a szabadságból is a kevesebb néha több

Most egy ideig megint ingyenesen lehetett magyar filmeket nézni, most rendesebben beleálltam a dologba, majd remélhetőleg írni is fogok időben a filmekről, szóval jó kis dagi összefoglaló lesz a hónap végén. Leginkább a rendszerváltás előtti filmek érdekesek számomra, ennek a megértése még sokat fog foglalkoztatni, szóval itt most pár gondolat erről kerül lejegyzésre.

Lehet, hogy minden amit itt leírok csak a képzeletem szüleménye. Persze ezzel semmi gond nincs, hiszen a (film) művészet egyik feladata az, hogy beindítsa a képzeletet (a másik meg az, hogy kenyeret adjon néhány embernek, a kettő közti egyensúly billen néha vészesen ki). 

Szóval én valahogy úgy látom, hogy a rendszerváltás előtti magyar filmek jobbak mint a rendszerváltás utániak. Persze, mindkét korszakban vannak jó darabok és szarok is, de nekem nagyobb arányban jönnek be rendszerváltás előtti filmek. Lehet mindez csak azért van, mert engem jobban érdekel maga a korszak, de lehet azért is, mert volt abban a korszakban valami ami adott egy löketet a filmeknek.

Szóval mi nem volt a Kádár rendszerben? Szabadság. Azért valamicske volt, sokkal több mint Romániában, de persze teljes szabadság azért nem volt, meg cenzúra is volt. Nekem valahogy az az ötletem támadt, hogy a művészeteket mind összefogta ez a dolog, hogy a szabadságról írni, már arról ami nincs a rendszerben, mert tippem szerint a Balcsin több magyar szabadságolt akkor mint most (bár erről nem láttam adatokat, a fejemben a modell ezt mondja, hadd ne kezdjem a paramétereket részletezni most). Szóval azért volt jobb az akkori film és zene, mert valahogy mindenben ott kellett legyen ez a téma, hogy szabadság, de persze csak úgy, hogy átmenjen a cenzúrán. Viszont az, hogy mindenki ugyanazt a témát boncolgatta adott egy olyan koherenciát az egész miskulanciának, amit azóta sem talált meg a (művész) társadalom. Paradox módon, ez az üzenetbeli limitáció nyitotta meg az utat, hogy témában, nyelvben, esztétikában satöbbiben szabadon lehessen alkotni és mégis ne váljon az egész öncélú művészkedéssé. Ez, meg a technikai limitációk arra kényszerítették az alkotókat, hogy közösséget alkossanak és így létrejött egy szinergia a film, zene, és irodalom között ami a szabadságról szólt és elég magasröptű is volt, hogy megugorja a cenzúrát (mondjuk az irodalomról nem sokat tudok, nem is igazán olvastam sok korabeli magyar irodalmat, ha nem is annyira jó ez a korszak, mint a filmekben, el tudnám fogadni, hogy az emberek nem akartak József Attila mögé beállni a sorba, inkább váltottak filmre vagy zenére).

Szóval úgy gondolom, ezért jobbak a régebbi filmek, ma minden alkotó a saját elképzeléseit nyomja orrba-szájba és hiányzik a szinergia a többi alkotóval, akik azért mindenki művéhez hozzátettek valami jót.

Igazából amikor kitaláltam ezt a témát, még volt pár gondolat amiről írni akartam, de most nem jutnak eszembe és éppen volt egy kis rémület is, hogy elveszett a bejegyzés a végén, mert nekifogtam keresgélni zenét és bezártam az ablakot és most éppen úgy tűnik, hogy a blogger nem utolsó módosítás alapján teszi a bejegyzéseket sorrendbe. Na, szóval folyt. köv. 

Demó. 

Zene. Zene. Zene. Zene.

yersinia phonis és a második reneszánsz

A nagy pestis járvány megfelezte Európa lakosságát, de legalább utána beindult a reneszánsz amely az embert helyezte központba és elképesztő fejlődést hozott.

A nagy okostelefon járvány is megfelezi Európa lakosságát, de utána majd beindul a második reneszánsz ami a számításelméletet helyezi a központba és elképesztő fejlődést hoz.

