Márk belenézett a tűzbe és a metaverzum visszanézett rája

Na itt a bomba hír, csak kicsit lassan őrölnek a blog kerekei, hogy Márk felteszi a fészbukkot a metaverzumra. Mondjuk a felteszi egy kicsit erős, gondolom már teljesen elfogytak az ötletei, hogy mit is lehetne kezdeni a fészbukkal és gondolt egy nagyot és bedobta ezt a metaverzum dolgot.

A metaverzum egyébként olyan mint egy vidiójáték, szóval számítógépen csinálják, de nem feltétlenül szórakozásra való, lehetne munkát is végezni, csak egy kicsit interaktívabban mint most, amikor a deszktoppot kell bámulni a monitoron és a billentyűzetet kell püfölni. Az internet utódja lehet, amelyben az emberek az avatárjukkal közlekednek és szívják fel a nájborgot meta kontentot.

Mindenesetre érdekes ez a dolog, a gond csak az, hogy Márknak egy cseresznyemagnyi hitele nincs abból a szempontból, hogy nem egy disztópiát csinál belőle, talán ezért teríti előre mindenkire a felelősséget, hogy együtt kell működni, meg ez, meg az. Én azért reménykedem, hogy sok technikai problémát megoldanak, sok jó módszert kitalálnak és sok jó nyílt forrást közzétesznek, így a fészbuk hozzájárul valamivel a szép jövőhöz mielőtt eltűnik a süllyesztőben. Az biztos, hogy a véerr és a mesterséges intelligencia terén azért letettek már sok jó dolgot az asztalra, még akkor is, ha csak azért, mert pénzt áldoztak rá, bárki megtehette volna, ha elég pénzt áldoz rá.

Kezdhetnék mondjuk azzal, hogy csinálnak véerr kontentot az instára és megtolják azt, hogy az embereknek kedve legyen hozzá. Mostanában kezdtem én is napi 5 percet szánni az instára, de egyelőre többet nincs okom, egy kicsit újra beindulhatna a véerr verseny köztük és a gúgel között, az mindenkinek jót tenne.

Érdekes még, hogy Paul Debevec lelépett a gúgeltől és átment a netflixhez. Vajon miben mesterkedik a netflix?

Zene.

filmek

Ebben a hónapban aztán végképp nem néztünk sok filmet.

Jackie Brown (1997): Ezt is láttam anno a gyergyói moziban, aztán azóta sem. Arra emlékeztem, hogy nagyon sokat dumálnak benne, most újra nézve nem is. Még mindig jó film, érdemes megnézni, de azért örvendek, hogy Tarantino mester továbblépett a gengszter történeteknél, bár azért a Pulp Fiction még mindig a kedvenc filmem tőle, nem hinném, hogy tudta volna überelni, ha megmarad a zsánernél.

A következő két filmet már nem az HBO-n néztem és nem is kellett másnak megfelelni, szóval itt már lehetne gondolkodni mélyebben azon, hogy miért választottam ezeket.

Starship Troopers (1997): Ezt azért választottam, mert nagyon megosztottak az emberek, hogy náci propaganda vagy irónia ez a film. Szerintem egyértelműen az utóbbi, még akkor is, hogy képileg tényleg elég náci, de hát ami történik, az azért elég egyértelműen kritizálja a felsőbbrendűség elvét. Egyébként bejön nekem a látvány, most, hogy a 90-es évekből ihletett játékon dolgozom, van némi nosztalgia a nem tiszta kompjúter grafika iránt, meg az olcsó műanyag makettek festékszóróval festett öregbítése iránt. Jó cucc és még mindig megállják a helyüket a bogarak.

