szingu-lari-t's

Itt ebben a cikkben a néni megmondja, hogy nem is lesz szingularitás, vagy ha lesz is, akkor sem lesz olyan jó, merthogy ami most van, az is szingularitásnak tekinthető mondjuk száz évvel ezelőtthöz képest, mégsem minden szép és jó és a penicilin sem oldott meg semmit, mert már a bacik kicselezik. Namost. Egy, ettől még szingularitás lesz, akarjuk vagy nem, elérjük az emberi szintű mesterséges intelligenciát. Kettő, azért a sok probléma között is nagyon jól élünk, én például sokkal szívesebben élek most, mint száz éve és azt hiszem, tíz éjszakából nyolcsszor, ha felköltenének, azt mondanám, hogy szívesebben élnék száz év múlva, mint most. Három, a baciknak van pár száz millió év előnyük ami az adaptabilitási technikáikat illeti, de azt hiszem, egy jó kis exponenciális fejlődéssel be tudjuk őket előzni és igenis megoldható, hogy soha senki ne legyen beteg többet, vagy legalábbis időnként lementse magát és baleset esetén újraalkossa (talán egyszer embereket is ugyanolyan precízióval készíthetünk terv szerint, mint most autókat). Négy, igen, tényleg más lesz, mint most elképzeljük, de mindenképpen jobb lesz (már ha nem jön az atomháború, de arról nem a m.i. tehet). Öt, igen, az űrkutatást nem oldja meg egyből a szingularitás, ahhoz még jó sok kólának le kell folynia a Dunán, ettől függetlenül, nincs más esélyünk, mint egyre intelligensebb szondákat építeni. Hat, nem, a nyúgdijkérdést nem tudjuk könnyen megoldani, ha senki nem hal meg, hanem nyugdíjas lesz, de azt már most sem tudjuk megoldani, hadd aggódjunk emiatt majd akkor.