szombat, augusztus 31, 2024

filmek

Ebben a hónapban sem sikerült valami sok filmet megnézni, az első négy filmet tévében néztük, inkább csak olyan 90%-ban mondhatom, hogy láttam őket, mert a reklámoknál (és nem csak) gyorsan előkerül a tuitter és nem mindig teszem gyorsan le. De azért ébresztett pár gondolatot és most még emlékszem is ezek közül néhányra, ezért így utólag írok valamiket. Mostanában az is árt a filmnézésnek, hogy esténként sétálni megyek, szóval nagyon ki kell centizni, hogy beférjen még éjfél előtt egy film, nem is igazán sikerül általában. Na, majd a télen pótolok rendesen.

Up in the Air (2009): Ezt már láttuk, akkor is tetszett, nagyja meg is maradt, pedig jó régen volt. Ami igazán tetszik ebben a filmben, hogy mennyire könnyedén rak össze különböző témákat (a teljesítménykényszer, a modern életforma, a modern munkamorál, a család és a megcsalás, a házasság helye a modern társadalomban) és bár egyikről sem mond semmi újat, az elegy nagyon jól működik. Sokkal jobban jellemzi a karaktereket az, hogy hogyan helyezkednek el ebben a sok-sok dimenzióban, mint bármilyen egyedi cselekedet. A végére talán jó lett volna valami katarzis, de a hiánya is beszedés, ha nem sikerült valami konzisztenset kitalálni (és hát a modern világban elég ritka a világgal konzisztens katarzis, ha beáll valaki Krisna hívőnek, az azért eléggé feladás érzetű) akkor jobb ha nincs semmi, csak egy szép kép a végére.

Run All Night (2015): Liam Neeson még mindig kedvelt köreinkben, ezt érte választottuk. Hozza a szokásost, de szerintem volt ebben a filmben egy óriási potenciál abban a témában, hogy a rossz apa lehet úgy jó, ha a fiát megmenti a rossz úttól, vagy úgy rossz, ha nem menti meg, lényegében ez a két apa konfliktusa, de sajnos nincs elég jól kidolgozva. Ráadásul nagyon Heat utóérzetem volt, sok jelent abból rimék (leginkább ugye az éttermi jelenet), persze lehet, csak én képzelem bele. Nézhető film, de lehetett volna sokkal jobb is, ha sikerült volna kidolgozni jól.

Blue Steel (1990): Ez a film az olimpia záróünnepsége előtt kezdődött egy órával, Bigelow, Stone, Curtis, azt hittem valami nagyon jó cucc lesz. Végül azért megnéztük, de én csalódtam (mondjuk a záróünnepség se volt valami nagy menet). Főként a pisztolypárbajok felett járt el iszonyúan az idő. Azt hinné az ember, ebben az amerikaiak verhetetlenek, de annyira rossz volt a vége, hogy ki merem jelenteni, bármely random hongkongi filmben jobb pisztolypárbaj van. És valahogy az sem jött nekem le, hogy a pasas miért kezdett ámokfutásba. És persze a rendőrségről is igencsak átalakult a képünk az utóbbi 30+ évben.

Edge of Tomorrow (2014): Ennek csak kb. az utolsó 40%-át láttam, a kávézós jelenettől, de mivel nagy kedvenc, megnéztem a maradékot. Érdekes a kávézós jelenet, mert ugye ott nagyon hosszan mutatják be azt, hogy mi ismerős a főhősnek, aztán a végén persze a cukorral elrontja, de ez olyan sutaság, hisz előtte meg azt mondja a nőnek, hogy ismeri, de mégsem ismeri eléggé, ha ennyire nem érti, hogy a nő unja az ismétléseket. Egyszer meg kéne nézzem ezt a filmet és minden jelenetben amiben a nő is szerepel, kiértékeljem, hogy most akkor unja az ismétlést vagy nem. :) A végéről már nem is emlékszem mit írtam legutóbb, mindenesetre most nagyon úgy tűnt, hogy az időt újraindító akármi csak szimbiótája volt az Omegának és amikor úgy találta, hogy talált egy olyan entitást, ami legyőzte az előző hordozót, akkor váltott és feltámasztotta a jobbik egyedet, jelen esetben a főhőst. Valószínűleg, a hordozó nem is igazán tudja tudatosan irányítani az idő újraindítását. Egyébként butaság ennyit foglalkozni ezzel a filmmel, természetesen, de hát ha nagy kedvenc, akkor muszáj. Teszek is egy új tag-et, nagykedvenc, amikor olyan film kerül a listába, ami nagy kedvenc. :)

Rebel Moon part 1, 2, Director's Cut: Ez egy híg fos. Komolyan, az űrrepülőzés megy, de a búzatermesztés nem? Egyedül a látvány okés ebben a filmben, az is azért, mert olyan jó kis videójátékos, a ps3-x360 korszak barna-zöld tónusait hozza, amikor én sajnos szinte egyáltalán nem játszottam vidiójátékokat. Majd valamikor pótolok, remélem. A történet teljes bullshit, gondoltam, hogy majd jót fogok itt filózni arról, hogy miért teljes nonszensz az, hogy egy feudalista rendszer megőrizze az űrrepülési kapacitását, de talán majd egyszer egy külön bejegyzésben, most nincs kedvem. Azért megnézem majd ha lesz folytatása is, mert ez tényleg annyira fos, hogy már nevetséges.

House of the Dragon (2. szezon): Hát ez tűrhető cucc volt, de valahogy nagyon izzadságszagú, arra megy ki a játék, hogy minél jobban kinyújtsák a történetet, ezért a legtöbb dolognak ami történik, nincs igazán következménye, mindenki mindig újratervez, satöbbi. Na jó, azért a 4. rész tényleg zúzós volt, de az utolsó meg híg fos, amiben tényleg nem történt semmi. Érdekes, hogy bevitték az osztályharcot a végére, meg az is érdekes lesz, hogy hogyan fog mindez kifutni, mert ugyebár a folytatásban (azaz az eredeti Game of Thronesban) nincsenek osztályharcos felhangok (mondjuk van ott harc elég), szóval lenyesik ezt a szálat, vagy inkonzisztenssé válnak a folytatással, mindkét lehetőség járható persze. Azért valószínűleg végig fogjuk nézni, de azért az már egyértelmű, hogy ez nem egy GoT, nincs benne annyi és annyiféle karakter, ezért a meglévőkkel kell nyújtani a rágógumit és ez kicsit uncsi. Engem ami a leginkább érdekel, hogy a hajós valériaiak hogy fognak kihalni, mert róluk sem esik szó a GoT-ban (ha jó emlékszem, annyira azért nem vagyok fan, hogy a könyveket is olvassam és igazán érdekeljen a történelem kereke).

Labyrinth (1986): Imádtam ezt a cuccot, de kár, hogy nincsenek már ilyen filmek mostanában. Én még digitális effektusokkal is elfogadnám a babákat, csak legyen valami igazán látványos világ egy őszinte történettel, amiben már az elején tudjuk, hogy minden jóra fordul, de azért várjuk a következő viszontagságot. Sajnos az álfalak felette fontos voltán kívül nem sikerült túl sok új ötletet begyűjtenem a labirintusok tervezéséről.

Amsterdam (2022): Nekem bejött ez a cucc, de meg tudom érteni, hogy nem lett sikeres, mert csak éppen a történetmesélés alapvető szabályait rúgja fel a legbutább módon. Azaz, vannak jó fiúk, van nagy feladat, de a végén valahogy a rossz fiúk nem az igaziak, ezért a jók győzelmének sem lehet örvendeni. És annyira kusza a történetvezetés, hogy még az a kis értelem is alig felfedezhető. Szerintem itt az történt, hogy volt egy jó kis vízió egy nagy katyvaszról, ami mégis működhetett volna akár, csak a stúdió beszólt, hogy azért mégis csak "rendes" filmet kéne készíteni és így egyik célnak sem sikerült megfelelni. Pedig ilyen szereplőgárdát így elfecsérelni, nagy vétek. Na, talán legközelebb, valaki más jobban megcsinálja, azt hiszem, az alaptéma (az erős emberek elszámoltathatósága) még sokáig benne lesz a zeitgeistban. Ja igen, nagyon gondolkodom, hogy volt-e ebben a filmben ez a széttörünk egy művészeti alkotást egy teljesen random jelenetben motívum, mert ugye a csaj rendesen nyomta a művészkedést és van is egy jelenet egy bizonyos kávés szettel, aminek semmi értelme nincs abban a környezetben, de végül nem törik szét, de azt mondanám, hogy a három feltételből kettő teljesül, ezért megadom.

The Watchers (2024): Hú, ez nekem nagy From fless volt, nagyon hasonlít a témája, de mivel az a sorozat még nem futott ki, nem tudom, a megoldás mennyire lesz hasonló. Ráadásul a föld alatt lakozó természetfeletti lények most nagyon aktív téma a fejemben, lásd az ős város témát, amit most be is fogok dobni ide a tagek közé, mert össze akarom gyűjteni a blogba azt, amikor ezen filózom. Nem tudom miért jön ez nekem annyira be, de most nagyon bejön. Egyébként ez a Shyamalan lányának első egész estés filmje, azért eléggé a papa stílusa jön le, kicsit kifulladtak már ezek a fordulatok, de azért mivel nekem most nagyon bejön az alapötlet, végig lekötött a film. Sok újat nem tudtam meg, ezek az ötletek sorozatokban sokkal jobban működnek (mekkora királyság volt a Lost-ban a föld alatti tudományos bunker), itt azért csak annyi idő maradt mindenre, hogy éppen ne essen szét a történet. Az, hogy a föld alatti lények valamikor köztünk éltek, szerintem egy gyenge eresztés volt, a kiűzetésük még gyengébb, inkább kellett volna valami ős város irányba menni, hogy az erdő egy régi civilizáció nyughelye, de hát na, nem lehet minden mindig úgy, ahogy én szeretném. :)) Egy biztos, nagyon várom a From folytatását, szeptember 22-én. Ha jól meggondolom, a black lodge a Twin Peaksben is föld alatt van. Kár, hogy amúgy a legkisebb mértékben sem vonzódom a barlangok iránt, lehetne egy új hobbim. :)

Zene. Zene.

péntek, augusztus 30, 2024

az algoritmust megérteni nem kell félnetek ha jót akartok

Meghallgattam egy podcastot erdélyi magyar podcasterekkel, aztán elhangzott ott, hogy a kedves hallgatók segíthetik a podcastot azzal, ha megpróbálják kijátszani a jótúb algoritmusát.

Hát a jótúb (meg nem csak) algoritmusa érdekel engem is, gondolkodtam rajta már némi időt, eljött az ideje, hogy leírjam azt, hogy most hogy látom a dolgokat. Ebben az esetben még van némi tapasztalatom is, első kézből, szóval nem csak hibás indukciókat kaptok, hanem hibás dedukciókat is. A kérdés már csak az, hogy ez hosszú lesz, vagy rövid.