Nightwish (1989), trailer, teljes film: Na, ezt a fimet azért választottam, mert valami ócska szórakozásra vágytam, de tudtam, hogy  annyira azért nem jó. Ilyenkor persze lehet elemezgetni a filmet, a költségvetést, az effekteket, hogy vajon hogyan készültek, vagy hányszor vettek fel egy jelenetet, meg, hogy a vágás mennyire jó. Minden szar filmen jól lehet így szórakozni, úgyhogy én is relatív jól szórakoztam rajta és meg vagyok győződve, hogy 10 év múlva lehet egy ilyen filmet készíteni majd Ánríl Endzsin 6-tal és egy Ájfón 23-al, szóval akkor majd újranézem és megcsinálom véerrbe. Belé.

bezos az idegösszeomlás határán

Bezos járt az űr határán, pár percig, aztán visszajött és még mindig Bezos maradt.

Viccesnek találtam a kialakult diskurzust, hogy akkor most jó vagy nem jó ez. Ez akkor most a kapitalizmus vívmánya vagy balsikere, hogy 60 évvel sikerült neki Gagarin után egy rövidke űrugrást tenni.

Szerintem nem igazán van fontossága ennek a ténynek, nem lepődnék meg, ha pár hónap múlva bejelentené, hogy bezárja a Blú Oridzsint, ugyanis hacsak nem költ háromszor annyit mint a SpészEksz a következő tíz évben, akkor elveszti a csatát és lehúzhatja a rolót, vagy mondjuk egy Bőing szerű szerepet betölthet az űrszektorban.

A SzpészEksz olyan bődületes előnnyel rendelkezik az egész világ előtt és annyira nagy ötlet az internet űrbeli hátgerincét adó rendszert szállítani, hogy abból már tényleg futni fogja egy apróbb Mars programra is, hacsak Maszk meg nem gondolja magát időközben. A Starlink tényleg annyira fontos a jövő szempontjából, hogy nem csak, hogy piaci alapon felveszi a versenyt a földi internetszolgáltatókkal, de mivel valószínűleg ha kiépül a több tízezer szatellitből álló rendszer, elpusztíthatatlan lesz és valószínűleg a földre néző oldalon van egy-két nagy felbontású kamera is, amelyeket bizonyára jó pénzért bérbe vehet majd, akinek joga meg kapacitása van, hogy feldolgozza az adatait. Egy akkora rendszerrel gondolom már akár milliméteres pontosságú helymeghatározásra is lehetőség lesz. Szerintem sokat hozzátesz ahhoz, hogy relatív békében élhessünk a jövőben is. A jótúb csak ráadás.

Zene.

a ló amelynek a patái alatt csillagok porzanak

Kiderült, hogy Magyarország kormánya illegálisan hallgat le néhány újságírót. Nem mondhatnám, hogy nagyon meglep a dolog, az lenne a meglepő, ha nem csinálnák.

Minden politikus a világon rájött már, hogy könnyebb a cirkuszt biztosítani az embereknek mint a finom friss kenyeret. Ehhez persze az kell, hogy több-kevesebb mértékben dominálják a médiát, vagy a közbeszédet, vagy ami éppen az adott országban van, vagy nincs. Úgy tűnik, a magyar kormány még nem annyira biztos a dolgában, mint a nyugatabbiak, vagy csak kevésbé jó médiagurui vannak, szüksége van pár nap előnyre mielőtt kipattan egy-egy hír, ami esetleg kompromittálni tudná őket.

Sajnos ez mindaddig így lesz, amíg a szavazók többségének az a fontosabb, hogy más mennyire szív, mint az, hogy ő meg a gyerekei mennyire szívnak. Sajnos ilyen az emberi psziché, a veszteség sokkal fájdalmasabb mint a nyereség, köszi kedves ősemberek, hogy nem tudtatok egy rendes piacgazdaságot kialakítani két millió éve.

Na nem baj, amíg nem vezetik vissza a boszorkányégetést és nem zárják le a határokat, olyan nagy baj nincs, ki kell élvezni ezt a maradék 1-2 évtizedet amíg az éghajlatváltozás nem gyújtja ránk a házat.

