Dolgok

Blogok. Volt régebben néhány nagyon jó blog amit olvastam, talán azok alapozták meg a függőségemet és később azt, hogy én is írásra vetemedtem. Egyiket sem olvasom mostmár, 108 és Belle is kihagyott hosszabb időszakokat és én nem tértem vissza hozzájuk, bármennyire is zseniálisan írt 108 a kedvenc témáimról és bármennyire is "mély" volt Belle. Aztán valamelyik nap megvettem a Belle könyvét, románul, de nem jutottam az első harminc oldalon túl. Nemrég pedig hallgattam a szokásos egy hetes késéssel a letöltött Chris Moyles sót és bejött beszélgetni egy Billie Piper nevű színésznő, aki Bellet játssza az életének ezúttal tévé sorozattá avanzsált történetében. Eddig két rész jött "ki", de ha jól értem, csütörtökönként megy, ezért nem kell sokat aludni a következő epizódig. De még nem vettem a fáradtságot, hogy megnézzem Belle mit gondol a saját életéről tévés megjelnítésben, már a tetemes jogdíjak melengető érzését félretéve.

Most egész más blogokra vagyok rákattanva. Ezeket a blogokat nem valami kellemes olvasni, de valamiért mégis elolvasom őket (naponta sokszor), de az utóbbi héten örömmel konstatáltam, hogy jelentősen csökkent a hatásuk, hiába, ezt az érzést nehezebb fentartani blogokkal, az emberben hamar bekapcsol az unalom érzés, ha mindig ugyanazt olvassa, csak másképp tálalva. De azért vannak elgondolkodtató blogok is ebben a témában, amelyeket jó olvasni, kár, hogy annyira jók. Azt hiszem, a kommentek száma fordítottan arányos egy blog minőségével, már azoknál a blogoknál ahol lehet minőségről beszélni.

Politika. Igaza van Nellinek, értelmetlen úgy tenni, mintha nem történne semmi körülöttünk, pedig történik és valamennyire még követem is, igaz inkább blogokon keresztül, bár nagyon sajnálom, hogy ide is betört az aktuálpolitika, sokkal jobban élveztem az Észak-Dél Korea helyzetről olvasgatni anno, annak legalább nem volt élet (étel? :) szaga. A baj az, hogy engem egyik oldal sem győzött meg, bár azt hiszem, a hiba az én készülékemben van, sajnos nem tudok hinni a politikusoknak, ugyanúgy nem férnek bele a világképembe az igaz politikusok mint Isten (pontosabban azt elhiszem, hogy más hisz bennük, de mivel nem tudok semmit mondani róluk, nem foglalkoztat a létezésük, de tisztelem azoknak a véleményét akit igen, elvégre nem lehet mindenki programozó :)). Ezért nem tudom kire adjam le a voksomat, mondjuk ez nem azt jelenti, hogy tanácsot szeretnék kérni. Azt tudom, hogy érdekel a káoszelmélet (vagy legalábbis amit én káoszelméletnek hiszek :).

István letörölte a blogját, lassan kezd egy kicsit hiányozni. Ez nem jó. Lehet vissza kéne térni a messengerhez. :)

Ma megnéztem a másik blogom látogatottságát és úgy vettem észre, a wordpress kiemelte az effect kulcsszónál, pedig ugye alig írok bele. Azt hiszem, ami kevés időt ezután blogolásra fogok szánni, inkább abba fektetem, 7 bejegyzéssel érdekesebbnek ítélnek (a látogatottsági arányról nem tudok, ugyanis ezen nem követem, azon meg automatikusan megteszi a wordpress, ez számomra negatívum, bár eddig elég könnyű volt ellenállni a statisztika követésének és hát ugye van natív Latex támogatás, hurrá) mint ebbe a blogba, a maga 260 sületlen bejegyzésével. Persze, néha fogok írni ide is azért, talán az sem kell majd hozzá, hogy aznap négyszer meghallgassam a Zene hangjai soundtracket.