morgolódás

Ez hosszú lesz és a médiatörvényről fog szólni (leginkább).

Előzmények. Mielőtt vettük a tévét, gondolkodtam milyen bejegyzést kéne írni a tévéről, azt kicsit erősnek találtam, hogy ni, itt egy tévé, milyen ... vagány. Hamar rá is jöttem, hogy milyen sok érdekes párhuzamot lehet vonni Isten és a tévé között, jól elszórakoztam ezen napokig, munkába menet, meg ilyenek, amikor úgyis csak magától pörög az agy. Aztán kezdett beütni a szokásos, "talán mégse kéne", merthogy lehet, egyeseket megsértek, vagy ilyenek, olyannyira, hogy mire meglett a tévé, elment a kedvem a poénkodástól (de azért aki akarja, házifeladatként kereshet vicces párhuzamokat, nem fog csalódni, van bőven). Aztán jött a karácsony és valamilyen úton módon az jutott eszembe, hogy a "piac mágikus keze" elmélet, ami a mai világunkat úgymond felügyeli és gondoskodik arról, hogy mindenkinek jó legyen, legalábbis ha kapitalista piacgazdaságot támogató országban él, ugyanolyan falszifikálhatatlan mese, mint az Isten is. Na itt egy kicsit elment a kedven a dologtól, sokat rágódtam, hogy megírjam-e ez t a bejegyzést, de végül csak kikívánkozott, de kicsit nehéz elhinni, hogy a mellett fogok érvelni, ami ezután következik. Előzmény 2: én szimpatizálok a jelenleg kormányon lévő Fidesszel, kissebb részt azért, mert egyet tudok érteni a deklarált céljaik többségével, nagyobb részben meg azért, mert soha semmilyen szocialista pártban nem fogok hinni, ha nem is sokat, de éltem a mi nagy kondukátorunk vezetése alatt és soha semmilyen hasonló élményre nem vágyom.

Szóval megy a cirkusz a médiatörvénnyel, amit a legtöbben nem is ismernek, de ellenkeznek vele, mert elveszi a szólásszabadságot és megyünk egyenest vissza a középkorba, még csak nem is a komcsi világba. Hát a dolog úgy áll, hogy szerintem igen is kell egy komolyabb médiatörvény, egy kicsit vissza kell venni ebből a nagy szólásszabadságból. Valószínűleg nem látom helyesen a dolgot, de hadd mondjam el, miért látom így.

Először is, bár a magyar médiatörvényről van szó, én valahogy félúton vagyok a román meg a magyar helyzet ismerete között, az a baj, hogy úgy érzem, mindkettőnek csak a stupidabb oldalát látom. És persze ott lebeg az egész felett az amerikai világ, amit sok szempontból jobban ismerek (ugyanis főként amerikai médiát fogyasztok és mivel legkedvesebb számomra a hájtek, hát oda is kell mennem, ha minőségi hírekre és elemzésekre vagyok kíváncsi) és ami szintén tele van visszásságokkal, de mégiscsak az abszolút modellnek számít. Leginkább egy ottani problémát szeretnék egyébként kijavítva látni a mindenkori tárgyalt média rendszerekben, mégpedig azt, hogy bizonyos igazságok nem ízlés kérdései, legékesebb példája ennek a globális felmelegedés körülötti sajtó-mizéria, ami miatt egyesek komolyan elhiszik, hogy tényleg nincs globális felmelegedés. Azt hiszem, lassan észre kellett volna venni, hogy van, persze, lehet, hogy nem az száz évenkénti átlagos fél fok a legijesztőbb, hanem mondjuk az, hogy árvízből árvízbe megyünk. Látott már valaki az utóbbi évben olyan híradót, amikor éppen nem volt árvíz valahol? Szerintem azért nem tesz a világ semmit a globális felmelegedés ellen, mert nagyon drága ÉS mert a média asszisztál az olajmágnásoknak, akik még kifacsarják az utolsó csepp olajat is, utána pedig... hát ki tudja? Persze, nagyon nehéz bizonyítani mindezt, ezért olyan könnyű rengeteg mellébeszéléssel és ködösítéssel aláásni és hát amíg el nem viszi a víz az ember házát, addig nem gondol bele komolyabban a dolgokba és ha el is vitte, hát azért is a folyó a hibás, meg a kotratlan medrek. Sajnos ezt a dolgot nagyon nem vesszük komolyan és még nagyon meg lesz a böjtje. És minden ráhúzható erre a kaptafára, ugyanazért megy/nem megy Magyarország a pokolra a médiatörvény miatt, amiért megy/nem megy a világ a felmelegedés miatt, jut/nem jut az afrikaiaknak AIDS-et kordában tartó gyógyszerre pénz, megesz/nem esz meg minket Kína 20 év múlva, vissza tudják/nem tudják visszafizetni a görögök az államadósságukat. Csakhogy ezek közül a dolgok közül egyesek egzisztenciális fenyegetést jelentenek az emberiség számára, mások meg annyit, hogy a következő 20 éven keresztül nem lesz 13. és 14. havi fizetése a görög állami alkalmazottaknak. Ezt kéne valahogy megoldani, hogy a dolgokkal a súlyuk szerint lehessen cicázni a médiában.

Most, hogy van tévénk és látom, mennyi szemét megy benne, az az érzésem, hogy egyeseknek csak azért kell a szólásszabadság, hogy büntetlenül hazudhassanak és félrevezethessék az embereket. Pl. itt a másik kedvenc téma, a nyugdíjtörvény. Eszméletlen, hogy milyen hazugságokat mernek egyesek megengedni maguknak. Még hogy az állam rosszabb gazdája ennek a pénznek mint egy magánvállalat és semmi sem garantálja, hogy a szegény befizető lát is a pénzéből egy centet is? A magánpénztárak bármikor bezárhatják a boltot és az alaptőkéjükön kívül semmilyen felelősséggel nem tartoznak senkinek. Persze, az államok is csődbe mehetnek, de azért lényegesen ritkább rá a példa. Ráadásul mivel a kormányok váltogatják egymást, a magánnyugdíjpénztár megválaszthatja azt az időpontot, amikor a legjobb neki "csődbemenni" és ellopni a pénzt. És persze jön a mese, hogy de hogy igaznak és jónak éri meg legjobban lenni, amiben ha még valaki hisz ezután a gazdasági válság után, azt nagyon tudom sajnálni. Semmit nem tud egy magánbefektető jobban csinálni, mint az állam, ha nyílt kártyákkal játszik, csak nagyobb pénzt tud leakasztani magának. A mai világban, már amúgy is úgy működnek a befektetők, hogy megkérdik a tanácsadó céget, hogy milyen piaci szegmenset kéne meggyőzni, hogy rájuk bízza a pénzét, utána megkérnek egy másik tanácsadót, hogy jó reklámokat készítsen, ennek a szegmensnek a hívószavaival, után megyünk a médiába és ha elég lúzert becsaptunk, akkor jöhet a bróker cég, amely majd összeállítja nekünk a nyerő portfóliót és ha véletlenül még jól is keresünk a dolgon, akkor elmismásolja a nyereség fölét, hogy nehogy túl nagy nyugdíjakat fizessünk, elvégre a lúzer nem tett semmit azért az extra profitért. Ha meg nem jön össze, hát bocsánat, a piac a hibás.

Persze nincs ötletem, hogy mi lenne a megoldás, a tudományos életben elfogadott peer review nem túl hatékony napi bontásban (bár egy centralizált cikkadatbázis kereszthivatkozásokkal, szómagyarázattal, adatokkal, grafikonokkal, a jóslatok időnkénti ellenőrzésével szerintem nagyon sokat használna) és persze ennek is megvannak a hiányosságai, ki lehet játszani, stb. Olyan rendszert szeretnék, ami a pozitív példákat is lehetővé teszi, pl. én is komolyan veszek olyan nem általánosan elfogadott elméleteket, amelyek ma még inkább fikciónak minősülnek, de legalább ezekre rengeteg bizonyíték is van, pl. hogy a fény sebessége lassul, ezért látjuk a világegyetemet gyorsúlva tágulni, vagy pl. hogy az ember a vízben fejlődött emberré, nem a szavannán. Továbbá ezeknek az elméleteknek jelenleg nincs nagy hatásuk az ember életére, de vannak olyan dolgok, amikkel nem kéne játszani. Persze, én mindig azt szoktam mondani, hogy nem szégyen a hülyeség (vagy egyébb okok) miatt kihalni, az akkádok meg az egyiptomiak is kihaltak, pedig mekkora népek voltak valaha. De azért jó lenne elkerülni, hogy csakis azért haljunk ki, mert nem látunk át egyes emberek hülyeségein.

Persze a dolgot nem látom ennyire sötéten azért, minél kevésbé teszi az igazi dolgát a média (bár ezt így általánosan használtam, leginkább sajtó, tévé, ilyesmiket értek ezalatt, amelyek egy kicsit fényt kéne gyújtsanak az éjszakában), annál könnyebb lesz lecsérlni számítógépekkel, amelyek igazságosak és csak a beléjük programozott hülyeséget ismétlik, reméljük senki nem programoz hülyeséget beléjük. Persze, lehet, hogy ez mesének hangzik, de szerintem nem az, húsz év múlva már nem csak azt bízzuk a számítógépre, hogy megőrizze egy eseményről készített felvételeinket, hanem azt is, hogy az összefoglalót is megírja róla. Persze, aki jó munkát végez, az felveszi a versenyt a számítógéppel, aki meg nem, az abbahagyja és keres más melót. Én is abbahagyom majd a blogolást, igérem, nem könnyű fölöslegesen ennyi sületlenséget összeírkálni.

Végülis, mindösszesen csak az van, hogy egyes dolgokat nem kéne újságokban leírhatóvá tenni, de ha valaki nagyon ragaszkodik a véleményéhez, akkor írhasson meséskönyveket, esszéköteteket, esetleg blogokat. A Youtube-ot senki sem veszi olyan komolyan mint a New York Timest, 20 év múlva mégis ő éli túl a másikat. Jó lenne, egy kicsit megkönnyíteni ezt a 20 évet, ne aggódjunk már annyi hülyeség miatt. Egyébként meg jók a megszorítások, főként a művészetben... :))

És, hogy visszakanyarodjunk az eredeti témához, most levizsgázhat a mostani kormány is, hogy hogy bírja a kritikát, egyelőre jobban, mint az előző.

Ja és még valami. Nehogy már Németország oktassa ki Magyarországot a média szabadságát illetően, ahol betiltják a piros vérű játékokat, de a zöld vér az már PC. Na ne már, gyerekek, az oviból már ki kellene nőni.

És még valami. Szerintem csak azokban a jogokban lehet visszafelé haladni, amiket csak egy kissebbség érez magáénak. Most legalább lehetőség van arra, hogy bizonyos dolgok újabb, jobb definíciókat kapjanak. Lehet, hogy egy-két újság meg rádió bezár, de lesz helyette más, szerintem igenis szükség van megvitatni rendesen egy csomó dolgot, amit ebből a törvényből ki lehet hozni. A magyar nép pedig megmutatta, hogyha hülyének nézik, akkor eltávolítja az éppen kormányzó erőket, szóval semmi visszafordíthatatlan csorba nem esik.