek vajon a társadalmi normákat is fel akarták-e rúgni ugyanúgy, mint a művészetük normáit? Nem egyértelmű a válasz. Számomra igazából az a legérdekesebb, hogy a filmben nem igazán kap szerepet az, hogy a két szereplő mit gondol az egymás munkájáról, de aztán megjegyzik a végén, hogy azért a 3 éves kapcsolat után még vagy 40-et leveleztek.

Streets of Fire (1984): Nem valami bonyolult történet, de a látvány pazar és a zene is jó, főként ha valakinek bejön a 80-as évek rock zenéje. Valószínűleg ebből a filmből mindent meg lehet tanulni amit a külsők világításáról tudni kell. (yt)

Altered States (1980): Na ez az a film, amit akkor csinálsz, ha van egy csomó vizuális ötleted amiket meg akarsz valósítani és kell egy menő történet alá aminek semmi értelme nem kell legyen, de jól bele lehessen illeszteni mindenféle víziót. Imádtam, de ma már nem tudom a történetet komolyan venni, talán ha a 90-es években láttam volna, akkoriban még fogékony voltam a történelmi léptékű gondolatokra, mostanában mindenen ami túlmutat egy emberen, már csak nevetek. Azért érdekes lenne, ha egyszer hihetően analizálni tudnám azt, hogy mi lett volna, ha ezt látom 96-ban a moziban és nem a Trainspottingot.

Zene. Zene. Zene. Zene.

ami lendülni szokott az lendülni fog, míg ki nem penderítik

A tegnap amikor az áldozatról írtam, nem Dzseordzseszkura gondoltam, de ő lett a nap hőse. Szerencsésen kiírta magát az államfőválasztásból, mert miután beidézték, az ügyészség lépcsőjén könnyed lazasággal dobott egy legionárius karlendítést, ami szerintem már bőven elég ahhoz, hogy legionáriusnak kategorizálják és kitiltsák az államfőválasztásból. Sőt, mi több, a követőit is jogosan lehet legionáriusnak kategorizálni (politikusokat és egyszerű polgárokat egyaránt), márpedig szerintem igazából nem mind azok, szóval van két hónapjuk arra, hogy eldöntsék, be akarnak-e állni a klubba. Szerintem Romániában azért a választók egyszerű többsége nem legionárius, szóval jó esély van arra, hogy a következő választásokon ne ők nyerjenek. Egyébként jó lecke a legionárius mozgalom feltámadása azoknak, akik szerint tűzzel-vassal ki lehet irtani egy mozgalmat. Igazából ők inkább a tűzben és vasban érdekeltek. A mozgalmakat úgy lehet megszüntetni, ha bebizonyítjuk, hogy a fontosabb premisszák, amire alapulnak, már nem igazak.

Demó.

Zene.

szent sütemény a vallások receptes könyvéből

Jézus igazából egy dolgot csinált igazán jól. Nem azt, hogy Isten fia volt, azok sokan voltak, mindenféle városi és családi istenek rengeteg fia téblábolt mindenfelé és az, hogy univerzális az az Isten, nem igazán értették, hiszen tízig sem tudtak sokan elszámolni, méghogy végtelenig. Azt sem, hogy csodákat tett, hiszen akkoriban hemzsegtek a csodák, ugyanis a csodák a megértés hiányának a szüleményei. Azt csinálta jól, hogy feláldozta magát a hitéért, tudta, hogy csak így lesz súlya, gyakorlatilag keresztre kellett feszíttesse magát. Virágvasárnap nélkül nincs nagypéntek. Áldozat nélkül nem megy. A játékírás sem. Na jó, talán még volt egy dolog, mégpedig, hogy nem hagyott biológiai utódot, akin aztán számon lehetett kérni a tanítás értelmezését.

Demó.

Zene. Zene.

Janovics

Mivel ez egy hosszabb bejegyzés lesz, jobb ha leírom előre megint, hogy én nem színikritikát írok, mert ahhoz nem értek, inkább csak a gondolataimat, hogy ha 15-20 év múlva, amikor megkérdi valaki tőlem, hogy láttam-e, akkor megkereshetem a blogban és mondhatom, hogy láttam, és... Továbbá, mivel a szüleimmel (és nemcsak) láttam és nekik valószínűleg a filmes referenciák nem voltak meg, ezért pár linket azokra is béteszek.

Szóval ezt láttuk, a színházi weboldal szerint a Barbárok folytatása, ami nekem kimaradt és talán még ennek is lesz folytatása, ha a szövegben erre utaltak azzal, hogy "a következő rész tartalmából" és nem pusztán az előadás tartalmát próbálták összegereblyélni vele.

Gondolom az első felvonás a rendező úr filmes munkájára akart reflektálni, a második meg a színházi munkájára. Akarva, akaratlanul, az ember összehasonlítja a kettőt és hát a filmekre nem vet jó fényt az a figyelemzavaros előadás ami lement, bár kétségkívül modernnek, sőt posztmodernnek lehet mondani ebben a posztigazság világban. Volt pár filmes referencia, én ezeket fedeztem fel, lehet több is volt: az Alienből megjelentek a szörnyek (kettő is volt egy adott ponton, de mivel a kettes Alien filmben már királynő is van, nem hiszem, hogy pont arra akartak hivatkozni). A Sevenből volt a pisztolyos jelenet (amit aztán a fiatal túlbuzgó színész is megismételt, amikor azt kérdezte, hogy mi van a dobozban). A rendező asszisztens csaj a Pulp Fiction táncjelenetét reprodukálta. A második felvonásban a táncjelenetről nekem a Mulholland Drive jutott eszembe. Mást nem láttam, de azért nagyon reménykedtem, hogy az a balta végül megtalálja a helyét az ajtóban, mint a Shiningban. Ja igen, és volt Casablanca és Chaplin is, de ezek egyértelműek és egy adott ponton mintha beugrott Azariah is, vagy csak én asszociáltam hibásan. Nem tudom, hogy ezek a filmek miért relevánsak ebben a történetben, a Casablanca ugye Kertész Mihály rendezése, aki nála is tanulta a szakmát, mindenesetre a filmek tartalma nem hiszem, hogy beilleszthető a színdarab tartalmába, a mondanivalójuk pedig még kevésbé.

Mindenesetre nekem a második felvonás sokkal jobban bejött, sokkal inkább illett is a színházi közeghez. A narráció kimondottan jól működik a színházban, a filmekben általában kerülni kell. Nekem végig az volt az érzésem, hogy gúnyt űznek a filmből, pl. az olyan jelenetekkel, amikor ismételtek dolgokat, mint amikor megakad a film, de nekem ez nem jött be, szerintem a film és a színház nem versenyez direktben egymással, mert teljesen más élményt nyújtanak, az már más dolog, hogy amikor az ember a szabadidejét kell beossza egy hosszú munkanap után, akkor lehet a kényelmesebb és olcsóbb szórakozási formát választja. Az biztos, hogy kommunikációs formaként egyik sincs a másik fölött, bár a színház erősebb érzéseket tud átadni, a film komplexebb gondolatokat tud illusztrálni (és hát tuti nem szeretnék oroszlánnal találkozni egy előadóteremben sem).

Ehhez képest a második felvonás pont abban volt erős, hogy egy számomra ismeretlen valós történetet mondott el relatív hangulatosan. A kép egyébként fent van a wikipédián.

A két kedvenc jelenetem is a második felvonásban volt, az első, az elmegyógyintézet bemutatása, nagyon jól működött nekem, a második, meg, ahogy az előadás az előadásban végén beillesztették a tapsunkat az előadásba. Ezért a két jelenetért már megérte elmenni színházba.

Na jó, itt megállok, a többi gondolatom immár az enyészeté lesz, még egy link a Zágoni Bálint dokfilmjére Janovicsról.

johnny be goode törvénye a megvilágosodást elutasító intelligenciáknak

Nem csak pozitív példákat kell adni, hanem negatívakat is, ezt mondja az elmélet. Szóval akkor most arra is fogok példát adni, hogy mi nem rémiszt meg, pl. a mostani világpolitikai helyzet. Lehet csak az van, hogy nem olvastam eleget, de egyszerűen nem tudom komolyan venni sem az amerikai, sem az orosz veszélyt. Trump addig legénykedik, ameddig az infláció megint téma lesz az államokban, aztán megint elkezd picsogni, ráadásul egyszerűen faképnél lehet hagyni, tudunk mi vigyázni magunkra, itt Európában. A Muszka meg eltűnik amikor kijönnek a következő negyedéves Tesla eladási adatok. Az oroszok meg konkrétan már szamarakat használnak az ellátmány szállítására a frontvonalra, nem támadnak meg azok meg semmit, erős utánpótlás nélkül nincs háború. Csak mondják a fáradt hülyeségeiket amiken az itteni hivatásos szörnyülködők szörnyülködnek, de ha lekapcsolnánk, akkor rájönnénk, hogy üres duma az.

Egyedül Dzsordzseszku az aki beleszarhat itt a ventilátorba, de szerintem ki fogják tenni, mint macskát szarni és a követői szépen hazamennek, amikor először felveszi a csendőrség a kesztyűt ha duhajkodnak.

Persze ettől még rohanunk a vesztünkbe, de nem a közeljövőben.

Demó.

Zene. Zene.

höhöhö

Na ez a beszélgetés érdekes volt a grok3-al. Gondolom a forgalom nagy része már mesterséges intelligencia a blogomon, szóval remélem ők is jól szórakoznak. Most analízis nincs, majd valamikor máskor.

Demó.

Zene. Zene. Zene.

Podcast György Lacival.

the brutalist (2024)

A brutalizmus mindig is közel állt hozzám, még akkor is, amikor azt sem tudtam mi az (ugyanis blokkban nőttem fel), de most persze leginkább azért érdekel, mert ilyen stílusban szeretném generálni a játékomba a világot. Na ebben a filmben a brutalizmus, mint építészeti irányzat a legkevésbé jelenik meg, amikor pedig ott van, akkor elég gyenge, én jobb képeket nézegetek a tumblren meg a neten mint az a pár snitt ami itt van (sőt, egy épületről még én is tettem fel vidiót).

Ettől persze még bőven van jó matéria a filmben, sőt, még az is nagyon beszédes, ami kimarad, ugyanis a főhős bár láthatóan megszenvedte a második világháborút, egyetlen megjegyzést sem tesz arra, vagy a kirobbantójára, vagy arra, hogy ki volt a hibás.

Igazából nekem nagyon bejött ez a film, de nem akarok róla túl részletesen írni, ajánlom mindenkinek, hogy nézze meg, szépen van megcsinálva, bár azért a történeten és a főhősön kívül semmi sem igazán kimagasló (de azért jó iparosmunkák, bárki megkaphatja még a szobrocskát, annyira nem ismerem a mezőnyt és nem is hinném, hogy kimondottan csak a szakmai szempontok döntenek).

Annyit azért kontextusként nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az időszak amiben a film játszódik, Amerika legsikeresebb korszakaként maradt meg a közösségi mitológiában. Egyéb mítoszok is megkérdőjeleződnek a filmben, de ebbe már nem fogok belemenni.

Azt hiszem, először életemben részese  voltam egy 15 perces szünetnek is a film közepén, felét tuitterezéssel töltöttem, felét a film wikipédia oldalának sasolásával. Nem hiszem, hogy hozzáadott bármit is az élményhez, de ha már kötelező volt, kivártam.

Volt egy dolog ami zavart, de gondolom minden magyart zavar az, ha félig magyarul, félig angolul beszélnek, legalább a mondatokon belül nem keverik a szavakat, amint ezt egyébként a kétnyelvűek szokták tenni. Értem én, hogy a legtöbb néző egy fikarcnyit sem ért magyarul és nem szeret feliratokat olvasni, de azért kicsit én is nyekezálhatok, nem? Egyébként ez tényleg csak technikai limitáció, amikor majd mesterséges intelligencia számol ki minden képkockát egy filmből, akkor majd gondolom minden nyelvre le lesz fordítva a film és készülhet olyan verzió is, ahogy az igazi magyarok beszélnek idegenben. Egyébként használtak már most is mesterséges intelligenciát, hogy a főhős magyar kiejtését egy kicsit feljavítsák, de ha ezzel van bármi probléma szerintem, akkor az az, hogy nem eleget használták, néhol még nagyon nem magyarosan beszél. De amikor azt kellett mondani, hogy "gyönyörű", meg azt, hogy "bazdmeg", ott nagyon jól működött a mesterséges intelligencia.

Még egy dolog, a levélben azt írta, hogy "László, életben maradtam...", de az hangzik el, hogy "László, élek...". Gondolom az utolsó pillanatokig dolgoztak a hangon és hát tényleg erősebb az, hogy élek, mint az, hogy életben maradtam.

