backrooms (2026)

Hát érdekes időket élünk. A filmipar egyrészt haldoklik, vagy legalábbis zúgolódik az éppen folyamatban lévő két-három jelentős változás ellen, másrészt jótúberek nőnek fel akik addig gyártják a kontentot a jótúbra amíg rá nem jönnek, hogy a munka amivel egy-egy vidiót legyártanak könnyen skálázható fel a filmvászonra is. Ilyen ez a film is, de ilyen volt a nemrég megjelent Iron Lung is (ez azt hiszem nem került nálunk forgalomba) és gondolom lesz még ilyen film, talán megnyitják a csapokat, mert ugyebár egy jó kis jótúb közösség azért jó kiindulópont. Vagy talán nem, abszolút nincs semmi ötletem, hány ilyen jótúb közösség van amely várja azt hogy valami megérjen ami filmvászonra való (mármint leszámítva az influenszereket, ezeknek Romániában igen nagy hagyománya is van már, Selly meg Mircea Bravo mind a jótúbon kezdték az észosztást, aztán már több filmet is készítettek).

Egyébként ez a backrooms dolog ismerős nekem, anno én is megnéztem az első vidiót a fickótól aki ezt a filmet rendezte, az volt az első találkozásom a backrooms fogalommal, egy ideig valamennyire követtem is, de aztán persze lemaradt. Na hát ez a film egy olyan kis bevezető a dologba, az internet és a jótúb bugyraiban sokkal tovább szőtték a történetet, mint amire egy filmben lehetőség van, talán majd lesz folytatás is.

Szóval az a spíl a backroomsban, hogy egy sárga színű végtelen, többé-kevésbé üres irodaépületben történik a cselekmény, amelynek kötelezően elég nagy része futkosásból áll és az egészet vhs kamerán keresztül látjuk első személyből. Aztán hogy mi történik az épületben, az igazából egy kicsit mellékes is, maga a hangulat legalább annyira fontos mint a cselekmény. Egyébként tipikusan videójátékos elemekből építkezik az egész, legalábbis én ezt hiszem, szerintem ez a 2000-es évek elejének a gyenge 3d játék dömpingjének a visszhangja egyesek tudatalattijában. Ebben elég hangsúlyosan megjelenik egy csomó videójátékos elem, mint pl. a környezetbe olvadó bútorok, az ambientális beszédhang mindenféle nyelveken, az egyszerű geometriája a tereknek, vagy akár az, hogy a szörnyikék életerőt hagynak hátra ha kipurcantod őket és persze az arcokat eltorzító bugok. Videójátékokon felnőtt elmékben ez az egész valamilyen fura érzést kelt, mert tudjuk, hogy ha az ember meghal a videójátékban, akkor a valóságban maximum iszik egy korty vizet, esetleg feláll, kinyújtja a végtagjait, de semmiképpen semmi rossz nem történik. Sőt, ezeknek a tereknek van egy pozitív hangulata is, ha mondjuk az ember megtalál a kedvenc videójátékában valami olyan teret, aminek nem kéne ott lennie, de véletlenül benne maradt. Valamikor ez is egy helyszín lett volna, de csak nagyzolva készült el a pálya, csak bedobigáltak néhány tárgyat, lehet eredetileg valid pozícióban voltak, de utólag módosult a pálya és már senki nem javította ki a hibákat. Van ennek egy érdekes hangulata, számomra mindenképpen. Egyébként ha nagyon sokat dolgozik az ember egy videójátékon, akkor is be tud állni, pl. mikor Bukarestben dolgoztunk napi 16 órát a TDKR-en akkor a vége felé azon poénkodtunk egyik munkatársammal, hogy hátha a való világban is az épületek mindössze néhány síkból állnak egy-egy alacsony felbontású textúrával rajtuk és ha véletlenül még az ütközési geometriát is kiszedték alóluk, akkor félő hogy leesünk a Föld közepébe ha belépünk egy ajtón. Fura dolgokra képes az agy, ha egy kicsit megborul az egyensúly.

Annyi van még ebben a filmben, hogy kellett egy kis köretet rittyenteni ahhoz, hogy miért is kolbászolnak és kicsodák is azok az emberek. Hát nem túl eredetiek a karakterek, de itt igazából működik, mert ugyebár azt reprezentálja, hogy bármilyen átlagember egyszer egy backroomban találhatja magát, ahonnan aztán már nincs menekvés.

Egyébként még van egy-két kikacsintás a másik népszerű ilyen mémre, a poolroomsra, ami ugyebár elhagyatott úszómedencék végtelen labirintusára épül és persze a liminális terek is megjelennek a híres hotel belső udvarral. Szóval rendesen csúcsra van járatva a mémgyár. Talán az az egyetlen probléma, hogy (nekem legalábbis) nem volt túl sok feszültség a filmben, pedig próbálták komolyan venni azt, hogy ez a valóság, az én agyamban ez már nagyon kompartmentálódott. Na de hát nem lehet minden tökéletes.

Szóval akit érdekel ez a mém, annak ajánlott, akit érdekelnek a számítógépes játékok, azoknak is, a többiek kihagyhatják nyugodtan. 

Zene. 

megfeszítették, meghala és eltemették. harmad napon feltámada

Ha Jézusnak igazán szabad akarata lett volna, akkor előbb feltámadott volna és csak utána hal meg, ellentétben azzal ahogy az isteni esszenciával nem rendelkező emberek szokták csinálni.

Egyébként aki nem a legnagyobb béklyót látja a legnagyobb hatalomban, az nem alkalmas annak gyakorlására.

Ezt Jézus tudta, a hívei egyre kevésbé tudják, pedig egyre nagyobb hatalmuk van.

(és itt ér véget az a programunk amikor bemutattuk, hogy a szerző kiment 10000 lépést sétálni és szabadon engedte az elméjét, hogy nyargaljon mint a csikó a zöld gyepen)

Zene.

nincs egy millióm és sikítani akarok

Azt hiszem, megint elő kell vegyem a mesterséges intelligencia filozofikusabb oldalát és arról írjak, hogy miért vagyok optimista azzal kapcsolatban, hogy a mesterséges intelligencia valójában utópiát fog eredményezni. Bevezetésként egy gondolatot ajánlok megrágásra: mi lenne, ha a gazdagok a mesterséges intelligenciának köszönhetően örökké élhetnének, de ehhez be kéne áldozniuk az emberiség többi részét? És járna vele végtelen bűntudat is.

Szerintem sokkal kiszámíthatatlanabb az, hogy mi fog történni akkor amikor elérjük végre az igazi általános mesterséges intelligenciát, mint azt bárki gondolja, vagy akár be meri vallani.

Demó.

Zene.

mindenki tudja, vagy ha nem tudja, akkor most tudja meg

"A mesterséges intelligencia soha nem lesz képes a kreativitásra!"

Megjelent a Víg Proletár mai számának címlapján, 768-adszorra.

Demó. 

Zene. 

a soha véget nem érő krízis

A "Világ Dolgai" esti kiadásának címlapja:

(9700 Kr. E., június havában. megjelenik 500 példányban, a hentes sátránál, valamint a közeli bokrokban, alig használt állapotban.)

"Azonnal közlendő: a kőbalta gyártás tovább csökken rohamos léptekben. Egyesek már arra vetemednek, hogy nem is gyártanak saját kőbaltát, hanem a szüleikét használják. Azok meg akik sajátot gyártanak sem hajlandóak egy félnél többet gyártani (átlagban). Egyre jobban a fémek felé fordulnak az emberek, pedig azok sokkal nehezebben hozzáférhetőek mint a kő, a megmunkálásuk rengeteg vizet igényel és könnyen kicsorbulnak. A hússzeletelésben elérhető könnyebbségek messze túlzóak és amúgy is csak a nők nem tudnak felszeletelni egy mamutot egy kőkéssel. (megjelent a kőbalta gyártók szakszervezetének támogatásával)"

az játék előrehaladottáról

A játék eredetileg fps-nek indult, de aztán azt gondoltam, jobb lenne egyszerűsíteni egy kicsit és elég lesz csak a kolbászolás az első játékban, majd a másodikban kell aprítani a monsztereket. Meg aztán kipróbáltam a NaissanceE-t és nagyon bejött, szóval ez inspirálta a monszterkék lehagyását. De a NaissanceE egy disztópiában játszódik, szóval én is így képzeltem a játékomat. És ma felmerült bennem az ötlet, hogy mi lenne, ha heppi end lenne? Tekintve, hogy generált lesz a világ, lehet heppi end és szomorú end is. Már csak a helyes arányt kell megálmodnom. Meg azt, hogy mitől lesz az boldog. :) Lehet egy kis konfetti elég.

mese minta, mintamese

A jótúb ajánlott egy vidiót Spinoza istene: miért hitt benne Einstein címmel? Megspórolom nektek (a valószínűleg AI által generált) 40 percet és egy mondatban összefoglalom: Spinoza egy XVII. századi Amszterdamban született portugál zsidó üvegcsiszoló volt aki szeretett filozofálni és addig csűrte-csavarta az eszét míg kiötlötte, hogy Isten és a világ csak egyek lehetnek és hát ez nem tetszett a kor embereinek meg vallási vezetőinek meg filozófusainak ezért nem nagyon értékelték a gondolatmenetét, de lassan beérik a világ rá.

Szóval akkor így hitt Einstein Istenben (nekem mindig kicsit gyanús volt ez az állítás, de elfogadtam, hisz senkinek nem lehet mindenben igaza, főként nem embernek). Azaz, sehogy, a világegyetemben hitt, meg abban, hogy az a dolgunk, hogy megértsük. Meg valószínűleg akkor a (klasszikus) szabad akarat hiányában is. Azért gyújtott rá egyből amikor kilépett a tüdőkórházból.

Demó. 

Zene. 

AI. AI. AI. AI.

a mennyei döntésfüggvényen a púp

Van ez a cikk itt a transtelexen, hogy mesterséges intelligenciával jósolnák Kínában, hogy ki a rendszer ellensége és azokat majd szépen börtönbe dugják és akkor az milyen rossz lesz mindenkinek, hogy eljött a gondolatrendőrség. Néhány gondolat azért erről, sajnos ez is egy rossz bejegyzés lesz, mert túl sok gondolat kering a fejemben és túl kevés időt szeretnék azzal tölteni, hogy behegesztem őket ide a blogba.

Szóval engem nagyon érdekel Kína, főként gazdasági szempontból érdekes, hogy mennyire sikeres vagy nem az az út amit választottak. Meg persze elvileg szocialista diktatúrában élnek, de bizonyos dolgokban keményebb a verseny náluk mint a kapitalista nyugaton. És a szabadság is más jellegű mint nálunk, ott igenis megteheti valaki, hogy nem adja el a házát ami az autópálya útjában áll, de nem írhat Micimackó mesét magától. A gazdasági dolgokat főként Michael Pettis tolmácsolásában olvasom, aki ott él és közgazdaságot tanít valamelyik egyetemen és főként arról ír, hogy milyen nehéz Kínának a befektetés alapú gazdaságról átnyergelni a fogyasztás alapú gazdaságra (egyrészt mert a főnök a gyártásban hisz, másrészt meg a gyártás csak addig tud versenyképes maradni ameddig a főnök őt preferálja mindenféle transzferekkel, legfőképpen a lakosság irányából, ami nagyjából azt jelenti, hogy alacsonyak a munkabérek). Meg aztán érdekel a filozófiája is (ez sokkal régebb óta, most már nem annyira), meg a filmek, meg persze az is, ahogy a játékiparban egyre jobban érezhető a hatásuk, meg Faye Wong.

Természetesen nem szeretem a diktatúrákat, de ma már sokkal árnyaltabban látom a dolgot, meg főként a nem diktatúrákat látom árnyaltabban, amelyekből az egyikben élek. És azt is tudom, hogy igazából már az információ sincs ingyen, ha igen, akkor nagyon valószínű, hogy valamilyen hátsó érdeket szolgál a terjesztése, szóval rég lemondtam arról, hogy kitartsak egy olyan véleményem mellett, amit nem első kézből alkottam (és még az első kézből valókkal is kezdtek komoly kételyeim lenni, lásd szabad akarat). Az éremnek mindig két oldala van, de gyakran még több is. Szóval igen, jó lenne, ha szabad lenne Tibet, de nem biztos, hogy a rabszolgatartó teokráciához való visszatérés ami a kínai megszállás előtt volt lenne az út ehhez. Ezzel együtt, meglátogatni jó lenne Kínát, de ott dolgozni nem szeretnék, abban a mókuskerékben én tuti nem bírnám sokáig.

Szóval akkor hogy is van a megfigyeléssel? Először még egy kitérő. Kevin Kelly What Technology Wants könyvében olvastam, hogy a totális megfigyeléssel leginkább az a baj, ha úgy csináljuk ahogy most: kevesen figyelnek meg mindenkit, azaz aszimmetrikusan. Ha mondjuk szimmetrikusan csinálnánk, azaz bárki megfigyelhet bárkit és maga a megfigyelés ténye is megfigyelhető lenne, akkor az sokkal jobb lenne. Egyrészt lehetőséget adna rá, hogy könnyebben sztalkoljunk (azaz rossz szándékkal megfigyeljünk) bárkit, ugyanakkor azt is tudnánk, hogy ki sztalkol és szalkolhatnánk a sztalkert. És közben összegyűlne rengeteg adag, pl. arról, hogy hogyan változik a mozgás az életkorral és milyen betegségek jelezhetőek előre belőle, meg az is, hogy ki ült be ittasan az autójába. Persze, azért egy minimális megfigyelés nélküli térre mindenkinek szüksége lenne, mondjuk a lakása meg is felelne erre. Persze, a kínai ötlet semmi ilyen szimmetrizálásról nem szól, ráadásul lehet, hogy nem is jó ötlet, az emberi viselkedési mintázatokat egy eddig ismeretlen bugyorba taszítaná. De az is lehet, hogy nem, lehet, hogy mindenki még kooperatívabb lenne és ledőlnének a mostani "szociális hálók" által épített illúziók a tökéletes emberekről. Azért azt ne feledjük el, hogy a fázisátalakulások gyakran elég megjósolhatatlanok, főként az ilyen bonyolult rendszerekben mint az egész társadalom, lehet, hogy az elég adat összegyűlte dobná át a rendszert az aszimmetrikus állapotból a szimmetrikusba.

Vicces, de eddig semmit nem írtam le abból amit le akartam írni amikor nekifogtam ennek a bejegyzésnek, főként az osztályozás fölöttébb furmányos természetéről akartam értekezni, elvileg ehhez valamennyire értek, van róla papírom is.

Na jó, szóval az, hogy valakiről eldöntsük, hogy rendszerellenes-e messze nem olyan könnyű feladat, mint ahogy az hangzik. Először is, honnan szerezzük az adatokat? Kellene tudni előre, hogy kik a rendszerellenesek és akkor válogathatnánk pár (nemre, korra, szocio-ekonómikus státuszra kontrollálva) pár nem rendszerellenes egyedet és taníthatnánk is az osztályozót. A gond csak az, hogy mostanában már nem olyan gyakoriak az osztályellenségek és egyébként sem akarod őket a társadalomban hagyni, hogy bomlasszák tovább amíg elegendő adatot gyűjtesz egy osztályozóhoz. Lehet még azt csinálni, hogy mindenkit megfigyelsz amennyire csak tudsz és majd utólag címkézed fel az adatokat, hogy kiből is lett a bomlasztó elem. Ezzel csak az a baj, hogy olyan sok az adat, hogy egy akkora társadalomnál, mint a kínai, egyáltalán nem triviális megoldani a begyűjtését, tárolását és feldolgozását. Aztán maga az osztályozó sem triviális. Két lehetőségünk van, vagy direkt betámadjuk azt, hogy ki a rendszerellenes és ki nem az (azaz kétosztályú osztályozót készítünk), de ennyire aszimmetrikus feladatnál (azaz az egyik osztályba sokkal többen tartoznak mint a másikba, mondjuk 99.999% a populációnak nem rendszerellenes és 0.001% igen) és ekkora populációnál nagyon nagyon nehéz olyan osztályozót készíteni, ami igazán működik és nem csak titkon visszaböfögi a priort (az előzetes eloszlást). És itt a hibának sokkal nagyobb az ára, mert lehet az, hogy Amerikában belefér az, hogy 5% ártatlan embert kivégeznek, de ott azért fér bele, mert egyik párt sem ígéri azt, hogy jobban fogja csinálni, mert már rájött, hogy nem tudja jobban csinálni, de egyes államokban a többség jobban alszik akkor, ha van halálbüntetés. Kínában viszont csak egy párt van, nekik mindent tökéletesen kell csinálni, másképp oda a mennyei megbízás. 

Na jó, szóval az elmélet azt mondja, hogy kétosztályos osztályozót nagyon nehéz csinálni. Lehet viszont többosztályú osztályozót csinálni, de akkor meg az a baj, hogy nagyon sok az osztály. Mert lehet a rendszert is utálni, de lehet a majonézt is és nem olyan egyszerű eldönteni, hogy ha valaki sohasem eszik majonézt, akkor utálja-e, ugyanúgy, ahogy valaki sohasem bírálja a rendszert, de bírálja Micimackót, hogy milyen nagy a hasa, az bizony már nagyon gyanús elem. Meg persze lehet szeretni a szabadságot, meg az éjszakai bárokat, baromi nehéz kisakkozni azt, hogy mi is a rendszerellenesség. Meg ott van az emberek közti variancia is, lehet egyesek azt utálják, hogy nem szociálisan mobilisak, mások meg azt utálják, hogy drágák a japán képregények és digitálisan nem szeretik olvasni őket.

Szóval arra akarok kilyukadni, hogy szerintem nem lehet olyan osztályozót készíteni, ami a rendszerellenességet el tudja dönteni. Szerintem viszont tudományosan nagyon érdekes ez a dolog, lehet, hogy nagy szolgálatot tesznek vele majd valami tudománynak, akár közgazdaságnak, akár pszichológiának, akár még a mesterséges intelligenciának is, mert jobb osztályozókat gyártanak majd.

Azt persze nem mondanám, hogy akkor most rohanni kell Kínába, mert milyen jó lesz ott, de valahogy úgy érzem, ott még erősebb a vezető réteg és a társadalom közötti íratlan szerződés. Erre egyik érdekes példa az, hogy ott a nép nem fél a mesterséges intelligencia fejlődésétől, sőt, várja azt, amikor végre a robotok elveszik a munkáját. A nyugaton ez pont fordítva van. Aztán persze az is lehet, hogy az egész csak porhintés, ma már mindenben kételkedem, még a kételkedésben is. Az tuti, hogy az a porhintés ami nálunk megy már több a soknál, de legalább ki lehet maradni belőle. Bár amíg a test-lélek dichotómiában élünk, a lélek mindig ki tud maradni abból amit a test csinál. És talán fordítva is, valamennyire, leginkább kémiai segítséggel.

Ja igen, és akkor még arról akartam filózni, hogy mit is kezdünk egy ilyen információval, ha rendelkezésre is állna. De nem ma. Majd valamikor. 

Demó. 

Zene. Zene. 18+ Massive Attack klipp. Zene. Zene.

AI. 

Élet Kínában. 

amikor a tavalyi kocsit fogják az idei szamár elé

Nem gondoltam volna, hogy minden reggel meg fogom nézni az országos statisztikai hivatal jelentéseit, de hát itt vagyunk. Most kijött az első negyedéves jelentés és 1.1%-os csökkenést mondanak. Ebből az is látszik, hogy mit rontottam el az eredeti gondolatsoromban. A kiskereskedelmi fogyasztás csak a gdp 22.5%-áért felelős és nem terjeszthető ki a teljes fogyasztásra, amit a gdp fogyasztás-befektetés felosztásakor tekintünk. Az lenne most a racionális, ha akkor ezt az 1.1%-os csökkenést kivetíteném az egész évre és bocsánatot kérnék az 5%-os jóslatért. Nyahahahaha. De én nem vagyok racionális, főként nem gazdasági dolgokban (mert a racionális dolog a többség másolása lenne és ez nekem sosem volt erősségem), szóval azt mondom, várjuk ki a végét. Minden százalék növekedés az esés valószínűségét is növeli, ha a szar bézsuppan a ventilátorba, meglátjuk, ki nevet a végén.

Zene. 

AI. AI. AI.

egy jól nevelt fiatalember felkészül

Az emberiséget hol lehet shortolni?

Zene.

áprilisi adat

Na jó, ha kijött az adat, akkor ki kell jönnie a bejegyzésnek is. Szóval a kiskereskedelmi forgalom áprilisban 6.3%-ot esett az előző évhez képest, míg az év első 4 hónapjában az esés 5.5%-os.

Zene.

rákell kalandjai

Rákell ébrednünk, hogy az a mondás, hogy ha nem halsz meg fiatal szabadságharcosként, akkor belőled lesz az idős diktátor sokkal tágabb körben alkalmazható, mint azt eredetileg gondoltuk. Talán minden rendszer kövesedére van ítélve az élet dinamikájában.

(Egyébként most, hogy már tárgyalni lehet a gúgel flóval arról, hogy mit is akarok, az absztrakt képek is egész hozzáférhetővé váltak, ezt pl. a mondás alapján generálta egy az egyben és bár kértem még pár variációt, lényegében nem voltak jobbak, de ez azért nekem működik. Cucc.) 

Zene. 

total conquest vs ai fakes

Kipróbáltam, hogy tud-e generálni képernyőképet a gúgel abból a játékból, amin a legtöbbet dolgoztam a Gameloftnál. És tudott, egész jól.

Pl. itt egy kép a városról:

Itt rengeteg olyan részlet van, amit valahonnan máshonnan (a Clash of Clansból legvalószínűbben) hallucinált, ugyanakkor olyanok is vannak, amelyek szerintem egyediek ebben a játékban (azt hiszem), pl. az, hogy a katonáid mászkáltak a városban és edzettek a barakkban (én írtam ezeket) és ha betetted őket a védműbe, akkor odamentek és ha kivetted akkor visszamentek edzeni. Ugyanakkor bár már nem emlékszem az ikonokra, de nekem úgy tűnik, azok egy-az-egyben a játékból származnak, a legtöbbjük legalább.

Itt egy kép egy nagyobb csatáról:

Na, itt azért már rendesen hallucinál bizonyos egységeket, de az ikonoknál feltűnik pár ami a mi játékunkból származik. 

Aztán egy töltőképernyő:

Sajnos ez teljes hallucináció, nekünk zseniális töltőképernyőink voltak, nagyon jó grafikusok gyártották őket. Ami igazán meglepő itt, hogy feltette a Gameloft lógót és azt is, hogy 2013-2023 ami azt hiszem nagyjából helyes, egy fickó feltette, hogy 2023 dec. 8-án már álltak a szerverek. Ahhoz képest elég sokat hagyták őket menni, nem tudom meddig volt hivatalos szupport, de azt hiszem Kolozsváron egy évvel azután hagyták abba a munkát ahogy én eljöttem először, tehát 2015-ben, nem tudom, hogy valaki vitte-e tovább a játékot, legalább bugfixálás szintjén, de nem hinném, akkora káosz volt az a kód, hogy senkinek nem kívánom, hogy megpróbálja megjavítani, esetleg a hálózati kódot vagy ilyesmit. Mindenesetre 10 év az nem kis idő és bár már soha többé nem lesz játszható (nem mint a jó kis C64-es játékok), azért szebb kort megért mint egyes mostani 200 millió dodóból hegesztett fps-ek (nyahaha).

Aztán a csetdzsípíti is hallucinált valamit, de nem volt értelme folytatni:

Végül itt egy (relatív sok megtekintéssel bíró) vidió arról, hogy hogy is nézett ki a játék igaziból. 

gyevelocska

Nocsak, a májkroszoft visszaemlékezett rá, hogy van nekik egy operációs rendszerük, amit vindóznak neveznek és bár nagyon buta dolgokat műveltek vele az utóbbi időben, azért még rengeteg ember használja, akik lehet úgy érzik, hogy kimaradnak a mostani nagy mesterséges intelligencia bruhahából, szóval hátha új életet lehet lehelni a vén csatalóba egy kis ágentikus interf-ésszel. Meg persze az sem árt, ha egy kicsit vigyázunk rá, hogy a kedves felhasználó ne tehessen mindent tönkre egy kattintással. A másik újdonságuk meg az, hogy összeálltak a nvidijával és egy bika erős laptopot akarnak kidobni 128 giga rammal, meg 1 petaflopnyi inferenciára alkalmas számítási teljesítménnyel, mert biza egyre többen szeretnék maguk futtatni a mesterséges intelligenciát amit használnak, a saját gépükön és kész termékként az epöl uralja ezt a szegmenst. Végre egy kis igazi verseny, bár meglátjuk mire képes a két óriás a harmadik ellen, eddig nem nagyon remekeltek a laptop és deszktop bizniszben, már ami a saját vasat illeti. Na de majd most, hogy már mesterségesen intelligens munkatársakat is alkalmaznak, hátha jobban megy a dolog.

(Na jó, ígértem, hogy nem lesz több Tifa, de hát ezt nem hagyhattam ki.) 

Demó. 

Zene. Zene. Zene. Új Era album.

Hasznos AI. 

Haszontalan AI. AI.

Jesper Kyd interjú.