ez: Hargita megye imázsfilm
ez: instagram, gyönyörű képekkel
csütörtök, december 26, 2019
csütörtök, december 19, 2019
youtube ajánló
ez: arról, hogy milyen rossz lesz nekünk a jövőben, ha kormány összekapcsolja a megfigyelő rendszereit arcfelismeréssel.
Életem első kommentjét ez alá a youtube videó alá írtam, ezt:
“A developed country is not a place where the poor have cars. It's where the rich use public transportation.” - Gustavo Petro
I guess, in the future, this will change to: a developed country is where the public embraces the government using face recognition and not fearing it.
There will be many good uses for face recognition, gait recognition, etc. Let's hope they will outweigh the bad uses.
Nagyjából azt jelenti, hogy olyan világban lenne jó élni, ahol az embereknek nem félnie kellene attól, hogy a kormány arcfelismerést alkalmaz, hanem örülniük kéne neki, mert a pozitív hozadéka sokkal több, mint a negatív hozadéka.
Ha valakinek kétsége van afelől, hogy a tömeges arcfelismerésnek lehet pozitív hozadéka, akkor hadd írjak erről gyorsan egy sort: az arcfelismerés teszi lehetővé, hogy a begyűjtött adatokat időrendi sorrendbe tegyük egy emberről. Ezekből az adatokból aztán nagyon sok hasznos dolgot lehetne jósolni, pl. egészségi állapotot, fáradtsági állapotot, stb. Milyen jó lenne, ha a jövőben otthon belenéznénk a tükörbe és az azt mondaná, hogy ma nem kell bemenj dolgozni, mert nagyon gyűrött vagy, de azért ne forduljon elő ez túl gyakran?
ez: az Index kipróbálta a bécsi önjáró buszt. Na kb ilyesmi lesz Kolozsváron is.
a játék
Szóval júniusban felmondtam és úgy döntöttem, hogy a következő két évet egy játek elkészítésére fogom szánni. Így negyven körül, ennek is eljött az ideje.
Jellemző módon, a nyáron nem csináltam semmit, legalábbis a játék ügyében, aztán ősszel nekifogtam végre és lassan elkezdett beindulni a dolog. Szintén jellemző módon nem a logikus megoldás mellett döntöttem és egy meglévő játék motort használok (Unity, Unreal), hanem én magam ollózom össze a dolgokat nyílt forráskódú könyvtárakból és írom mellé a szószt ami nincs meg, vagy amit én másképp akarok megvalósítani. Így egyelőre elég lassan haladok, bár azért egy jó kis grafikus motort sikerült kiválasztani és a világot tároló ritka voxel fa (imádom most ezeket a magyarításokat, egyszer majd azért leírom angolul is) is ipari standard, szóval messze nagyobb a potenciál azért, mint ami eddig látszik, ezért is inkább én vagyok a felelős. De elvégre is ÉN akartam írni ezt a játékot, nagyjából, bizonyos dolgokat ki is akarok próbálni, egyelőre nagyon bejön a modern C++ és az Ubuntu, nem tudom miért sírnak olyan sokan miattuk.
Szóval erről is lesz majd szó a blogban, de azért annyira nem sok, ugyanis próbálok azért angolul értekezni róla.
Nekifogtam kis videókat készíteni a youtubera egy-egy nagyobbacska dologról amit megoldok, néha ezek inkább technikai dolgok, amelyek nem látszanak, most még nagyon ebben a fázisban vagyok, ezért nem is fektetek sok energiát ezekbe a videókba, de amikor majd eljutok a grafika programozáshoz és lesznek látványos dolgok, akkor majd rendesen fogom vágni a videót meg minden. Most csak felveszem a desktopot ahogy kolbászolok rajta az egérrel és mozog a játék, szintetizálok hozzá valami angol beszédet az általam megadott szövegből, általában érthető, de néha inkább hasonlít a Twin Peaks Black Lodgeban való beszélgetéseihez. Ezek a videók inkább csak olyan dokumentáló jellegűek, hogy ha valaki eléggé az alapokról kezdve akar játékot készíteni, akkor mi mindent kell megcsináljon. Majd lesznek olyan videók is, amelyekkel megpróbálom meggyőzni az embereket, hogy ez egy szórakoztató játék és érdemes megvenni.
Szóval van három videó már: első, második, harmadik.
Jellemző módon, a nyáron nem csináltam semmit, legalábbis a játék ügyében, aztán ősszel nekifogtam végre és lassan elkezdett beindulni a dolog. Szintén jellemző módon nem a logikus megoldás mellett döntöttem és egy meglévő játék motort használok (Unity, Unreal), hanem én magam ollózom össze a dolgokat nyílt forráskódú könyvtárakból és írom mellé a szószt ami nincs meg, vagy amit én másképp akarok megvalósítani. Így egyelőre elég lassan haladok, bár azért egy jó kis grafikus motort sikerült kiválasztani és a világot tároló ritka voxel fa (imádom most ezeket a magyarításokat, egyszer majd azért leírom angolul is) is ipari standard, szóval messze nagyobb a potenciál azért, mint ami eddig látszik, ezért is inkább én vagyok a felelős. De elvégre is ÉN akartam írni ezt a játékot, nagyjából, bizonyos dolgokat ki is akarok próbálni, egyelőre nagyon bejön a modern C++ és az Ubuntu, nem tudom miért sírnak olyan sokan miattuk.
Szóval erről is lesz majd szó a blogban, de azért annyira nem sok, ugyanis próbálok azért angolul értekezni róla.
Nekifogtam kis videókat készíteni a youtubera egy-egy nagyobbacska dologról amit megoldok, néha ezek inkább technikai dolgok, amelyek nem látszanak, most még nagyon ebben a fázisban vagyok, ezért nem is fektetek sok energiát ezekbe a videókba, de amikor majd eljutok a grafika programozáshoz és lesznek látványos dolgok, akkor majd rendesen fogom vágni a videót meg minden. Most csak felveszem a desktopot ahogy kolbászolok rajta az egérrel és mozog a játék, szintetizálok hozzá valami angol beszédet az általam megadott szövegből, általában érthető, de néha inkább hasonlít a Twin Peaks Black Lodgeban való beszélgetéseihez. Ezek a videók inkább csak olyan dokumentáló jellegűek, hogy ha valaki eléggé az alapokról kezdve akar játékot készíteni, akkor mi mindent kell megcsináljon. Majd lesznek olyan videók is, amelyekkel megpróbálom meggyőzni az embereket, hogy ez egy szórakoztató játék és érdemes megvenni.
Szóval van három videó már: első, második, harmadik.
péntek, november 15, 2019
terminator: dark fate
Két napja láttam a moziban az új Terminator filmet. Nem volt annyira rossz, nem voltak nagyon elvárásaim és így nem tudott mellétrafálni. Persze nem olyan nagy mérföldkő, mint az első két rész (illetve leginkább a második ugye). Vicces, amikor annyira kerek egy történet, hogy lehetetlen jól folytatni, de mivel nagyon jó, népszerű is és időnként valaki megpróbálkozik egy folytatással könnyű kereset reményében. És általában mellétrafál, de az eredeti történetnek ez nem árt, szóval néhány év múltán újra lehet próbálkozni. Szerintem ez fog történni a Dark Fate-tel is, bár pénzügyi bukás, azért lesz új Terminator néhány év múlva, sokat változik addig a világ, lesz mit lereagáljon az örökös halálosztó.
Általában szoktam szpojlerezni, de most ezt kihagyom, mert annyira tényleg nem jelentős a történet, a lényeg az, hogy a történetet a mostani miliőbe helyezték, kellően PC és affirmatív. És meg kell mondjam, hogy nekem ez tetszik, mert hiszek a pozitív diszkriminációban és ha még el kell teljen 20 év, amíg túl kell nyomni a PC-séget azért, hogy az emberek megértsék, hogy van a világon más is mint a nagy fehér férfi aki megmenti a bármit, akkor teljen el így 20 év, nekem belefér. És ne mondja nekem senki, hogy ez a sztori bármivel rosszabb, mint bármelyik előző, akár a kettes rész is, mert nem igaz. Jobbnak sem jobb persze, csak más, mert van egy csomó PC dolog benne és olyasmi, ami reflexió a mai világ visszásságaira és ugyanúgy tele van logikai hibákkal, mint az előzőek, de ez engem most sem zavar, mert egyrészt van mondanivalója (a PC dolgokon kívül is), másrészt aki el akar rajta gondolkodni, annak van azért matéria rendesen.
Most mivel a mesterséges intelligencia ennyire népszerű lett mindenhol, néhány kérdés, amit meg lehet fogalmazni a film alapján és szerintem érdekes feltevés.
Azt hiszem, a Terminator filmek örökös tanulsága, hogy az ember és gép együttműködése mindig legyőzi a gépet egyedül. Egyelőre egyébként ez a tanulság a sakkprogramokból is, a legjobb sakkprogramot is konzisztensen meg tudja verni egy ember segítségével játszó másik sakkprogram, tehát még nem érték el azt a fejlettségi szintet, ami már teljesen fölöslegessé teszi az embert. Szerintem el fogják érni, de lehet, hogy jobb lenne, ha mégsem. Vagy ki tudja.
Továbbá olybá tűnik, hiába van a gonosz terminátornak fejlettebb technológiája, a jó terminátor régebbi technológiáját jobban ki tudja használni, mert robusztusabb, többet volt tesztelve (ugyanis régebbi). Ez azt jelenti, hogy nem lehet csak úgy egyből kitalálni a tökéletes algoritmust, a valós életben tesztelést semmi nem pótolhatja. Ez is jó. Vagy ki tudja.
Az emberek nem annyira hülyék a jelen világunkban, mint amennyire mutatják magukat. Ha nem így lenne, bizonyára létezne biztosabb stratégia arra, hogy megölje a célpontot a rossz terminátor. Például beszállhatna a politikába és megválasztatthatná magát az AEÁ elnökének és kicsalhatná a célpontot a 5th Avenuera és ott lelőhetné gond nélkül. Az, hogy nem ezt a stratégiát választja a szuperintelligencia, azt jelenti, hogy még nem hülyültünk teljesen el. Továbba azt is, hogy annyira közel van a szuperintelligencia kialakulásának az ideje, hogy addig nem is hülyülünk el.
Ugyanakkor az, hogy a terminátor nem veszi igénybe a földgolyón most létező számítási infrastruktúrát mondjuk úgy, hogy meghekkeli az összes nagyobb felhő szolgáltató rendszereit a jövőben napvilágra kerülő biztonsági résekkel, azt jelenti, hogy vagy elértük az optimális biztonságot már, amit kötve hiszek, vagy azt, hogy a teljes földi számítási kapacitás csak néhány százalékát jelenti az ő kapacitásának, akkor viszont a Moore törvénye újra erőre kell kapjon, sőt, a jövőben talán még gyorsabbá válik a duplázódás. Vagy nem is annyira jó az a szuperintelligencia, ha nem tudja kihasználni a mai világban létező erőforrásokat, ezek szerint a jövőben sem az erőforrásokon fogunk összekapni, hanem mondjuk a zenei ízlésünk fog annyira fájni neki, hogy inkább kiírtja az emberiséget. De akkor a még több diverzitás jó lesz, csak nem akad össze mindenkivel.
Lehetne folytatni, nem fogom. Annyit a végére, hogy én nem hiszek a Terminator hipotézisben, a mesterséges intelligencia magától tuti nem fog akarni minket kinyírni, persze az lehet, hogy valaki ezzel a céllal hozza létre, de akkor nem a technológia a hibás, hanem a kitalálója. Ezért is fontos, hogy olyan készítse el először, akinek nemesebb céljai vannak. És még egy video a végére Yann LeCun-nel, aki szerint az intelligencia és az aggresszivitás nem korrelál, sőt!
Általában szoktam szpojlerezni, de most ezt kihagyom, mert annyira tényleg nem jelentős a történet, a lényeg az, hogy a történetet a mostani miliőbe helyezték, kellően PC és affirmatív. És meg kell mondjam, hogy nekem ez tetszik, mert hiszek a pozitív diszkriminációban és ha még el kell teljen 20 év, amíg túl kell nyomni a PC-séget azért, hogy az emberek megértsék, hogy van a világon más is mint a nagy fehér férfi aki megmenti a bármit, akkor teljen el így 20 év, nekem belefér. És ne mondja nekem senki, hogy ez a sztori bármivel rosszabb, mint bármelyik előző, akár a kettes rész is, mert nem igaz. Jobbnak sem jobb persze, csak más, mert van egy csomó PC dolog benne és olyasmi, ami reflexió a mai világ visszásságaira és ugyanúgy tele van logikai hibákkal, mint az előzőek, de ez engem most sem zavar, mert egyrészt van mondanivalója (a PC dolgokon kívül is), másrészt aki el akar rajta gondolkodni, annak van azért matéria rendesen.
Most mivel a mesterséges intelligencia ennyire népszerű lett mindenhol, néhány kérdés, amit meg lehet fogalmazni a film alapján és szerintem érdekes feltevés.
Azt hiszem, a Terminator filmek örökös tanulsága, hogy az ember és gép együttműködése mindig legyőzi a gépet egyedül. Egyelőre egyébként ez a tanulság a sakkprogramokból is, a legjobb sakkprogramot is konzisztensen meg tudja verni egy ember segítségével játszó másik sakkprogram, tehát még nem érték el azt a fejlettségi szintet, ami már teljesen fölöslegessé teszi az embert. Szerintem el fogják érni, de lehet, hogy jobb lenne, ha mégsem. Vagy ki tudja.
Továbbá olybá tűnik, hiába van a gonosz terminátornak fejlettebb technológiája, a jó terminátor régebbi technológiáját jobban ki tudja használni, mert robusztusabb, többet volt tesztelve (ugyanis régebbi). Ez azt jelenti, hogy nem lehet csak úgy egyből kitalálni a tökéletes algoritmust, a valós életben tesztelést semmi nem pótolhatja. Ez is jó. Vagy ki tudja.
Az emberek nem annyira hülyék a jelen világunkban, mint amennyire mutatják magukat. Ha nem így lenne, bizonyára létezne biztosabb stratégia arra, hogy megölje a célpontot a rossz terminátor. Például beszállhatna a politikába és megválasztatthatná magát az AEÁ elnökének és kicsalhatná a célpontot a 5th Avenuera és ott lelőhetné gond nélkül. Az, hogy nem ezt a stratégiát választja a szuperintelligencia, azt jelenti, hogy még nem hülyültünk teljesen el. Továbba azt is, hogy annyira közel van a szuperintelligencia kialakulásának az ideje, hogy addig nem is hülyülünk el.
Ugyanakkor az, hogy a terminátor nem veszi igénybe a földgolyón most létező számítási infrastruktúrát mondjuk úgy, hogy meghekkeli az összes nagyobb felhő szolgáltató rendszereit a jövőben napvilágra kerülő biztonsági résekkel, azt jelenti, hogy vagy elértük az optimális biztonságot már, amit kötve hiszek, vagy azt, hogy a teljes földi számítási kapacitás csak néhány százalékát jelenti az ő kapacitásának, akkor viszont a Moore törvénye újra erőre kell kapjon, sőt, a jövőben talán még gyorsabbá válik a duplázódás. Vagy nem is annyira jó az a szuperintelligencia, ha nem tudja kihasználni a mai világban létező erőforrásokat, ezek szerint a jövőben sem az erőforrásokon fogunk összekapni, hanem mondjuk a zenei ízlésünk fog annyira fájni neki, hogy inkább kiírtja az emberiséget. De akkor a még több diverzitás jó lesz, csak nem akad össze mindenkivel.
Lehetne folytatni, nem fogom. Annyit a végére, hogy én nem hiszek a Terminator hipotézisben, a mesterséges intelligencia magától tuti nem fog akarni minket kinyírni, persze az lehet, hogy valaki ezzel a céllal hozza létre, de akkor nem a technológia a hibás, hanem a kitalálója. Ezért is fontos, hogy olyan készítse el először, akinek nemesebb céljai vannak. És még egy video a végére Yann LeCun-nel, aki szerint az intelligencia és az aggresszivitás nem korrelál, sőt!
kedd, október 22, 2019
Kolozsvár és a vezető nélküli buszok
Mostanában egyre több hír van a transindexen amely valamilyen szinten kapcsolódik a mesterséges intelligenciához. Itt van például ez, hogy jövőre Kolozsváron is bevezetik a vezető nélküli buszokat, hasonlóan Bécshez, Párizshoz és Lyonhoz.
Nos, valószínűleg a Navya fogja itt is tesztelni a buszait egy két kilóméteres útszakaszon és ehhez olcsó munkaerőre volt szüksége, ezért a Műszaki Egyetemmel kötött szerződést, hogy diákok, esetleg doktoranduszok monitorizálják a kisbusz diagnosztikai berendezéseit. Esetleg ha akarnak egy doktorátust írni, akkor megkapják a nyers adatok egy részét és lehet rajtuk néhány algoritmust tesztelni és mérni a hatékonyságát. A közlekedési vállalatok mindig szeretik mindenféle úttalan útakon kipróbálni a rendszereiket, a diákok meg szeretik a sok jól kalibrált adatot, szóval mindenki jól jár.
És ez jó.
Ami nem jó, az az, hogy ilyen cikkek is születnek (igazából csak a címével van bajom, meg a tartalom Istenre vonatkozó részével).
Van még egy cikk, amire reagálni akarok, igazából ez is az egyik oka, hogy újrakezdtem a blogolást, de nem nagyon szentelek neki időt.
Egyébként mindez csak spekuláció részemről, nem állok senkivel kontaktusban aki részt vesz ebben a projektben, de azért van majd akitől rákérdezzek egy-két dologra. Ha beindul a projekt, még visszatérünk rá.
Nos, valószínűleg a Navya fogja itt is tesztelni a buszait egy két kilóméteres útszakaszon és ehhez olcsó munkaerőre volt szüksége, ezért a Műszaki Egyetemmel kötött szerződést, hogy diákok, esetleg doktoranduszok monitorizálják a kisbusz diagnosztikai berendezéseit. Esetleg ha akarnak egy doktorátust írni, akkor megkapják a nyers adatok egy részét és lehet rajtuk néhány algoritmust tesztelni és mérni a hatékonyságát. A közlekedési vállalatok mindig szeretik mindenféle úttalan útakon kipróbálni a rendszereiket, a diákok meg szeretik a sok jól kalibrált adatot, szóval mindenki jól jár.
És ez jó.
Ami nem jó, az az, hogy ilyen cikkek is születnek (igazából csak a címével van bajom, meg a tartalom Istenre vonatkozó részével).
Van még egy cikk, amire reagálni akarok, igazából ez is az egyik oka, hogy újrakezdtem a blogolást, de nem nagyon szentelek neki időt.
Egyébként mindez csak spekuláció részemről, nem állok senkivel kontaktusban aki részt vesz ebben a projektben, de azért van majd akitől rákérdezzek egy-két dologra. Ha beindul a projekt, még visszatérünk rá.
hétfő, október 21, 2019
youtube ajánló
csütörtök, október 17, 2019
youtube ajánló
Mostanában nagyon rácuppantam a youtube-ra, erről majd fogok írni, de ez egy visszatérő téma lesz, ajánlgatok videókat, amelyeket az utóbbi időben (nap, hehe) érdekesnek találtam.
ez: arról, hogy egyetlen megbicsakláson múlhat egy elnökjelölt esélye Amerikai elnökké válni. Persze, ismert ellenpélda is, de ez azért mégis elgondolkodtató és nemsokára illusztráció lesz ez a videó egy bejegyzéshez...
ez: (hang nélkül) arról, hogy fejleszthető olyan minta, amit ha az arcunkra ragasztunk, akkor nem fog felismerni az arcfelismerő mesterséges intelligencia. Ez még nagyon sokszor téma lesz majd a jövőben, de mivel ma láttam a videót, gondoltam a mai napi menü része lesz.
ez: a ráadás, a volt iskolám diákjai egy jó kis koncertet adtak, érdemes meghallgatni.
ez: arról, hogy egyetlen megbicsakláson múlhat egy elnökjelölt esélye Amerikai elnökké válni. Persze, ismert ellenpélda is, de ez azért mégis elgondolkodtató és nemsokára illusztráció lesz ez a videó egy bejegyzéshez...
ez: (hang nélkül) arról, hogy fejleszthető olyan minta, amit ha az arcunkra ragasztunk, akkor nem fog felismerni az arcfelismerő mesterséges intelligencia. Ez még nagyon sokszor téma lesz majd a jövőben, de mivel ma láttam a videót, gondoltam a mai napi menü része lesz.
ez: a ráadás, a volt iskolám diákjai egy jó kis koncertet adtak, érdemes meghallgatni.
megint
Na, többet ez nem lesz, többször nem fogadok emberekkel az emberi szintű mesterséges intelligencia eljöveteléről, úgy érzem, mostmár túlontúl kihasználnám a tájékozatlanságukat. :))))
Egy esetben indítom újra a fogadásokat, ha az OpenAI bezárja a boltot és nem azért, mert az egyik főnök molesztál egy alkalmazottat, hanem azért, mert nem tud elég befektetőt találni az emberi szintű mesterséges intelligencia megvalósításához. Na akkor kicsit kezdek én is kételkedni megint.
Addig is, 19 fogadásnál megállítottam a mókát.
Egy esetben indítom újra a fogadásokat, ha az OpenAI bezárja a boltot és nem azért, mert az egyik főnök molesztál egy alkalmazottat, hanem azért, mert nem tud elég befektetőt találni az emberi szintű mesterséges intelligencia megvalósításához. Na akkor kicsit kezdek én is kételkedni megint.
Addig is, 19 fogadásnál megállítottam a mókát.
a Rubik kockát kirakó robotkézről
Szóval most mutatta be az OpenAI, hogy olyan mesterséges intelligenciát alkottak, ami képes kirakni egy robotkézben tartva egy Rubik kockát.
Youtube videó itt. Blogbejegyzés itt, de ezt nem olvastam el. :)
Azt hiszem, hogy egy kicsit fontos értelmeznem ezt a hírt, mert lehet, hogy nem olyan egyszerű megérteni, miért is olyan fontos ez és amúgy is, mennyire is fontos.
Először is, messze nem ez az első robot, ami képes kirakni a Rubik kockát, itt van pl. ez, amely sokkal gyorsabban csinálja, ráadásul ez mindig képes kirakni, az OpenAI megoldása meg nem mindig.
A két megoldás között az a különbség, hogy az első megoldás sokkal általánosabbnak tűnő módszerekkel készült, mint a második. Mindkét megoldáshoz elég sok ember kellett, meg néhány év kemény munka, viszont elvileg az első megoldás nagyon sok hasonló feladatra alkalmazható módszereket dolgozott ki, míg a második módszerben inkább az emberek fejlődtek sokat a probléma megértésében és számítógépes modellezésben. Ha mindkét esetben elküldjük az embereket vakációzni és új csapattal szeretnénk megoldani azt a feladatot, hogy egy kéz valamilyen gömb alakú tárgyon gombokat nyomogasson valamilyen sorrendben, akkor az első módszerrel csak annyit kell tenni, hogy készítünk a feladatról egy virtuális modellt és írunk egy kis programocskát, ami nagyjából ki tudja értékelni a megnyomott gombok sorrendjét, hogy mennyire felel meg az elvártnak, utána pedig rengeteg számítógépet rátenni, hogy szimulálják ezt a feladatot és addíg próbálkozzanak a megoldásokkal, amíg elfogadható az eredmény. A második módszerrel mindent előlről kell kezedeni, tehát kell tervezni egy olyan robotot, ami képes egy gömböt megtartani, megforgatni, felismerni rajta a gombokat, megnyomni azokat és utána a helyes forgató és megnyomó műveleteket végrehajtani, a jó sorrendben. Egyébként, ha kevés számítógép áll rendelkezésünkre, még mindig lehet, hogy ez a gyorsabb módszer, az első ugyanis rengeteg számítási kapacitást igényel egyelőre, de jelenleg erről az az általános vélekedés, hogy nem jelent gondot, mert egyrészt az algoritmusokat is tudjuk gyorsítani és a számítógépek is gyorsulnak még, bár már egyre nehezebb kihozni belőlük az optimális teljesítményt.
Na, ez lehet, hogy még zavarosabb mint eddig volt. A lényeg az, hogy a tanuló algoritmusokon alapuló problémamegoldás most nagyon népszerű, mert úgy gondoljuk, hogy bármeddig képesek vagyunk javítani a teljesítményüket, csak elég idő és energiát kell rá szánni. Erről biztos fogok még írni.
Ami számomra igazán érdekes, az az, hogy hogyan oldották meg a szimulációban tanult mozgás való világba való átültetését. Az utóbbi pár évben jelent meg ez a technika, amit domain randomizationnak nevezük, ami nagyjából azt jelenti, hogy véletlenszerűsítjük a szimuláció egyes paramétereit és ezzel kényszerítjük a tanuló rendszert arra, hogy ne csak a képben található apró jeleket tanulgassa, hanem próbálja megérteni azokat az összefüggéseket, amelyek mindig igazak, a pixelek színétől függetlenül. Persze, ha véletlenszerűséget alkalmazunk, akkor (szinte) mindig lassabb lesz az algoritmusunk, hiszen sok esetet ki kell próbáljon. Viszont most úgy tűnik, hogy ez egy jó módszer arra, hogy robusztus eredményeket érjünk el, szóval a szimlációban tanultak a való világban is alkalmazhatóak legyenek, ahol sosem lehet tudni, hogy egy zsiráf mikor zavar be a képbe. :)
Ez a módszer jelenleg az egyetlen olyan módszer, ami engem egy kicsit is meggyőz, hogy valamikor önvezető autókat fogunk tudni készíteni, hiszen ha egy véletlenszerűsített világban el fog tudni vezetni az autónk, akkor a való világban sem lehet neki gondja. Az egyetlen gond csak az, hogy elég nehéz egy bonyolultabb véletlenszerűsített világot szimulálni, ugyanis azt még relatív egyszerű, hogy mindenféle állat átvonulhasson az autó előtt, de hogyan fogjuk szimulálni a különböző alkoholszinttel rendelkező többi söfört szimulálni? Egy megoldás lehet az, hogy szép lassan haladunk a véletlenszerűsítéssel, először csak kicsit rángatják a kormányt, aztán jobban, stb. de nehéz kérdés az, hogy konvergál-e ez valaha. Meglátjuk, remélem azért nem olyan sok idő múlva.
Miért fontos ez az eredmény? Szerintem egy fontos lépés ez azon az úton, hogy komolyabban kezdjenek sokan az olyan robotok fejlesztésén dolgozni, amelyeknek fontos lesz az, hogy kezük legyen, szóval vagy emberekkel kell együttműködjenek, vagy nagyon általános feladatokat kell megoldjanak, amelyekhez nagyon hasznos ez az architektúra, vagy mindkettő.
Persze, a tanuló algoritmus skálázása is fontos lesz, de ezt az OpenAI is tudja, az ő robotkezük sem tud feldobni egy labdát és elkapni azt. Azt sem tudja, hogy szóban közöljük vele ezt a feladatot. És ők is tisztában vannak azzal, hogy ennyi tanítási idő (valahol 10000 óra körüli szimulációs időt láttam, talán a cikkben szerepel ez, én nem olvastam el, annyira nem érdekel ez a feladat :)) nem elfogadható egy ilyen feladat megoldásához, szóval jobb ha nekifognak kidolgozni valami módszert, amivel faktorizálni (felosztani) tudják a feladatot egy általános és egy specifikus részre, amelyből az általánost jó lenne csak egyszer betanulni. Ez egyébként a mesterséges intelligencia egyik legnagyobb rákfenéje mostanság, szóval pont jó lesz ebben az esetben is tanulmányozni.
Youtube videó itt. Blogbejegyzés itt, de ezt nem olvastam el. :)
Azt hiszem, hogy egy kicsit fontos értelmeznem ezt a hírt, mert lehet, hogy nem olyan egyszerű megérteni, miért is olyan fontos ez és amúgy is, mennyire is fontos.
Először is, messze nem ez az első robot, ami képes kirakni a Rubik kockát, itt van pl. ez, amely sokkal gyorsabban csinálja, ráadásul ez mindig képes kirakni, az OpenAI megoldása meg nem mindig.
A két megoldás között az a különbség, hogy az első megoldás sokkal általánosabbnak tűnő módszerekkel készült, mint a második. Mindkét megoldáshoz elég sok ember kellett, meg néhány év kemény munka, viszont elvileg az első megoldás nagyon sok hasonló feladatra alkalmazható módszereket dolgozott ki, míg a második módszerben inkább az emberek fejlődtek sokat a probléma megértésében és számítógépes modellezésben. Ha mindkét esetben elküldjük az embereket vakációzni és új csapattal szeretnénk megoldani azt a feladatot, hogy egy kéz valamilyen gömb alakú tárgyon gombokat nyomogasson valamilyen sorrendben, akkor az első módszerrel csak annyit kell tenni, hogy készítünk a feladatról egy virtuális modellt és írunk egy kis programocskát, ami nagyjából ki tudja értékelni a megnyomott gombok sorrendjét, hogy mennyire felel meg az elvártnak, utána pedig rengeteg számítógépet rátenni, hogy szimulálják ezt a feladatot és addíg próbálkozzanak a megoldásokkal, amíg elfogadható az eredmény. A második módszerrel mindent előlről kell kezedeni, tehát kell tervezni egy olyan robotot, ami képes egy gömböt megtartani, megforgatni, felismerni rajta a gombokat, megnyomni azokat és utána a helyes forgató és megnyomó műveleteket végrehajtani, a jó sorrendben. Egyébként, ha kevés számítógép áll rendelkezésünkre, még mindig lehet, hogy ez a gyorsabb módszer, az első ugyanis rengeteg számítási kapacitást igényel egyelőre, de jelenleg erről az az általános vélekedés, hogy nem jelent gondot, mert egyrészt az algoritmusokat is tudjuk gyorsítani és a számítógépek is gyorsulnak még, bár már egyre nehezebb kihozni belőlük az optimális teljesítményt.
Na, ez lehet, hogy még zavarosabb mint eddig volt. A lényeg az, hogy a tanuló algoritmusokon alapuló problémamegoldás most nagyon népszerű, mert úgy gondoljuk, hogy bármeddig képesek vagyunk javítani a teljesítményüket, csak elég idő és energiát kell rá szánni. Erről biztos fogok még írni.
Ami számomra igazán érdekes, az az, hogy hogyan oldották meg a szimulációban tanult mozgás való világba való átültetését. Az utóbbi pár évben jelent meg ez a technika, amit domain randomizationnak nevezük, ami nagyjából azt jelenti, hogy véletlenszerűsítjük a szimuláció egyes paramétereit és ezzel kényszerítjük a tanuló rendszert arra, hogy ne csak a képben található apró jeleket tanulgassa, hanem próbálja megérteni azokat az összefüggéseket, amelyek mindig igazak, a pixelek színétől függetlenül. Persze, ha véletlenszerűséget alkalmazunk, akkor (szinte) mindig lassabb lesz az algoritmusunk, hiszen sok esetet ki kell próbáljon. Viszont most úgy tűnik, hogy ez egy jó módszer arra, hogy robusztus eredményeket érjünk el, szóval a szimlációban tanultak a való világban is alkalmazhatóak legyenek, ahol sosem lehet tudni, hogy egy zsiráf mikor zavar be a képbe. :)
Ez a módszer jelenleg az egyetlen olyan módszer, ami engem egy kicsit is meggyőz, hogy valamikor önvezető autókat fogunk tudni készíteni, hiszen ha egy véletlenszerűsített világban el fog tudni vezetni az autónk, akkor a való világban sem lehet neki gondja. Az egyetlen gond csak az, hogy elég nehéz egy bonyolultabb véletlenszerűsített világot szimulálni, ugyanis azt még relatív egyszerű, hogy mindenféle állat átvonulhasson az autó előtt, de hogyan fogjuk szimulálni a különböző alkoholszinttel rendelkező többi söfört szimulálni? Egy megoldás lehet az, hogy szép lassan haladunk a véletlenszerűsítéssel, először csak kicsit rángatják a kormányt, aztán jobban, stb. de nehéz kérdés az, hogy konvergál-e ez valaha. Meglátjuk, remélem azért nem olyan sok idő múlva.
Miért fontos ez az eredmény? Szerintem egy fontos lépés ez azon az úton, hogy komolyabban kezdjenek sokan az olyan robotok fejlesztésén dolgozni, amelyeknek fontos lesz az, hogy kezük legyen, szóval vagy emberekkel kell együttműködjenek, vagy nagyon általános feladatokat kell megoldjanak, amelyekhez nagyon hasznos ez az architektúra, vagy mindkettő.
Persze, a tanuló algoritmus skálázása is fontos lesz, de ezt az OpenAI is tudja, az ő robotkezük sem tud feldobni egy labdát és elkapni azt. Azt sem tudja, hogy szóban közöljük vele ezt a feladatot. És ők is tisztában vannak azzal, hogy ennyi tanítási idő (valahol 10000 óra körüli szimulációs időt láttam, talán a cikkben szerepel ez, én nem olvastam el, annyira nem érdekel ez a feladat :)) nem elfogadható egy ilyen feladat megoldásához, szóval jobb ha nekifognak kidolgozni valami módszert, amivel faktorizálni (felosztani) tudják a feladatot egy általános és egy specifikus részre, amelyből az általánost jó lenne csak egyszer betanulni. Ez egyébként a mesterséges intelligencia egyik legnagyobb rákfenéje mostanság, szóval pont jó lesz ebben az esetben is tanulmányozni.
ribút azaz reboot azaz újraindítás
Úgy döntöttem, hogy újraindítom a blogot. Most van időm írni, ugyanis belefogtam egy saját projektbe, amivel egyelőre még lassan haladok, mert egy játék lesz és sokkal több dolgot akarok benne én megírni, mint azt mostanában illik, szóval egyelőre a Vulkannal szórakozom, kicsit elment az idő mellettem, mióta utoljára grafikát programoztam, de kezdek szép lassan visszarázódni. Erről majd még fogok írni, de egyelőre nem.
Igazából azért is újra blogolásra adom a fejem, hogy a szüleimnek egy kicsit segítsek bizonyos mesterséges intelligenciáról szóló híreket megérteni és talán másoknak is segítség lesz. Ugyanakkor meg ha valamiben tévedek és hozzáértőbb egyén olvassa a gondolataimat, ha kedve van, kijavíthat, az mindig jól jön.
Mostanában olyan időket élünk, hogy lassan igazzá válik, hogyha nem élünk egy alapvető jogunkkal, mégpedig a véleményünk kifejezésével, akkor lassan elveszik azt tőlünk. Szóval az alapötlet marad, nem írok olyant, amit később le kell törölnöm, egyetlen egy bejegyzést töröltem le egyszer, az is elég haszontalanka volt, de akkor valaki úgy érezte, hogy nem kellett volna és tiszteletben tartottam a véleményét. Szóval a vonalat Európa körül húzom meg, ezen belül nem írok semmiről, azon kívül viszont rengeteg olyan dolog történik, amit jó lenne kiírni és mivel jelenleg amúgy sem akarok menni Amerikába és olyan helyre amúgy se megyek soha, ahol megkérdik a szociális hálós felhasználóm azonosítóját, ezért Amerika meg Kína lesz sok.
