Akartam írni pár gondolatot a komprádor témában, de minél többet gondolkodtam róla, annál inkább az az érzés erősödött meg bennem, hogy ez nekem csak menő úri hóbort, amihez kevésbé értek mint bevallom magamnak és amúgy sem olvassa senki. De az illusztrációt is elkészíttettem hozzá és én poénosnak találom, ezért került ide ez az egész kis bevezető.
Az az érzés ami viszont erősödött bennem az az, hogy most már tényleg befordultunk a szingularitás utcába, ez a szombati bejegyzés a mesterséges intelligencia segítségével létrehozott C fordítóról egyre csak szípja be mint egy fekete lyuk az összes megoldatlan problémát az agyamban, hogy aztán majd egyszer talán kiköpje az egészet egy nagy szőrgombócban. Lehet, hogy van a világnak olyan része is, ami nem algoritmikus, de én azzal nem sokat tudok kezdeni. Az algoritmikus részhez viszont éppen most megalkottuk az első olyan gépet, amelyet mindenki tud alkalmazni, hogy ki mikor és meddig tolja, az már talán mindegy is, úgyis vagyunk elegen.
Sokszor írtam, hogy nincs kedvem blogot írni, de aztán mindig lett valami kis apróság, ami visszarángatott, de most valahogy tényleg úgy érzem, hogy az egész csak buta figyelemelterelés részemről. Szóval azt hiszem, hogy mindössze a mesterséges intelligencia téma marad a blogban, meg persze a filmes bejegyzések, mert azt szórakoztató írni, mint ahogy szórakoztató nézni is a filmeket.
Aztán persze lehet, hogy holnap meggondolom magam.
Demó.
Zene.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése