filmek

Júniusban nem sok filmet néztünk, focit annál többet.

No Escape (2015): Akartam valami egyszerű akciófilmet, hát azt megkaptam. Ha kihagyták volna a történetet, vagy legalább az antikapitalista felhangot, akkor még jobb lett volna, mert nem igazi antikapitalista felhang, hanem csak a szokásos szósz. Lehetett volna helyette még néhány jelenetet forgatni amint futkosnak az utcákon és kergeti őket a tömeg.

Bram Stoker's Dracula (1992): Coppola ugye az atyaúristen, köszönhetően a Keresztapa filmeknek. Azt hittem ez jó film lesz, de nekem nem jött be. Persze szép és nem is tudom mi a bajom vele, nekem pl. bejön nagyon a Flash Gordon, ez egy kicsit olyan mint egy Dracula témájú Flash Gordon film. Vizuálisan szép, de nekem mégsem működik, a szereplők sem működnek, mert más típusú szerepeket ragasztottam rájuk, főként Gary Oldman vicces Draculaként, nekem ő mindig is a Léon korrupt rendőre lesz. Azért érdemes megnézni, de nehéz ma már abban a kontextusban értékelni amelyben készült.

Allied (2016): Ezt a főszereplőkért néztük meg, meg a történet miatt is, jó kis világháborús kémtörténetek mindig jöhetnek. Egy kicsit gyengécske volt azért, nem tudom megmondani miért, a wikipédián azt írja, hogy leginkább a főszereplők közti kémiát hiányolták a kritikusok. Szerintem azért nem kell minden filmben Before Sunrise szerű kémia legyen a szereplők között, bizonyára két ember aki felkészült arra, hogy az éj közepén feltörhetik az ajtójukat és kivégezhetik őket, kicsit másképpen áll a szerelemhez mint két tini. Szóval nekem nem ez a bajom a filmmel, talán inkább az, hogy túl kevés a háború iszonyata a filmben. A film vége azért bejött, nekem nagyon ütősnek tűnik a dilemma, meg a megoldása, még akkor is, ha lehet egy kicsit jobban is meg lehetett volna csinálni.

1982 (2019): Nekem nagyon bejött ez a film. Az izraeli-libanoni 1982-es háború idején játszódik, ami nekem nem sokat mond és a filmből sem derül ki sok, de egyrészt a wikipédia segít az információk rövid idejű beolvasztásához a tudatomba, másrészt meg már nagyon hiányoltam egy olyan filmet, amiben nem történik sok minden, de mégis megvan a feszültség végig és bár egyszerű a két történet amit elmesél a film, nagyon sokat elmond az emberekről akik részesei. Ja és lehet kis költségvetésből is jó filmet készíteni, bár gondolom a rendező pár évet azért rágódott a jeleneteken mielőtt a film elkezdett forogni.

Sin Fin (2018): Jó kis spanyol film ez, miután megnéztem pörgött rajta az agyam rendesen, hogy értelmes módon szegték-e meg a fizikai törvényeit, már ami az időutazással kapcsolatosak, vagy csak olcsó effekteket vagy érzelmeket akartak vele kicsalni. Már nem emlékszem mi volt a gondolatmenetem, de azt hiszem, elégedett voltam, mert úgy maradt meg, hogy érdemes megnézni.

Event Horizon (1997): Ez az egyik kedvenc horror/sci-fim. Anno még a moziban láttam Gyergyóban és nagyon bejött, azóta talán nem is láttam, szóval egy kicsit féltem, hogy nem állja ki az idő próbáját és hát bizonyos szempontból nem is állta ki, az ijesztegetős rész messze nem működik annyira, a sci-fi szósz is már csak egy lazán összefűzött esemény lánc, amiben csak néhány jobban kitalált jelenet közé kellett betölteni a szószt, de valamiért mégis még mindig bejön nekem. Talán azért, mert most új dolgok kezdtek érdekelni, pl anno valahogy átsiklottam afelett, hogy az alkotó és az alkotott speciális kapcsolata hogyan alakul, ha az alkotott megjárja a poklot, meg az is új értelmet nyert, hogy a mentőhajó legénysége fáradtan megy a veszélyes küldetésre és ahelyett, hogy martinit szopogatna egy tengerparton, a pokol bugyraival kell szembenézzen, amelyben ráadásul nem is hisz, csak azt tudja, hogy az élet tele van kiszámíthatatlan dolgokkal és a legtöbbjük szerencsétlenséget okoz. Azt írja a wikipédia, hogy lesz sorozat nemsokára a filmből, na ez akár jól is elsülhet, szóval várom.