Szerencsére a diktatúrák nyugaton törvényszerűen megbuknak, egy idő után már tényleg csak a mesében van a jólét és akkor jön a forradalom. Egyetlen ország van, amelyről simán elhiszem, hogy ez a tézis nem érvényes, az Kína. Most éppen kitalálták, hogy megfojtják a tech szektorukat, legalábbis a buta kis internetes cégeiket. Hogy miért is lehet ez így, arról Noah elmélkedik és arra jut, hogy lehet az, hogy az internetes szolgáltatásokat mellékvágánynak tekintik az igazán fejlett technikai civilizáció felé vezető úton, ezért elég egyszerűen a legjobb embereiket igazi feladatok megoldására akarják átállítani, mint mondjuk az energiapari, hadipari, számítástechnikai forradalmak begyújtására. Szerintük egy-egy újabb kereső algoritmus vagy játékprogram, vagy cociális háló nem sok hasznot hoz a társadalomnak, még akkor sem, ha egy-egy cégnek óriási hasznot hozhat. Hát ebben egyetértünk.

Zene.

megint kiöntött az agyam...

Az utóbbi napokban volt alkalmam átértékelni megint, hogy akarok-e írni blogot. Ki akartam szállni és ki is tudtam volna szállni, de úgy tűnik, mégsem akarom ezt olyan nagyon és nem értem miért. A blogomnak az egyik alaptézise, hogy akarom dokumentálni ahogy változnak a gondolataim bizonyos dolgokról, de mostanában egyre inkább rá kell jöjjek, hogy már ez a gondolat is eretnekség a legtöbb ember szemében. Az ember egy valamiben higgyen, amit a szülei tanítottak neki, és akkor üdvözülni fog. Az én alaptézisem az, hogy mindig alakul a gondolkodásmódom is, nem csak a gondolataim tartalma, jó lenne ezt megörökíteni. De sajnos lehetetlen 100%-ban, de talán lehetséges 80%-ban? Nem, még 5%-ban sem lehetséges, de akármilyen kicsi százalékban lehetséges, érdemes? Nem tudom, azt hiszem nem.

Ez a pandémia nagyon sok mindent felborított, nagyon sok mindent amit nem kellett volna. Ugyanakkor aminek borulnia kellett volna, áll. Állni látszik, mint az idő. Talán jobb lenne most hallgatni, hogy okosabb maradjak. Okosabbnak látszódjak, mint az idő.

Nem baj az, ha a részletek elvesznek, az a lényeg, hogy most mi van, illetve minek látszik az ami van. Nem számít az, ha falnak megyünk, ha jó nagy pacát hagyunk rajta. Majd próbálja valaki kibogozni abból a 2 dimenziós projekcióból, hogy 3 dimenzióban hogy voltak elhelyezve a dolgok. Extra nyerő, ha az alapmértéket naponta összezavarjuk, ami fent volt, arról azt mondjuk, hogy lent van és ami a legfontosabb, soha meg sem jelenik.

De nem, mégsem.

Zene.

Melanie Mitchell legújabb könyve

Melanie Mitchell legújabb könyve, a mesterséges intelligencia gondolkodó embereknek. Nagy várakozással kezdtem olvasni, mert úgy gondoltam, hogy bizonyára az utóbbi 30 évben rájött, hogy miért nem halad jó irányba a mesterséges intelligencia kutatás, amit hangoztat is rendszeresen.

Ehhez képest, a könyv nagy része a most nagyon népszerű neurális hálók működési elveinek bemutatására van szánva, amit én untam, kritika pedig az, hogy hiányzik ezekből az a bizonyos "józan ész" és ezért nem képes megoldani jól a feladatokat. Semmi arról, hogy mit is kéne tenni a "józan ész" megtanulásához, vagy, hogy egyáltalán milyen bonyolult is az a "józan ész". Értem én, hogy egy neurális háló nem tudja, hogy ha X bemegy a szobába, akkor biztos, hogy nincs a konyhában, vagy ha tudja is ezt, akkor azt nem tudja, hogy ha X a Louvre képeit csodálja akkor nem a Moulin Rouge előtt stíröli a csajokat. De miért is olyan nehéz ezt megtanulni? Erre nincs magyarázat, ahogy arra sincs hogy a vizuális intelligencia kompozicionális természete és a nyelvi intelligencia kompozicionális természete izomorf-e egymással és ha nem, akkor melyik a tágabb kategória.

Szóval nekem az jött le, hogy még azok, akik külön utakon vizsgálják a mesterséges intelligenciát sem tudják azt, hogy mi a baj a mostani népszerű rendszerekkel, azon kívül, hogy nem adják a helyes választ. Ez némileg megnyugtató, bár ismeretlenek az akadályok az általános mesterséges intelligencia felé vezető úton, az is lehet, hogy csak képzeljük őket, mert még senki nem próbálta meg megoldani őket.

Pl itt van ez a józan ész által ismert tény, hogy ha egyik üvegből átöntjük egy másik üvegbe a vizet, akkor vagy az összes víz átmegy, vagy egy része kifolyik, de elegendő után kiürül az első üveg. Ezt még nem tudják a mostani mesterséges intelligencia módszerek, viszont egyesek már nagyon jó folyadék szimulációkat tudtak betanítani nekik, tehát szerintem már csak az kell, hogy a rendszer meg kell tanulja, hogy mikor kell beindítsa a folyadékszimuláló rendszerét és milyen paraméterekkel. A legtöbb ember akit ismerek, képtelen megmondani, hogy az egyik üvegben levő víz több vagy kevesebb mint a másik üveg térfogata, főként ha az üvegek nagyon eltérő alakúak. Hamar szuperember képességű intelligenciát fogunk alkotni, ha végül kiderül, hogy ez az a feladat, amit már az ember sem tud megtanulni 50 példa megtekintése által.

Persze lehet, hogy tévedek, a fogalmak fizikai vagy érzelmi jelenségekhez kapcsolása lehetetlen feladat a számítógép számára és így sosem lesz emberi szintű mesterséges intelligencia, de még csak univerzális feladatmegoldó gép sem. Akkor biza sok sört fogok veszíteni pár év múlva, de a morális győzelem az enyém lesz akkor is, mert szerintem ezt a csodálatos lényt, ami az ember, hagyni kéne, hogy szíve szerint cselekedjen, nem megbéklyózni vallással meg hazaszeretettel. Nyahahahahaha.

Egyébként itt van Mitchell egy új előadása ebben a témában, akinek van kedve megnézheti, én inkább másra áldozom azt az órát.

a román álom

Ma volt egy ilyen cikk, hogy Romániában Szászfenesen lakik a legfiatalabb és legképzettebb lakosság. Ehhez én csak azt tenném hozzá, hogy ezek szerint Romániában a legfiatalabb és legképzettebb emberek minden nap legalább egy órát töltenek azzal, hogy Kolozsvárra autózzanak be a munkahelyükre, ahelyett, hogy abban az órában bármi más értelmes dolgot csináljanak. Legjobb esetben talán podcastet hallgatnak. Persze ez annak köszönhető, hogy a kolozsvári leginnovatívabb dolog az, hogy hogyan tartsuk magasan az ingatlanárakat úgy, hogy közben a körülötte levő falvak/községek lakói minél nehezebben tudjanak bejárni dolgozni. És még csodálkoznak a közgazdászok, hogy itt a sok technológiai újítás és mégsem nő a produktivitás (na jó, Romániában még nő, mert olyannyira a béka segge alól indultunk, hogy egy traktor megfordíthatja egy falu sorsát).

Nem fogok csodálkozni, hogy amikor a kolozsvári rakéta kifogy az üzemanyagból, nem csak egyszerűen megáll, hanem fel fog robbanni, akkora tehetetlenséggel megy majd át a segge az agyán.

filmek

Júniusban nem sok filmet néztünk, focit annál többet.

No Escape (2015): Akartam valami egyszerű akciófilmet, hát azt megkaptam. Ha kihagyták volna a történetet, vagy legalább az antikapitalista felhangot, akkor még jobb lett volna, mert nem igazi antikapitalista felhang, hanem csak a szokásos szósz. Lehetett volna helyette még néhány jelenetet forgatni amint futkosnak az utcákon és kergeti őket a tömeg.

Bram Stoker's Dracula (1992): Coppola ugye az atyaúristen, köszönhetően a Keresztapa filmeknek. Azt hittem ez jó film lesz, de nekem nem jött be. Persze szép és nem is tudom mi a bajom vele, nekem pl. bejön nagyon a Flash Gordon, ez egy kicsit olyan mint egy Dracula témájú Flash Gordon film. Vizuálisan szép, de nekem mégsem működik, a szereplők sem működnek, mert más típusú szerepeket ragasztottam rájuk, főként Gary Oldman vicces Draculaként, nekem ő mindig is a Léon korrupt rendőre lesz. Azért érdemes megnézni, de nehéz ma már abban a kontextusban értékelni amelyben készült.

Allied (2016): Ezt a főszereplőkért néztük meg, meg a történet miatt is, jó kis világháborús kémtörténetek mindig jöhetnek. Egy kicsit gyengécske volt azért, nem tudom megmondani miért, a wikipédián azt írja, hogy leginkább a főszereplők közti kémiát hiányolták a kritikusok. Szerintem azért nem kell minden filmben Before Sunrise szerű kémia legyen a szereplők között, bizonyára két ember aki felkészült arra, hogy az éj közepén feltörhetik az ajtójukat és kivégezhetik őket, kicsit másképpen áll a szerelemhez mint két tini. Szóval nekem nem ez a bajom a filmmel, talán inkább az, hogy túl kevés a háború iszonyata a filmben. A film vége azért bejött, nekem nagyon ütősnek tűnik a dilemma, meg a megoldása, még akkor is, ha lehet egy kicsit jobban is meg lehetett volna csinálni.

1982 (2019): Nekem nagyon bejött ez a film. Az izraeli-libanoni 1982-es háború idején játszódik, ami nekem nem sokat mond és a filmből sem derül ki sok, de egyrészt a wikipédia segít az információk rövid idejű beolvasztásához a tudatomba, másrészt meg már nagyon hiányoltam egy olyan filmet, amiben nem történik sok minden, de mégis megvan a feszültség végig és bár egyszerű a két történet amit elmesél a film, nagyon sokat elmond az emberekről akik részesei. Ja és lehet kis költségvetésből is jó filmet készíteni, bár gondolom a rendező pár évet azért rágódott a jeleneteken mielőtt a film elkezdett forogni.

Sin Fin (2018): Jó kis spanyol film ez, miután megnéztem pörgött rajta az agyam rendesen, hogy értelmes módon szegték-e meg a fizikai törvényeit, már ami az időutazással kapcsolatosak, vagy csak olcsó effekteket vagy érzelmeket akartak vele kicsalni. Már nem emlékszem mi volt a gondolatmenetem, de azt hiszem, elégedett voltam, mert úgy maradt meg, hogy érdemes megnézni.

Event Horizon (1997): Ez az egyik kedvenc horror/sci-fim. Anno még a moziban láttam Gyergyóban és nagyon bejött, azóta talán nem is láttam, szóval egy kicsit féltem, hogy nem állja ki az idő próbáját és hát bizonyos szempontból nem is állta ki, az ijesztegetős rész messze nem működik annyira, a sci-fi szósz is már csak egy lazán összefűzött esemény lánc, amiben csak néhány jobban kitalált jelenet közé kellett betölteni a szószt, de valamiért mégis még mindig bejön nekem. Talán azért, mert most új dolgok kezdtek érdekelni, pl anno valahogy átsiklottam afelett, hogy az alkotó és az alkotott speciális kapcsolata hogyan alakul, ha az alkotott megjárja a poklot, meg az is új értelmet nyert, hogy a mentőhajó legénysége fáradtan megy a veszélyes küldetésre és ahelyett, hogy martinit szopogatna egy tengerparton, a pokol bugyraival kell szembenézzen, amelyben ráadásul nem is hisz, csak azt tudja, hogy az élet tele van kiszámíthatatlan dolgokkal és a legtöbbjük szerencsétlenséget okoz. Azt írja a wikipédia, hogy lesz sorozat nemsokára a filmből, na ez akár jól is elsülhet, szóval várom.