minden nap 5 percre bekapcsol a gép

Azt hiszem, egy dolgot tisztáznom kell. Lehet, hogy úgy tűnik, hogy én ilyen nagyon filozofikus vagyok és nagy elméleteket gyártok, de ez messze nincs így, pont hogy kis elméleteket gyártok, minden napra egyet.

Van egy mondás, hogy az elméleti tudóst a leggyengébb írása alapján ítélik meg, a gyakorlati tudóst meg a legerősebb írása alapján. Ez a mondás már nagyon régóta figyelembe van véve a mentális tornamutatványaim során, ezért merek sok butaságot írni, mert tudom, hogy ha talán egyszer sikerül valami értelmeset is írni, akkor az lesz kiemelve, hiszen én szívvel-lélekkel alkalmazott tudós (illetve mai nevén programozó) vagyok. Nem is mernék nagy elméleteket gyártani, úgy hiszem, túl bonyolultak azok a rendszerek amelyek érdekelnek, hogy rátapinthatnék a működésük lényegére. Az van, hogy minden napra van valami dolog ami érdekel és azt addig pörgetem-forgatom az agyamban, amíg valami tetszetős megoldást találok, annyira nem érdekel az, hogy igaz vagy hamis, csak fényes legyen.

Persze, azt is ismerem, hogy nincs semmi praktikusabb, mint egy jó elmélet, ezért néha szoktam elméleti ismereteket is gyűjteni, de olyan lassú a feldolgozás, hogy szinte állni látszik az idő, míg a rendszer gomolyog. Ezért birkózom mostanában a szabad akarat kérdésével, de nem hiszem, hogy bármit is hozzátennék, inkább csak gyúrom itt az iszapban és amikor látok valami érdekeset, akkor leírom gyorsan, hogy nehogy elfelejtsem. Persze, ha 20 év múlva újraolvasom, valószínűleg a nagyja már érthetetlenné válik számomra is, de talán pont az mutatja egy gondolat értékét, ha nem veszíti el az értelmét 20 év alatt sem, legalább számomra.

Ja és azért csinálom mindezt publikusan, mert talán van egy kis jel is, a zajban, hátha valakit még inspirál egy kis iszapbirkózásra. Ha nem publikusan csinálnám, akkor már nem csinálnám, sajnos így működik ez.

Zene. Zene. Zene.

turkáljunk a bolgyó öntudatában

Kéne valami könnyedebbet is írni, szóval akkor most legyen szó arról, hogy van ez a híres alagút Los Angelesben, a második úti alagút, ami sok filmben megjelenik, pl. a Blade Runnerben is. Ezen kívül rengeteg vidióklippben is megjelenik, a híresebbek fel is vannak sorolva a wikipédia oldalon. Viszont van pár klip ami nekem bejön és van bennük alagút, de nem tudom, hogy pontosan ez az alagút-e az, szóval én hozzá számolom, mint pl. a Roy Orbison - I Drove All Night vagy a Sandra - Around My Heart.

Keresem még a többi klipet is, ami nem annyira ismert én benne van ez az alagút, majd jön az update.

a langyos víz feltalálásának elviselhetetlen könnyűsége

Én úgy gondolom, hogy nagyjából két út áll a mostani helyzetben a kormány előtt. Elég extrémek a különbségek, az egyébként elég nagy baj, hogy nem látom a spektrumot a két véglet között, bizonyára azért, mert nem figyeltem az előző töréspontok idejében a lehetőségekre, illetve minden politikai és gazdasági elemző az állapottér attraktoraira koncentrál amikor elemez, nem mennek bele a finom különbségekbe.

Szóval az egyik út az, hogy szép lassan ledolgozzuk a költségvetési hiányt, lehetőleg olyan tempóban, amely mellett a lakosság nem szökik meg az országból, de azért még az "okos fiúk" sem borítják az asztalt. Ez nem sikerült Bolo-Jeannak, Szorin borította az asztalt, hogy pontosan miért is, arról fogalmam sincs, bizonyára nem azért amit mondott, hogy a gazdaság elment a levesbe, mert sajnos másképp nem igazán lehet (illetve lehetne, de nem a mostani Romániának, a 2007-es Románia a 13.7%-os hiányt 2009-re 4.7%-ra csökkentette és 2014-re már csak 0.3% volt (de jó lenne, ha a RoEM-en lehetne linkelni külön az oldalakat, a Current Account Deficitet kell nézni), de az teljesen más világ volt, akkor léptünk be az EU-ba ami gyakorlatilag öntötte a pénzt a privát szektorba így könnyű volt a termelékenységet gyorsan növelni, de mára már ez a lehetőség bezárult, sőt, most már foggal-körömmel akadályozzák az állam digitalizálását). Ezzel az úttal az a baj, hogy nagyon sokat fog tartani és mivel a jövő igazi növekedési hajtóműve a mesterséges intelligencia, amiben sehol nem vagyunk, valószínűleg már soha nem fogunk érdemben növekedni (ráadásul a demográfiai mutatók is lefelé görbülnek és az a mondás, hogy igazi növekedést csak demográfiával és termelékenységgel lehet elérni, az összes többi igazából csak könyvelési trükk).

A másik lehetőség meg az, hogy foglyul ejtik a népet, kiszállnak az EU-ból, odadörgölőznek Putyin papához, aki valamennyicske biztonságot garantál (bár egyre kevésbé megy ez neki, összesen Fehéroroszországban működik még ez, Szíria, Venezuela, Irán valamelyest, rá kellett jöjjön, hogy nem ér olyan messze a nagy medve keze mint azt reklámozza). Egy vékony elitnek ez ugyanolyan jó életet biztosítana mint amit most élvez, de a nagy többség életszínvonala lejtőre kerülne. Ez azért történne, mert nyugati technológia nélkül a béka segge alatt lenne a termelékenységünk, sőt, valószínűleg még azalatt is, mert közben elfelejtettük, hogy kell az esztergapadot használni, amióta számítógép vezérelt marógépekkel megy minden, meg satöbbi, most nem fogom azt bizonygatni, hogy a mesterségek egy folyamat részei, ha az ember elfelejti a régi dolgokat, sokkal előbbről kell kezdenie, hogy újra tanulhassa. Márpedig ha lezárjuk a határokat, akkor jön az embargó, a nyugat nem lesz olyan kegyes mint a 70-es években volt és ráadásul a varsói szerződés országai (Oroszországot leszámítva, ami azért már csak árnyéka a Szovjetuniónak) is csak nevetnek majd rajtunk, ahelyett, hogy vállvetve harcolnánk a nyugati imperializmus ellen. Ha meg nem zárjuk le a határokat, akkor persze a nép fog elszivárogni ha szakítunk a nyugati úttal. Amikor a tavaly meg főként tavalyelőtt Dzsordzseszku csinálta a cirkuszt, egyáltalán nem láttam kizártnak, hogy ez a második lehetőség valósul meg nagyon gyorsan. Ma már egy kicsit lenyugodtam, néha még egy-egy ellenérv is eszembe jutott (Csaucsecku is lazítással indított, a 70-es évek egészen jók voltak, rengeteg ipar épült nyugati gépekre, csak a 80-as évekre zámbúlt meg az öreg, aki ráadásul elég sokat ült börtönben is, szóval nem tartotta az ilyen dolgokat elfogadhatatlannak). Szóval főként arra építettem az optimizmusomat, hogy mindenki a saját korának a gyermeke, sőt, talán leginkább az ifjúkor a legfontosabb a személyiség alakulásában, az meg Szemjonnál a 90-es évekre esik, az csuda jó kor volt, talán nem akar visszavinni minket a 80-as évekbe, vagy talán nem is talál elég embert, aki hajlandó lenne neki ebben segíteni.

Szóval most messze nem okoz akkora aggodalmat, hogy mi lesz, ha az áúr kerül kormányra (persze lehet azért, mert a játék már maximumra járatja a kortizol szintemet, nem tudok többet termelni). Ahogy látom a Szemjon dumáját, ugyanazokat a fáradt lózungokat nyomja, ha lenne valami igazi ötlet a fejében, arra már utalgatott volna, szerintem simán beáll a nyugati útba, esetleg még egy ideig játssza a Putyin párti hazafit (ami megint csak nonszensz, de hát már minden is nonszensz), de azt hiszem, ez az ajtó is lassan becsukódik, már a május 9-i parádéra sem jut tank. Amúgy is Szemjon nagyon látványosan lett Trump párti mostanában, azt nyomathatja amíg fér a csőből. Aztán majd a következő választásokon bukik, de utána megint sorra kerülhet, a román politika elég hullámvasút jellegű, mindig belefér egy nagy visszatérés.

Szóval igazán most nem aggódom, jó lenne ha valami tanulságot össze tudnék halászni ebből a politikai válságból, de nehéz lesz, mert nagyon megy az, hogy nem követem a részleteket. Sajnos abban nem hiszek már, hogy a sajtó elmagyarázza, hogy mit kell tanulni, lassan kezdek rájönni, hogy a "független szakértők" is milyen intézményi nézőpontok rabjai. Egyedül meg nincs elég tudásom. Na majd talán a dzsemináj meg jó sok keresztkérdés segít majd. 

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

Vonalka. 

AI. AI. AI.

a válság a blog legjobb barátja

A tavaly májusban jó sokat blogoltam, elnököt választottunk, volt para rendesen, hogy rossz irányba fordul a kormány rúdja. Most megint politikai válság van, de én már aktívan próbálok ellenállni annak, hogy kövessem a dolgokat. De lehet, hogy nem fog sikerülni, megint átlagon felüli mennyiségű bejegyzést fogok produkálni. Azért megpróbálom, hogy ne legyen teljesen értelmetlen az egész, legalább a képek legyenek érdekesek.

Persze az is lehet, hogy csak filózni fogok a politikáról vagy a gazdaságról vagy Romániáról. Meglátjuk. Azt mindenesetre megismétlem, hogy szerintem a pénélé és az uszéré nem lesz kormányon, szóval akkor vagy áúr-pészédé kormány lesz, vagy új választások. Nem tudom hogy képzelte a pészédé, hogy miután hátba szúrja a pénélét, még el tudja adni a nagy közönségnek, hogy ők a rosszak mert nem akarnak velük újra ágyba bújni. Könnyebben eladják azt, hogy a piac miatt szabadul ez az euró ára, nem pedig ők nem akarnak már olyan kamatokat fizetni az eurós adósságért amiből még tartani lehetne a mostani árszintet.

Remélem, hogy majd pár évtized múlva, valaki (vagy inkább valami, mondjuk egy szuperokos mesterséges intelligencia) elmagyarázza majd, hogy jó vagy rossz stratégia volt-e az euró árának a kontrollja. Nem nagyon csinálja senki a kis országokban, de mondjuk pont a bolgároknak eléggé bejött (legalábbis amennyire én rálátok). Szerintem nálunk rossz stratégia volt, aminek sokáig fogjuk még fizetni az árát. Meglátjuk.

Zene. Zene.

pikáns főnix combokból 5-öt kérnék

Na erre nem számítottam volna, a bukaresti tőzsde a kezdeti esés után jó kis pluszt hoz össze a kormány bukásának hírére. No, hát ők tudják, hogy mi olyan jó ebben, én távol tartom magam a hírektől amennyire csak lehet. 

Zene. Zene. Zene.

AI. 

a szabad asszociáción alapuló képek generálásának elviselhetetlen könnyűsége

Szóval most az van, hogy egyre jobban szórakoztat ez a kép gyártás mesterséges intelligenciával. Kicsit már kezdtem azon is gondolkodni, hogy miért. Főként most, hogy Tifa-s képeket gyártok, kezdtem rákapni. Meg persze az sem utolsó szempont, hogy most már nagyon jól működik ez a nanó banán 2 képgyártó ami a gúgel flóban van, nagyon sokszor meglepően jó eredményt gyárt elsőre és némi kis igazítással utólag olyan képeket gyárt, amelyek teljesen kielégítik a kezdeti ötletemet. Sőt, néha meg is lep az eredmény, pl. nem gondoltam volna, ha annyit kérek tőle, hogy Magritte stílusában készítsen egy palacsintasütőről egy képet akkor még le is fordítja franciára a palacsintasütő szót (mármint a frying pan-t, ugyanis angolul kommunikálok vele, lehet, hogy fölöslegesen). Volt valamikor egy elmélet, hogy gyakorlatilag a mesterséges intelligenciában minden valamire való feladat mi-teljes, mert bármikor befigyelhet egy szöveg értelmezési vagy fordítási feladat is (akár vezetés közben sem árt, ha tudja mi az, hogy ausfahrt) és akkor már érteni kell emberül, hogy meg tudjuk oldani. Hát ez a képgeneráló rendszer eléggé mi-teljes, az tuti, persze néha még nagyokat hibázik (három kezet azért még nem láttam), de azokat nem mutogatom. :)))

Egyébként meg most azon filózom, hogy mennyire hasonlít az, ha egy karaktert teszek be mindenféle asszociációkon alapuló képekbe ahhoz, amikor irányítom egy ismeretlen játékban? Mindkét esetben érnek meglepetések, a történet rajtam is múlik, mennyit értek meg belőle, mit teszek be és mit veszek ki belőle. Talán a mesterséges intelligencia esztétikusabb képeket generál, meg sokkal könnyebben ugrál a stílusok között, a múltkor egy napig csak különböző festők által festettem meg ugyanazt a képet, lenyűgöző. Persze, ha nem játszottam volna az ff7-et, akkor Tifa nem lenne akkora kedvenc valószínűleg, de csak a képgenerálóval tudom Squall-t Tifa mellé tenni, egyetlen ff sem engedi meg ezt nekem (egyelőre). Meg persze egyre érlelődik bennem, hogy le kéne nyomni az ff-eket, az elejétől a végéig, csak sajnos ennyi időm nincs. Pedig jó volna. De lehet, ha az embernek csak fél órája van naponta, akkor jobb szórakozás, ha beröffenti a képgenerálót. A legjobb az egészben az, amikor magamat csapom be és csak napok után értem meg, hogy mit is csináltam. Nem egészen sakk ez saját magam ellen, de nem is egészen nem sakk.

Mindenesetre még egy ideig fogok szórakozni ezzel, gyakran azért születik bejegyzés, hogy feltegyek egy képet amit viccesnek találok és akkor már kanyarítok egy mondatot is alá, néha van a képhez relevanciája, néha nincs. Ha valakinek ez bejön, akkor most egy ideig jól fog szórakozni, ha meg nem, akkor keressen más blogot amit olvasson. :))  

Zene. 

a soha véget nem érő szarba csapás

Na, megbukott a kormány, méghozzá vastagon. Gondolom kihasználják ezt a helyzetet, hogy elengedjék az eurót egy kicsit, akár 6 lejig is, sokat segítene a külkereskedelmi hiány ledolgozásában. Persze, mindenki megszívja, de a privát szektor, akik külföldre dolgoznak, azok könnyebben emelnek majd bért, a nyugdíjasok és az állami szektor meg majd gondolkodhat azon, hogy mi is történt. Persze, az államadósság euróban kifejezett részét nehezebb lesz finanszírozni, de valaki tuti besegít, ha nem az EU, akkor az IMF (na nem az amelyiknek Cruise úr a tartóoszlopa). Az eddigi megszorítások miatt mindenki prüszkölt, na most jön a java. Sajnos nincs más út a növekedéshez mint egy jó becsületes visszaesés (és a gyomok kiirtása). Lassan tényleg igazam lesz, amikor mindenkinek jó krízist kívánok.

Szerintem áúr-pészédé kormány lesz, a kérdés az, hogy az ügyvezető kormány előtte mennyire ijeszt rá a népre.

Zene. Zene. Satie. Zene.

olaj erre olaj arra

A tuitteren azzal fenyegetnek, hogy a kőolaj 370 dollár lesz és akkor összeomlik a közlekedés és az áruszállítás és akkor már jön is az éhezés. De szerintem a közlekedés keresleti oldala sokkal elasztikusabb annál, mint hogy teljesen bedöntse 20% olaj kiesése. Vannak olyan jól bevált módszereink az autózás kiváltására mint a séta, biciklizés, buszozás, vagy csak az otthon ülés és tuitter/sorozat pörgetés. Bár az olaj piac sokkal bonyolultabb mint aminek látszik, én azért azt merem jósolni, hogy idén nem megy 200 dollár fölé a hordó ára és ha lesz éhínség, akkor az inkább az időjárásnak lesz betudható.

Zene. Zene. Zene. Zene.

a döntés

Nemsokára eljön az idő, amikor el kell döntsük, hogy melyik a legfőbb emberi érték, a magántulajdon vagy az élet.

Upszi, az impre nem figyeltem oda rendesen, nem is sikerült valami jól:

 

az helyzet

Az a vicces, hogy meg vagyok győződve, hogy a világ összes problémáját (leszámítva az éghajlatváltozást) simán meg tudnánk oldani a most rendelkezésünkre álló tudományos ismeretekkel, de a politika és a kapitalizmus mindent szarrá tesz. Vajon mi lehet a megoldás?