a szarvas hyba legendája

Akarok kezdeni egy bejegyzéssorozatot az önismeretről meg az emlékekről, de az önismeretes bejegyzésen még kell agyalnom egy kicsit, ezért kezdek egy konkrét emlékkel (egyébként nem sok lesz azt hiszem, általában a rossz dolgok maradnak meg, inkább magáról az emlékezésről mint a gondolkodást támogató folyamatról akarom tisztázni magamnak a gondolataimat), amit le akartam írni, mielőtt elfelejtem.

Szóval valamikor az 5-8-as osztályok egyikében történt az, hogy az egyik osztálytársam a magyar óra előtti szünetben, amikor általában a házikat írtuk a földön, egy fiktív regény összefoglalóját írta le a házi olvasmányos füzetbe, amit az adott órán kellett leadni. Tette ezt azért, hogy kreatívan tiltakozzon a házi olvasmányok inflációja ellen, hiszen azt is értékelték, hogy hány könyvet olvastunk, meg persze azért is, hogy bemutassa, a 90-es évek káoszában a diákok igenis több élvezetet találtak a ponyvairodalom olvasásában, mint a magas irodalméban. Tette ezt úgy, hogy a földön ült és én mellette ültem és miközben írta a fiktív összefoglalót, mesélte nekem a cselekményt. Szóval ennek a fiktív könyvnek valami olyasmi volt a címe, hogy "A skorpió tollai" és egy vadnyugati történet volt, a cowboy főszereplő nevére nem emlékszem, de az indián főszereplőt hívták Szarvas Hybának. Egyébként lehet, hogy ezt nem ő találta ott ki, talán volt valami magyar ponyvaregény, még a borítójára is emlékszem, mintha a Monument Valley vagy valami hasonló fotóra volt rárajzolva egy cowboy vagy egy indián. Mindenesetre ez a Szarvas Hyba azóta itt él a fejemben és mostanában rájöttem, hogy hiba szót igazából hybának kell írnom, mert minden dolognak hordoznia kell legalább egy referenciát a kontextusára. Meg aztán, sokféle hiba létezik, végzetes, bődületes, apró, ismétlődő, stb. de igazán csak a szarvasnak jár ki a hyba írásmód. És valahogy engem is csak a szarvas hybák érdekelnek leginkább a többire mintha nem lenne elég időm. Lehet valahol belejátszott a Tollaskígyó is a dologba, de az is lehet, hogy csak utólag kapcsolódtak össze a gondolatok a fejemben.

Talán egy mesterséges intelligencia egyszer megfejti, hogy miért ez a legfontosabb emlékem az egész 5-8 osztályból, szerintem nekem soha nem fog sikerülni, de erről majd legközelebb. 

Zene. Zene. Zene. Zene.

második negyedév

Na kijött a legújabb becsült gdp adat. A második negyedév naptárhatással kiigazítva 2%-ot esett az előző évhez képest. Ez még mindig nagyon messze van az 5%-tól, de még nincs vége az évnek, az EU-s pénzek még csak most fognak kifogyni és hát a háborúk is fordulhatnak bármikor rosszabbra, szóval csak negatív irányú elmozdulásokra látok esélyt.

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

AI. AI.

a vonalkák figyelésének elviselhetetlen könnyűsége

Most nagyon téma lett az elektromos energia termelése és használata Romániában (is). Persze ahol van egy szép ábra, azokat a dolgokat szeretem én is, szóval rá is cuppantam a weboldalra ahol ezt lehet nézni, de azért egy dolgot nem értek. Hogy lehet az, hogy Románia több elektromos energiát használ éjjel mint nappal? Lusta vagyok leírni a teljes érvelésemet, de ha fene fenét eszik sem értem ezt a dolgot (hacsak nem az van, hogy tényleg az éjjeli utcai világításnak van ekkora hatása, de akkor tényleg tökön rúgjuk magunkat ezzel a nagy fejetlenkedéssel és csak simán le kell kapcsolni az éjjeli világítást és megvan a megoldás. Amúgy is eszméletlen, hogy milyen komcsi energiapiacot építettünk, amikor olcsó az áram előállítása, akkor olcsó kéne legyen a fogyasztása és vice versa és rögtön megoldódna a probléma, bezzeg a tojásnak fel tudták vinni az árát és azzal egyből megoldották a hiányt).

Zene. 

PS. Közben megkérdeztem a dzseminájt és szerinte az van, hogy nappal a sok prósumér a saját napelemeivel előállítja azt amit használ, de éjszaka nem, olyankor a hálózathoz fordulnak. Ez így plauzibilisnak hangzik, elfogadom.

a torták készítésének elviselhetetlen filmezése

Kicsit pótoltam a lemaradást a rövid vidiókban a jótúbon és feltöltöttem két tortásat is és persze megint meglepődtem, hogy voltak emberek, akik ezekért iratkoztak fel a csatornámra. A tortás vidióknak az a története, hogy egyszer egyet poénból feltöltöttem és nagyon nagyot ment, utána elhatároztam, hogy minden tortáról amit E süt készítek vidiót, ami nem egészen teljesült, de 80%-ban azért igen. Gondoltam megnézem a statisztikákat, hogy mi is van ezekkel a vidiókkal.