Még egy dolog. Ritkán van olyan film, ami releváns számomra az aktuális hangulatom szempontjából is, de ez most az volt. Egy kicsit én is elveszítettem már a hitem a játékkal kapcsolatban, dolgozgatok, de azért nem vetem le az ékszíjat és ez persze nem jó érzés, főként most, hogy tényleg komolyan veszem ezt a kitűzött határidőt. Hát amint ez a film megmutatja, ennél sokkal rosszabb is lehetne.

Ja igen, és legvégül, itt is van egy olyan jelenet, amiket mostanában keresek bizonyos filmekben, mégpedig a történet szempontjából teljesen feleslegesen széttört műtárgy jelenete, itt a könyvtár új kupolája jár pórul.

Zene.

a látszattal ellentétben, nem a nyúl viszi a vadászpuskát

Gondolkodtam, hogy többet kéne írni mostanában, mert fura időket élünk, de valahogy nem jön. Azon töprengtem, hogy én igazából megjósolni vagy utólag elemezni szeretem a változást, percről percre dokumentálni nem annyira. Márpedig most nagyon sok minden változik, szerintem nem is igen értjük az igazi mély változásokat, amelyek csak évek vagy évtizedek alatt fejtik ki a hatásukat és annyira sok mindent megváltoztatnak, hogy azt hisszük a dolgok természetes rendjéhez tartoznak. Mint például a számítógépek és az internet. Milyen lenne a világ most nélkülük? Én tuti valami gépet tekergetnék. Habár a számítógépeken kívül nem igazán érdekelnek a gépek, pl. az autók sem. Kiszorította őket vagy helyet csinált magának a fejemben?

Na szóval, nem sok minden van amiről írni akarnék mostanában és ez remélem így is marad még egy ideig.

Demó.

Zene. Zene.

recept lecsóhoz háború idején

Napóleon azt mondta, hogy a csatában, 3 támadó katona jusson 1 védőre. Ha valaki nem olyan kivételesen zseniális tábornok mint ő volt, valószínűleg a 4 az 1-hez a jó arány. A 80-20-as törvény itt is beköszönt.

Na de ha valaki az alkotmány ellen akar csatát vívni, akkor hány választó előnye kell legyen? Nem sok tapasztalatunk van ebben, de azt hiszem, az 1 az 1-hez nem jó sansz. Lehet ebben az esetben nem háborút kéne vívni, inkább csak ügyes puccsot végrehajtani.

A baj igazából az, hogy az egyetlen dolog amire az emberi hülyeség produktívan hasznosítható az a politika.

Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

majd emlékezünk rá helyetted, ha már te nem ebédelsz

Mihai tovább folytatja a mesterséges intelligenciával felhúzott régi vidióklippek felpakolgatását a jótúbra. Most jópár Sandra klipp került fel. Azért látszanak a mesterséges intelligencia által vétett hibácskák, arra gondoltam, hogy talán jobb lett volna még várni kicsit, vagy legalább nem egy standard modellt használni, hanem valami olyant amit tuningolt rendesen Sandra fotókon (gondolom van neki sok nem publikált is). Aztán arra gondoltam, hogy valószínűleg úgyis mindegy, mert nemsokára (na jó, 10 éven belül) jönnek azok a modellek, amelyek a néző preferenciáit is figyelembe fogják venni és akkor mindenki a legszebb Sandrát látja majd, még ha annak sok köze nincs is a valósághoz. De amúgy sincs semminek semmi köze a valósághoz amit az ember lát, a technológia úgyis mindig arra tart, hogy minél nagyobb tömegek igényeit minél jobban kielégítse, lassan fel lehet majd adni a nem személyre szabást. Vagy lehet, hogy az apokalipszis jön el hamarabb.

Demó.

Zene.

mértani helyekre jár vakációzni a robot a hosszú tél után

Nocsak, a dípmájnd bejelentette, hogy az AlphaGeometry 2 rendszerük már aranyérmes szinten oldja a nemzetközi matek olimpia mértanfeladatait. Ehhez nem kellett más, mint kicsit bővíteni a szimbolikus leírónyelvet, hogy legyen benne még néhány fogalom, gyorsítani a szimbolikus végrehajtót, a legújabb gúgel nyelvmodellt bérakni és még egyebek, amikre nem emlékszem, de nem tűnnek túl vad elméleti ugrásoknak és máris összejött a 84% (mármint ekkora részét tudja megoldani az utóbbi 25 év feladatainak). Persze gondolom a munka tovább folyik, amíg el nem érik a 100%-ot, aztán meg persze ha van rá igény, lehet arra is gyúrni, hogy minél gyorsabban tudja megoldani a rendszer a feladatokat, meg hogy ne kelljen átírni természetes nyelvből szimbolikus specifikációba. A lényeg az, hogy még egy kis szeget bévertek az emberi intelligencia koporsójába. Vagy keresztjébe. Vagy kilövőállomásába. Kinek mit hoz a jövő.

Az, hogy mennyire hasznos a mértan feladatok megoldása az általános intelligenciához, még nyitott kérdés, emberek és gépek esetén is. De szerintem 2029-ig eldől.

Demó.

Zene.

Drónos.

gazdálkodj okosan, válassz bölcsen, dögölj meg tüstént

Amikor Dzsordzseszku eljövetelére gondolnak egyesek, az utópia jut eszükbe, egyből duplázódnak a fizetések, eltűnik az infláció és esni sem fog, csak amikor kell. Amikor én gondolok rá, a kommunizmus legdisztópikusabb változata jut eszembe, szekuritáté által eltüntetett emberek, politikai foglyok, hideg és éhezés, a szólásszabadság felfüggesztése. Lehet, hogy mindannyian tévedünk a látomásainkban, de ha mégsem, akkor az én vízióm jár nagyobb költséggel számomra. És én még mindig próbálom beszuszakolni ide valahova a diverzitást.

Egyébként is, mit jelent az orosz bölcsesség? Nekem a gulág jut eszembe róla. Lehetne inkább kínai bölcsesség? A Tao Te Kinget olvastam valamikor, jó lenne újra.

Még hogy tiltja Isten az öngyilkosságot.

Demó.

Zene.

mozgó izék mindörökké

Egy jó kis dokfilm (25 perc mindössze) Schöffer Miklósról.

Innen indult a kutakodás, ami nem tartott túl sokat. Jó dolog, hogy Magyarországon már komolyan foglalkoznak a digitális közelmúlt kutatásával, sajnos a programok is mulandók, az emberek még inkább.

Demó.

Zene. Zene.

tosca

Maria Callas Toscát énekel, 1964, Covent Garden, sajnos csak a második felvonás.

Vissi d'arte a Maria film végén.

Legyen egy jó napotok.

the substance (2024)

Ez egy jó kis testhorror film, nem túl bonyolult, nem is túl extrém (legalábbis a zsánerében), szerintem mindent meg lehetett csinálni a régi jó eszköztárral. Én nem ismerem ezt a zsánert igazán, még a nagyokat sem láttam, de be akarom pótolni hamarosan, mert olvastam valahol, hogy a horror valójában társadalomkritika és igazából csak akkor kezd értelmet nyerni, ha az ember abból indul ki, hogy világ el van baszva. Ez a gondolat nekem nagyon későre érett be, de egyre inkább rátelepszik a tudatomra, lehet ezek a filmek kicsit segítenek körbehatárolni azt, hogy mi a mítosz és mi a valóság.

Szóval nekem bejött, rá is tudok húzni mindent amivel baj lehet a világban, de azért nem fogom ezt túl sokat csinálni, mert nem kell moziba menni ezért a gondolatért. Szóval akkor értelmezzük úgy, hogy ha az ember kap egy csodálatos technológiát de csak minimális használati utasítást hozzá, akkor könnyen hibásan használja azt. De itt legalább csak egy ember hal meg, nem úgy mint Csernobilban ahol nem tudták hogy kell váltogatni a reaktor fázisai között a paraméterek számukra ismeretlen tartományában. Igen, nekem mint programozónak nagyon fáj, hogy mennyire rossz a legtöbb informatikai rendszer felhasználói élménye. Égbekiáltó. :)))

Bizonyára lehet ezt a filmet feminista filmként is értelmezni, de ez számomra nem érdekes, hiszen nem érdekel a sztárok világa sem.

Remélem felfedezik ezt a zsánert megint, de lehetőleg ne rimékeket gyártsanak, van a mai világban rengeteg jó téma, lehetne mondjuk valamit kezdeni a testet öltő mesterséges intelligenciával is, már időutazás sem kell hozzá.

A zene is nagyon bejött egyébként.

stéphane

Sajnos Stéphane Picq sem szerez több muzsikát. Azért én amíg élek imádni fogom a zenéjét és hagyom magam gondolatban a Dűne felett szállni. Egyszer remélem kizöldell a világ és legyőzzük a predestinációt.