A Szilmarilokról olyasmiket hallottam, hogy elégge darabos, száraz, tele rengeteg névvel, nehezen követhető. Ezek eléggé elriasztottak, de most felkeltetted az érdeklődésemet. Te mit tapasztaltál?
Amúgy olvastad a Húrin gyermekeit? Állítólag az koherensebb, könnyebben élvezhető mű.
Én most olvastam másodszor, másodéven olvastam először (valószínűleg, mert akkor volt Mátyás a szobatársam, akinek megvolt :)). Tényleg nagyon sok benne a név, viszont ha az ember nem akar mindent megjegyezni, csak hagyja magát sodorni a történettel, akkor nagyon élvezhető. Néha egy-egy történet nagyon jól ki van dolgozva, néha évszázadok repülnek el néhány sorban, nem is tudom mit mondjak a történet ívéről, óriási, talán, mindenesetre az biztos, hogy elsőre az ember nagyon elveszik benne, nem igazán érti, hogy ki kivel is van, de éppen ezért vannak benne a részletesebben kidolgozott történetek, hogy egy kis könnyedebb szórakozás is jusson. És persze a perspektíva, amit a Gyűrűk uráról meg a Hobbitról nyújt (az egész talán 2-3 oldalban van összefoglalva a könyv végén) elgondolkodtatja az embert, hogy mi is volt a fickó agyában, mekkora történeteket hozhatott volna ki.
Most a LOTR játék F2P is lett, erősen elgondolkodtatott, hogy jó lenne kipróbálni, bejárni néhány "ismerős" helyet.
Ja, a Húrin gyermekeit nem olvastam (mondjuk a Szilmarilokban elég részletesen megvan), a Hobbitot azt hiszem igen, de az nem jött be, de nem igazán emlékszem semmire. A trilógia is kicsit visszás számomra, sok részt kimondottam úntam, lehet újra be kéne próbálkozni... :)) Nekem mindenképpen a Szilmarilok a kedvencem az általam olvasott Tolkien művekből. (Ha kell, kölcsönadhatom, btw.)
1tb, 249 lej, azaz 58 júró, eszméletlen...
nem tudom miért jön be ez a mese nekem annyira, de nagyon bejön.
3 megjegyzés:
A Szilmarilokról olyasmiket hallottam, hogy elégge darabos, száraz, tele rengeteg névvel, nehezen követhető. Ezek eléggé elriasztottak, de most felkeltetted az érdeklődésemet. Te mit tapasztaltál?
Amúgy olvastad a Húrin gyermekeit? Állítólag az koherensebb, könnyebben élvezhető mű.
Én most olvastam másodszor, másodéven olvastam először (valószínűleg, mert akkor volt Mátyás a szobatársam, akinek megvolt :)). Tényleg nagyon sok benne a név, viszont ha az ember nem akar mindent megjegyezni, csak hagyja magát sodorni a történettel, akkor nagyon élvezhető. Néha egy-egy történet nagyon jól ki van dolgozva, néha évszázadok repülnek el néhány sorban, nem is tudom mit mondjak a történet ívéről, óriási, talán, mindenesetre az biztos, hogy elsőre az ember nagyon elveszik benne, nem igazán érti, hogy ki kivel is van, de éppen ezért vannak benne a részletesebben kidolgozott történetek, hogy egy kis könnyedebb szórakozás is jusson. És persze a perspektíva, amit a Gyűrűk uráról meg a Hobbitról nyújt (az egész talán 2-3 oldalban van összefoglalva a könyv végén) elgondolkodtatja az embert, hogy mi is volt a fickó agyában, mekkora történeteket hozhatott volna ki.
Most a LOTR játék F2P is lett, erősen elgondolkodtatott, hogy jó lenne kipróbálni, bejárni néhány "ismerős" helyet.
Ja, a Húrin gyermekeit nem olvastam (mondjuk a Szilmarilokban elég részletesen megvan), a Hobbitot azt hiszem igen, de az nem jött be, de nem igazán emlékszem semmire. A trilógia is kicsit visszás számomra, sok részt kimondottam úntam, lehet újra be kéne próbálkozni... :)) Nekem mindenképpen a Szilmarilok a kedvencem az általam olvasott Tolkien művekből. (Ha kell, kölcsönadhatom, btw.)
Meggyőztél. :) Köszi, kölcsön fogom kérni amikor lesz egy kis időm ilyesmire.
Megjegyzés küldése