Megint a végére került az írás, bele kell húzni. Mostanában azon gondolkodom, hogy érdemes-e még az utóbbi évtizedben készült filmeket néznem, én le tudnék mondani róluk, de E-t untatja a régi filmek ritmusa, az ami nekem meg leginkább bejön. Szóval nehéz megtalálni az egyensúlyt...
Upload (mind a 4 szezon): Ez a sorozat a tudat feltöltéséről szól, azaz amikor egy ember személyisége egy számítógépben él tovább, mert ő már meghalt. Régóta ismerős számomra ez a gondolat, de valahogy sosem arra gondoltam ilyenkor, hogy a tudat a való világgal továbbra is tartaná a kapcsolatot, inkább a virtuális világban élné a kiterjesztett lehetőségekkel teli létezését. Szóval ilyen szempontból meglepetés volt, mert itt az van, hogy egy fickó autóbalesetet szenved és feltöltik, mert a nője gazdag és a családjának van már feltöltési kvótája, szóval előre fizették az emlékek lementését és aztán magát a szkennelést is. Utána meg amolyan "hosszú távú kapcsolatban" vannak, telefonon beszélgethetnek, sőt, a nő bele tud bújni egy ilyen hacukába amivel az egész testére kaphat érzéseket, a fickónak meg persze minden valóságosnak tűnik. Közben meg van egy hiperkapitalista világ odakinn és persze a virtuális világ is olyan mint a mostaniak, minden extráért fizetni kell, de azért vannak bugok amiket fel lehet fedezni és ki lehet használni. Nekem nagyon nem mondott sokat sem a feltöltésben rejlő lehetőségekről, sem a kapitalizmus jövőéről, de azért jó volt nézni ezt a sorozatot, mert legalább olyan ismerősek voltak a problémák és persze van egy csomó geg, amit olyanoknak szánnak, akik már megismerkedtek ezekkel a gondolatokkal, sőt, akár mondhatnám, a játékprogramozóknak (egyet lelövök, szóval egy élő csaj aki csak virtuális szemüvegen keresztül csatlakozik be a virtuális világba (ez a leggyakoribb mód) belöki a fickót a vízbe, mire ő is belehúzza őt, szóval ketten úsznak ott a virtuális vízben, mire a csaj megjegyzi, hogy de ugye tudod, hogy én nem vagyok vizes, de (azon túl hogy a fickó is csak virtuálisan vizes, hisz nincs már fizikai teste) a valóságban ilyenkor az történik, hogy a csaj úszó mozdulatokat tesz az irodában ahonnan bejelentkezett, azaz szárazon úszik, ami egy gyakori bug a számítógépes játékokban ahol gallyra megy az animáció állapotgépe és nem detektálja, hogy szárazföldön kolbászol már a karakter (valahogy így)) (na jó, lelövök még egy poént, legalábbis amit én viccesnek találtam, a virtuális világban magának az olvasás aktusának sok értelme nincs, sokkal gyorsabban lehet integrálni direkt az információt a személyiség reprezentációjába). Szóval nekem nagyon bejött, alapvetően kellemes ismerkedés ezekkel a gondolatokkal és persze van benne jó sok kapitalizmus kritika is (ami azért duplán vicces (és egyben gyanús is), mert az Amazon pénzelte a sorozatot) és bár számomra nincs benne sok új gondolat, azért mégis érdekes látni azt, ahogy mások elképzelik ezt a potenciális jövőt.
Outlander: Blood of my Blood (1. szezon): Ezt a sorozatot csak úgy random módra kezdtük el nézni, azt hittem, hogy valami jó kis kosztümös történelmi sorozat lesz, hát mondjuk az is, csak éppen egy időutazás is van benne. Közben kiderült, hogy valójában egy Outlander című sorozat spinoffja, ami mostanában ér véget és 8 évadot ért meg és abban is van időutazás és ez a két főhős szüleinek a történetét meséli el. Leginkább azért egy szerelmes történet Skóciában, szóval ha valakit érdekel ez a két dolog, akkor érdemes lehet nézni. Nekem egy kicsit bő lére eresztettnek tűnt és gyakran azon gondolkodtam, hogy mennyire valósak az attitűdök, de hát bizonyára akkor sem illett mindenki beskatulyázni. Szóval nem egy nagyon nagy durranás, de azért nyugis cucc és elmegy kategória, de ennyi háttér információval már a kérdés inkább az, hogy miként keverednek ki a bajokból az emberek, nem az, hogy kikeverednek-e?
The Ministry of Ungentlemanly Warfare (2024): Ez egy Guy Ritchie film, de már eléggé modorossá vált, arról is szól az egész, hogy modorosan elmond egy valós szabotázs történetet a Második Világháborúból, arról a fickóról, aki részben James Bond inspirációjául szolgált. Sajnos a wikit böngészve kiderül, hogy azért messze nem volt ekkora a bumm-bumm és a fickó még ugyanabban az évben meg is halt, szóval igazából nem egészen csoda, hogy az utóbbi 80 évben más nem vitte vászonra a történetét. Nekem azért bejött a film, a háborús filmeket alapvetően szeretem, de lehet, hogy ehhez a zsánerhez túl szuperhősös, a szuperhősös zsánerhez meg túl világháborús, ezért bukott.