Kezdjük az elején. A jótúb algoritmusának az a célja, hogy a felhasználók minél több időt töltsenek el a platformon, azt hiszem, ezt nagyjából két cél elérésével biztosítják: (1) azokat az alkotókat, akik konzisztensen jó minőséget nyújtanak, jó sokat mutogatják, (2) de azért adnak a kisebb alkotóknak is elég sok esélyt, mert a divat nagyon gyorsan változik a jótúb világában és teljesen megjósolhatatlan, hogy kik fognak meglovagolni egy-egy új hullámot. Egy másik nagyon fontos szempont a jótúb megértésében az, hogy óriási méretű, másodpercenként több millió kattintás jön be és több ezer óra új videó is kerül fel, szóval nem lehet nagyon sokat időzni semmin, egyszerű algoritmusok kellenek, nincs arra kapacitás, hogy mesterséges intelligenciával megpróbáljuk megérteni, hogy mi van egy videóban és valami bonyolult algoritmussal modellezzük a felhasználót, hogy ebben a napszakban éppen mit szeretne leginkább nézni. Egyszerű klikk statisztikák vannak, talán naponta egyszer ha van valami négyzetes algoritmus (korreláció) egy-két iterációnyit futtatva. Legalábbis szerintem. Ugyanakkor az egyszerűség robusztusságot is eredményez, szerintem nagyon jól működik az algoritmus abban, hogy a nagyérdemű közönség figyelmét lekösse.

Ami van, az az, hogy a nagyérdemű közösségnek az érdeklődése elég gyökér, ezt nem tudja az emberek nagy része elfogadni. Ezért van az, hogy a gyergyói podcastra csak 400-an iratkoznak fel, míg arra aki csak kocsikázós vidiókat rak fel Kolozsvárról, 56000-en. Ezt lehet szeretni vagy nem, nincs mit vele tenni, ez a világ.

Ha mégis nagyon ki akarja az ember játszani az algoritmust, akkor talán annyit tehet, hogy minél több anyagot tesz fel. Sajnos a könnyen gyártható anyagoknak áll a bál, mert nem lehet megjósolni, hogy mi fog bejönni az embereknek. Én abból indultam ki, hogy remélem, van 10000 ember a 8 milliárdból, akit érdekel majd a játékom, ezért valahogy el kell érjem őket, de lehetőleg minimális erőbefektetéssel. Ezért rakok fel kis vidiókat a voxeles kísérletekből, amelyekre 20-30 megtekintés érkezik (illetve ezt a mostanit kicsit megtolta az algoritmus), mert már kutatok az emberek után, akik szeretik ezt az esztétikát és ha majd nem csak strukturális problémákat oldok meg, hanem lesznek részletek és koncepció is, akkor legyen meg az, hogy honnan indult az egész. Remélem, lesz egyszer majd 33000-es megtekintésű voxel vidió is, nem csak a tortáknak lesz ilyen sikere. Szóval minden ami nem voxel a csatornámon, az csak szórakozás, aminek semmi jelentősége nincs, még annak a 400 feliratkozónak se, akiket kitermeltek, mert én egy voxeles játékot fogok megpróbálni eladni hamarosan, a torták meg szobrok iránt érdeklődők sajnos nem valószínű, hogy érdeklődni fognak ez iránt is. Egyesek szerint ha nagyon kevert témájú egy csatorna, az nem jó, de nekem nincs energiám több csatornára szedni a vidiókat, minden megy ugyanoda ömlesztve, a voxelek iránt érdeklődő fájintos embereket valószínűleg nem zavar időnként egy-egy torta vagy szobor ha feltűnik a feedjükben. Meg egyelőre nem is nagyon vannak ilyen követőim, talán egy valaki iratkozott fel ilyen videó alapján. :)

Szóval igazából én egy teljesen más posztot akartam írni, de végül ez lett. Azt akartam még mondani, hogy ne próbáljuk kitalálni mit akar a jótúb algoritmus, inkább csak kell önteni a kontentet, aztán majd ő eldönti, hogy mi az ami érdekli az embereket és mi az ami nem. Ne kezdjük a régi megérthetetlen isteneket lecserélni az új érthető, de titkos istenekkel (igen, ha nem lenne titkos, akkor mindenki próbálná kijátszani és így degradálódna a felhasználói élmény, ezzel egyet értek, hogy jobb, ha titkos, nem mint a tuitternél).

Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

vasárnap, augusztus 25, 2024

néhány sötét felleg jól jönne a mostani hőségben

Valamit írni kéne. Az a baj, hogy a mindennapi dolgok mostanában nem túl pozitívak, a vízióra meg már energia sem marad, a dolgok egyben tartása kimerít minden szabad mentális energiát. Az sem segít, hogy nincs is igazán választásunk, mindenkinek házi virológusnak, hadvezérnek, jogásznak, közgazdásznak kell lenni, mert a mainstream diskurzus annyira egyértelműen kifoszlott már a mesék-mítoszok-igazság hármas határán, hogy ha nem vagy hajlandó megkeresni az igazságot abban amit olvasol, akkor jobb is ha nem olvasol semmit.

Szóval most egy kicsit ilyen tuitter közgazdász leszek én is.

Szóval érdekel az, hogy mi vár ránk jövőre Romániában, meg azután is, persze. Van itt ez a cikk, de igazából már az év eleje óta mindenki azt szajkózza, hogy jövőre adóemelés jön. Erre persze jön a kormány, hogy nem is, de hiteltelen. Ráadásul azt sem értik meg, hogy többet ártanak a gazdaságnak a titkolózással, mint amennyit gondolnák. Mert egy racionális üzletvezető ilyenkor a legrosszabbra kell számítson és a jövő évet a túlélésre kell betervezze. Ebből biztosan recesszió lesz jövőre, de szerintem idén sem biztos, hogy megússzuk, a harmadik negyedévben biztosan nem, hiszen a mezőgazdaság tuti vastagon mínuszban lesz, az építkezés is sanszos, a turizmusban van egyedül némi remény, de annak olyan nagy része fekete, hogy az simán fel tudja szívni az igazi növekedést, de csökkenést meg persze nem. Az utolsó negyedévben meg mindenki a politikára fog figyelni ahelyett, hogy csináljon is valami hasznosat. Lehet talán a sörfogyasztás kicsit magára talál.

Igazából két módon lehet tartós növekedést elérni, az egyik a termelékenység növekedése, amiben szerintem plafonálódtunk, a másik a népesség növekedése, az pedig lejtmenetben lesz egy jó ideig. És a mostani politikusok nem igazán akarják megérteni, hogy a bürokrácia nem produktív munkavégzés. Nekem nem úgy tűnik, hogy a digitalizálás és a mesterséges intelligencia nyerő ágazatok lennének nálunk, sőt, szerintem nettó vesztese lesz a gazdaság ezeknek a folyamatoknak, ugyanis a munkahelyek el fognak veszni, de csak egy igazán kicsi réteg fogja kihasználni a bennük rejlő lehetőségeket. Legalábbis az elején, utána amikor beüt az emberi szintű mesterséges intelligencia, akkor már mindenki csak veszíthet, hacsak nem egyezünk meg, hogy senki ne veszítsen, de akkor senki nem is nyerhet. Akkor vagy eljön az algoritmizált kormányzás, vagy kipusztulunk.

Szóval szerintem amíg ez a politikai osztály marad, már sose fog Románia gdp-je több mint 2%-al nőni éves szinten. Illetve, ha jön egy válság, akkor a válságot követő évben lehet, hogy nőni fog, szóval fogalmazzuk át úgy, hogy az 5 éves mozgó átlag sosem lesz nagyobb 2%-nál. Persze, nem fogom shortolni a tőzsdét, mert nincs miből, de befektetni sem fogok belé, az tuti. Persze, én csak tuitter közgazdász vagyok, szóval mindenki saját maga kell eldöntse, mennyit vesz komolyan ebből az egészből, mondjuk pár év múlva megnézhetjük, hogy a vonalka mit csinált, persze nem mintha az bármire is bizonyíték volna.

Demó.

Zene. Zene. Zene.

szerda, augusztus 21, 2024

ha az ősök bölcsességét keresed, süss tortát az örök tűzön

Mostanában kétszer is voltam templomban. Az egyiknek nem én vagyok a krónikása, a másiknak viszont én, ezért kicsit írni fogok róla.

Szóval voltam egy istentiszteleten, de a szokással ellentétben, teljesen érdekesnek találtam a prédikációt, ami eddig nagyon ritkán történt meg velem. Az ószövetségből volt a példabeszéd, amit én mindig teljesen áthatolhatatlannak találtam az ismeretlen népekkel, meg az atyákkal meg a szolgálókkal, meg a néha ellenséges Istennel, meg a néha szerető Istennel. Most is elég vicces volt, ahogy a pap próbált lavírozni az inkonzisztens állítások között, csak most végre nekem volt meg az Ős város által szolgáltatott perspektíva és élőben láttam, hogy a kereszténység mennyire az ősibb vallásra adott válasz. Az is bekattant, hogy a feltámadás valójában azért jelenik meg, mert ugye az ősi vallásban az ősök válnak istenekké (igaz, csak hat generáción keresztül szentelnek nekik figyelmet) és tovább élnek a föld alatt. Ki akart volna erről a jó melóról lemondani egy univerzális isten javára, hacsak nem ígérik meg neki, hogy egyszer majd előjöhet a föld alól. Így megmaradt a temetés iránti tiszteletük is (Réka is azért akarja eltemetni Koppányt, hogy nyugalomra leljen a túlvilágon és ne kísértsen ebben) és valamit kaptak is azért, hogy lemondtak az istenségről. És persze könnyű volt ígérni valamit ami az ítéletnapon jön el, mert az mindig csak 20 évre van a jövőben, ezt tudták már az ősök is.

Szóval ez az Ős város szerintem egy olyan könyv, ami sokat segít a vallás megértésében. Persze én nem fogok többet járni ezért templomba, mert továbbra is inkonzisztensnek tartom, de legalább ha már oda visz az utam, nem fog elkalandozni a gondolatom.

Egyébként érdekes, hogy már 1883-ban lefordították ezt a könyvet magyarra, de azóta nem jelent meg új kiadás. Románul az első kiadás csak valamikor az 1930-as években jelent mintha meg, meg aztán 1984-ben is, az átkos legsötétebb korszakában. Némi viszontagság árán sikerült is beszereznem három példányt ebből a kiadásból, már azt is tudom, hogy kik fognak kapni egyet-egyet.

Persze az sem teljesen idegen gondolat számomra, hogy ez a könyv túl messzire megy a spekulációban, nem hiába nem része a mostani gondolkodásnak, rám mindenesetre nagyon nagy hatással van még ma is, lépten-nyomon segít úgy éreznem, hogy értek dolgokat, amelyeket régebben nem értettem. Persze, akár még tévedhetek is, de legalább akkor megint érteni fogom a dolgokat, csak éppen másként. De az is lehet, hogy megpróbálják eltussolni a tartalmát, mert átlátna a nép a sok mesén. Fene tudja.

Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

péntek, augusztus 16, 2024

Dicsőség Ukrajnának

Nocsak, az ukránok rendesen belecsaptak a lecsóba, átvették a kezdeményezést, remélem a végjáték közeledik lassan és jobbak a lapjaik mint az ellenségé. Nemsokára kiderül, hogy ki blöffölt és kinél volt az adu.

csütörtök, augusztus 01, 2024

közhírré tétetik, de csak halkan

Most úgy jó két hétig nem ülök majd a gépem elé, ezért blog sem lesz. Kár is ide jönni. Egy kicsit ki is fulladtam blogolás témában, ma is úgy volt, hogy kéne egy hosszú bejegyzést írni a tegnap esti internetes utazásomról az átkosba, mennyi érdekes ember élt akkor, akikről én semmit nem tudtam tegnap estig (Tamás Klárával indult az utazás, nem hiszem, hogy meg fogom írni, vagy nem úgy). Aztán arra gondoltam, hogy előbb kicsit dolgozom és csak utána blogolok és már este van és elfáradtam.

Ez van. Szabadság. Valamelyest.

Demó. Nem demó.

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.