hétfő, március 31, 2025

filmek

Ebben a hónapban sem néztük valami sok filmet, bár azért ha a sorozatokat órára kiszámoljuk, akkor azért jó pár film kijönne, na de mindegy is, most így jött ki a lépés. Egyébként mivel úgyis lassan jótúb link gyűjtemény lesz a blogom, ha valamely film véletlenül bejön jótúbon is egy jó kis zenés montázs formájában, akkor azt is beteszem a véleményem végére linkben, sőt, még a régebbi filmekhez is hozzáadok ilyen linkeket. Ez azért jó, mert legalább a film látványára lesz egy példa, némely filmeket csak azért nézek. Filmes jótúberek kritikáira egyelőre nem linkelek, mert bár sokan vannak és jók is, az már értelmezés kérdése és gyakran sok érdekes dolgot lehet megtudni belőlük, ez a lista leginkább mégis az én véleményemet akarja tükrözni annak a hónapnak a végén amikor közzé teszem. Tudom, hogy nem a legokosabb és körmönfontabb a véleményem, de azért mégis csak az enyém valamennyire, de valószínűleg ha valamilyen jótúber kritikája alapján nézek meg egy filmet, akkor lehet linket is teszek mégis.

Excalibur (1981): Na ez rögtön egy példa az előzőekre. Már régóta tudtam erről a filmről, de valahogy még sosem került terítékre, de most végre igen. Nekem nagyon bejött, persze leginkább a látvány. Természetesen teljesen nonszenszek azok a páncélok az Arturi korban (kb 500 Kr. U.), de nagyon jól néznek ki, szóval kit érdekel? Nagyon tetszik az is, ahogy elkomorodik az egész történet, mert hát Arturka története elég komor, bár nekem mindig is a Sárkány és papucs fog róla először eszembe jutni. Azért remélem, hogy egyszer egy végtelenül okos mesterséges intelligencia összerakja, hogy az Artur története hogy épült be az európai ember tudatába, mert az tuti, hogy a mostani történeteink sem különböznek sokat a vezetőinkről, még ha úgy is tűnik, hogy mi választjuk őket és nem a kard a kőben. Most akkor ajánlok is egy igazi kritikát is erről, meg van egy jó kis összeállítás is rá az Oh Fortuna-ra, ami szerintem már volt linkelve régebben is blogban, de hát jó cucc (yt).

Dune: Prophecy (1. szezon): Eddig eszembe se jutott, hogy az ifjabb Herbert munkássága után érdeklődjek, azt hallottam, hogy elég gyenge. Na ez a sorozat az ő munkájára alapszik, sok újdonságot nem vezet be, de azért elég érdekes mégis a történet amit elmesél, mégpedig a Bene Gesserit kialakulása és megerősödése. Gondolom kicsit szívták a fogukat az alkotók, hogy úgymond "női" témája lesz a sorozatnak és az most nem népszerű, de úgy látszik az ármánykodás mindig jól áll és mivel a mesterséges intelligencia most nagyon népszerű téma, reméljük tolják még egy ideig. Az azért elég vicces, hogy a dzsihád szót nem merték kiejteni amikor a gépek háborúját emlegetik. Na mindegy. Szóval nekem eléggé bejött, mert a történet elég csavaros, a látvány elég pazar és én amúgy is nagy Dűne fan vagyok, meg hát értékelem azt is, ha olyan vezetőkről van szó, akik a saját maguk okozott káosz jóslatára építik az identitásukat, de legalább finesszel kavarják a szart. Simán átmegy azon a teszten, hogy inkább élnék-e abban a társadalomban mint a miénkben.

Possession (1981): Isabelle Adjani legjobb alakítása, egyesek szerint, tényleg elég ütős cucc, de azt azért nem állítanám, hogy értem, miről is szól. De azt is elhiszem, hogy kb. ezt csinálja az ember agyával, ha elveszít valakit akit szeret. Szerencsére a rendező túlélte a válását, nem úgy, mint a szereplői. Azért nekem nagyon bejött, mindenképpen érdemes megnézni aki szereti az olyan filmeket, amelyben egy kicsit megbuggyan a világ vagy a főszereplő és nehezen eldönthető, hogy melyik kezdte.

Song to Song (2017): Nekem kicsit az volt az érzésem, mintha Malick azon kísérletezne, hogy egy teljesen új filmes nyelvet találjon ki, amolyan analóg nyelvet egy digitális világban. Nekem nem jön be, szerintem a történetekben jó az, ha az idő nem lineáris, a vágás igenis megteremtheti az összefüggést ott ahol elvileg térben és időben nem függnek össze a dolgok, csak narratívában. Az sem igazán jött be, hogy az emberek belső monológja inkább elmondja az érzéseiket ahelyett, hogy kifejeznék a színészek azokat (mert képesek rá, ez nekem a legnagyobb fless, hogy az emberek képesek szó nélkül is kommunikálni komplex érzéseket és információkat, bizonyára sok százezer éven keresztül tökéletesítettük ezt a képességünket, míg a nyelv megszületett, de sajnos legtöbbünkben nagyon elsorvadt ez a képesség, de kellő gyakorlással elő lehet hozni). És még egy jó kis tragédia vagy katarzis sincs benne. Persze lehet, hogy valamikor majd zseniként fogják kezelni, de engem ez a film nem győzött meg. A Thin Red Line az bejött, de már nagyon régen láttam és ott inkább filózott a főszereplő az élet értelméről a halál árnyékában, ha jól emlékszem. Kíváncsi lennék, hogy ez a film azoknak jön-e be inkább akiknek nincs belső monológja, vagy azoknak, akiknek van. Az én belső monológom mindenesetre nem ilyen. Ja igen, nekem a sok zenész cameo abszolút nem adott semmit hozzá a filmhez.

The Good Place (1., 2. szezon): Régebben gondoltam, hogy leírom egy-egy film miért került kiválasztásra, de általában nem túl érdekes ez a történet, vagy olvasok valamit a neten, vagy egy barát ajánlja (szerencsére még ez sem ritka). Ennél a sorozatnál viszont egészen vicces a dolog. Van egy programozási nyelv, a Janet, amelyet figyelgetek, mert tud valamit, amit csak kevés szkript nyelv tud (futás közben kimenteni a rendszer teljes állapotát). Nemrég volt egy új verzió és kicsit kolbászoltam még az oldalukon és ott láttam, hogy a nevét a The Good Place nevű sorozat Zsanettjéről kapta, szóval gondoltam megnézem milyen sorozat is az és hát egyből megtetszett az ötlet. Nos, ez talán az egyik legokosabb sorozat amit valaha láttam, tele van mély filozófiai gondolatokkal és még a humora is bejön. Abszolút ajánlom mindenkinek aki szeret kicsit filozofálni azzal kapcsolatban amit néz. És most le fogom lőni a poént, mert egy kicsit én is akarok itt filózni és nincs kedvem nagyon kontextus nélkül tenni ezt, szóval ha szándékodban áll megnézni ezt a sorozatot, akkor ne olvasd tovább. Én szóltam. Szóval a lényeg az, hogy egy csaj (Eleanor) meghal és bekerül a jó helyre, ahova csak nagyon kivételes emberek kerülnek, nyugodtan azonosíthatjuk a Mennyországgal, legalábbis úgy ahogy az amerikaiak elképzelik. Rajta kívül még van három főszereplő, de az első szezon végére kiderül, hogy valójában a rossz helyen vannak, csak a konstruktőr kitalálta, hogy fizikai kínzás helyett inkább érzelmi kínzással próbálkozna és úgy gondolja, hogy ezt a négy főszereplő tudná a legjobban csinálni egymásnak. De persze az emberek inkább egymásba szeretnek, meg megpróbálják egymást megmenteni (az egyik alak filozófia tanár, ő tanítja a többit arra, hogyan kell jónak lenni). A leginkább vicces és filozofikus dolog abból származik, hogy az a világ meg a miénk nagyon hasonló, a hely egy unalmas amerikai kisvárosnak tűnik, a dinamika az amerikai társadalom dinamikája, stb. Na, most elfáradtam, nem is akarok már annyit írni róla, mindenesetre nagyon jó cucc, még az is lehet, hogy többször meg fogom nézni ezt a sorozatot, mert én személy szerint nagyon sok irányba el tudom vinni a történetet, persze új irányokba nem, de talán ha a meta szintet is kezdem érteni, akkor sikerül (az alapszint az mondjuk az, hogy olyan kérdéseket boncolgat, hogy jó-e az, akinek maga a jó tevés a célja, nem igazán az, hogy segítsen másokon, ilyen kérdésekkel van tele a film és erre simán rá lehet húzni egy meta szintet, hogy maga a szabályozás és a megértés milyen szinten érthető és elfogadható). Lehet, hogy ez lesz a kedvenc sorozatom minden időkre. Még van két évad amit nem láttam, remélem nem szúrják el.

Zene. Zene. Zene.

csütörtök, március 27, 2025

mesés lehetne a világunk, ha nem hinnénk a mesének

Hát az ópenéjáj rendesen belecsapott a lecsóba. Az új modelljük nagyon jól tud adaptálni képeket mindenféle stílusokra és most a tuitteren a Ghibli stílus megy nagyot. Nagyon nagyot. Még nagyobbat. Ebben a sötét világban amiben most élünk, ez nekem nagyon jól jött most, hogy egy kicsit megfeledkezzek a hülyeségről amit nap mint nap lenyomnak a torkunkon. Értem én, hogy művészet, meg, hogy a mesterséges intelligencia gonosz, meg mind meg fogunk halni, de most erre nagyon jó volt rácuppanni. Néhány példa még így, hirtelen lerántva a tuitterről. Most én csak filmekből konvertált képeket válogattam, de jól működik mindenféle figuratív képekre, nonfiguratív képeket még nem láttam "ghiblisítve", de várom már, hogy valaki kipróbálja. Én egyelőre kihagyom, nem akarok fizetni a ChatGPT-ért, amiben ez működik, de ha lesz valamilyen ingyenes modell ami fut a gépemen, akkor tuti előveszem megint a témát.











Demó.

Zene. Zene.

kedd, március 25, 2025

miből lesz a krumplibogár gyergyóban

Hát nem semmi, Gyergyó megnyerte a román jégkorong bajnokságot. Brassóval játszották a döntőt. Emlékszem, amikor a bentlakásban néztük a hokit N. fekete-fehér tévéjén, Brassó nem volt sehol, még Gyergyó is simán verte, a döntőbe viszont nem igazán akaródzott bejutni, mindig Csík meg a Sztyaua közül került ki az első. Változnak az idők.

Demó.

Zene.

békaleves recept

A tegnap este azt próbáltam kideríteni a mesterséges intelligencia segítségével, hogy a fájdalomcsillapítók csillapítják-e azt a fajta fájdalmat, amit akkor érez az ember, amikor éhen hal. Ugyanis van egy ilyen meggyőződésem, hogy amikor beüt a klíma apokalipszis, nekem az éhhalál lesz a sorsom (ugyanis úgy hiszem, hogy nem lehet felkészülni az apokalipszisre, főként nem ilyen gyorsan változó technológiai keretek között, persze talán a legjobb fegyvert jó lenne birtokolni, de ha a második legjobbnak bizonyul, akkor egyből első célponttá léptem előre).

Aztán közben elkezdtem gondolkodni, hogy talán mégsem olyan rossz a helyzet, mert a fejlett világban most már csak a lakosság 2%-a foglalkozik élelem termeléssel, ha majd nagyon rossz kezd lenni a helyzet, több embert szánunk erre a feladatra, mert már nem kell új filmeket forgatni, van már elég, nem kell új autókat gyártani, van már elég, nem kell a mallban takarítani, mert senki nem fog járni, nem kell repülőt vezetni, mert az embereknek nem lesz pénze kirándulni. Ha visszatér mindenki a kajatermeléshez, talán tudunk eleget termelni, elégszer újraépíteni a szétfútt üvegházakat, elég csatornát építeni, stb. De jó lenne, ha időben nekifognánk ennek a feladatnak, nem akkor, amikor már beütött a krach. Persze, Romániában, bár tudjuk, hogy már most baj van, semmit nem teszünk, pedig nem is lenne nehéz, hisz egy olyan ország vagyunk, amely területére hullott minden esőcsepp előbb-utóbb a Dunába kerül, hát ha nem esik elég, legalább ami leesett, azt szedjük ki belőle, még sótalanítani sem kell, csak szivattyúzni.

Élvezem, amikor valami bubu van, a politikusok mindig azt mondják, hogy a nevelés/oktatás hiánya okozta. De ők úgy látszik lógtak a fizika óráról és még sosem főztek teát maguknak, mert nem tudják, hogy amikor a teavíz hőmérsékletét 40 fokról 50 fokra emeled, az teljesen másképp néz ki, mint amikor 90 fokról 100 fokra, pedig ugyanannyi energiába kerül. Azt hiszik, ez a nagy teavíz, aminek az alján ülünk és aminek atmoszféra a neve, mindig ugyanúgy fog viselkedni, mint ahogy most viselkedik, pedig nem hogy egyenletesen melegítjük, de gyorsítva. Aztán amikor zubogni kezd, meglátom mit fogtok mondani. A régi jó francia iskola hiánya az okozója mindennek.

És persze a vicc az, hogy most már a mesterséges intelligenciát rövidebb távú veszélynek látom, mint az éghajlatváltozást. Szerencsére ott könnyebbnek látom a pozitív kimenetel megvalósítását.

Szerencsére olvastam valami igazán érdekeset is a tegnap este, majd arról írok legközelebb.

Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene.

szombat, március 22, 2025

az esti pótcselekvés ma sem marad el

Olvasom, hogy most lesz a Föld órája. Na ez egy tipikus pótcselekvés, aminek csak az a lényege, hogy legyen miről beszélni ahelyett, hogy tennénk valamit, aminek tényleg van hatása. Lehet róla szép cikkeket írni, hogy az emberek mennyire érzik a cselekvés fontosságát, mekkora az összefogás, lehet elemezni, hogy mennyire hatékony, hogy milyen társadalmi rétegek mennyire fogékonyak rá, stb. Csak sajnos semmi másra nem jó és tuti nem oldja meg a problémánkat. Na de én már régóta lemondtam arról, hogy az apokalipszist túléljem. Csak azokat sajnálom, akiket meglepetésként fog érni a dolog.

Zene.

kínai laborokból szabadulnak mostanában a legjobb mesterséges intelligenciák

Egy kis mestint. Sajnos a tuitter lassan haldoklik, ez érződik nagyon az érdekes hírek mennyiségében, persze azért még egyesek próbálják tartani a frontot, de ha majd ők is feladják, akkor nekem is tovább kell állnom. Szóval eléggé meglepett, hogy egyetlen futó utalást találtam csak arra, hogy a reinforcement learningról az első könyvet írt két alak húzta be idén a Turing díjat. Azért amikor a deep learningért kiosztották pár éve, akkor nagy port kavart, most már mindenkit jobban érdekel az, hogy éppen milyen modell vezeti a tabellát ezen a héten. Egyébként én már teljesen el is vesztettem a fonalat, most mintha valami kínai 32b-s modell taszította le a 671b-s előző kínai modellt, nem? Ami igazán érdekes volt, hogy Kai Fu Lee azt nyilatkozta, hogy a nyílt modellek nyertek, mert hiába a zárt modellek akár 1-2%-al jobbak náluk, sokkal többe kerülnek. (Azt ne is emlegessük, hogy a zárt modelleket bármikor ki lehet húzni az ember lába alól, de a nyílt modell ami saját vason fut, az legalább ilyen szempontból megbízható). Szóval ja, jó dolog az igazi verseny, a nagy cégeknek megéri, hogy nyílttá tegyék a modelljeiket, még akkor is, ha az jelentős költség, mert nem engedi meg senkinek, hogy letarolja a piacot. Remélem ez a logika még sokáig működni fog, mindig lesz valaki aki versenyben tud maradni a zárt modellekkel. Eddig leginkább a fészbukk tartotta a frontot, de most úgy tűnik a kínaiak rendesen beszálltak a játékba. A vidió modelleket aztán pláne nem követem, de nem tartom elképzelhetetlennek, hogy idén már egész estés film készüljön ezzel a technológiával, lehet, hogy nem lesz túl mozgalmas és a kamera sem fog sokat mozogni, de az első filmek is ilyenek voltak, legalább színes lesz és nem 12 fps. :)

Egyébként elég jó móka József Attila verselemzéseket íratni a grok3mal.

Egyébként a kínaiak ígérték, hogy 2025-ben nagyot dobnak mestintben, egyre valószínűbb lesz ez a dolog.

Demó.

Zene. Zene. Zene.

AI.

csütörtök, március 20, 2025

szerda, március 19, 2025

készítsünk töltelékes káposztát a múltból

Ha másra nem is lesz jó ez a blog, arra igen, hogy az emlékezetem határainak mozgását figyeljem. Mostanában azért nézegetem, hogy a blogomat hányan olvassák és milyen bejegyzéseket, persze arról fogalmam sincs, hogy hány robot és hány valós ember. Nem hinném, hogy túl sok valós ember, de nem is ez a célom vele, ha azt akarnám, hogy olvassanak, fészbukkra írnék. Ez inkább ilyen terápia itt. Azt látom, hogy a régi (2005/6-os) bejegyzések sok találatot kapnak. Ez vicces számomra, mert akkoriban nagyon másképp láttam a világot mint most, eléggé naivnak gondolom az akkori magamat, de gondolom ez nagyjából általános emberi tapasztalat, hogy a régi énünket naiv gyereknek gondoljuk. Mondjuk sokat nem is nőttem, de változni azért változtam.

Szóval, a múltkor beleolvastam ebbe a bejegyzésbe (végig el nem olvastam, túl hosszú és túlontúl cringe a stílus), de ami számomra a legérdekesebb, az az, hogy zéró emlékem van az emlegetett színházi előadásról. Pedig még érzelmileg is kötődtem hozzá, hisz blogot is írtam, nem csak puszta tényszerű információgyűjtés történt akkor. Mégis semmi, teljes sötétség, ha próbálok bármit is felidézni róla.

Annyit nem olvasgatom a régi bejegyzéseket, hogy több mintám legyen olyan dolgokról amelyekről totálisan megfeledkeztem, de azt hiszem, simán levonhatom a következtetést, hogy 20 év múltán csak az igazán fontos dolgok maradtak meg, a többi mind elúszott. Szerencsére mostanában sok fotót készítek, a részleteket megőrzi a gép, a fontos dolgokról meg majd megváltozik a véleményem. Aztán majd generáltatok az egészből egy kalandjátékot 30 év múlva és ott fogok kolbászolni a vélt és valós emlékeim között keresve a szent grált.

Demó.

Zene. Zene. Zene. Zene.

Drónos.

kedd, március 18, 2025

Mickey 17 (2025)

Nagyon nincs mit írnom róla, nekem nagyon bejött, benne van minden ami a mai világunkban el van cseszve. És még elég vicces is, gyorsan eltelt a két óra.

Külön kiemelném, hogy végre megint egy kolonizáló témájú sci-fi, nagyon régen láttam ilyent utoljára, jó hely a Föld, de azért kell már menni máshova is néha, még ha csak filmen is. Meg azt is, hogy a főszereplő lúzer, de megmenti a világot. Meg azt, hogy bár az emberek életet tudnak nyomtatni, mégis hisznek valamiféle istenben (az mondjuk nincs kifejtve, hogy az mivel érdemli ki a figyelmet).

Szőrmók lives matter!

Zene.

egy blogbejegyzésem délben, midőn otthon ülni jó a friss téli hidegben

Lassan bontja rügyeit nálunk is az arab tavasz.

Demó.

Zene. Zene.

Vers.

Heidelberg.