Heir to an Execution: A Granddaughter's Story (2004): Ez egy dokfilm, ismerős volt a történet, hogy egy zsidó házaspárt kivégeztek, mert atomtitkokat juttattak a Szovjetuniónak, de a részleteket már nem tudtam. Ez az ő történetük, az unokájuk által elmesélve, a végére kiderül, hogy valószínűleg tényleg juttattak bizonyos információkat, de az igazából sokra nem volt jó, Fuchs sokkal jobban csinálta és ő megúszta pár év börtönnel, mert Angliában kapták el. De ez a házaspár úgy tűnik fel, mint akik igazán hittek a szocialista ideálban és akik annyira szerették egymást, hogy hajlandóak voltak meghalni egymás ideáljaiért és bár az atomjaik már szétválaszthatatlanul összekeveredtek az összes többi holt ember atomjaival, a hitük még mindig él.
Cube (1997): Nekem ez annó kimaradt, gondolom 97-ben nagyon ütött ez az absztrakt világban a játék a halállal, mára már nincs nagyon sok látnivaló itt, de azért egyszer megéri megnézni. Az kimondottan tetszik, hogy itt még nincs olyan társadalmi ítélkezés mint a Saw-ban, nem modell állampolgárok a résztvevők, de nem is azért kerültek be a játékba, mert valaki ítélkezne felettük, bár bizonyára azért nem teljesen véletlenül kerültek oda, de ez nincs igazán kifejtve. Most, hogy így belegondolok, a Saw kapja be amiért felült erre az igazságosztó vonatra.
Gandahar (1987): Imádom a francia animációkat, ahogy a kis pénzből egyedi stílust tudnak csinálni, ez jó kis sci-fi is, első látszatra nem is túl bonyolult a történet, második látszatra meg csak egy kis időparadoxont kell feloldani. Az alapötletek mára kánonná váltak, nem is biztos, hogy eredetiek. Nekem mindenesetre nagyon bejött az egész világ és a látvány, ennél több nem is kell egy animációban. Azt hiszem, nem is láttam Laloux mester másik két animációját, bár lehet, hogy a 90-es években voltak a román tévében, még amikor a szerzői jogok tisztelete a kommunista éthoszt követte, mindenesetre meg kéne nézni őket. Aki szereti a sci-fit és az animációt, annak kötelező darab.
Conan the Barbarian (1982): Erre sem emlékszem, de lehet, hogy láttam. Sokat nem filóztam róla, az biztos, de jó kis film, jó kis menekülés a jelen sivatagából egy fantázia sivatagba, ami mégis érdekesebb (leszámítva a mesterséges intelligenciát). Vicces, hogy mennyire időszerű a vallási vezető problematikája, csak ma már senki nem fog kardot és szabdalja szét a fals istenek híveit. :)
Challengers (2024): Nem gondoltam, hogy ennyire jó lesz ez a film, a vágás sokat segített abban, hogy a főszál ne üljön le egy megszokott sablonba, hanem legyen egy kis feszültség abban, hogy miért is alakultak úgy a dolgok, ahogy. Azt azért nem hittem volna, hogy korhatáros film lesz ebből, nem azt a kort éljük, amikor ez már beleférne, de nem is hiányzik annyira belőle a korhatáros jelenet, elég perverzió az, ahogy az emberek szenvednek a sorsukban, ha jó, ha rossz az. Azért ha lenne egy hasonló film a 80-as években, megnézném, a mesterséges intelligencia adott is néhány ötletet, majd ha sorra kerülnek, jelentkezem. :) (egyébként a Personal Best (1982) című film jött ki a topra, nem is hallottam róla és nem is úgy tűnik, mint amit könnyű felhajtani (ha az embernek nincs tuittere, nyahahaha)).
The Walking Dead: Daryl Dixon (3. szezon): Carol és Daryl még mindig írtja a zombikat, úgy volt, hogy ebben az évadban Angliába vándorolnak, de csak egy résznyi Anglia fért bele, mert hát bezárkózni a halállal sosem egy jó ötlet. Szóval Spanyolországban kötnek ki és hát ott éppen a monarchia megerősítésén dolgoznak egyesek, de a szabadság szerető amerikaiaknak ez (meg egy pár más dolog is) nem fér bele. Egyébként nem rossz a történet, csak egy kicsit sablonos, de az mindenképpen értékelendő, hogy legalább annyira szereplő a spanyol táj és az emberek mint Carol és Daryl és ez elég frissességet hoz, hogy megérje nézni. Azért lassan kifut a dolog, a következő lesz az utolsó évad, remélem lesz valami nagy csavar a végén, mert már kezd kifáradni a zombi világ.
Collide (2016): Hát ez elég gyengécske volt, gondolom Anthony Hopkins és Ben Kingsley vitte el a költségek nagy részét, magára a filmre nagyon nem maradt sok. Az volt az igazán meglepő, hogy már mennyire belém égett az, hogy az amerikai filmekben ugye mindig visszalőnek, itt talán ez az egyetlen stika, hogy a főhősnek nincs fegyvere, szóval ő nem lő vissza (igaz, őt sem érik a golyók, mint a többi igazi főhőst), ez egyébként ebben a filmben nem egy érdekes variáció, hanem egy fájdalmas mulasztás. Van benne sok szép autó, amelyek nagy része azért nem tör össze, bizti nem fért már bele a költségvetésbe. Nem ajánlom, még lazításnak sem, valami mást kellett volna megnézni, mert ez nem éri meg a másfél órát.
The Mask (1994): Ez viszont baromi jó kis lazító film, kellett nekem most az életembe egy kis bohózat. Így a végére elfáradtam a gondolatok szavakká formálásában, de az azért mély gondolat, hogy a tökéletes maszk mégsem annyira tökéletes, mert ki akarna egy műanyag izét csókolgatni. Bizonyára bele lehet fáradni ebbe a filmbe is, de nekem többször meg kéne nézni, hogy elérjek oda.
Zene. Zene.