Zene. 

az játék előrehaladottáról

Lassan 7 éve dolgozom a játékon. Ma úgy döntöttem, hogy kiíratom az fps-t, azaz azt, hogy milyen gyorsan megy a játék, mert úgy tűnt, hogy túl lassú. Amikor a játék elején úgy döntöttem, hogy vulkan-ra építem az enginet (bár az elején egy The Forge nevű wrappert használtam, most meg az SDL3_GPU wrappert használom, mert stabil az api-ja és egyre többen használják, ingyen bugfixálás) aminek az volt az egyik fő jó tulajdonsága, hogy azt mondták, nem számít a drawcall-ok száma, szabad akármennyit, az a lényeg, hogy mennyit dolgozik a gpu, de most kezdtem kicsit kételkedni ebben, mert készítettem egy teszt pályát amiben lassúnak éreztem a játékot. Ja igen, az utóbbi hónapban 64x-eztem a játék felbontását, azaz megnégyszereztem a játékos méreteit minden irányban, így négyszer annyi adatot kell generálni minden irányban, hogy ugyanakkorának érződjön a világ. Erre azért volt szükség, hogy tudjak egy voxel széles akadályokat készíteni, mint amilyenek pl. a börtönökben a vasrudak, eddig ugyanis minden egyes voxelnyi foghíjon át tudott menni a játékos, most már 4 voxelnyi foghíj kell, tehát már 3 voxeles foghíj sem elég. Ha még egy fényt is teszek mögé, akkor már tömör gyönyör az egész.

Szóval generáltam egy kicsit becsületesebb pályát, kb. 660000 voxelből és lassan ment a játék. Ráadásul ez egy olyan pálya, amiben nagyon szenved a láthatóság algoritmusom, szinte minden látható mindenhonnan. Végre a kiíratásnak köszönhetően megtudtam, hogy az átlagos frame idő 0.03 ms és 1586 drawcall-t hívok, szóval nagyon nem lassú. Persze tudtam, hogy nagyon csirke a grafika, nem attól féltem, hogy nagyon megizzasztom a gput, de azért hogy az egészet ilyen gyorsan ledarálja, arra nem számítottam. Na, legalább akkor nem kell a sebességen javítanom, egyszerűen csak az van, hogy túl lassan mozog a játékos a világban, ha megnégyszerezem a sebességét, akkor megint minden jó lesz.

Persze, valami gubanc megint van a fények kiszámolásával, szerintem valami buffer túlfut ott, vagy valami ilyesmi dolog lehet, mert elég kicsi pályákkal nem volt gondom az utóbbi időben.

A végén ki fog derülni, hogy az egész láthatósági algoritmusom már teljesen fölösleges (sejtettem ezt már az elején, de nagyon meg akartam oldani, de az ilyen jellegű helyeken nem megy jól (túl sokat számolgat és nem jön rá, hogy minden mindenhonnan látszik), inkább csak a buta kis labirintusokban, ahol nagyon limitált a láthatóság, igaz, a Quake volt az inspiráció). Lehet, hogy ki is fogom dobni a végén, persze lehet, hogy lassabb gépeken azért hasznos lenne még.

Az a vicces, hogy (azt hittem) elég jó az intuícióm, hogy mi megy gyorsan és mi megy lassan, az algoritmusok amiket írok milyen komplexitásúak, de hogy így daráljon az egész, arra nem gondoltam.

Egyébként azért csináltam ezt a pályát, hogy legyen vidió végre megint, ha sikerül megoldanom a lightmap bugot, és nem találok újakat, akkor lesz is.

a tojás hiánya a tyúknak is probléma

Tegnap még olvastam egy okosságot a tuitteren amit tudatosabban kellene használni. Az volt, hogy ha van egy kis problémád, akkor örökké lesz egy problémád, de ha van egy nagy problémád, akkor nemsokára már nem lesz problémád (mert kénytelen leszel megoldani). Mondjuk ez ott arra vonatkozott, hogy a nyílt forráskódmegosztó rendszerek túl könnyen manipulálhatóak rosszakaró aktorok által, de szerintem tökéletesen használható a költségvetési hiánnyal kapcsolatban is. Azt hiszem Románia problémája egyre nagyobb, nemsokára eljutunk oda, hogy már nem kapunk kölcsönt és kénytelenek leszünk megoldani úgy a gazdaságot, hogy nem termelhetünk hiányt is.

Zene. Zene.

egy futóversenyt biztos mindenki megnyert életében

Mióta a telefonunk számlálja a lépéseinket, már versenyeket is rendeznek, hogy a csapatokba szerveződött emberek közül melyik tagjai lépnek a legtöbbet. Ennek elvileg az az értelme, hogy a járás egészséges és a versenyzés az embereket arra ösztönzi, hogy minél többet járjanak. De az okosóra már az alvásunkat is tudja figyelni, azaz méri a hosszát, mélységét, ilyenek. Alvási versenyeket miért nem rendeznek? Pedig az alvás is nagyon egészséges. Sőt, lehetne akár kombinálni is a kettőt, az alvajárók mindkét versenyben egyszerre vehetnének részt.

Zene. 

AI. AI. AI.

a jó és a rossz közötti véletlen séta elviselhetetlen könnyűsége

Volt most egy érdekes projekt, a bun (jávaszkript applikáció szerver) alkotója mesterséges intelligenciát használva portolta a kódját (1 millió sort) zigből rustba, mindössze egy hét alatt. Ez is érdekes diszkussziókra adott okot a tuitteren, ami a legérdekesebb számomra az, hogy ezeknek a programozó mesterséges intelligenciáknak a használata (én nem használom őket, a jókra nincs pénzem, a butákat meg azért nem használom, hogy mondhassam, hogy AI nélkül írtam a játékot) most olyan, mint ahogy én elképzeltem valamikor a varázslást. Mindenféle varázsigékkel teli dokumentumokat rakosgatnak be az emberek a feladat specifikációjába és ha jó varázsigét használtak, akkor jó munkát végez a mesterséges intelligencia, ha meg nem, akkor nem. Ráadásul a különböző gyártók által gyártott mesterséges intelligenciák olyanok mint a vallások, az a varázsszó, ami működik az egyik mesterséges intelligenciával, nem működik a másikkal. Szerencsére ezek a vallások nem fenyegetnek örök kárhozattal ha az ember vált közöttük, vannak akik egyszerre több vallást is vallanak és tesztelik azt, hogy melyik hogyan old meg egy-egy feladatot. Néha hónapokra leragadnak egy vallásnál amíg valaki be nem bizonyítja, hogy a másik vallás most sokkal jobb eredményeket ad.

A kérdés csak az, hogy mikor lesz mindebből tudomány? Mert egyébként tudományra alapul az alapréteg, a teszteket megismételhető módon végezzük nagy mintán, de mégis teljesen kiszámíthatatlan, hogy egy bizonyos újszerű feladatra hogy fog reagálni a rendszer. Sajnos ez ilyen univerzális gép territórium már, teljesen univerzális megoldás soha nem lesz, de olyan, ami már elég jó mindenre ami egy átlag programozónak kell jöhet egy hét múlva, de lehet, hogy száz évet kell rá várni. Mennyire átlagos egy átlagos programozó, ez a következő kérdés?

Valakinek már lassan formalizálni kéne a tudomány tudományát.

Zene. 

az igazság fáj

Egy fickó feltett egy igazi Monet képet a tuitterre, de azt mondta, hogy mesterséges intelligenciával generálta, mondják meg, miért rossz a generálás. És megmondták. És nagyon vicces diszkusszió lett ebből, mindenkinek ajánlom beleolvasni, ez az igazi tuitter, ezért maradtam még mindig ott, még akkor is, ha a főnöknek kicsit elgurult a gyógyszere.

Demó.

Zene. 

egy élet, egy szabály, egy halál

Volt Metallica koncert Bukarestben, persze nem voltam, annyira nem vagyok nagy Metallica fan, persze azért néha rám jön és hallgatok ilyen zenét is, pl. a One nagyon bejön, főként a klippel együtt az üzenete. Persze, most éppen a szabad akaratról is szólhat az egész, hiszen minden ami az életről szól, az egyben a szabad akaratról is szól. De ez a bejegyzés csak arról szól, hogy mára is kellett valamit írni, hogy legyen minden napra bejegyzés és hát a politikára és a gazdaságra ráuntam. Meg a chatgpt is milyen jó kis képet generált.

