Van egy ilyen cikk, hogy Romániában biztosan nem omlik össze a nyugdíjrendszer, csak átalakulásra szorul. Én ezzel nem értek egyet és röviden összefoglalom, hogy miért nem.
Az intuicionista bizonyítás: tegyük fel, hogy létezik megoldás arra, hogy ne omoljon össze a nyugdíjrendszer. Legyen továbbá még egy változó, a mi politikusaink rá tudnak-e jönni vagy nem, hogy ezt hogyan érik el. Ha nem tudnak rájönni, akkor vagy olyan politikusokat hívunk amelyek rájönnek a dolog nyitjára, de akkor azt hiszem, azt a feltételt kell eldobni, hogy Románia lesz itt a nyugdíjrendszer töréspontjáig, ha meg rá tudnak jönni, akkor már tuti learatták volna a módszerrel a tévében a babérokat. Az is lehet, hogy nem tudják a módszerrel learatni a babérokat a tévében, mert túl bonyolult, hogy elmagyarázzák az embereknek. Sajnos akkor az a módszer a parlamenten sem fog átmenni, mert a parlament csak annyira értelmes mint a tévé.
Na jó, itt egy kicsit sarkítok, de szerintem a lényeg az érvényes, azaz az emberek nem fogják megtalálni vagy elfogadni a megoldást.
A konstruktív bizonyítás: na itt még könnyebb dolgunk van, ugyanis ha exponenciálisan csökken az emberek száma (egy nőnek átlagosan 1.76 gyermeke születik, és valamivel több mint 2 kellene (ráadásul Romániában még több is a férfi mint a nő és óriási a gyermek halandóság is)), de konstans módon alakul át a fizetés nyugdíjba (tehát a nyugdíj az utolsó fizetés 40%-a), akkor egy idő után a fizetések nem lesznek elegek a nyugdíjra, bármennyit is nyerünk azon, hogy a nyugdíjasok kevesebbet élnek mint az aktív emberek.
Lehet azt mondani, hogy ez a konverzió nem konstans, ugyanis a nyugdíjakat ha csökkenteni nem is lehet, de legalább be lehet fagyasztani, de megnézem én azt a kormányt ami ezt megteszi. Ráadásul az alkotmány olyan vicces, hogy lehet, hogy az alkotmánybírók azt mondják majd, hogy az alkotmány szelleme azt mondja, hogy a nyugdíj vásárlóereje nem csökkenhet, még ha a betűje azt is mondja, hogy a számmal kifejezett értéke. Attól függ, milyen szelek fújnak majd amikor ez a kérdés terítékre kerül.
Ahhoz, hogy az egyensúly megmaradjon, a fizetéseknek az inflációt meghaladó módon kellene növekednie, de az azért elég valószínűtlen a teljes lakosságon, ugyanis ahhoz a produktivitásnak kell exponenciálisan nőnie és azt csak egy technológia tudja megcsinálni, az a számítástechnika és talán már abból is kifogyott az igazán számottevő növekedés (amikor persze nem egy feneketlen kriptó kútba dobják az emberek a pénzüket). Ráadásul a produktivitás még Amerikában is befékezett, hát még nálunk mi lehet, sajnos nem találtam meg az adatot.
Szóval ha ezeket a görbéket valahogy rászuszakoljuk ugyanarra a koordináta-rendszerre, szerintem egyértelmű, hogy a népesség növekedése nélkül összeomlik a nyugdíjrendszer.
A kérdés az, hogy mi a megoldás. Szerintem az, hogy a mesterséges intelligencia olyan produktivitás robbanást fog okozni (ha eljön a szingularitás, akkor valószínűleg exponenciálisat), amivel egy olyan szinten lehet majd stabilizálni a vásárlóerőt, ami mindenkinek elég lesz és akinek meg nem, az feltöltheti magát a Szíriuszra.
Én mindenesetre úgy készülök, hogy nem fogok már számottevő nyugdíjat kapni. Lehet egy floppira elég lesz majd. :)
Zene.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése