je suis merdenele

Jó, hogy Romániában a legfontosabb dolog most az, hogy a merdenele vagy a croissant a legjobb kaja.

Demó.

Zene. 

AI. AI. AI. AI.

a vak késdobáló gyermekei vagyunk

Vicces, az év elején azt hittem, főként az apokalipszisről fog a blogom szólni, aztán semmi. Lehet magyarázatra szorul a dolog. Azt hiszem, egyszerűen csak az történt, hogy most úgy gondolom, fölösleges írni róla, mert nincs megoldás. És nem azért nincs megoldás, mert nem lehetne megoldani a problémát, hanem azért, mert az emberiség nem tudja felfogni a probléma súlyosságát. És azért nem tudja felfogni, mert még sohasem találkozott ilyen nagy problémával. Viszont találkozott rengeteg apokalipszis jóslóval és önjelölt messiással, ezért racionális volt nem hinni nekik. Ez van, ilyennek alkotott a természet, fejjel megyünk a falnak, mert ez az egyetlen stratégiánk a globális problémák megoldására. Aztán ha elegen túlélik a dolgot, akkor pár száz év múlva már megint a túlnépesedéssel lehet riogatni az embereket.

Igazából mi ugyanúgy foglyai vagyunk a rendszernek, mint az állatok amelyekkel megosztjuk az ökoszisztémát, ugyanúgy nincs igazi szabad akaratunk, hogy időben elrántsuk a kormányt.

Elég jó modellje az emberiségnek még akár Románia is, előttünk a baj, de csak a porhintés megy, nem éri meg igazán a megoldáson dolgozni, mert az túl drága, inkább addig húzzák az időt a politikusok, amíg tényleg beüt a krach és akkor mindenki elfogadja majd a keserű pirulát. Addig csak mímelni kell a kormányzást.

Ez van, ennyi tellett. Csak azt sajnálom, hogy olyan sokáig elhittem a nagy meséket, hogy az ész a fontos, nem a haj, hogy küzdeni kell és a jó győzni fog. Igazából nincs küzdelem, hiszen a harctér közelébe sem kerülhetünk. Ha valaki mégis küzdelemre adja a fejét, csak saját magát találja a másik oldalon, mikor már halálra sebezve fetreng a vérében. Nem tudom, akik azt tanították, hogy küzdeni kell, vajon tényleg hittek benne, vagy csak le akartak foglalni valamivel?

Illetve, most van egy reménysugár, talán a mesterséges intelligencia segítségével megoldjuk a problémát. De akkor ha kérhetem, találjanak fel egy olyan fát, amit évente csak egyszer kell öntözni, felszípja a felesleges co2-t a zatmoszférából és csokoládét terem és végül még beszplájszolhatnak belé tejes, mogyorós, epres, karamellás, stb. géneket, hogy minden csokitípust teremjen amit szeretek. Ha már megteremtjük a digitális istent, ez már igazán nem nagy kérés.

Zene. Zene. Lemmings C64. Zene. Zene.

AI. AI. AI. AI. AI.

a dns spirált csak gondolatban lehet kiegyenesíteni

A szpam olyan fontos alkotóeleme a mai üzenetküldési ökoszisztémának, vajon a természet nem találhatta fel már sokkal korábban? A biológiai rendszerek is sokat kommunikálnak egymással, ha az embereknek megérte kitalálni a szpamet, lehet már a sejteknek is megérte kitalálni? Lehet a biológia tudásunk nagy része csak a szpamre vonatkozik, azért kellett ennyit várni az igazi nagy biológiai áttörésekre (lásd melanóma mrns vakcina bejelentése a tegnap)? Egyébként a napokban olvastam a tuitteren, hogy valaki írta, hogy aki szerint az élet annyira bonyolult, hogy csakis Isten teremhette, az nem érti azt, hogy egy igazán intelligens tervező sokkal egyszerűbbre is tervezhette volna. Hiába, a komplexitás nagy antipattern.

Zene. Zene.

AI. 

cselekmények a gondolattárban

Ma életemben először az egyik cselekedetem megmagyarázására nagy nyelvmodell allegóriát használtam.

Ha én nem is megyek majd a gépbe, a gép már bemászott a fejembe.

Zene.

ledobták az atombombát a kocsmába, de mindenki éppen kint hányt

Ha már időnként írok politikáról, akkor most nem lehet kihagyni azt, ami ezen a héten történt. Nem fogok sokat filózni róla, szerintem égbekiáltó dolog, ahogy a törvényes rendet aláássa a pészédé (számomra az is elfogadhatatlan, hogy az udémérés alkotmánybíró asszisztált a dologhoz). Persze, az ember azt hiszi, ő kimarad ebből a dologból, csak egy uszérés politikus bánja a dolgot (egyébként nem, jó néhányan el fogják még veszíteni az állásukat), de ez igazából egy jó nagy lépés a diktatúra felé. Egyszer talán bánni fogjuk, hogy nem tüntettünk. Mindenesetre én uszéré szavazó lettem, hiszen a rendszer az ellenségem és az ellenségem ellensége a barátom. Pedig Fricit leszámítva nem valami szimpatikus bagázs, de hát a logika kérem. Na meg a kompromisszumok. Azokról hogy is feledkezhetünk el?

Zene. Zene.

az izzadó gpukat hűsítő tea leveleiből való jóslás

Néhány érdekes fejlemény és hangulat van a mesterséges intelligencia e heti információdömpingjében, szóval gondoltam egy kicsit spekulálok én is. 

Szóval az egyik legfontosabb elv a mesterséges intelligenciával kapcsolatban az az, hogy a nagy cégek mindig is előnyben lesznek-e a kis cégek által gyártott nyílt modellekkel szemben? Azért tűnik ez plauzibilisnek, mert most arról szól a modellgyártás, hogy minél több adaton tanítunk minél nagyobb modellt, amihez persze a kettő szorzata számítás szükséges és ezzel a versenyt a kicsik nem bírják. Csakhogy vannak közepes méretű cégek is, főként kínaiak, akik egy csomót fektettek a számítás hatékonyságának a növelésébe és szinte a nagy cégekkel egyenrangú modelleket tudnak gyártani, azokat aztán még tömörítik is úgy, hogy csak bizonyos feladatok megoldására élezzék ki őket, pl. a programozáséra. Így lehetséges az, hogy most kijött egy kínai modell, ami 2%-a a nagy kereskedelmi modelleknek, de csak 10%-al rosszabb eredményt ér el a programozásban meg a terminál használatában (ha jól vettem ki), és az az igazság, hogy nagyon sok mindenre már ez is bőven elég. Ráadásul, mivel a hardvergyártók ezekhez a bődületesen nagy modellekhez szabják a hardvert, a kicsi modellek mózerolása már az akadémiának is elérhetővé válik, márpedig az akadémiai kutatóktól jönnek a legdiverzebb ötletek és rendesen begyújthatják ezeket a kis modelleket. Ja, és az sem biztos, hogy azok az új módszerek, amelyek sokat dobnak a kis modellek hatékonyságán egyáltalán működnek a nagy modelleknél, szóval még az ingyen kutatást sem tudják felszívni a nagy cégek. Szóval egyre inkább kezd úgy kinézni, hogy a sok lúd disznót fog győzni, egyesek szerint ezért siet az antropik a tőzsdére, mert nemsokára vége a mítosznak. 

A másik érdekes fejlemény, hogy kipróbálták ezeket a rendszereket éles irodai munkakörülmények között és néhány hét alatt összeomlott a kártyavár, az emberek rájöttek, hogyan lehet kijátszani a modelleket és már nem voltak egyenlő partnerek. Ez egy kicsit összecseng azzal is, hogy gyakran azt emlegetik amikor új munkaerőt keresnek egy céghez, hogy szoft szkillek ugyanolyan fontosak mint a hard szkillek, azaz a kommunikációs képesség, az odafigyelés, az adaptáció a munkatársakhoz ugyanolyan fontos, mint hogy meg tudja-e az ember oldani a feladatot. Márpedig a mesterséges intelligencia szoft szkillekkel egyáltalán nem rendelkezik, csak egy bizonyos "átlag"-kommunikációra képes, ami átlagban jól működik, de a cégeknél definíció szerint nem átlagos munkát végez az ember, mert az már megvan (és ki is van számítva). Lehetne az, hogy adaptálódik a mesterséges intelligencia az új környezethez, azaz tanul, de az sajnos még nem megy valós időben és nem hinném, hogy a cégek a munkamenetük legapróbb részleteit a nagy modellgyártók rendelkezésére bocsátanák csak azért, hogy rájuk szabják valamennyire a modell következő iterációját. Itt is a kis modelleknek lesz esélye, amelyeket házon belül adaptálni lehet, addig amíg az igazi valós idejű tanulásra képesek lesznek a rendszerek, de az eléggé paradigmaváltás szagú. Erre a jelenségre más irányból is el lehetett volna jutni, én is elég szkeptikus vagyok az alapító zseni mítoszával, aki mindent tud és saját kezűleg felépíti a céget. Valójában a megfelelő csapat nélkül egyetlen zseninek sincs esélye, még akkor sem, ha nem kell aludjon, nem éhes és nem szomorú néha.

Vicces lesz, ha a mesterséges intelligencia modellek lesznek az első olyan dolog, amelyről kiderül, hogy a kapitalista rendszer képtelen optimálisan gyártani. Elvégre, Gödel óta tudjuk, hogy minden (kellően bonyolult) rendszerben vannak problémák amelyeket nem tud megoldani.

Ha a dolgok ilyetén állnak, akkor nemsokára megint a munkásoknak kell kezdjen állni a zászló, persze az is lehet, hogy előtte azért még kiereszt a tőzsdei lufi egyszer. 

Zene. Zene. Zene.

AI. AI.

Ehh. 

mesterségem az autórablás, mondta a mesterséges intelligencia

Hűha, ez nem semmi, mesterséges intelligenciával legenerálták a GTA Vice City kezdetét, egészen élethű minőségben. Azt hiszem, nem kell mondjam, hogy elég nagy GTA fan vagyok (leszámítva az online játékot, meg persze a VI-hoz sem fogok venni ps5-öt, inkább megvárom a PC-s verziót), szóval szívesen megnézek mindenféle GTA témájú vidiót.

Egyébként ajánlom gyorsan megnézni, mert sok színésznek visszaéltek a kinézetével, nem tartom elképzelhetetlennek, hogy nem fogják értékelni a dolgot. Egyébként milyen vicces is ez, szabad a maffiózásról filmet meg játékot készíteni, de nehogy már a színészek egy buta fan vidióban megjelenjenek, mert akkora kárt okoznak a stúdióknak, hogy soha ki nem heverik már. Nem mint Sonny.

Szerencsére a japánok lazábban veszik ezeket a dolgokat (leszámítva persze a Nintendót).

Na, rengeteg halott link van már ezen a blogon, reméljük ez még kitart egy ideig. 

Zene.

PS. Na erre a jótúb ajánlja a GTA:SA hasonló feldolgozását. 

az állami vallás legyen már a valószínűségszámítás

Olvastam a főtéren egy cikket arról, hogy a szakértők nem menthetik meg az embereket, csak a politikusok tudják azt végbevinni. Mivel én az algoritmikus kormányzásban hiszek, gondoltam, felveszem a kesztyűt és válaszoltam. Most eszembe jutott, hogy az ilyen dolgoknak szántam is egy egész taget a blogon, a replykát, szóval akkor tudósítok róla, aztán ha valami érdekes beszélgetés kialakul, akkor arról is.

Zene. Zene. Zene.

AI. 

a szarvas hyba legendája

Akarok kezdeni egy bejegyzéssorozatot az önismeretről meg az emlékekről, de az önismeretes bejegyzésen még kell agyalnom egy kicsit, ezért kezdek egy konkrét emlékkel (egyébként nem sok lesz azt hiszem, általában a rossz dolgok maradnak meg, inkább magáról az emlékezésről mint a gondolkodást támogató folyamatról akarom tisztázni magamnak a gondolataimat), amit le akartam írni, mielőtt elfelejtem.

Szóval valamikor az 5-8-as osztályok egyikében történt az, hogy az egyik osztálytársam a magyar óra előtti szünetben, amikor általában a házikat írtuk a földön, egy fiktív regény összefoglalóját írta le a házi olvasmányos füzetbe, amit az adott órán kellett leadni. Tette ezt azért, hogy kreatívan tiltakozzon a házi olvasmányok inflációja ellen, hiszen azt is értékelték, hogy hány könyvet olvastunk, meg persze azért is, hogy bemutassa, a 90-es évek káoszában a diákok igenis több élvezetet találtak a ponyvairodalom olvasásában, mint a magas irodalméban. Tette ezt úgy, hogy a földön ült és én mellette ültem és miközben írta a fiktív összefoglalót, mesélte nekem a cselekményt. Szóval ennek a fiktív könyvnek valami olyasmi volt a címe, hogy "A skorpió tollai" és egy vadnyugati történet volt, a cowboy főszereplő nevére nem emlékszem, de az indián főszereplőt hívták Szarvas Hybának. Egyébként lehet, hogy ezt nem ő találta ott ki, talán volt valami magyar ponyvaregény, még a borítójára is emlékszem, mintha a Monument Valley vagy valami hasonló fotóra volt rárajzolva egy cowboy vagy egy indián. Mindenesetre ez a Szarvas Hyba azóta itt él a fejemben és mostanában rájöttem, hogy hiba szót igazából hybának kell írnom, mert minden dolognak hordoznia kell legalább egy referenciát a kontextusára. Meg aztán, sokféle hiba létezik, végzetes, bődületes, apró, ismétlődő, stb. de igazán csak a szarvasnak jár ki a hyba írásmód. És valahogy engem is csak a szarvas hybák érdekelnek leginkább a többire mintha nem lenne elég időm. Lehet valahol belejátszott a Tollaskígyó is a dologba, de az is lehet, hogy csak utólag kapcsolódtak össze a gondolatok a fejemben.

Talán egy mesterséges intelligencia egyszer megfejti, hogy miért ez a legfontosabb emlékem az egész 5-8 osztályból, szerintem nekem soha nem fog sikerülni, de erről majd legközelebb. 

Zene. Zene. Zene. Zene.

második negyedév

Na kijött a legújabb becsült gdp adat. A második negyedév naptárhatással kiigazítva 2%-ot esett az előző évhez képest. Ez még mindig nagyon messze van az 5%-tól, de még nincs vége az évnek, az EU-s pénzek még csak most fognak kifogyni és hát a háborúk is fordulhatnak bármikor rosszabbra, szóval csak negatív irányú elmozdulásokra látok esélyt.

Zene. Zene. Zene. Zene. Zene.

AI. AI.

a vonalkák figyelésének elviselhetetlen könnyűsége

Most nagyon téma lett az elektromos energia termelése és használata Romániában (is). Persze ahol van egy szép ábra, azokat a dolgokat szeretem én is, szóval rá is cuppantam a weboldalra ahol ezt lehet nézni, de azért egy dolgot nem értek. Hogy lehet az, hogy Románia több elektromos energiát használ éjjel mint nappal? Lusta vagyok leírni a teljes érvelésemet, de ha fene fenét eszik sem értem ezt a dolgot (hacsak nem az van, hogy tényleg az éjjeli utcai világításnak van ekkora hatása, de akkor tényleg tökön rúgjuk magunkat ezzel a nagy fejetlenkedéssel és csak simán le kell kapcsolni az éjjeli világítást és megvan a megoldás. Amúgy is eszméletlen, hogy milyen komcsi energiapiacot építettünk, amikor olcsó az áram előállítása, akkor olcsó kéne legyen a fogyasztása és vice versa és rögtön megoldódna a probléma, bezzeg a tojásnak fel tudták vinni az árát és azzal egyből megoldották a hiányt).

Zene. 

PS. Közben megkérdeztem a dzseminájt és szerinte az van, hogy nappal a sok prósumér a saját napelemeivel előállítja azt amit használ, de éjszaka nem, olyankor a hálózathoz fordulnak. Ez így plauzibilisnak hangzik, elfogadom.

a torták készítésének elviselhetetlen filmezése

Kicsit pótoltam a lemaradást a rövid vidiókban a jótúbon és feltöltöttem két tortásat is és persze megint meglepődtem, hogy voltak emberek, akik ezekért iratkoztak fel a csatornámra. A tortás vidióknak az a története, hogy egyszer egyet poénból feltöltöttem és nagyon nagyot ment, utána elhatároztam, hogy minden tortáról amit E süt készítek vidiót, ami nem egészen teljesült, de 80%-ban azért igen. Gondoltam megnézem a statisztikákat, hogy mi is van ezekkel a vidiókkal.

Szóval itt a lista a tortás vidiókról, időrendi sorrendben, a zárójelben az van, hogy hányan iratkoztak fel a vidió megtekintése közben: 1 (49), 2 (13), 3 (8), 4 (11), 5 (7), 6 (3), 7 (13), 8 (6), 9 (5), 10 (0), 11 (3), 12 (1), 13 (0), 14 (0), 15 (0), 16 (0), 17 (1), 18 (1), 19 (1), 20 (4), 21 (0), 22 (1), 23 (2), 24 (1).

Ezek szerint összesen 130-an iratkoztak fel a tortás vidióknak köszönhetően, ami a 445 feliratkozó 29%-a, most 241 rövid vidió van a csatornámon, annak a 24 vidió 10%-a, tehát a tortás vidiók az átlagosnál több feliratkozót vonzanak. :))

Egyébként érdekes, hogy az utóbbi időben a blog is nagyon meglódult a nézettségben, de ott nincsenek jó statisztikák, azt sejtem, hogy inkább valami robotok nyalják be a sok kis betűt meg számjegyet, hogy aztán valami mesterséges intelligencia biflázhassa őket. Ezt azért gondolom, mert mostanában Vietnám, Brazília, meg Szingapúr vezetik a megtekintések listáját, persze lehet akár VPN is. Az viszont gyanús, hogy a régi, húsz évvel ezelőtti bejegyzések a népszerűek. Néha beleolvasok én is ezekbe és hát fogom a fejem, hogy mennyi hülyeséget írtam. Persze erre mit csinálok, még több hülyeséget írok, valószínűleg húsz év múlva ezeket olvasni is fogni fogom a fejem, hacsak nem lesz már olyan plugin a böngészőben, hogy az aktuális ízlésedre alakítja a szöveget, mint ahogy most a fordítás kezdett egyre elfogadhatóbb lenni.

Aztán meg arra gondoltam, hogy lehet, a mesterséges intelligenciával készített képek a blog tortái, nosza generáltam is egy témába vágót és hát olyan viccesek lettek, hogy mindkettőt fel kellett tegyem, a chatgpt által generáltat és a nano banana 2-t is. Én nem fogok belemenni a két modell elemzésébe, de azért elég vicces a dolog.

Egyébként meg nem hajtok sem a jótúb feliratkozókra, se a blog olvasókra, inkább csak amolyan kiterjesztett memóriaként szolgálnak ezek a dolgok, nem akarok a (cociális) média pöcegödrébe beállni nyakig. Jobb az nekem, hogy nem kapok feedbacket arról amit csinálok, ha lenne, valószínűleg már abbahagytam volna. Jobb az nekem, ha úgy gondolom, hogy csak robotok nyalják be a blogot, meg egy-két barát és családtag. 

egy Duna parti atomerőműben...

Érdekes problémákkal küzd mostanában Románia. A fék nyúz a cociális hálókon kezd elképesztő méreteket ölteni, rátámadtak egy mentőre, mert azt hitték, hogy gyereket rabolni jött (ahogy a tiktokon terjesztették egyesek). A Duna meg apad, le kell majd állítani az atomerőmű második reaktorát is. Meg persze a politikusok sem tudtak kiegyezni még.

Ezek mind olyan problémák, amelyekre vannak jó megoldások, nem gondoltam, hogy nekünk ez ilyen nehezen fog menni. Régebben a népek háborúk és járványok következményeként pusztultak ki, valószínűleg ma már nem ez lesz a divat, csak simán a fejlődési versenyben egyik lépés már kifog rajtuk, a társadalom értelmesebb része beolvad a nagyobb népekbe, a másik meg elsorvad otthon és a végén elad mindent négyzetméterre. Persze ez egy lassú folyamat, de azért nem hinném, hogy évszázadokig fog tartani (már csak azért sem, mert akkorra már mind beugrunk a gépbe).

Én azért néha leírom a gondolataimat, bár a gépek bedarálnak mindent ami online megjelenik, szóval olyan nagyon nincs szükség arra, hogy én krónikázzak. Egyébként ha jól emlékszem, a gúgel bejelentett valami kvantum dekriptó algoritmust is, még a politikusok privát beszélgetései is nyilvánosak lesznek egyszer, amikor már csak a történészeket érdekli.

Zene. Zene.

AI.

a szökési sebesség kiszámolásának elviselhetetlen könnyűsége

Volt egy érdekes esemény a napokban a mesterséges intelligencia területén. A gúgelnél az egyik legalapabb ember, Jeff Dean, kilépett és vitte pár barátját, hogy saját mesterséges intelligencia startupot indítsanak. Ez elég furán hat, ő kb. olyan pozícióban volt, hogy bármit csinálhatott, ami eszébe jutott, szóval ha jobbnak látta a gúgelből kiszállni, akkor valószínűleg azért tette, mert úgy érezte, maga a szervezet szabotálja a munkáját. Ez egyébként nem ritka jelenség, amikor egy cég túl nagyra nő és sok területen van jelen, akkor lehet, hogy az alegységek céljai konfliktusba kerülnek egymással. Ez még akár olyan esetekben is megjelenhet, ahol maga a termék egy olyan absztrakt dolog, mint maga a szoftver, még ebben a szférában sem tudtunk elszakadni az emberi limitációinktól.

No, hát ha a dolgok így állnak, akkor lehet, nem fogok a gúgelre szavazni, ami a mesterséges intelligencia jövőjét illeti. Ja és az sem segít, hogy Demis Hassabist felfelé buktatták, már nem a dípmájndot vezeti közvetlenül. Az IT tele van régi nagy cégekkel akik képtelenek voltak kihasználni a versenyelőnyüket, lehet, hogy hosszabbodik a lista. Mindenesetre elég közel járhatunk már az emberi szintű mesterséges intelligenciához, ha már azok akik ezzel foglalkoznak pár hónapnyi kerülőút kikerüléséért képesek felmondani.

Demó. 

Zene. Zene. Zene.

AI (egész estés film, ezt vitték Cannesba).  AI (második egész estés film). AI.

A zincidens.

felébredt a blog

Nem tudom mi történik mostanában, de nagyon megugrott a blog látogatottsága, valószínűleg csak robotok rakoncátlankodnak, de ha emberek kezdték olvasni a blogomat, hát akkor jó szórakozást kívánok, nem ajánlom, hogy komolyan vegyék azt ami itt le van írva, a komolyság ártalmas az egészségre. 

Zene.

AI. AI. AI. AI. AI. AI.

Kommunista Románia.

Algorithms of Resistance.