Zene.

AI. 

Robot csomagokat forgat élőben. 

vissza a múltba a jövőn keresztül

Követek valakit tuitteren, aki játékok kódját fordítja vissza illetve reimplementálja őket mesterséges intelligencia segítségével. Egészen nagy lépésekkel halad előre. Egy másik fickó meg odarakta a mesterséges intelligenciát, hogy portolja a doom kódját C-ből swiftbe és azt is megcsinálta. Nagyon durva, hogy mi lesz itt egy év múlva, ráadásul kezdenek beindulni azok a rendszerek is, amelyeket 3d modelleket meg zenét tudnak generálni, gyakorlatilag minden régi játék szabad préda lesz. Az újak nem különben, csak ott ugye lehet, hogy jogi hercehurca is befigyel.

Közben meg a játékipar lassan kinyírja önmagát. Már Carmack is azt mondta, hogy gyakorlatilag óriási lutri ma belevágni a játékkészítésbe. 

Demó. 

Zene. Zene.

AI.

zuhanó repülőgépen nincsenek fiskális konzervatívok

Na kijött az adat az első negyedéves gdp növekedésről: -1.5%. Valószínű, hogy én rosszul értelmeztem azt a mutatót amire alapozva -5%-ot becsültem, illene most ezt a számot kivetíteni az egész évre, de most mégis azt mondom, várjuk ki a végét, lehet, hogy én közelebb leszek a valós eredményhez, mint azok akik csak -0.1%-ot (illetve most már -0.5%-ot) jósolnak. Egyrészt a részletekben még érhetnek meglepetések, másrészt idén szuper El Nino lesz, a mezőgazdaság nagyon fog szenvedni, ezt nem hiszem, hogy sokan beleszámolják a tervbe, harmadrészt az iráni válság, negyedrészt a politikai válság. A sorrend sem biztos még, hogy mi fog a legtöbbet ártani. Nincs kedvem most ezen rugózni, másrészt hátha év végén majd megíratom a dzseminájjal, hogy miért hibás a modellem és mégis jó a következtetésem.

Demó. 

Zene. Zene.

Hehehe.

AI. AI.

kikövetkeztetjük a pénzt a zsebünkből

Van nekem egy elméletem, hogy valahogy túlontúl gyakran vonnak le az emberek hibás következtetéseket az eseményekből. Egy időben akartam is ezeket gyűjteni a blogba, de már nem emlékszem mennyire haladtam a projekttel, valószínűleg hamar ráuntam a dologra és valami másfajta butaság ragadott magával. Ma viszont egy fontos adalék került ezen állítás bizonyítékai közé, egy gondolat, amit mostanában nem túl gyakran alkalmaztam. Mégpedig az, hogy az evolúció valahogy kialakította a csoportokban a kooperációt (ugyebár nagyon nem egyértelmű miért érdemes egy egyednek feláldoznia magát a csoportért, mégis megfigyelhető a szociális állatoknál) és lehet ennek az az egyik mechanizmusa, hogy a csoport tagjainak nagy része hibás következtetést von le, mert ez valamiért jó azoknak akik a helyes következtetést vonják le. Talán így könnyebb vezetőt választani, talán békén hagyják, hogy kidolgozza az elméletét, mert azt hiszik, hogy hülye és nem zargatják mindenféle részletkérdéssel.

Vagy persze csak én hajtogatom perecbe a gondolataimat, hogy ne kelljen a helyes következtetést levonnom.

Mindenesetre ha a mostani politikai válságból a román társadalom azt a következtetést vonja le, hogy a nyugatbarát kormány helyett, amely mégsem tudta felhasználni az európai ingyen pénzt egy nacionalista kormányra van szükség, amelynek nem jár az európai pénz, akkor ez a rubrika kap még egy strigulát, mi meg elmegyünk a francba. 

Demó. 

Zene. Beethoven. Zene.

AI. 

végtelen

Milyen csodálatos tákolmány is az agy, annyi minden elfér benne, pedig nem is változtatja a méretét. 

Zene. 

AI.