No, lassan véget ér a hónap, azt hittem, többet fogok foglalkozni a kormányválsággal, de már nincs energiám rá, az egész román politika csak porhintés, nincs amiért foglalkoznom vele. Szerencsére sikerül elég rendesen lejönnöm a hírekről, tévé és írott formában is, csak a gazdasági híreket olvasom, de ott is tudom már, hogy csak porhintés megy, szóval általában megfordítom az előjelt amikor valamiről olvasok. Jó lenne, ha ez a távolmaradás kitartana minél tovább, valahogy a régi illúziók nehezen halnak ki, de legalább jó lenne, ha a viccesek kerülnének túlsúlyba, nem azok, amelyek hasznosnak hazudják magukat.
Eljött annak is az ideje, hogy Tifa egy kicsit nyugdíjba menjen, lehet lassan ideje lenne megpróbálkozni nonfiguratív promptolással is, mondjuk ha referenciákat gyártanék a pacákra, úgy biztos jobban menne, de az sokkal több időt igényel mint beírni egy sort. Egyébként elég szórakoztató volt ez a palacsintasütős sorozat. Nem volt semmi különösebb üzenete magának a palacsintasütőnek, inkább csak tesztelni akartam, hogy mennyire jól tudja berakni a képekbe a rendszer és utána már inkább nekem volt feladat az, hogy illusztrációként egy olyan gondolatot fogalmazzak meg, amibe többé-kevésbé természetesen beleillik egy palacsintasütő. Egy picit talán tágítottam az agyam a fogalmak kompozabilitásával kapcsolatban, vagy csak hiszem ezt, fene tudja. Az biztos, hogy gyakran csak azért bejegyzést, hogy játszhassam a képgenerálóval és meg legyen a napi bejegyzés, hogy ez meddig fog kitartani, arról fogalmam sincs. Jó szórakozás ez a képgenerálás, lehet, hogy kéne neki csinálni egy külön blogot vagy tumblrt vagy instát, de ezzel az a baj, hogy az emberek azt hiszik, hogy a művészek életére akarok törni vele, vagy azt képzelem, hogy én is művész vagyok, pedig csak annyi van, hogy beírogatok dolgokat a képgenerálóba és választok egy képet ami tetszik. Persze, lehet ezt úgy is csinálni, hogy nem rakom ki a képet, csinálom is, de rájöttem, hogy a két dolog segíti egymást, ha képet generálok a bloghoz, vagy ha bejegyzést írok egy képhez, akkor mindkettőt gyakrabban csinálom, mint ha csak képeket generálnék vagy csak blogot írnék. Persze az egésznek nincs semmi értelme, de hát felkelni sincs értelme, de ha már ezt a programot töltötték a sejtjeinkbe, nincs más választásunk.
Egyébként vicces módon tényleg működik ez az írás terápia, egyre kevésbé zavar a világ, amióta leírom, hogy mi zavar vele kapcsolatban, de az is lehet, hogy az öregedés folyamata ez, nincs objektív megfigyelési pontom, a kísérletet sem ismételhetem meg, hogy ha május 30-án ha nem írnék semmit, mennyire szarnám le a világot a nap végén.
Az is mekkora királyság, hogy annyi zene van a jótúbon, mindent, amiből nem volt elég a 90-es években, most addig hallgathatok amíg hányok. Legjobb. Csak valahogy azt kéne visszakapni, hogy egyáltalán nem érdekelt a politika a 90-es években, csak miután egyetemre mentem kellett menni szavazni és kezdtem olvasni politikai témájú cikkeket is online, kezdett véleményem lenni. De egy egész életet enni ezt a szart, valahogy elképzelhetetlen. Valaminek változnia kell, vagy lejövök, vagy belehalok, vagy leszarom. Vagy találok valamilyen olyan transzformációt, ami elszórakoztat. Politikai témájú képgenerálás, valakit érdekelne?
Demó.
