Belekeveredtem egy tuitter diszkusszióba, miszerint a kapitalizmus lényege-e a végtelen növekedés. Igazából csak szokásom szerint gyorsan beszóltam és csak utána kezdtem gondolkodni azon, hogy lehet, nem bombabiztos a véleményem és lennének olyan pontok, amelyek hosszú és nehézkes vitákba torkollhatnának, főként 280 karakteres üzenetekben, ha hagynánk. Szerencsére ehhez senkinek sem volt kedve, nekem viszont a szombati napom elment arra, hogy próbáljak fogást találni a végtelen növekedést megtiltó kapitalizmuson. Úgy döntöttem, hogy egy időre ez lesz a blog témája, mert úgy érzem, valamit lehetne találni, csak kitartóan kell keresni. Erre pedig a blog pont megfelelő.
Először is, nekem nincs közgazdász végzettségem, szóval nem is tudom pontosan a kapitalizmus meghatározását és most nincs kedvem felütni a wikipédiát sem, ezért elsődleges, hogy leírjam, hogy mire gondolok, mi a kiindulópontom.
Szóval a kapitalizmus kb. az, hogy megengedjük a privát tőkét és elősegítjük a felhalmozását az adórendszerrel és a befektetések támogatásával, ugyanis az a doktrína, hogy a privát tőke nőni akar és ezt okos befektetéseken keresztül éri el, ezek a befektetések pedig munkát és minőségi termékeket szolgáltatnak a köznépnek, ami nekik jó és másképp nem lehetne olyan jó életük.
Na most, az egyik kritikája a kapitalizmusnak az, hogy növekedésre alapoz mindent, azaz hogy befektetünk x pénzösszeget és annak valamely (1+c) többszörösét kapjuk vissza. Persze, a modell bonyolultabb, ugyanis a befektetések elveszhetnek, ezért mindenféle statisztikai módszereket találtak ki, hogy megállapítsuk meddig és mennyit érdemes befektetni. Na most az nem gond, hogy pénzből több lesz, az viszont gond, hogy ha ehhez több nyersanyagot használunk fel, ugyanis a Földön a nyersanyagok végesek. Ezért elméletileg nem tudunk a végtelenségig növekedni, de ahogy a dolgok még állnak, még azt az 1.1 milliárd évet sem bírjuk ki, amíg még a Föld lakható és a Nap nem párologtatja el a vizet. Elvileg már most több édesvizet használunk fel évente, mint amennyi keletkezik, az olaj meg sem újul és elhasználunk napi 100 millió hordót, a termőföldek sem bírják már sokáig a túltermelést, az erdők is sokkal gyorsabban fogynak mint ahogy újraültetjük őket és mindemellett még van a kedvencem, az éghajlatváltozás, ami nem egyszerű felmelegedés, pedig mégis csak az, meg fogunk sülni.
Szóval talán a rendszer a hibás, amit kitaláltunk, hogy az életünket irányítsa. Szóval elképzelhető egy olyan kapitalizmus, ami nem a növekedésre épít?
Természetesen az első reakcióm az volt, hogy nem, hiszen csak akkor érdemes befektetni, ha növekedik a tőkénk, ha nem növekedik, akkor jobb ha a párnánk alatt tartjuk.
És miután elküldtem a tuitet persze arra gondoltam, hogy a kapitalizmus azt mondja, hogy az innováció által is elérhető a növekedés, azaz nem csak úgy tehetek szert profitra, ha több terméket állítok elő, hanem úgy is, hogy olcsóbban állítom elő a terméket. Na persze, ez szépen hangzik, de azt jelentené, hogy ha a végtelenségig folytatnám a költségek csökkentését, akkor végül zéró kellene az legyen, ami eléggé lehetetlen. Na innen folytatjuk legközelebb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése