így kell ezt csinálni

Vicces milyen kicsi a világ. Meg milyen nagy. A mai napig nem is hallottam róla, hogy van Kolozsváron egy Ovilex nevű cég ami autós játékokat gyárt telefonokra meg switchre. Ráadásul az egyik alapító tett is fel egy kis filmecskét arról, hogy ő hogy kezdte a játékgyártást (btw, van angol felirat, ha nem megy a román :)).

Jó sok játékot gyártottak már, itt van a jótúb csatornájuk, és itt a weboldaluk, bele lehet nézni, esetleg le is lehet tölteni őket telefonra, mert ingyenesek. Hát mit mondjak, kis csapattal tudnak sikeresek lenni...

Zene.

Hé Bartolo mester, hogy állunk azzal a szingularitással?

Szóval a tegnapi napon egy kicsit megint gondolkodtam a szingularitáson, kicsit többet mint az a napi 5 perc amíg átfutom a szokásos twitter cikklistát.

Az indította be a fantáziámat, hogy Joscha is azt mondta, hogy szerinte is a percepció a legnehezebb feladat a mesterséges intelligenciában és ő tényleg olyan embernek tűnik, aki komolyan el is gondolkodott a többi feladaton is, sőt, eredetileg azzal is kezdte a karrierjét, kognitív pszichológiai elméleteket implementálgatott. Egyik nap én is eljátszadoztam ezzel a gondolattal és most megint.

Először is, az evolúciónak sokkal több ideje volt a percepciót csiszolgatni mint a magasabb rendű kognitív folyamatokat. Sajnos elég nehéz mérni azt, hogy mennyire jó munkát végzett az evolúció, de azt hiszem, arra semmi ok nincs, hogy azt feltételezzük, hogy a kognitív folyamatok csiszolásában valamiért felgyorsult volna. Azt látjuk, hogy pl a látásban sikerült egy eléggé univerzális modellt találni az emberek esetében, tehát nagyjából mindenki ugyanúgy lát és bár van egy csomó kivétel, azok elég ritkák (remélem, nem tudom a pontos statisztikákat, hogy hány ember színvak, hány születik vakon és hánynak van szüksége szemüvegre gyerekkora óta), azért egy elég jól működő dolgot sikerült összehozni és szerencsére most már mi is rendesen kézbe tudjuk venni az irányítást, szerintem 100 év alatt a látás gépi korrekciója egy élő szervezetben teljesen megoldott probléma lesz. Ugyanígy a hallás, szaglás, talán még a tapintás is, képesek leszünk a bőr alá visszatelepíteni az ideget, miegymás.

Szóval itt az evolúció egy nagyon jó munkát végzett és az agyunkban is jól megkonfigurálta a dolgokat, hogy képesek legyünk modellezni a világot, ez a lépés hiányzik jelenleg a gépi tanulásból, a modelljeink nem elég jók, vagy nem elég nagyok egyelőre. Olybá tűnik, hogy az evolúció már 555 millió éve dolgozik a szemen, szóval gratula.

Ha megvan a percepció, akkor jöhetnek a magasabb kognitív folyamatok. Ezt azt hiszem, az ember esetén vitte a legtökéletesebbre az evolúció, bár egyesek szerint a delfinek még szolgálhatnak meglepetéssel. Szóval ezeknek a kognitív folyamatoknak a fejlesztésére 3 millió évet számolhatunk nagyjából, de lehet akármennyi, mert sajnos nem az eltelt idővel fogjuk igazolni azt, hogy a kognitív folyamatokban még egyelőre elég gyengécskén állunk.

Ez a bejegyzés itt szűnt meg funnak lenni.

Nincs kedvem arról írni, hogy az ember egy hülye majom, pedig olyan jó példákon gondolkodtam miközben írtam a bejegyzést a fejemben. Igen, az egyik példa az is lett volna, hogy nehéz a kontroll annyiféle egymásnak ellentmondó információ áradatában, a legritkább esetben képes az ember 10 órán keresztül matekpéldákat oldani, vagy sakkjátszmákat elemezni, vagy go táblákat értékelni. Nem is csoda, hogy hamar sikerült olyan gépet készíteni, ami megveri az embert sakkban és go-ban, egy cseppet sem lepne meg, ha pár éven belül matek példák megoldásában is megverné a legjobb embert is a legjobb gép.

Az egész abból indult ki, hogy az emberek elhíresztelték, hogy ők racionális lények, de azt hiszem, a korona-korszak egyik következtetése simán lehet az, hogy az ember nagyon nem racionális lény. Persze, a racionalitás sokkal hosszabb idő intervallumokat feltételez, ha mondjuk valaki szakmát választ, azt legalább pár évig nyomni kell, míg ha ül a fűben és feltűnik előtte egy oroszlán, nagyjából egy másodperc alatt eldől a helyzet, mivel még mindig élünk, ez azt jelenti, hogy sikerült ezt a másodpercet úgy megoldani, hogy élve kikerültünk. Az oroszlánok viszont elvesztették a versenyt, nemsokára kihalnak, de remélem még elég genetikai anyagot sikerül begyűjteni tőlük, hogy ha véletlen az ember sem hal ki, akkor pár száz év múlva újra létrehozhatjuk őket a cicák dicső nemzetségéből.

Szóval egyetértek Joscha következtetésével, hogy a kognitív folyamatokat sokkal könnyebb lesz megoldani, mint a percepciót és egy jó percepciós modell talán már elég is lesz, elvégre az emberi agyban is nagyjából ugyanaz a matéria van mindenhol, a modularitás inkább információ sűrűségi okokból alakul ki. És az tuti, hogy messze nem olyan jól integráltuk ezeket a modulokat mint ahogy szeretnénk azt gondolni, értem én, hogy ha matekozás közben ki kell menni pisilni, az ok, de miért kell közben az esti bulikán is gondolkodni? Azt hiszem, csak az igazán kivételes embereknek jön össze egy olyan kontroll, amely igazán lehetővé teszi, hogy bizonyos modulok optimálisan fejlődjenek, a legtöbben azon gondolkodnak, hogy az esti film mellé sört igyanak vagy csokit egyenek. És ha véletlenül mindkettőt választják, akkor utána egy hétig rosszul érzik magukat miatta és próbálják megindokolni, hogy miért is volt jó döntés az, ami valójában egy rossz döntés.

Az az igazság, hogy egyre optimistább vagyok azzal kapcsolatban, hogy össze fog jönni az emberi szintű mesterséges intelligencia 2029-ig. Persze, van egy csomó technikai ok is, de azokkal nem untatom a nagyérdeműt. Most.

Zene.

nem szabad kihagynod ezt a két videót a szabad akaratról

Régebben, izé, jóval régebben érdekeltek az élet nagy kérdései, hogy miért vagyunk itt és mit jelent a tudat, meg ilyenek. Akkoriban olvasgattam mindenféle zöldséget, így röviden bepillantottam mindenféle gondolkodók mindenféle zöldségébe és komolyan is vettem őket. Aztán szép lassan már nem érdekelt és eltűnt a süllyesztőben a kabbala meg a zen, talán nem voltam elég kitartó, talán az elméletek nem voltak elég falszifikálhatóak, fene tudja. Aztán elkezdett érdekelni a mesterséges intelligencia és nagy bölcsen megállapítottam, hogy az értelem és a lélek mindenféle előző elméletei csak lepkegyűjtők színes albumai amelyekbe holt dolgokat tesznek. Amíg az ember nem próbál meg intelligenciát alkotni, addig csak annyira érti ezeket a dolgokat, mint azok a bizonyos vakok azt a bizonyos elefántot. Aztán jött az időszak, amikor a mesterséges intelligencia lehetetlen feladatnak tűnt, de amikor eléggé sikerült eltávolodni a mindennapi problémáktól, akkor megint kicsit optimista tudtam lenni. Aztán eltelt egy jó adag idő, aztán láttam az első beszélgetést Lex és Joscha között és teljesen felfordított mindent. Megint kezdtek értelmet nyerni az élet nagy kérdései és nagyon szimpinek tűnni a Joscha válaszai, még arra is gondoltam, hogy leírom nagyjából ahogy értem amit mond. Aztán most kijött a második beszélgetés és ez megint nagyon jó. Persze, kicsit megint elfordult a világ, de az talán jó is.

Szóval mindenkinek ajánlom ezt a két beszélgetést, ha érdeklik az élet nagy kérdései, ha ért angolul, ha nagyjából érti a mesterséges intelligencia kutatás terminusait és ha van kétszer három órája ilyen dolgokra. Nekem volt és nem bántam meg.

De ha nincs, akkor sincs semmi baj, az univerzumot nem azért találtuk ki, hogy megértsük, hanem hogy éljünk benne.

Zene.

az játékról

Pár napja volt egy bemutató, amelyben bemutattak vagy száz független lövöldözős játékot, olyant amilyent én is készítek. Ezek nagyja megjelenik karácsonyig és az apraja meg jövőre, szóval nem mondhatnám, hogy nem fog nagyon hamar nagyon telítődni a piac. Valamit ki kell majd találnom, hogy hogyan tűnjön ki a játékom a tömegből. Az megnyugtató, hogy én vagyok az egyetlen olyan őrült, aki saját endzsint is fejleszt a játékához, csak hát, ez egyelőre még csak hátránynak bizonyult, nem csináltam semmi olyant, amit más nem tudna utánam csinálni. Eddig, mondjuk ha tényleg sikerül majd nem triviális pályákat generálni sokat, na azt már nem lesz könnyű a meglévő endzsinekkel utánam csinálni, de nem lepődnék meg, ha valaki összehozná nemsokára. Az az igazság, hogy teljesen megdöbbentett, hogy egyesek még a lassan harminc éves Doom endzsin modern változatára építették a játékukat és az milyen jól is néz ki (most csak az egyiket kerestem meg, több nagyon jól kinéző volt és poén játék még több). Ja, és akkor vannak még a Build endzsines játékok is. Beszarás, szerintem ezekből lesz majd full réjtrészelt verzió is 10 év múlva.

Szóval van egy-két ötletem, hogy milyen irányba kéne kitérni, hogy ne legyen az én játékom a százegyedik őrli ekszessz indi lövöldözős játék karácsonykor (ha sikerülne egyébként ezt elérni, még azért sokat kell dolgozni addig is). Egyerlőre nem döntöttem el mi legyen, addig nem is írok róla, csak gondolom van kb 2 ember, aki olvassa a blogomat és látta azt a bizonyos bemutatót is és talán kíváncsi arra, hogy nekem mi a véleményem.

Egyébként a játékot így is, úgy is el fogom készíteni, max mehetek utána vissza munkát keresni, mert senkinek sem kell majd. Ez a lehetőség egy kicsit talán túlontúl benne is van a fejemben, szerencsére mostanában megint a programozóknak áll a zászló, talán olyan országokban is, amire nem is gondolnánk.

Zene.

ááááájjjj vagy lövök, a csatát én nyertem

A Tecla rendesen belecsapott a lecsóba. Tartottak egy bemutatót,és hát egy csomó érdekes dolgot bemutattak, most csak egy rövid első benyomásra futja az időmből/kedvemből.

Számomra a legérdekesebb, hogy egy humanoid robotot fognak jövőre, vagy azután nem sokkal piacra dobni, aminek a szoftvere az autós szoftverükre épül, a hardver meg talán részben az is, lesznek benne jó kis tölthető akkumulátorok. Az a cél ezzel a robottal, hogy segítsen itt-ott az embereknek, gondolom az ötlet onnan pattant ki, hogy Ilon dühöngött, hogy 8 óra után hazamennek a gyári munkásai és mindenféle bajaik is vannak, jó lenne lecserélni őket robotokra. És azt a növekedési célt, amit kitűzött magának (5 év alatt 10x annyi autó), nem lesz könnyű teljesíteni, ha véletlenül a munkások megneszelik, hogy most éppen nekik áll a zászló. Ha már a gyárban el fognak ügyesen téblábolni a robotok, akkor biztos a konyhában sem verik majd le a tányérokat és becsavarni egy csavart és elmosogatni valószínűleg ugyanolyan komplexitású feladat. A kérdés már csak az, hogy hol tartanak valójában a csavar becsavarásával.

Van még egy óriási előnye Ilonnak a robotok hatékony tanítását tekintve, ugyanis gondolom ugyanarra a stratégiára fogja építeni, mint az autók tanítását, tehát nagy mesével eladunk egy jó pár robotot, aztán az emberek rájönnek, hogy egyelőre még nem mindenre képes amit ígértek, de egy-két dolgot azért tud és akkor szépen elszórakoznak vele és szép lassan sok-sok információt gyűjt a robot amelyekből a főhadiszálláson újabb és újabb funkcionalitásokat facsarnak ki. Igazából szerintem ez egy baromi jó stratégia, eddig senki sem próbálta ki, lehet, hogy Ilon ki tudja hozni vele és egy jó adag feláldozott mérnökkel egyetemben a sikert.

Szóval mindenképpen 10 év múlva érdekes lesz ez a robot, nem tudom, hogy az ő utódai visznek-e el majd a szingularitáshoz, vagy valamelyik más cég robotjai, de hogy fontos lépés ez az úton, az biztos.

A másik érdekes bejelentés, hogy már a gépi tanulást végző csipeket is sajátokat terveznek és persze amit terveznek az sokkal jobb mint mindenki másé, amíg a mások persze be nem jelentik az új generációt. Mindenesetre, ha belevágott a saját csip és szoftver gyártásába, az azt jelenti, hogy nagyon nagyon nagyon sokat akarja használni majd a gépi tanulást, ami nagyon jó. Azt nem szeretem, hogy dobálóznak az exafloppokkal, pedig ezek nem azok az exafloppok amelyeket mindenki vár szép 32 bites lebegőpontos műveletekkel, de hát biztos jól hangzik annak aki nem ért hozzá. Azt egyébként elfogadom, hogy lehet, hogy a díp lörninget lehet csinálni ilyen csirke floppokkal is, illene lassan valamiket publikálni is, Tecla gyerekek, nehéz lesz így a legjobb kutatókat bevonzani, ha nem lehet publikálni.

Mindenesetre érdekes ez a trend, hogy a nagyok megint saját processzorokat terveznek a szuperszámítógépeikhez. Eredetileg ez volt a jellemző, de aztán a kilencvenes évek végétől kezdve az Intel nagyon belecsapott a lecsóba és a mezei felhasználóknak olyan processzorokat kezdett gyártani amellyel a nagy processzorok már nem tudták felvenni a versenyt. A tömegtermelés megnyerte azt a kört és egészen mostanáig nyerésre is állt, persze az utóbbi időben a Nvidia kezdte átvenni a vezetést, de az utóbbi pár évben megint kezdtek elszaporodni a célirányosan tervezett processzorok. Kezdte a gúgel a tépéúkkal, aztán az epöl meg a kualkomm is kezdett mindenféle neurálisokat beépíteni a processzor mellé. Értem én a logikát, ha egyszerűsítik az utasításkészletet, akkor több utasítás végrehajtó egység fér be a processzorra, de azért remélem 20 év múlva megint visszafordul a trend, az általános processzorok megint a legjobbak lesznek mindenben. Valószínűleg az utasításkészletek maradnak egyszerűek, a fordítók kell majd átvegyék a bonyolultság kezelését.

Na, megint nagyon előre szaladtam.

Szóval a lényeg az, hogy minden megy jól előre, ahogy az kell, már csak azon kell ügyelni, hogy az éghajlatváltozás nem pusztítson el mindenkit, amíg a sztársippen bevethető tűzoltó robothadsereget ki nem találja Ilon.

Egyébként a Bájdú is bejelentett valami hasonló processzort, meg önjáró kocsit, meg miegyebek, csak arról nincs fent az előadás, csak néhány vidió meg cikk.

Egyébként 2: vicces, hogy még a Májkroszoft nem jelentett be semmi saját processzort, ennyire soká tart még az Intellel a házasság, vagy csak még hegesztik a vasat és várják a hírcsendes időt amikor majd előrukkolhatnak ők is valami új processzorral ami a legjobb lesz, legalább 3 hónapig.

Zene.

Afganisztán

Eredetileg arra gondoltam, hogy néha leírom azt is, hogy mit gondolok bizonyos történelmi eseményekről. Persze túl sok van belőlük, nem hogy nem ért véget a történelem, lehet, még igazán el sem kezdődött, egyszer talán mind a 12 milliárd ember történelmét egyszerre írják majd a digitális palatáblára, azt már csak algoritmus tudja majd rendesen megérteni/feldolgozni.

Szóval az afganisztáni kivonulás óriási fiaskó, tuti nem ezt a fejetlenséget várta volna az ember a fényes nátótól.

Engem viszont az érdekelne, hogy mennyire szolgál az egész történet tanulságul olyan országoknak, akik még komolyan gondolják, hogy a katonai megszállás megoldást jelenthet bármilyen problémára. Itt konkrétan Oroszországra és Kínára gondolok, remélem a nátó jó időre elfelejti az ilyen jellegű kalandozást.

Mondjuk Oroszországnak Ukrajnával, vagy éppen Romániával némileg könnyebb dolga lenne, mégsem a világ másik oldalán kell megszállósat játszani, csak itt a kapu előtt. És azt hiszem, az itteni emberekből hiányzik is az olyan szintű vallási fundamentalizmus, ami az iszlám egy kis részében még megvan. Ugyanakkor meg szerintem gazdasági szempontból ugyanolyan értelmetlen lenne elfoglalni ezeket az országokat, mint amilyen értelmetlen volt Afganisztán elfoglalása. Okés, ki lehetne vágni az erdőket, ki lehetne bányászni a verespataki aranyat és utána mi van? Utána haza kell menni, mert semmi más nem lesz már itt, ami egy modern gazdaság mozgatórugója. Nem hiszem, hogy korbáccsal jó szoftvert lehet íratni.

Kína esetében sem értem, miért vágyik annyira Tajvánra, biztosak lehetnek benne, hogy a csipgyárak használhatatlanok lesznek mire elfoglalják a szigetet pár nap után. Mi más van ott ami annyira nélkülönözhetetlen lenne Kínának?

Mindenesetre Afganisztán alakulása és persze Hong Kong is érdekes lesz, remélem, az erőszak és a konzervatív világkép csak időleges sikert arat, a szereplők hamar rájönnek arra, hogy a jólét első feltétele a szabadság. Mondjuk lehet, hogy a tálibok már tudják ezt, de azt hiszik, hogy mások nyomorán meg tudják vásárolni a sajátjukat. Hát meglátjuk.

Zene.

az játék előrehaladottáról

Újabb videó a játékról.

Erre most két hónapot kellett várni, talán a legnehezebb dolog volt megcsinálni amivel most készültem el. Arról van szó, hogy tavaly decemberben rájöttem, hogy szükség lesz láthatósági információkat is számolni, amikor a 40 kis monszter próbált elkapni a Quake-ből konvertált pályán és már kezdett lassú lenni a játék. Persze, nem gondoltam bele, hogy nem rilíz verziót futtatok, abban biztos nem lett volna gond, meg hát ez az egyik kedvenc problémám is a számítógépes grafikában, amikor középiskola végén próbálkoztam Quake pályanézegetővel, ez volt az a feladat amin a legtöbbet törtem a fejem és nem is igazán sikerült megérteni a Plücker koordinátákat meg a konvex poligonok egymásra vágását, egyszer még mindenképpen implementálnom kell majd ezt.

Szóval azóta elmúlt lassan nyolc hónap és mostmár talán végére értem a láthatóságnak. Illetve két hónappal ezelőtt már megoldottam a problémát, de mivel én nem akarom letárolni a pályákat előre, hanem a játék folyamán akarom generálni őket, de azért egy egész nagy pályát lassan számolt ki a rendszer, meg kellett oldani, hogy csak részben oldjuk meg a feladatot kezdetben és a játékos haladásával párhuzamosan oldjam meg a láthatósági feladatokat amelyekkel ő találkozik, ha lehet, még mielőtt odaér. Persze, ez párhuzamos programozást is jelent, ami nagy fun, de elég sok hibalehetőség is van C++-ban, mert mindenkinek mindenhez hozzáférése van és abból ugye galiba szokott lenni. Mondjuk van már némi párhuzamosítási tapasztalatom, szóval relatív hamar sikerült felosztani az adatokat a szálak között és eldönteni, hogy mit hova kell másolni, hogy ne kelljen szinkronizálják az elérést, mert az hamar kudarcba tud fulladni.

Az elején kicsit nehezen tudtam elszánni magam arra, hogy ki is találjam a tér felosztását értelmes részekre amelyeket érdemes egyszerre megoldani, de aztán rájöttem, hogy végülis ez maga a láthatóság, szóval recikláltam a megoldást.

A videóról annyit, hogy az elején egy kicsit kolbászolok, hogy látszódjon, hogy minden rendben megy, aztán meg lejátszom az egészet újra kívülről, hogy bemutassam, hogyan számítja ki a rendszer lépésenként a láthatóságot. Szerencsére hamarabb kiszámolja, mint hogy azt be tudjam mutatni, hogy próbálja a játékoshoz közeli ismeretlen területeket felfedezni. Ha szerencsém lesz, egyszer talán oda is eljutok, hogy nem számolom ki a teljes pályát, hanem tényleg csak azokat a részeket, amelyek most éppen potenciálisan érdekesek a játékosnak.

A most következő részek már reméljük könnyebbek lesznek, legalábbis egyelőre úgy tűnik.

Annyit még hozzátennék, hogy egy időre csak egy windózos laptopom volt és gondoltam, megpróbálom beindítani a játékot windóz alatt is, de elég nagy fail lett belőle, azt hiszem, elnapolom ezt akkorra amikor már kész a játék nagyjából és ki akarom próbálni valami gyengébb gépen is, nem azon az erőművön ami nekem van. Az a baj, hogy rossz belegondolni, fájdalmas a windóz fejlesztés linux után. Szerintem nagyon fogom utálni az életem akkor.

Na most ennyi.

Zene. Ez mindig felvidít, mostanában egyre nagyobb szükségem van rá. Ha befuccsol ez a játék, akkor kiszállok játékokból végleg, de 64-re még írok egyet, mert ott kezdődött minden. Jó lesz időnként számolgatni a biteket megint.