Szóval itt a lista a tortás vidiókról, időrendi sorrendben, a zárójelben az van, hogy hányan iratkoztak fel a vidió megtekintése közben: 1 (49), 2 (13), 3 (8), 4 (11), 5 (7), 6 (3), 7 (13), 8 (6), 9 (5), 10 (0), 11 (3), 12 (1), 13 (0), 14 (0), 15 (0), 16 (0), 17 (1), 18 (1), 19 (1), 20 (4), 21 (0), 22 (1), 23 (2), 24 (1).

Ezek szerint összesen 130-an iratkoztak fel a tortás vidióknak köszönhetően, ami a 445 feliratkozó 29%-a, most 241 rövid vidió van a csatornámon, annak a 24 vidió 10%-a, tehát a tortás vidiók az átlagosnál több feliratkozót vonzanak. :))

Egyébként érdekes, hogy az utóbbi időben a blog is nagyon meglódult a nézettségben, de ott nincsenek jó statisztikák, azt sejtem, hogy inkább valami robotok nyalják be a sok kis betűt meg számjegyet, hogy aztán valami mesterséges intelligencia biflázhassa őket. Ezt azért gondolom, mert mostanában Vietnám, Brazília, meg Szingapúr vezetik a megtekintések listáját, persze lehet akár VPN is. Az viszont gyanús, hogy a régi, húsz évvel ezelőtti bejegyzések a népszerűek. Néha beleolvasok én is ezekbe és hát fogom a fejem, hogy mennyi hülyeséget írtam. Persze erre mit csinálok, még több hülyeséget írok, valószínűleg húsz év múlva ezeket olvasni is fogni fogom a fejem, hacsak nem lesz már olyan plugin a böngészőben, hogy az aktuális ízlésedre alakítja a szöveget, mint ahogy most a fordítás kezdett egyre elfogadhatóbb lenni.

Aztán meg arra gondoltam, hogy lehet, a mesterséges intelligenciával készített képek a blog tortái, nosza generáltam is egy témába vágót és hát olyan viccesek lettek, hogy mindkettőt fel kellett tegyem, a chatgpt által generáltat és a nano banana 2-t is. Én nem fogok belemenni a két modell elemzésébe, de azért elég vicces a dolog.

Egyébként meg nem hajtok sem a jótúb feliratkozókra, se a blog olvasókra, inkább csak amolyan kiterjesztett memóriaként szolgálnak ezek a dolgok, nem akarok a (cociális) média pöcegödrébe beállni nyakig. Jobb az nekem, hogy nem kapok feedbacket arról amit csinálok, ha lenne, valószínűleg már abbahagytam volna. Jobb az nekem, ha úgy gondolom, hogy csak robotok nyalják be a blogot, meg egy-két barát és családtag. 

egy Duna parti atomerőműben...

Érdekes problémákkal küzd mostanában Románia. A fék nyúz a cociális hálókon kezd elképesztő méreteket ölteni, rátámadtak egy mentőre, mert azt hitték, hogy gyereket rabolni jött (ahogy a tiktokon terjesztették egyesek). A Duna meg apad, le kell majd állítani az atomerőmű második reaktorát is. Meg persze a politikusok sem tudtak kiegyezni még.

Ezek mind olyan problémák, amelyekre vannak jó megoldások, nem gondoltam, hogy nekünk ez ilyen nehezen fog menni. Régebben a népek háborúk és járványok következményeként pusztultak ki, valószínűleg ma már nem ez lesz a divat, csak simán a fejlődési versenyben egyik lépés már kifog rajtuk, a társadalom értelmesebb része beolvad a nagyobb népekbe, a másik meg elsorvad otthon és a végén elad mindent négyzetméterre. Persze ez egy lassú folyamat, de azért nem hinném, hogy évszázadokig fog tartani (már csak azért sem, mert akkorra már mind beugrunk a gépbe).

Én azért néha leírom a gondolataimat, bár a gépek bedarálnak mindent ami online megjelenik, szóval olyan nagyon nincs szükség arra, hogy én krónikázzak. Egyébként ha jól emlékszem, a gúgel bejelentett valami kvantum dekriptó algoritmust is, még a politikusok privát beszélgetései is nyilvánosak lesznek egyszer, amikor már csak a történészeket érdekli.

Zene. Zene.

AI.

a szökési sebesség kiszámolásának elviselhetetlen könnyűsége

Volt egy érdekes esemény a napokban a mesterséges intelligencia területén. A gúgelnél az egyik legalapabb ember, Jeff Dean, kilépett és vitte pár barátját, hogy saját mesterséges intelligencia startupot indítsanak. Ez elég furán hat, ő kb. olyan pozícióban volt, hogy bármit csinálhatott, ami eszébe jutott, szóval ha jobbnak látta a gúgelből kiszállni, akkor valószínűleg azért tette, mert úgy érezte, maga a szervezet szabotálja a munkáját. Ez egyébként nem ritka jelenség, amikor egy cég túl nagyra nő és sok területen van jelen, akkor lehet, hogy az alegységek céljai konfliktusba kerülnek egymással. Ez még akár olyan esetekben is megjelenhet, ahol maga a termék egy olyan absztrakt dolog, mint maga a szoftver, még ebben a szférában sem tudtunk elszakadni az emberi limitációinktól.

No, hát ha a dolgok így állnak, akkor lehet, nem fogok a gúgelre szavazni, ami a mesterséges intelligencia jövőjét illeti. Ja és az sem segít, hogy Demis Hassabist felfelé buktatták, már nem a dípmájndot vezeti közvetlenül. Az IT tele van régi nagy cégekkel akik képtelenek voltak kihasználni a versenyelőnyüket, lehet, hogy hosszabbodik a lista. Mindenesetre elég közel járhatunk már az emberi szintű mesterséges intelligenciához, ha már azok akik ezzel foglalkoznak pár hónapnyi kerülőút kikerüléséért képesek felmondani.

Demó. 

Zene. Zene. Zene.

AI (egész estés film, ezt vitték Cannesba).  AI (második egész estés film). AI.

A zincidens.

felébredt a blog

Nem tudom mi történik mostanában, de nagyon megugrott a blog látogatottsága, valószínűleg csak robotok rakoncátlankodnak, de ha emberek kezdték olvasni a blogomat, hát akkor jó szórakozást kívánok, nem ajánlom, hogy komolyan vegyék azt ami itt le van írva, a komolyság ártalmas az egészségre. 

Zene.

AI. AI. AI. AI. AI. AI.

Kommunista Románia.

Algorithms of Resistance. 

pihen a blog egy kicsit

Demó. 

Zene. Zene. Zene.

Orosz Csajkovszkij film.

Brit Csajkovszkij film. 

az játék előrehaladottáról

Na végre készítettem új vidiót, több mint egy év telt a legutóbbi óta. Persze, közben rájöttem, hogy vidió nélkül is lehet bejegyzéseket írni, főként mivel volt pár olyan dolog, amit most értettem meg, pedig már nagyon régen dolgozom a játékon, megérte lejegyezni, hogy mennyire nem lineáris egy játék programozása.

Most nincs kedvem sokat írni, meg már kicsit össze is zavarodott a fejemben, hogy miről írtam és miről nem. A lényeg az, hogy végre eldőlt az, hogy a játékos négyszer szélesebb legyen mint egy voxel, eddig ő is egy voxel széles volt, mint a Minecraftban. Ez azért jó, mert végre tudok ilyen rudakat csinálni, ha két voxel között maximum 3 a távolság, akkor ott már nem tud elhaladni a játékos, ezzel ilyen szép kis börtönöket lehet készíteni. Ez nekem nagyon kellett, még az is megérte, hogy egyes algoritmusokat újra kellett írjak, mert a világ 64-szeresére nőtt és így már nem voltak elég gyorsak. Végre nekifoghatok a pályákra koncentrálni, meg persze a színekre is, eddig csak tesztszínek vannak a játékban, persze nem lesz könnyű találni valamit, ami jól mutat, ugyanis nincs ilyen irányú képzésem, se ízlésem. Majd másolok valahonnan valami jó színeket és megnézem, hogy nem-e ütik egymást az elmélet szerint.

Persze, a pályákat generáló rendszerről kiderült, hogy nagyon nagyon nehézkes egy csomó olyan dolgot megvalósítani vele, amiről én álmodtam (vagy csak én nem jöttem rá eddig, hogy hogy is kéne ezt megcsinálni), de most már tuti nem készítek újat, minden héten kicsit toldok-foldok rajta, most már ez van. Remélem sikerül hamar megcsinálni azokat a fránya pályákat és utána már csak a néhány apró bugot kell kijavítani, ami még benne maradt és kész is lesz minden (ja, meg a hangok).

Hát ennyi most, azt eldöntöttem, hogy a projektről összefoglaló vidiót nem fogok készíteni, de a blogba sokat fogom fosni róla a szót. Aztán ki tudja. 

a spíl ami véget vet minden spílnek

Azon gondolkodom, hogy nem-e az a spíl a sok féknyúzzal és butasággal amit a cociális médiákban tolnak, hogy az emberek egyszer tényleg besokalljanak tőlük és kérjék az anonim posztolás betiltását, vagy akár az egész internetes média cenzúráját? Kár, hogy a szólásszabadság legnagyobb ellensége a szólásszabadság, de hát a legtöbb dologba bele van kódolva a pusztulása. 

Demó. 

Zene. Zene.

AI. AI.

a világ urai, ha pittyognak

Vicces, hogy valamikor régen az oroszlánoktól kellett a szülőknek óvniuk a gyerekeiket, most meg a mobiltelefonoktól kell. Ami azt illeti, régen jobb munkát végeztek, igaz, a feedback sokkal gyorsabb és véglegesebb volt. Az mindenesetre nem változott, hogy abból csináljuk az isteneket amitől félünk.

Demó. 

Zene. Zene.