vasárnap, október 22, 2006

Szóval izé

A legnagyobb román

A tegnap este volt a nagy finálé a tévében a legnagyobb román megválasztására. Elég jól szórakoztam a műsoron és még elgondolkodtató is volt, bár inkább a bemutatott személyiségek közti különbségek alapján, mint az őket bemutatók érvelésének köszönhetően. Végül is, elég heterogén volt a társaság így volt min vitázni. Ugye még júliusban megpróbáltam megjósolni az eredményt a Google találatainak száma alapján, a listán a név mellé zárójelbe tettem az akkori tippemet. Érdekes módon, 4 helyezést tökéletesen eltalált, de 1 pozíciónyit tévedett csak további 2 embernél, szóval figyelemre méltó. Hát az eredményeket nem fogom kommentálni, max a kommentárok között, túl hosszú lenne leírni, hogy a felsoroltak között ki miben jeleskedett, meg aztán, gondolom nem sokan olvasnak olyanok, akiknek ezek a nevek nem mondanak semmit (de szerencsére azért vannak :)). Annyit azért hozzátennék, hogy a győztes középkori fejedelmet védő fiatal alak nagyjából nem csinált semmit egész végig, lehet, hogy jó pozícióról indult a védence, de azért egy kicsit jobban is aggódhatott volna. Vagy lehet, hogy alapból volt ilyen laza. Szerintem egyébként nem valami érdekes ez a győztes, egy a történelem ködeibe vesző figura, akinek a kommunizmusban csináltak mítoszt és hát biztosan van egy-két furcsa adat róla, amiről senki nem beszél, mert a legtöbben nem tudják, akik tudják, meg inkább nem beszélnek róla. És emlékszem, még valamelyik elemi osztályos tankönyvben le volt írva az egyik csatája és megmaradt bennem a kép, hogy egy erdőben az úton középen álltak a székelyek, a középhad és a fák között meg moldávok fújták azokat a hosszú kürtjeiket. Na, így verték meg a törököket. Kolostort alapítani meg akkor olyan volt, mint ma mikró sütőt venni, hasznos. Én még mindig Nadia Comănecit választottam volna, de hát ez van.

A lista:
1. ŞTEFAN CEL MARE (5)
2. CAROL I (2)
3. MIHAI EMINESCU (3)
4. MIHAI VITEAZU (8)
5. RICHARD WURMBRAND (6)
6. ION ANTONESCU (7)
7. MIRCEA ELIADE (1)
8. ALEXANDRU IOAN CUZA (4)
9. CONSTANTIN BRÂNCUŞI (9)
10. NADIA COMĂNECI (10)

szombat, október 21, 2006

Carmen














Tegnap este voltunk (heten) operában, a Carment néztük meg. Nekem nagyon tetszett az előadás, habár ehhez valószínűleg az is hozzájárult, hogy már legalább 4-5 hónapja nem voltam. Talán a végéről írnék egy kicsit. Szóval ugyebár az utolsó felvonás nagyrésze arról szól, hogy Don José meg kell ölje Carment, ezt általában egy késsel szokta megtenni. Emlékszem még jó régen egyik előadáson a magyar operában Don José azzal kezdte, hogy eldobta a kését és én kezdtem aggódni, hogy akkor most mégsem fog meghalni Carmen, de aztán egy ilyen bika szarvakkal felszerelt kerekes valaminek taszította neki és elvileg ugye a bika szarva ölte meg Carment, akkor nagyon tetszett a rendező talányossága. Azóta láttam már késes meg bika szarvas megoldásokat is, a román operában is, ezért most amikor Don José megint eldobta a kését és persze megfigyeltem, hogy betolták azt a szarvas szekeret vagy mit, már csak azt figyeltem, hogy mennyire közel megy Carmen az alkalmatossághoz ami a halálát okozza. De aztán váratlan fordulat következett, amikor Carmen eldobta a gyűrűt, Don José nem átallott felvenni a kést a földről, úgy látszik, határozatlan jellem és még fogta is a fejét, hogy nem tudja, mi történik. Aztán annak rendje és módja szerint hasba szúrta az aréna bejárata felé szaladó Carment. A végén meg a saját gyűrűjét is felhúzta az ujjára, szóval megint egy újabb rendezői bravúrnak lehettünk tanúi. Ja, egyébként feliratozták is, szóval mostmár minden apró részletre oda lehetett figyelni a kettejük nem túl rózsás kapcsolatából, de én nem nagyon akartam, eléggé elvonja a figyelmet ez a multimodális kogníció. :)))

Utána mentünk sörözni és játékokról meg egyéb hülyeségekről beszélgettünk egy pici asztalnál öten. És még legyen komoly az ember és foglalkozzon komoly dolgokkal. :))













Más. A koreaira általában a parkon keresztül szoktam menni, most láttam egy ilyen levél eltakarító bácsit, akinek a hátán van valami kis benzines motor és sűrített levegőt fúj ki egy csövön. Egyből a Dune2-ből a Harkonnen katona jutott eszembe, mondjuk lehet az is hozzájárult, hogy Gods intro szólt a headsetben, egész úton. TO THE WATERFALL. Yeeeeeah.

csütörtök, október 19, 2006

Nosztalgia

Ma megnéztem újra a Dutch Breeze nevű legendás C64 demót, amit volt szerencsém még a vason is látni. Pár kép.


És persze itt jön az ominózus part, amin emulátorral nem lehet tovább lépni.
De szerencsére tölthetőek a partok külön, úgyhogy egy kép jöhet az endpartból is.
Örökzöld, még ha nagyjából fekete is a háttér.

Más. Szabó Nagy Attila volt osztálytársam valami zenélgetősdibe mászott bele, gondoltam, reklámozom egy kicsit, szóval jó lenne, ha szavaznátok rá, esetleg a számot is meg lehet hallgatni. :))

hétfő, október 16, 2006

Otthon

Otthon voltam a hétvégén és nagyon jó volt.

Menet aludni is tudtam, nagyjából Dédáig, de azért otthon is alvásra ment el a szombat délután.

Jövet nem tudtam aludni, próbáltam egy kicsit játszani a pspn, de rá kellett jönnöm, hogy az nfs nem az én stílusom. A kocsárdi váltás után szerencsésen kaptam helyet, de amikor leszáltt a hátamnál ülő pasas, akiről azt hittem, hogy otthagyta a táskáját, pedig mind tekintgetett vissza, elkezdtem azon gondolkodni, mi van, ha bomba van benne és a velem szemben ülő enyhén maffiózó kinézetű idősebb embert akarják kinyírni. Túl lusta voltam ahhoz, hogy sikoltozva elmeneküljek, ráádásul nem hallottam még hasonló esetről a román vasúton, meg aztán túl drága módszer lenne ez amúgy is és végül úgyis mindegy, mert legalább egyből belehalnék a robbanásba, nem fájna. Kolozsváron aztán előkerült a táska gazdája és szerencsére nem robbant fel amíg a közelében voltam.

Péntek este, amikor Endi megszusiztatott, megnéztünk pár demót, többek között az Iconoclastot és megint eszembe jutott, milyen jó is lenne demót készíteni, végre egy jobbacskát. Persze ez nem szolgálja a céljaimat, mert hát ez nem komoly dolog, szóval szó sem lehet róla. De azért kedvcsinálónak jöjjön pár link. Első az első, a Second Reality, A demó, ugye, még mindig kevesen érnek fel hozzá designban, vagy legalábbis syncben. Itt van a Starstruck is, az idei meglepetés TBL demó, ami nagyon jó, meg talán mindent kihoz az Amigából amit lehet, de nekem valami hiányzik, talán a technikai bravúr, ami azért mégiscsak része a demózásnak. A végére pedig egy jó kis pixelart blog. Egyébként meg cucc, hogy egyre több demó van a google videon meg youtubeon, remélem felkerül a Hyperventilation is mihamarább.

kedd, október 10, 2006

Hángül

Tegnap délután a koreai teremben megünnepeltük a koreai írás 560. születésnapját. Endi készített sok fotót. Torta is volt, meg persze Viorica hánbokban. Utána megnéztünk egy nagyon jó filmet, Welcome to Dongmakgol. És apu mondta telefonon, hogy az Észak Koreaiak atombomba kísérletet hajtottak végre. Egy jó nap volt.

kedd, október 03, 2006

Kezdetek

Megkezdődött az egyetem. Vár rám sok munka.














Meg ez is. Úgyhogy mostanában ritkás lesz az írás.

PS. Ja, és köszi Endi a memória kártyákat. Már csak egy rendes usbs stick kéne. :))