Nem is tudom, hogy írtam-e, hogy van twitter, meg youtube felhasználóm. Előbbit arra használom, hogy okos embereket kövessek és vicces dolgokat meg mesterséges intelligencia linkeket retweetelgessek. Utóbbit arra használom, hogy 360 fokos videókat tegyek fel, de az a kamerám éppen elég rossz bőrben van, a 180 fokos sztereó kamerámnak meg a hanggal van időnként problémája, szóval ez eléggé parkoló pályán van.
Szóval nemsokára jön a kontent, tudom, hogy a blogolás nem igazán menő már, de nem is azért csinálom, szóval most pont jó így nekem.
Igazából azért is újra blogolásra adom a fejem, hogy a szüleimnek egy kicsit segítsek bizonyos mesterséges intelligenciáról szóló híreket megérteni és talán másoknak is segítség lesz. Ugyanakkor meg ha valamiben tévedek és hozzáértőbb egyén olvassa a gondolataimat, ha kedve van, kijavíthat, az mindig jól jön.
Mostanában olyan időket élünk, hogy lassan igazzá válik, hogyha nem élünk egy alapvető jogunkkal, mégpedig a véleményünk kifejezésével, akkor lassan elveszik azt tőlünk. Szóval az alapötlet marad, nem írok olyant, amit később le kell törölnöm, egyetlen egy bejegyzést töröltem le egyszer, az is elég haszontalanka volt, de akkor valaki úgy érezte, hogy nem kellett volna és tiszteletben tartottam a véleményét. Szóval a vonalat Európa körül húzom meg, ezen belül nem írok semmiről, azon kívül viszont rengeteg olyan dolog történik, amit jó lenne kiírni és mivel jelenleg amúgy sem akarok menni Amerikába és olyan helyre amúgy se megyek soha, ahol megkérdik a szociális hálós felhasználóm azonosítóját, ezért Amerika meg Kína lesz sok.
Nem is tudom, hogy írtam-e, hogy van twitter, meg youtube felhasználóm. Előbbit arra használom, hogy okos embereket kövessek és vicces dolgokat meg mesterséges intelligencia linkeket retweetelgessek. Utóbbit arra használom, hogy 360 fokos videókat tegyek fel, de az a kamerám éppen elég rossz bőrben van, a 180 fokos sztereó kamerámnak meg a hanggal van időnként problémája, szóval ez eléggé parkoló pályán van.
Szóval nemsokára jön a kontent, tudom, hogy a blogolás nem igazán menő már, de nem is azért csinálom, szóval most pont jó így nekem.
kedd, július 23, 2019
megint
Megint fogadtam, de most eltelt némi idő azóta, de jó lenne nem megfeledkezni róla. Most nem is a szokásosakat fogadtam, de bekapcsolom ezt a bejegyzést is a listába, hogy el ne feledjem.
Egyrészt arról fogadtam, hogy 5 év múlva lesz olyan önvezető autó, ami minden útviszonynak, időjárásnak és napszaknak meg tud felelni. Gondolom, mivel nekem kell bebizonyítani, hogy ilyen létezik, már kereskedelmi forgalomban is kapható kell legyen (beígért autók nem számítanak). A szokásos 1 láda sör a tét, N. M.-el történt a fogadás.
Másrészt arról fogadtam, hogy 10 év múlva lesz olyan mesterséges intelligencia, ami jobban fog orvosi diagnózisokat felállítani, mint az egyes területek szakértői. Ennek a kiértékelése sem lesz könnyű, gondolom használatban kell majd legyen és ki is kell majd értékelni a hatékonyságát. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy elfogadható, hogy olyan adatokat is felhasználjon, amelyek egy orvos számára lehet nem elérhetőek, vagy csak túl sok időt venne fel a kiértékelésük, pl. a páciens telefonján, vagy óráján begyüjtött idősorok, esetleg új típusú érzékelők, amelyekhez még nem írták meg a kézikönyvet. Szintén 1 láda sör a tét, M. T.-vel fogadtam.
Egyrészt arról fogadtam, hogy 5 év múlva lesz olyan önvezető autó, ami minden útviszonynak, időjárásnak és napszaknak meg tud felelni. Gondolom, mivel nekem kell bebizonyítani, hogy ilyen létezik, már kereskedelmi forgalomban is kapható kell legyen (beígért autók nem számítanak). A szokásos 1 láda sör a tét, N. M.-el történt a fogadás.
Másrészt arról fogadtam, hogy 10 év múlva lesz olyan mesterséges intelligencia, ami jobban fog orvosi diagnózisokat felállítani, mint az egyes területek szakértői. Ennek a kiértékelése sem lesz könnyű, gondolom használatban kell majd legyen és ki is kell majd értékelni a hatékonyságát. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy elfogadható, hogy olyan adatokat is felhasználjon, amelyek egy orvos számára lehet nem elérhetőek, vagy csak túl sok időt venne fel a kiértékelésük, pl. a páciens telefonján, vagy óráján begyüjtött idősorok, esetleg új típusú érzékelők, amelyekhez még nem írták meg a kézikönyvet. Szintén 1 láda sör a tét, M. T.-vel fogadtam.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)