filmek

A hónapnak vége van a blogban, szóval jöhetnek a filmek amiket ebben a hónapban néztünk. Most se lesz valami hosszú a lista.

The Little Drummer Girl (1 évad): Jó kis minisorozat egy könyv alapján, amelyet egy kém írt, amikor már jobban megérte írni mint kémkedni. Elég jól meg van csinálva, 79-ben játszódik, ami számomra már mitikus kor és a végén azért az egyensúly is helyre van billentve, ha valaki túlontúl szépnek és hősiesnek találná a kémek életét, akkor azért van némi brutalitás és a törvények lábbal tiprása is, meg persze csak gondolatban eljátszik azzal is, hogy néha milyen kis dolgokon múlik a történelem menete. Ami nekem új volt, az az, hogy azzal is játszanak, hogy ki a jobb színész, akit a színészet érdekel, vagy a kém, akinek munkaeszköze a mások félrevezetése. Ez elég jól működik benne. Ajánlom.

The Staircase (1 évad): Amiután megnéztük az első részt, azt mondtam, jobb lenne megnézni egyből az utolsót, mert nem vagyok kiváncsi rá, hogyan hurcolnak meg egy meleg embert 2001-ben, engem leginkább csak az érdekelt, hogy ő ölte meg a feleségét vagy nem. Aztán megnéztük az egészet, ez is elég jó volt, de sajnos nagyon ismerős látlelete a kornak amiben az amerikaiak élnek. Náluk csak annyi a jó, hogy egyesek már értik, hogy kettesek még a középkorban élnek fejben (ott is az inkvizíció kellős közepén), kettesek viszont azt gondolják, hogy ez a jó, mert Isten így adta. Érdekesen tekereg a történet a filmmel filmben, kicsit nem halad sehova, de így is működik, mert ilyen az élet, az sem halad sehova általában.

Blade Runner (1982): Azt a verziót néztem, ami most az HBO-n van. Nincs benne unikornis, vagy hepiend, ahogy mennek a semmibe és a lánynak nincs lejárati dátuma. Gondoltam nézek egy kis optimista filmet, amiben az emberiség meghódítja a csillagokat és a tudományos fejlődés számunkra elképzelhetetlen fokára áll, emberi robotokat tudnak létrehozni, igaz, még nem tökéletes a technológia, ezért ki kell kapcsolni a gépeket mielőtt igazán nagy galibát okoznak. Nem mintha igazán nagy galibát tudnának okozni, a szociális képességeik elég gyatrák, de az emberek sem állnak ezzel jól, de legalább sokat esik és a japánok nyerik a kulturkampfot. Én egyre kevésbé értem ezt a filmet, de nem baj, mert szeretem nézni és egyre inkább kiegyeznék a jövővel amit illusztrál.

Zene.

az játék előrehaladottáról

Megint tettem fel vidiót a játékról.

Most nem csináltam valami nagy dolgot, bár azért valamennyire látványos. Már persze a bugfixek után, mert megfixáltam a lightmap generálást és okosítottam is rajta elég sokat, mostmár nem számol mindig mindent újra, ha változnak a látható fények a láthatósági számítások nyomán, csak az új fényt számolja újra.

Amiről a vidió szól az az, hogy megírtam, hogy skálázhatjuk a voxelek méretét ezentúl. Én eredetileg is akartam ilyesmit, de aztán az elején nem tettem bele, most meg amikor lassan kezdenek véget érni a grafikai kódolások (bár még speciális effektusok nincsenek, valószínűleg gyorsan összeütök valami részecskerendszert majd valamikor, de előbb megnézem, hátha van valami nyílt forrású dolog amit használhatnék, ha másra nem, legalább szerkesztésre) ideje volt megcsinálni, mert kicsit nagyocskák a voxelek ha egy az egyben visszük át őket a világ koordináta-rendszerébe, ugyebár 1 voxel 1 egység a koordinátarendszerben, azaz 1 méter. Mostmár a voxelek kisebb kockákká változtathatóak, viszont akkor a többi dolgot meg a voxelek méretének reciprokával kell növelni, hogy minden klappoljon, fizikában és renderelésben is. Kicsit már szétcsúszott a kód is, nincs már ennek nagyon könnyű megoldása, hogy csak egy helyen kéne változtatni, vannak olyan tárgyak amelyeknek a belső méreteit használom, másokat a vertex shaderben újraméretezek, szóval egyenként kellett mindent megírni. Nem is igazán fejeztem be, az megvan, hogy minden leskálázódott, de a visszaskálázást már csak a fagyira (meg a többi felvehető tárgyra, amelyek még nincsenek igazán) írtam meg, az ellenségek, most kis egérkék lehetnek, akik félnek lelépni a küszöbről. Na de most meg akartam lenni ezzel a vidióval, mert megint jön egy hét pihenés. :)

Legközelebb tuti nem jön ilyen hamar vidió, még megfixálom ezt a skálázást, utána meg jön a pályagenerálás. Utána viszont valószínűleg kénytelen leszek portolni az egészet windózra, mert a minimum gép amit becéloztam az egy windózos leptop és ki kell próbáljam, mennyit bír meg, hogy milyen bonyolult pályákat generálhatok, talán még egy kis optimalizálásra is időt kell majd szakítani. Sajnos ez a nyolcszoros sűrűség nem valószínű, hogy lehetséges lesz a végső verzióban, de 4x az jó volna. Igazából a preprocesszálásban van egy lépés, amikor kitöltöm a világ üres részét kockákkal, ami kicsit talán sokat próbálkozik egy optimális konfiguráció megtalálásával, ezt be kell majd gyorsítani, vagy kitrükközni valahogy, elvileg generálás közben is tudom valamennyire hol van az üres hely, mert üres téglatestekből rakok mindent össze, lehetne ezt is progresszívvé tenni, hogy először csak a látható helyeken menjen végig, de frászom van a progressziótól. :)

Pfujjj, még rengeteg meló van hátra...

csilla vagyok, van egy czukormentes tepsid?

Szóval csill vagyok. Azaz laza.

Az utóbbi két hétben elég sokat dolgoztam, aztán csak nyitogattam meg a tabokat a hírekkel és elemzésekkel és ma szépen bezártam őket és az sem érdekel, hogy a világ elmegy a fenébe, mert nincs még erre is energiám.

És ha eszembe jut, hogy kéne blogolni, akkor szépen elhessegetem a gondolatot, mert a világ úgyis elmegy a fenébe, hiába blogolok, vagy nem blogolok. Szóval inkább nem blogolok.

Azért egy kicsit figyelek. Pl. itt egy pár szép térkép a föld népsűrűségéről. Tippeljetek melyek lesznek a nyerő helyek 20 év múlva?

Zene.

az játék előrehaladottáról

A tegnap újabb vidiót tettem fel.

Ez a mostani lépés egy kicsit hosszúra jött ki. Az mondjuk nem segített, hogy három új algoritmust is írtam a láthatóságra, az utolsót egyébként egy délelőtt alatt, mert akkorra már megértettem, hogy a láthatóság valójában útkeresés a tér két kocka közé szorított részére és nekem útkeresőm már volt az üres részek között. Persze, a többszörös takarást ez nem kezeli jól, azt az előző algoritmus jobban tudja, de az csak 2d és vicces esetekben nem működik, valószínűleg a két algoritmus együttesen jobb eredményt adna, vagy elolvashatnám 23 év után megint Seth Teller tézisét, de egyelőre elégedett vagyok. A lassú igazából nem is a láthatóság, hanem a lightmap generálás, azt hiszem, kicsit gyakrabban számítom újra mint kéne, most, hogy egy napot pihent ezen az agyam, azt hiszem, hogy azok a fények, amelyek végül mégsem érik el a felületet, de potenciálisan elég közel vannak, mindig kérik az újraszámolást.

Na, szóval új láthatóság van, meg új pályagenerálás. Ez még csak ilyen kézi módszer, valójában csak a generáló algoritmus alapműveleteit írtam meg, a terminális szimbólumokat meg a produkciós szabályokat, ezekből szép mondatokat (pályákat) majd egy újabb kereső algoritmus fog csinálni, ami remélhetőleg némi esztétikai érzékkel is meg lesz áldva, vagy csak elég véletlenszerűen regulárisnak tűnik majd a működése, hogy az emberek szépnek is lássák az eredményt, de hihetőnek is, mert főként épületeket fogok vele generálni, néha kisebb nagyobb kertecskékkel közöttük. Szokás szerint, ezt a feladatot is rendesen alábecsültem, de ezzel mindenki így van, mi lehet a nehéz néhány kocka lerakásában és összeillesztésében. Van egy könyvem az épületek formális nyelvéről, jó lett volna elolvasni mielőtt belefogok a feladatba, de sajnos a twitterről nem tudok lecuppanni. Na majd ha befejezem a játékot, talán akkor elolvasom, hogy kellett volna csinálni. Egyébként pont erről olvastam ma egy érdekes twitstormot, mármint hogy ha az ember csak könyvből olvassa, hogy kell dolgokat csinálni, azt hiheti, hogy mindent tud, pedig a legtöbb dologban a nehéz dolgok nem az ismeretek hiányából adódnak, inkább az érzelmek kontrollálása nehezebb, azt meg nem lehet megtanulni könyvből. Én sem élvezem nagyon, hogy lassabban haladok mint szeretném, de ki kell tartani, főként ha már 3 év benne van a projektben, jó kis kognitív disszonancia.

Hát most ennyi, legközelebb pályát generálunk már, de az is lehet, hogy valami másra adom a fejem, de előtte még van egy-két bug, amiket ki kell javítani, mert szépen elrejtettem őket, illetve csak nem mutattam meg (ja, és nem az, hogy nem látszik a fél pálya, az nem bug, hanem feature, azzal majd máskor törődünk, ha már közel jár a végéhez a projekt, amikor be kell lőni a pályák bonyolultságát, a legtöbb fps-ben nincsenek ilyen bonyolult lépcsőszerkezetek mint amilyent én ide produkáltam. Gondolom aki olvassa ezt a blogot, az nagyjából tudja, hogy melyik kolozsvári épület inspirálta. :)

szünet

Egy időre minimális lángon fog égni a blog, sok a munka a játékon és a világ sem olyan irányba megy, hogy nagy kedvem lenne kommentálni.

Zene.