The Odyssey (2026)

Na meg is néztem ma az Odüsszeiát, Nolan elképzelésében. Damonak igaza volt, egy elég moralizáló híg fos történet lett belőle, de elég jól néz ki (bár annyira azért nem estem hanyatt a látványtól, de valószínűleg ez a maximum amit ki lehet hozni a celluloidból, illetve ezt gondolom, mert nem értek hozzá és túl könnyen kiosztom a díjat annak aki azt mondja, hogy ért hozzá). A zene a legerősebb a filmben, a látvány okés, de egy kicsit nehezen találja meg a helyét a mítosz és a valóság között, engem nem zavart, hogy nem realisztikusak a páncélok, sőt, az Excalibur óta igazából el is várom, hogy ne legyenek realisztikusak a páncélok, de iszonyú jól mutassanak a filmen, hát itt annyira nem mutatnak jól. A legrosszabb dolog a filmben az, hogy Odüsszeusz hangján Nolan mindent megmagyaráz, nem hagyja, hogy saját véleményünk legyen a történet ok-okozati összefüggéseiről, ami ma már igencsak béna dolog, mert tudjuk jól, hogy nem az istenek büntették meg Odüsszeuszt, hanem csak simán rossz volt a lapjárása, már azon túl, hogy fikció az egész és igaz, hogy akkoriban jó kis történet volt az istenekről és az ok-okozati összefüggésekről, de ma már maga a történet a lapjárásról szól, meg arról, hogy a kooperáló emberek végül felülkerekedtek az összes mitikus teremtményen, sőt, a tudomány segítségével arra is rájöttek, hogy valamikor még az emberek kora előtt dinoszauruszok dominálták a földet, azelőtt meg mittomén milyen állatok meg növények, amelyek fennmaradtak fosszíliaként és egy jó részük fekete arannyá vált a föld mélyén. Szóval köszi Nolan, de nem kérek az értelmezésedről, számomra ez a történet arról szólt, hogy több százéves projekteket (Trója várfala) is felül lehet múlni egy kis innovációval (a faló), de aztán nem szabad túlontúl beleszeretni az innovációba, hanem fel kell mérni a feladat rizikó faktorait és ott ahol ez már valamennyire ismert, ott biza a jó öreg módszert kell választani (és nem az alternatív hazautat). Hagyjuk a moralizálást a sok ártatlan áldozatról, az ókori emberek nem így gondolkodtak, az tuti. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne örvendenék annak, hogy az utóbbi 3000 évben azért megtanultuk tisztelni az életet, több hasznát látom mint az istenek tiszteletének, az biztos, csak hát nincs szükség az ókori embert se kimosdatni, se a mostaniban megerősíteni, hogy jól van az most ahogy van. Ezek magától értetődő dolgok.

Egyébként amikor az alvilágban voltak, az a jelenet nagyon bejött, a föld alatt lakozó holtak és az általuk implikált vallás nyomai a The Ancient City olvasása óta nagyon érdekelnek, minden ilyesmire kapható vagyok, szóval ez az egy jelenet elviszi nekem a filmet.

Na szóval nem gondoltam, hogy egy igazán brutális filmet látunk egy brutális korból, de azért jó lett volna, szerintem tovább frissen tartotta volna a filmet, még ha az elején valószínűleg kevesebb bevételt is generált volna, de szerintem a hosszú távú bevételek úgy jobbak lettek volna. Ez felejtős darab, mint a legtöbb Nolan cucc.

Ja igen, az sem tett sok jót neki, hogy mivel nagyjából ismertem a sztorit, a nagyon érzelmes jelenetek ahol a jövőről elmélkednek, nem igazán bírtak súllyal, ezért inkább arra figyeltem, hogy a színész hogy játszik, hogyan formálja az érzelmeket az arcán és hogyan viszi át az egyik a másikba (főként Penelopé esetében). Sajnos ez a film nem győzött meg arról, hogy nekem most újra kéne olvasnom az Odüsszeiát, talán ha egy kicsit dögösebb lett volna, akkor belevágtam volna, de így valahogy az az érzésem, hogy Homérosz is csak papolt a koráról, kanyarított egy szép nagy szószt arról, hogy az istenek így meg úgy, de azért ha tökös legény vagy és betartod a szabályokat, akkor végül minden jóra fordul és mindenkit felaprítasz és mindenki meghal akinek az kijár. Vajon van más módja a történelem megismerésének, mint a mesék sorai között összerakni egy újabb történetet? Számít ez egyáltalán? Ma úgy érzem, ha érteném jobban az ókori embert, akkor a jelenkorit is jobban érteném, de ezt nem tudom mire alapozom. Na, rakosgatom itt a dominókat, amíg bele nem csap a lecsóba Zeusz, vagy a lapjárás.

Ja igen 2, lassan strigulákat kell húzzak a filmeknek amelyekben megjelenik a trade route kifejezés. Kicsit vicces ez a narratíva, főként most, a Hormuzi szoros kapcsán. Vicces, hogy az utóbbi 3000 évben nem tudtuk ezt a problémát megoldani.

Zene. 

a variált fejet a fűnyíró le nem vágja

Hasonlóan a koronavírushoz, az emberiség is ahogy szaporodott a földön, úgy vált egyre békésebbé. Persze azt az évezredes leckét nem felejtettük el, hogy az erős emberek előtt meg kell hajlani, ezért mostanában is, ha kidob a genetikai lottó egy erős embert, annak rögtön bedőlünk. A gond csak az, hogy csak az évezredekkel ezelőtt érvényes erőt (vagy annak a látszatát) ismerjük fel, a mai világ nagy embereit, akiket nem felejtenek el majd ezer év múlva sem, képtelenek vagyunk felismerni. Na de legalább nem szaporodunk exponenciálisan, mint a koronavírus.

Zene.

AI. AI.

Kolozsvári Boltos. 

az út haza, az ismeretlenbe

Meg fogom nézni Nolan Odüsszeiaját, de inkább csak a kipipálás vezet a dologban mint az, hogy esélyem lesz egy filmes epifániára. Damo most jött ki a kritikájával és hát végig Nolant ekézi meg a burzsoá esztétikáját, de szerintem nagyon jó, lehet, hogy a végén kiderül, hogy ez a vidió jobban szórakoztatott mint maga a film. Mindenkinek ajánlom minél hamarabb megnézni, mert gyakran teszi fizetőssé pár hét után a vidióit. Egyébként a Damo vidiói Nolan filmjeiről teljesen jól megfogalmazzák azt ami nekem sem jön be bennük, azt, hogy egy nagy témát dolgoznak fel, de a formára koncentrálnak a tartalom helyett. Persze ha valaki azzal akarja eladni a filmjét, hogy celluloidra készült és sikerül is ez neki, akkor nincs amiért a tartalomra gyúrnia és hát olybá tűnik, hogy nem is akar, veszélyes dolog a mondanivaló, mert ki kell tartani mellette ilyen viharos időkben. Legalább a mostani keresztek is csak virtuálisak, csak annyit kell vinnünk őket amennyit azok között akarunk élni akik ránk rakják őket.

Zene. 

a hét fejű infláció és a legkisebb kamatvágás meséje

Románul csak gazdasági híreket olvasok, de lehet, hogy lassan erről is lejövök, mert tiszta parasztvakítás az egész. Azon kezdtem gondolkodni, hogy van-e egyébként a jövőbeli tervekkel kapcsolatban értelme közölni bármit is, mármint ország szinten, hiszen ha a mai világban már mindenre is van lehetőség, hogy ellene játsszál. Pl. ha a kormány bemondaná, hogy mikortól fogja az euró árfolyamot elereszteni (nem, nem a nemzeti bank tartja a mostani árfolyamot, hanem a kormány a valutában történő hitelfelvétellel), akkor egyből meg lehetne játszani a dolgot a pénzpiacon. Vagy ha ezt vagy amazt a szektort kezdenék jobban támogatni, akkor meg arra lehetne előre "fogadni". Szóval ami marad, az a primér statisztikák olvasása, esetleg külföldi üzletvezetők nyilatkozatait is lehet olvasni, de csak a hangulat megítéléséért, mert sosem mondják el a nyers igazságot, csak vetítenek a nyilvánosság előtt. 

Zene.

foci vb 2026

Hát ez a foci vébé nagyjából kimaradt az életemből, nagyon későn voltak a meccsek, nincs is kedvenc csapatom, gondoltam csak a végén csatlakozunk be. A terv bevált, talán egy-két fél meccset néztünk meg a negyeddöntőktől, az elődöntőket megnéztük, aztán a kisdöntő is túl későn volt, pedig valószínűleg az lesz a legemlékezetesebb meccs ezen a vébén. A döntőt is meg akartuk nézni, de annyira csúnya volt a játék, hogy eldöntöttem, ha a rendes játékidőben nem ér véget, én biza nem maradok fenn a tizenegyesekig. Az argentinek valami iszonyú csúnyán játszottak, csak úgy mint az angolok ellenük az elődöntőben. Nagyon elszállt az egész sport, ha a vegytiszta agresszivitás elfogadottá vált. Értem én, hogy nem igazi ellentétről van szó, hanem ezt "kéri" most a játék az eredmény elérésének érdekében, de engem ez nem érdekel, ezt nem akarom látni, a legközelebb kikapcsolom a tévét, ha azt látom, hogy két ember szándékosan gyomrozza egymást. Ha ez érdekelne, boxot néznék, és nem nézek. Persze ilyen meccsek után az eredmény sem releváns, hiszen csak azt mutatja, hogy ki gáncsolta ügyesebben a másik csapatot.

A döntőben meg az a zenés betét a szünetben fájdalmas volt, sajnálom. Hogy van az, hogy már Shakira sem tud egy normális számot összegurítani a vébére? A Waka Waka sokkal jobb volt mint a mostani Dai Dai. Kicsit az az érzése az embernek, mintha már a foci vébére nem fizetnék ki az első vonalbeli kreatívokat és a második vonal nem tudja megmozgatni az embereket (főként, mivel az első vonal valami mással mozgatja őket). Vagy csak én változom, régebben sokkal nagyobbat ment a vébé, minden azzal volt tele és tényleg semmi másra nem figyelt senki abban a hónapban. Legalábbis én így éltem meg, lehet, hogy sokan másokat ugyanúgy hidegen hagyott már akkor is.

Na meglátjuk mi lesz legközelebb, 4 év annyira sok idő a mostani technológiai fejlődés közepette, lehet sikerül addigra szétválasztani a pszichológiai hadviselést a fizikai limitációktól és megint szólhat a játék a labdakergetésről.

Zene. 

tégy fel minden fegyvert egy lapra

Van a cselekedeteknek egy osztálya, amelyeknek az ember nagyon rosszul becsüli meg a lehetséges kimenetelek értékét és valószínűségét. Ide tartozik a háború, a gyerekcsinálás, a lottózás és még ki tudja mi minden. Gondolom valamilyen evolúciós előnyünk származott ebből a hibás ítéletből (már a reprodukciót leszámítva), jó lenne megérteni, hátha shortolni is lehet ezt a mechanizmust.

Zene. 

a tükrök összetörésének elviselhetetlen könnyűsége

Az emberiség történelme hasonlít arra, ahogy a szerzetes az elmélyülésben felfedezi az élet értelmét. Nemrég mondtunk le a gyermekekről, hogy bevonulhassunk a kolostor falai közé, most éppen az anyag természetét próbáljuk megérteni az elménk erejével. Mikor jön a megvilágosodás? És mikor lesznek a fák újra fák? 

Zene. Zene. Zene.

AI. 

Fél Élet 2. 

Hehe. 

Lofoten. 

szeku

Nyílt Bukarestben egy kiállítás bizonyos szekuritátés esetekről az 1989-as évből (még a forradalom előttről), amelyekhez van videófelvétel is. Meg lehet nézni, hogy zajlott egy kihallgatás (a barátságosabbik fajtából), ha valakit esetleg ez érdekelne.

egy doom mindenekfelett

 

Vicces, a Washington Post készített egy listát a legfontosabb kulturális termékekről az AEÁ utóbbi 25 évtizedének mindegyikéből és az 1986-1995 évtized legfontosabb terméke a Doom játék lett. Ezzel a választással én 100% egyetértek. A következő évtizedre meg a Matrix film került, azzal is egyetértek. Nem rossz lista, csak a Kardashianék lógnak ki, de bizonyára én nem tudom értékelni a művészetüket.

Az tuti, hogy jó nehéz lenne felmérni az igazi kulturális hatását a dolgoknak, de ebben az esetben egy kicsit könnyebb a dolog, mert mindenféle digitális artifaktumokat is termel a játék, amelyeket már lehet számszerűsíteni, ha egyszer az ilyen listákat ezen digitális artifaktumok számolgatása alapján fogják készíteni, lehet meg fogunk lepődni. Aztán meg persze optimalizálni fogunk erre és akkor már nem lesz olyan vicces ez a játék, de egyelőre még nem tartunk ott. 

Zene. Zene. Zene.

Insta AI. 

AI. AI. AI. AI.

sam

Meghalt Sam Neill. Lehet nem úgy tűnik, de egyáltalán nem szeretem ezeket a bejegyzéseket írni, egyrészt a téma miatt, másrészt meg ugye nehéz kicentizni, hogy ki mekkora hatással volt az életemre. Sam Neill nem volt túl nagy hatással, de azért az Event Horizon című film amiben játszott, az mégis csak külön kategória a fejemben. Igaz, nem került be a top5 sci-fi listába, de az nem azt jelenti, hogy nem külön kategória a fejemben. Szerintem a legjobb horror film amit valaha moziban láttam, még anno Gyergyóban és tudom, hogy nagyon sokat filóztam azon, hogy mit is jelenthet az, hogy egy űrhajó akár a poklot is megjárhatja. Semmit, semmit nem jelent, kellett valami jó hangzatos történetet találni ahhoz, hogy vérben fürdő őrült embereket lehessen flesselni a képernyőn. Azt hiszem, a tudósokról alkotott képemet valamilyen szinten örökre meghatározta a karaktere. Szóval fogalmam nincs, hogy mennyi az annyi centi, de úgy érzem, elég.

Aztán persze láttam a Possessionban is, az zseniális, de hát az a film se fog soha felkerülni semmi kedvenc listára, hacsak nem írok egyszer egy olyan listát, hogy a külön kategóriák listája, de annak nem elég 5 elem.

Igen, jó pár szomorú halálhír volt mostanában, de nem akarom leírni őket. Remélem mindenki oda került, ahova a hite javasolta.

Lenin: The Man, the Dictator, and the Master of Terror (2017)

Végre befejeztem ezt a könyvet, már egy jó ideje olvasom, leginkább akkor húztam bele, amikor azon kellett filózni, hogy lesz-e nálunk valami nagy politikai fordulat. Leginkább a politikai fordulatok legvadabbika, a forradalmak természete érdekelt, de ez persze nem egy jó összefoglaló ilyen témában, bár a nagy októberi forradalommal kezd, amiről viszont kiderül, hogy csak egy napot tartott és akkor sem volt több némi összezördülésnél. De egyébként a címhez hűen Leninnel foglalkozik a könyv, nem a forradalmakkal, vagy akár a marxizmus-leninizmus kritikájával. Persze azért érdekes olvasmány, egy híres forradalmárról kiderül, hogy a forradalom része volt a legkönnyebb dolga, igazából az ölébe hullott az egész, leginkább a vezetők inkompetenciája élezte olyan szintre a helyzetet, amelyben akárki átvehette volna a vezetést, csak ígérjen valami hihetőt. Azt hiszem, mi ettől a helyzettől nagyon messze vagyunk, talán a mai világ felépítése ki is zárja a nagy éhezés lehetőségét, legalábbis Európában, az EU részeként. Ebben volt leginkább hasznos ez a könyv, hogy jobban megértettem a kontextust amelyben a nagy októberi forradalom lezajlott és persze húztam egy strigulát abba a rubrikába is, hogy igazán kis dolgokon is múlhatnak igazán nagy dolgok, ha már nagyon megbolydult a rendszer. Egyébként ez mostanában kezd egyre inkább a modus operandinak tűnni.

Annyit azért még érdemes megjegyezni, hogy Lenin 17 évig élt Nyugat Európában emigrációban, de egy gramm demokrácia nem ragadt rá, ekkor már a cár rendszerének a megdöntése volt a célja, de a demokrácia meg sem fordult a fejében, egyik diktatúrát lecserélte egy másikra, amiben ő volt a főnök. Egyébként értelmes fickó volt, aki szeretett az Alpokban túrázni, a hegyi tavakban meztelenül fürdeni, még szeretőt is tartott (az asszony tudtával) és miután hatalomra került, még egy komolyabb merényletet is túlélt és élete utolsó évében sorra kapta az agyvérzéseket és Sztálin még a cián kapszulát sem volt hajlandó odaadni, és persze ellenezte a személyi kultuszt, mégis ő lett a szocializmus személyi kultuszának az első és legnagyobb példája.

Nekem egyébként bejött a könyv, de nem tudom mennyire járult hozzá ahhoz az érzéshez, hogy nem lesz nálunk sem semmi nagy forradalom (persze kezdődhetnek azok demokratikus választásokkal is, mint ahogy az a másik jómadár kezdte), leginkább talán azért, mert nem élünk annyira rosszul, hogy az éhenhalás és a golyó általi halál között a golyó általi halál elég embernek szimpatikusnak tűnjön. Köszönjük meg a globalizációnak, ezt is.

Persze, ki tudja, ha jól értem, ő is igen obskurus figura volt, talán most is él pár hasonlóan obskurus figura zavarodott elképzelésekkel arról, hogy pont mi is a probléma a világgal, talán egy harmadik világháború után ők is színre léphetnek, de szerencsére azt nem sokan fogják megélni.

Ja, és azért lett Kommunista Párt a nevük (és persze utána a sok kis országban a másolatoknak, egészen amíg a kommunizmus meg nem ette önmagát), mert a német Szociáldemokraták megszavazták az Első Világháborút (és ma már megint mindenki szociáldemokrata). Tök vicces. 

az játék előrehaladottáról

Már nagyon kéne új vidiót készítsek a játék jelenlegi állásáról, de szeretnék most egy kicsit bonyolultabb pályát szerkeszteni hozzá, nem csak a kockák számában, de az elrendezésükben is. Már nagyon régen zavart az, hogy a kockák belseje pont két voxellel kisebb minden irányban mint a külseje, ez itt kristályosodott ki bennem. Ez ugye azt is jelenti (egyszerűség kedvéért egy dimenzióban), hogy ha mondjuk az alaphossz 10 voxel (most éppen itt tartok és azt hiszem maradok is, bár lehet 4 többszörösére kéne növelni, mert 3.8 egység széles a játékos), akkor annak 8 voxeles a belseje, amit mondjuk lehet 4 voxeles részekre bontani, de mondjuk egy 20 voxeles szobának már 18 voxel a belseje, aminek a 4 nem osztója, csak a 6 ami elég kicsi, a 40 voxeles szobának meg 38 voxel a belseje, aminek megint nem osztója a 4, de a 6 sem. Eleddig ezt nem tudtam megoldani, de most rájöttem a megoldás kulcsára, mégpedig az, hogy először a kockát falak nélkül tekintem, ott kolbászolok benne valami szabállyal ami lehetőleg érdekes belső struktúrát alakít ki, aztán meg csak simán hozzáadom az eredményhez a kocka falait, nem gond az, ha rámegy egy voxelnyit egyes belső struktúrákra, ott úgyis fal van (mondjuk most a rámenés nem írja felül az értékeket, így mondjuk egy épületből megjelennek kint a belső dolgok lenyomatai, de hát lehet beteszem ezt a felülírás lehetőséget is, ha nagyon zavaró).

Lehet, hogy ez nem tűnik valami komoly dolognak, de nekem valami eszméletlen nagy követ vett le a vállamról. Komolyan, mint amilyen komoly csak lenni szoktam ebben a blogban. :)))
 

nagy utazás a múltba

Vicces, a tegnap lekapcsolták az M1 megszokott műsorát és most filmek mennek rajta. Most éppen a Sose halunk meg megy, talán ez a kedvenc magyar filmem. Szerintem nem is kéne visszatérni a hírekhez, azok amúgy is fikciók, bármennyire is próbálnak az újságíró bácsik objektívek lenni, hiszen sosem látták a valóságot, minden csak egymásra tevődő történetek és azok visszhangjai. A jelent amúgy is lehetetlen megérteni, ha már híreket kell mondani, legalább egy év késéssel kéne azt tenni.

Zene. Zene. Zene.

AI. AI.