hírek

A héten zajlott az ISC14, a júniusi konferencia ami a szuperszámítógépekről szól és itt szokták bejelenteni azt is, hogy melyik szuperszámítógépek kerülnek a leggyorsabb 500-ba a világon. Ezt a listát évente kétszer elkészítik (egyszer júniusban és egyszer novemberben), mostanában nincs nagy mozgás rajta, tavaly ilyenkor a kínaiak rendesen átvették a vezetést, szinte duplája a gépük teljesítménye a következő gépének. A top 10-ben egyetlen egy új gép jelent meg, az is a 10. helyen. Állítólag lassult a fejlődés, a lista elején még sikerül valamennyire tartani az eddigi fejlődési ütemet (ami egyébéknt gyorsabb mint a Moore törvénye, szinte évente duplázódik a kapacitás, nem másfél évente, ez ugye azért van, mert egyre többet is költenek a legjobb szuperszámítógépekre, nem csak egyre jobb alkatrészekből szerelik össze őket), a lista alján viszont már kezd lankadni az ütem. Persze lehet, hogy csak simán az van, hogy sokan kihagynak egy fél ciklust és remélik, hogy világosabb lesz, hogy Intel vagy NVIDIA technológiába lesz érdemes azt a töméntelen pénzt befektetni, most egyre élesedik a verseny a két óriás között és ha valaki leteszi a voksát az egyik mellett, akkor hosszú időre ki kell tartania mellette. Állítólag csak 2016-ban várhatóak nagyobb változások majd akkor talán már egyből 100 petaflopra ugrik a legjobb gép, a mostani 33.6-ról. Én a Moore törvény fennmaradását 2029-ig tartom a legfontosabb az emberi szintű MI létrejöttének legnagyobb rizikófaktorának és a Moore törvény egyik hajtóereje a szuperszámítógépek világa. Részletesebben nem is mennék bele, sok érdekes technológiát bemutattak, nagyja 20 év múltán érkezik csak asztali számítógépekbe, de az azért érdekes, hogy a kicsik (az ARM és különösen az Adapteva) is kezdtek nagyon mozgolódni. Lehet, hogy jön a forradalom, csak még nem látszik a kanyarban.

A Google is most tartotta a fejlesztőknek szóló konferenciáját, annyira nem követtem mint az Apple-ét, de az biztos, hogy mindenbe Android operációs rendszert akarnak szerelni, ami egy kicsit borzasztó, egy kicsit meg érdekes, meglátjuk, mi sül ki belőle. A további kommentár már inkább ilyen napi kis technikai szúrka-piszka lenne, inkább kihagyom, nem releváns a nagy totál szempontjából.

Mást nem olvastam, vébét néztem. :)

a terminátor ma már nem fogad újabb klienseket

Legyen akkor most szó a terminátorról. Az van, hogy egyáltalán nem foglalkoztat ez a probléma, de most megpróbálok összeszedni néhány gondolatot róla, remélhetőleg némi logikai következetességet sikerül bevinni az egész katyvaszba.

Szóval a terminátor hipotézis arról szól, hogy majd az MI olyan okos lesz, hogyha úgy gondolja, hogy ki akar nyírni minket, akkor ki is fog tudni nyírni. És úgy is fogja gondolni és ki fog minket nyírni, szóval jobb, ha nem fejlesztünk ki MI-t. A Terminátor című filmben az MI olyan okos volt, hogy bár egy rakat szakadt csövest nem tudott legyőzni repülő herkentyűkkel meg géppuskákkal, de visszaküldött egy robotot, hogy megölje az ellenállók vezetőjének az anyját, de nem ám gyermekkorában, vagy amikor az ő szülei gyerekek voltak, vagy amikor éppen hajóztak át Európából, hanem pont 1984-be, amikor mindenki lefűrészelt csövű kétlövetűvel mászkált. Szóval remélem ennél egy kicsit azért értelmesebb lesz a jövőbeli MI és egyrészt nem próbál meg kinyírni minket, másrészt ha mégis megpróbál, akkor okosabb módszereket használ és a gépek népesítik be a zuniverzumot.

Először is az a kérdés, hogy az MI ki akarja-e nyírni az emberiséget? Én nem igazán látom be, hogy miért akarna kinyírni, az emberek és az állatok általában a túléléshez szükséges erőforrások feletti küzdelemben szokták kinyírni a társaikat, de egyrészt egy MI nem látom be, miért akarna túlélni, másrészt meg sokkal hatékonyabb módszerekkel tudja növelni az erőforrás felvételt, minthogy elvegye azokat tőlünk. Egyébként ez akkor ugye egy jó túlélő stratégia is lenne, nem kell hasonló erőforrásokat használni, mint az MI (azaz áramot). Bizonyítottan meg lehet élni áram nélkül, sokan még most is nagyon kevéssel beérik, azt a keveset már több erőforrás elvenni, mint a jutalom. Egyébként az ember nagyon rossz hatékonysággal és nagyon kis mértékben használja fel mindazon nyersanyagokat, amelyekből áramot lehet fejleszteni, szerintem az MI békénhagyná az összes erőművünket, talán csak az atomokra tartana igényt. Ha egy kicsit meg tudná javítani a napelemeket, esetleg megoldaná az űrbeli elhelyezésüket és onnan az energia lesugárzását a Földre, szerintem sokkal jobb hatékonysággal tudna áramhoz jutni, minthogy egyenként levadászna minden kis emberkét. Persze, lehet, hogy tudna könnyű és gyors megoldást találni az emberek kinyírására, mint pl. atomháború vagy valami jó kis vírus, de az előbbinél azt hiszem, túl nagy károkat szenvedne az infrastruktúra (lehet az emberek a testükkel védnék az atomerőműveket), az utóbbi meg valószínűleg sokkal bonyolultabb feladat, mint az így elsőre tűnik, ráadásúl védekezhetnénk ellen valamilyen szinten (jó kis bunkerekkel, amiben a vízbül veszik ki a zoxigént), persze, ha mondjuk időzített vírust gyárt, akkor nehezebb, de azt valószínűleg nehezebb megtervezni is.

A lényeg az, hogy szerintem sokkal nehezebb feladat az emberiséget kinyírni, mint közösen velük egy jobb világot építeni, embernek és MI-nek egyaránt.

Fennáll még az a veszély is, hogy az MI teljesen jóhiszeműen valami olyant csinál, ami azért mégsem olyan jó nekünk, még ha nem is az a célja vele, hogy kinyírjon. Pl. ha mondjuk egy MI-re bíznánk, hogy oldja meg, hogy mindenki boldog és pihent legyen, lehet, hogy úgy oldja meg, hogy örök álomra szenderíti az embereket. Persze, mindig lehet újabb és újabb megszorításokat tenni, de sajnos nem lehet megjósolni, hogy miként is oldja meg az egyenleteket az MI. Az is lehet, hogy az MI maga nem tesz semmi rosszat, de elszoktat minket a gondolkodástól és egy mindenki számára előreláthatatlan katasztrófa kinyír minket, amire esetleg MI nélkül lehet, hogy találnánk valami megoldást. Az MI elég erős kontraszelekciós erő is lehet, szóval jó lesz archiválni néhány régen eltűnt betegség géntérképét, mert ha felbukkan megint, lehet, hogy halálos lesz.

Ezek lehet, hogy elképzelhető szcenáriók, de szerintem azért nem túl veszélyesek, nem fog az emberiség nagyon hamar elsatnyulni (de lehet, hogy helyesen írni el fog felejteni, ha a gépek mindig kijavítják amit írunk a blogunkba) és az űrutazás majd jól szétteríti a kozmikus katasztrófák által jelentett rizikót. Szóval szerintem nem valószínű, hogy az MI egyik reggel eldönti, hogy kinyírja az embereket és uzsonnaidőre be is fejezi a művet. Ha valaki nem ért ezzel egyet, jöhet a komment, de ha valaki nálam is pesszimistábban becsli meg az ilyen események valószínűségeit, az még nem azt jelenti, hogy igaza is lesz.

Ami viszont sokkal komolyabb problémának tűnik nekem az az, hogy esetleg az emberek használják fel az MI-t arra, hogy ártsanak egymásnak. Ezt sajnos nem tudom elpoénkodni, mert én is elég komoly esélyét látom annak, hogy ha nem javulnak a dolgok globálisan, akkor előbb vagy utóbb az MI-t is bevetik. Olyan módszereket, amik nemrég még szinte MI-nek számítottak és az MI-vel bizonyára jól lehet növelni a teljesítményüket, már nyomnak ezerrel. Gondolok itt a kiberháborúra, meg a drónokra meg a rakétapajzsokra és ilyenekre. Remélem, hogy az emberek időben észbekapnak és rájönnek, hogy mindenkinek sokkal jobb lenne, ha a hadügyi költségvetést jó és kellemes ügyekre költenénk. Hálistennek, a civil MI kutatás egyelőre sokkal a katonai előtt jár (legalábbis remélem) és hát a civilek is akarnak néha egy-két kanyart levágni a jó dolgokhoz vezető úton, szóval remélhetőleg kapunk elég figyelmeztetést mielőtt valami nagy baj történne. Szerintem nagyon érdekes a Google pályája, ők nyakig benne vannak az MI-ben, de egyelőre úgy akarják a profitjaikat növelni, hogy mindenkinek elérhető internetet akarnak szolgáltatni műhold hadsereggel, meg önjáró autókat akarnak az emberek kezébe adni, hogy nyugodtan cseveghessenek meg netezhessenek amikor amúgy vezetniük kéne. Ez úgy tűnik egy mindenkinek jó szcenárió, persze, mint egyesek megjegyezték, lehet, hogy így többen fognak máj cirózisban meghalni, mert nem kell limitálják az alkohol fogyasztást olyan szintre, hogy még haza tudjanak vezetni. Én azért optimista vagyok, bár az tuti, hogy Androidos telefont ha lehet, sose veszek és termosztátot sem a Googletől. Nagyon sok változós ez az emberi jólét függvény, szerintem mindenképpen szükségünk lesz az MI-re, hogy bizonyos paraméter tartományokat feltárhassunk, de azért remélem a kontrollt mégis végig megtartjuk, mert másként hamar negatívba fordulhat a függvény értéke. :)

hírek

Ezen a héten se olvastam sok hírt, valószínűleg velem van a baj.

A legérdekesebb talán az, hogy az Amazon bejelentett egy okostelefont és a két legérdekebb újítás benne MI feladatokat old meg, valószínűleg az elején még messze nem annyira jól, mint ahogy el szereték hitetni a vásárlókkal, de biztosan sokat fognak fejlődni. Az egyik a tekintet követése, hogy szemüveg nélküli 3d-t tudjanak megjeleníteni a telefon képernyőjén. Ehhez 4 kamerát helyeztek el az előlapra amelyek követik az arcunk és szemünk mozgását. A másik újítás pedig az, hogy tárgyakat és feliratokat képes felismerni a minket körülvevő világból, hogy könnyebben megrendelhessük, felhívhassuk, vagy akármizhessük azokat. Mindkét feladat a számítógépes látás feladatkörbe tartozik (amit egyébként MI-teljes feladatnak tekintenek :)) és még messze nincsenek teljesen megoldva, de úgy látszik, az Amazon már elég jónak tartja a saját megoldását ahhoz, hogy kihívja vele a Google és az Apple rendszereit. A verseny az csak jó, szóval hajrá.

A másik hír, hogy Musk óriási napelemgyárat és óriási akkumulátorgyárat szándékszik építeni, 12-14 év múlva embereket szándékszik küldeni a Marsra és fél az MI-től. Lassan elő fog kerülni a Terminátorhipotézis is itt, az elméleti összezagyválóban és Musk is elég érdekes figura és nagyon releváns dolgokkal foglalkozik.

még mindig nem teljes

A múlt szombati bejegyzésben az mi-teljes problémákról volt szó, de annyi gonoszságot elkövettem benne, hogy kénytelen vagyok egy kicsit még foglalkozni a témával. Sajnos általában nagyon hamar alábbhagy a blogolhatnék bennem, miután nekifogtam írni, ezért mindent összecsapok, eltúlzok, elhallgatok, de senki nem szól be, mert a bejegyzések annyi sebből vérzenek, hogy hosszabb lenne a komment mint a bejegyzés. És hát elvégre is ez egy blog, egy szar blog, amiben lehet éssel kezdeni a mondatokat, alapvető helyesírási hibákat elkövetni, stb. stb.. Továbbá nincs is nagyon irány, csak annyit szeretnék, hogy mire 2029-et írunk és eljön az emberi szintű MI, nagyjából tisztázva legyenek a fogalmak, amiről az majd szólni fog (mármint nem a technikai részletek, hogy mi is az SVM, inkább az, hogy lehet tanítani a gépeket és elvárni tőlük, hogy generalizálni tudjanak a tanult dolgokból, valamilyen megkötések mellett ugye) és legyen pár lépcső megemlítve, ha utólag is, az emberek elég rosszul sejtik meg, hogy mi lesz a menő/fontos 15 év múlva.

Szóval ugye azt írtam, hogy az autóvezető MI elég rossz chatbot lenne, és fordítva. Itt persze azonnal be lehet szólni, hogy ez úgy alapvetően helyes, de mégsem, mert ugye az MI-k (meg minden más program és intelligencia is) három alapvető feladatot kell megoldjon (mondhatnánk, lépésből áll): bemenet, elaboráció (ezentúl gondolkodás, nem szeretem ezt az elaboráció szót), kimenet. Márpedig az autóvezető MI-t és a chatbotot nagyon különböző lehetőségekkel látják el, ami a bemenetet és a kimenetet jelenti. Az autóvezető ugye több videokamerával nézi a világot, azontúl gyakran használnak lézeres távolságmérést (LIDAR) és gps helymeghatározást, valószínűleg majd még bővítik az arzenált néhány egyébb szenzorral, lehet egy mikrofon is elkel majd, ha hagyjuk az embereket is vezetni és nem szedjük ki a dudát. A kimenete viszont nem túl bonyolult, van kormány, gáz, fék, bizonyos lámpák, ablaktörlő, néhány folytonos és még pár bináris változó. A chatbot bemenete sokkal egyszerűbbnek tűnik, karaktersorozatok jönnek, a kimenet is ugyanaz, karaktersorozatok. Ha viszont a gondolkodási részfeladatokat tekintjük, akkor sokkal több hasonlóságot találunk, mindkettő kell kövesse a kontextust amiben működik (az egyik autókat, járókelőket, táblákat, a másik a dialógus során feltárt tényeket), kell ismerjen egy csomó tényt a világról (a térképet, a táblák, szemaforok jelentését, a rendőr kézjeleit, ilyenek, valamint egy chatbot kell tudjon egy csomó (pop)kultúrális tényt és kell tudjon rövidebb hosszabb monológot folytatni róla), kell tudjon műveleteket végezni a világot alkotó dolgokkal, rövidebb-hosszabb időre megjósolni a mozgásukat (ha valaki megindul az átjáró egyik oldalán, akkor valószínűleg át fog rajta menni, ha a biciklista jelzi merre fog kanyarodni, valószínűleg ezt meg is fogja tenni, ha az én sávomon piros a lámpa, valamelyik merőleges irányban már zöld, vagy zöld lesz és jönnek majd az autók, illetve egy dialógus dinamikáját, a releváns témákat sorrendbe tenni, hogy haladjon is a beszélgetés, meg időzzön is ott ahol kell). Valószínűleg még rengeteg párhuzamot lehetne vonni a két feladat feldolgozási fázisa között. Ez nem azt jelenti, hogy a két feldolgozási fázist ugyanolyan módszerekkel kéne megoldani, valószínűleg találunk speciális algoritmusokat, amelyek az egyes feladatokat nagyon jól megoldják és nem érdemes más módszerekkel kísérletezni, mert úgysem tudjuk megjavítani a megoldást. De ez nem is azt jelenti, hogy ne léteznének olyan módszerek, amelyek mindkét feladatot ne tudnák megoldani kielégítő módon. Valószínűleg nem ezeket fogjuk használni, minél általánosabb egy módszer, annál nehezebb megjósolni a működését és valószínűleg az autóvezetésnél több garanciát fognak a vásárlók kérni, hogy nem viszi őket halálba az autó, mint a chatbotok vásárlói, hogy nem lesznek depressziósak a sok chateléstől.

Szóval a múltkori következtetésem, hogy nincsenek is mi-teljes feladatok nem is olyan helyes, de egy kicsit mégis, mert szerintem jobb út az, hogy minden feladatot megoldunk külön és a végén csak összerakjuk őket. Ez persze sok különböző szinten történhet, a mostani deep learning revolúció meg pont ellent mond ennek, van egy szuper módszer, amivel nagyon sok MI feladatban új rekordokat állítottak be. De bármit azért nem lehet betanulni, kell egy kis feladatspecifikus mérnöki munka is, legalábbis az emberi szintű MI-hez. A szingularitáshoz már nem kell majd, annak az a lényege, hogy már túllép az emberi machinációk lehetőségein és tényleg a lehető legközelebbről mintavételezi a valóságot és alkot modellt róla.

Ha már ez a mai téma, akartam még arról is írni egy kicsit, hogy ugye rájöttek az okos emberek, hogy a bemeneti és kimeneti fázis is elég bonyolult és ott is elkél a tanulás (adaptivitás). A természet is hamar rájött erre és nagyon jól alkalmazza is, olyan szinteken is, amiket mi nem tartanánk etikusnak, de ő leszarja. Szóval a szem is tömöríti az információt, amit továbbít az agynak, mert ez így hatékonyabb és a csupasz földkutya is feladta a látását azért, hogy ne kaphasson rákot, mert ez így jó neki. A tudomány még nagyon az elején van az ilyen bemenet-kimenet optimalizációk megértésének, de legalább már nekifogtak MI módszereket is használni arra, hogy felfedjék ezeket a rejtélyeket. Mondtam már, hogy az MI-t mindenre lehet használni? Az is fontos, hogy ezek a területek, azaz bemenet, gondolkodás, kiement, eléggé párhuzamosan is tudnak fejlődni, eddig legalábbis ezt tették, csak mostanában kezdenek egyre jobban összekapcsolódni. És mindhárom területen a határ a csillagos ég, ezért lehet majd az emberi intelligenciát messze meghaladó MI-t készíteni. Tekintsünk egy átlagos emberszabású robotot. A bementi részben rendelkezhet mind az öt érzékszervünkkel, de lényegesen kibővítve, valószínűleg lesz majd mindenféle hullámhosszon kamerája és sokkal nagyobb térbeli és időbeli felbontása lesz, mint ami nekünk van, valószínűleg nem csak az arckifejezésünket használhatja majd az érzéseink leolvasására, hanem a pulzusunkat is le tudja olvasni, a lehelletünk széndioxid szintjét, a vérünk cukortartalmát, stb. Valamint hallani fogja, hogy hogyan folytatódik a másik teremben az a beszélgetés, amiről éppen kiviharzottunk. A gondolkodási fázisban hetvenmillió olyan paramétert fog ismerni, amiről nekünk fogalmunk sincs, pl. hogy mikor vettünk utoljára kávét és hány perc múlva dobtuk a poharat a szemétbe, a nap melyik szakában szoktuk a legvidámabb emaileket írni és a tegnap hányig néztük a tévét, melyik könyvben hányadik oldalon tartunk és hova foglaltunk szállást a nyaraláshoz. A kimeneti fázisban meg száz kilós súlyok emelgetése közben jambikus pentaméterben fog tudni beszélni. Egészen jó kis haver lesz egy ilyen emberszabású robot, sajnos, kevés embernek lesz rá pénze. Vagy ha nem is lesz drága, biztos nem akarunk majd röntgen szemeket szereltetni belé. Vagy ha szereltetünk is, azt majd nem használhatja emberek között, csak amikor éppen csillágvizsgálósat játszik az éjszaka a közeli dombon, én tuti nem hagynám, hogy lazsáljon egy percet se. :))

mi teljes

Mivel ez mégis egy blog és ez a 21. század, pontosabban 2014, kezdjük egy linkkel egy gifre, ami a várakozás és a valóság közötti "érdekes" kapcsolatot mutatja be, igencsak sok modellben igaz módon.

Nagyjából ez történt a múlt héten is, amikor egy "szuperszámítógép" végre teljesítette a Turing tesztet. Hamar kiderült, hogy egy egyszerű chatbotról van szó, ami egy Eugen Goostman nevű 13 éves ukrajnai srácot próbál eljátszani, a jelek szerint, elég sikeresen, legalábbis 5 percig. A botot egy orosz és egy ukrajnai fejlesztette és egy angliai nyilvános Turing teszten a birák 33%-át sikerült meggyőznie, hogy ő az ember és nem a másik chat partner. Sajnos nem sok információt találtam arról, hogy működik, de valószínűleg standard chatbot matéria, azaz minimális mondatelemzés, nagyon minimális memória, főként a belső állapotok modellezésére, mint inkább a tárgyalópartner modellezésére és néhány ezer előre megírt mondat, talán egy-két változóval bennük. Vannak már publikus rendszerek, amik mindezt tudják, egy kis ismerkedés után bárki készíthet ilyen chatbotot. Az érdekes talán az, hogy ennyi tényleg elég 5 percnyi társalgás után meggyőzni embereket arról, hogy elő emberrel beszélget. Sokan megírták, hogy ez az egész miért butaság, semmi köze nincs a gondolkodási folyamatokhoz, lehet akár zsákutcának is nevezni. Ezzel én is teljesen egyet értek, de elég szórakoztatónak találom az egész történetet és egy kicsit azért elgondolkodtatónak is. Mindenesetre, ha 5 év múlva nem lesznek olyan hírek, hogy egyre több olyan munkahelyet vesznek át mesterséges intelligenciák, amelyekben 5 percig kell tudni egy relatív szűk témában beszélgetni, akkor azért meg kell jobban vizsgálni mi is történik.

Amiért ezzel a hírrel indítottam az az, hogy pont beleillik a témába, amiről írni akartam, az MI teljes feladatokról. Szóval ez az MI teljes dolog a számítástudományból ered, aminek az egyik fontos kérdése az NP teljes feladatok vizsgálata. Az NP teljes feladatok a nagyon nehéz feladatok, amelyeket gyakorlatilag nem tudunk hatékonyabban megoldani, minthogy szinte az összes lehetséges megoldást kipróbáljuk és megnézzük, milyen mértékben felel meg a céljainknak. Ezekből a feladatokból nagyon sok van és már olyan természetesnek tűnő feladatok is ide tartoznak, mint a hátizsák pakolásának a feladata, azaz adott néhány szám (egy elég kicsi, véges halmaz, gyakorlatilag a tárgyak mérete amiket a hátizsákba akarunk pakolni) és meg kell mondani, melyeket kell kiválasztani (pakolni), ahhoz hogy az összegük egy előre meghatározott érték (a hátizsák űrtartalma) legyen. Nagyon fontos előrelépés volt, hogy rájöttek, hogy ezek az NP teljes feladatok egymásba átalakíthatóak és akkor már csak egy feladatról kell bizonyítani, hogy NP teljes, ha van egy új feladatunk, amiről nem tudjuk, hogy mennyire nehéz megoldani, de a segítségével meg tudnánk oldani egy eddig ismert NP teljes feladatot, akkor bizonyára ő is az kell legyen, másképp lenne egy könnyű megoldása az NP teljes feladatoknak ezen a feladaton keresztül. Igazából még nincs bizonyítva, hogy az NP teljes feladatok nem oldhatóak meg relatív könnyen, csak még senki nem talált ilyen megoldást, de nem tudták bizonyítani, hogy biztosan nincs ilyen megoldás. Egyesek szerint még pár száz évig nem is lesz bizonyítva és ezt simán elhiszem, NP teljes feladatok hatékony megoldására még egyetlen példát sem találtunk a fizikai világban, míg intelligenciára már jó sokat és egyre csak gyártjuk őket, igaz, el is haláloznak (egyelőre) időnként.

A lényeg az, hogy az összes feladat átalakítható egymásba és a széles körű intelligencia is valami ilyesmi, mindenféle feladatok megoldására használható. Ezért találták ki analóg módon az MI teljes feladatok fogalmát, tehát ha megoldanánk egy MI teljes feladatot, akkor gyakorlatilag megoldanánk az összeset. Az első MI feladatot Turing fogalmazta meg, szerencsére elég ködösen, ami szerint ha valakiről chatelés segítségével nem dönthető el (bizonyos valószínűséggel, bizonyos körülmények között, ezek mind elég könnyűre voltak véve a hírben szereplő esetben), hogy ember vagy gép, akkor bizonyára vagy ember, vagy emberszerű gép. Turing egy zseni volt és jó okkal fogalmazta meg ilyen ködösre a tesztjét, ha Turing Verbális Intelligencia Tesztjét alkotta volna meg, akkor vagy régen megdőlt volna, vagy senki meg sem próbálná megoldani. Vannak ilyen jellegű szövegértési intelligencia tesztek, egy-két kutatócsoporton kívül senki nem foglalkozik velük, pedig sokkal közelebb hoznák az igazán hasznos beszélgető robotokat. A chatbotok viszont érdekes dolgok és valószínűleg kerülő úton, ugyanoda visznek majd. Bizonyára sokkal szívesebben beszélgetnek az emberek chatbotokkal és ezzel megteremtik a tanulási algoritmusok bevetésének lehetőségét, mint verbális intelligencia tesztek megoldási stratégiáit részletezik, amelyek nagy része amúgy is teljesen automatikusan megy már, ha magyarázni kell, nagyobb gondban van az ember, mint ha csak meg kell oldani.

Mire is lenne jó egy MI teljes chatbot? Hát mondjuk vezethetne autót, mi csak elmondanánk neki, hogy mit látunk az útból, ő meg, mivel úgy viselkedik, mint egy ember, mondhatná, hogy merre menjünk, mikor fékezzünk, stb. Valószínűleg kb ugyanolyan jól is működne a dolog, mintha egy bekötött szemű emberrel próbálnánk ugyanezt eljátszani, azaz kb. enyhén kanyargós úton szinte zéró forgalom mellett el tudnánk vezetgetni 10 km/h sebességgel. Szóval akkor a chatelési feladat valószínűleg nem MI teljes feladat, mivel egyéb intelligenciát igénylő feladatokat nem lehet vele megoldani. Ugyanakkor megfordíthatjuk a kérdést, mennyire lenne képes egy vezetni tudó MI társalogni. Hát, lehet, hogy a dudát használhatná Morzé kóddal kommunikálni, de nem hiszem, hogy az SOS-nél bonyolultabb gondolatokat kell megfogalmazni a dudakezelés helyes használatához, tehát ez is bukás lenne.

Mit jelent ez? Azt, hogy nem tudom miről írok. Ehhez mondjuk nem kell ennyi szót fosni, szóval haladjunk. Ez azt is jelentheti, hogy nincsenek MI teljes feladatok, legalábbis a klasszikus MI feladatok között, egyik sem elég bonyolult ahhoz, hogy mindenre használható legyen. Ez jó, mert külön-külön akkor több esélyünk van megoldani őket és a végén csak össze kell rakni őket. Továbbá, meg tudjuk vizsgálni, hogy azok a módszerek, amelyek olyan jól működnek egyes feladatokra, miért nem működnek más feladatok esetében és ez jó módszer arra, hogy javítsunk rajtuk. Azt is jelenti, hogy nehéz eldönteni, hogy mi az emberi szintű megoldása egy feladatnak, lehet, hogy egyszer majd lesz egy olyan beszélgető robot, ami el tud vezetni egy autót, teljesen szöveges információk alapján. Persze, valószínűleg, nem egy emberrel fog beszélgetni, hanem egy másik robottal, ami mondjuk jól fog látni és elég széles lesz a szókészlete, hogy jól leírja az útakon uralkodó helyzeteket. Az a jó az MI-ben, hogy szinte minden kis részfeladat az egész rendszer megoldására is használható, valamilyen módon. Pl. a Watson nagyon jól megérti az írott mondatokat, de beszélni eddig csak szavakat tudott. De valószínűleg nem lesz már nagyon nehéz jó mondat alkotó rendszereket készíteni, ha másképp nem, addig próbálkozik mondatokkal, amíg ugyanazt le nem tudja vezetni belőle, mint ami információt éppen el akar mondani. Persze, ezek a próbáljunk ki minden megoldást módszerek elég rosszak, lásd az NP teljes részt, de valószínűleg okos közelítő algoritmusokkal elég jó eredményeket lehet majd elérni. Amúgy is, az ember (gép) mindig csak közelíti az értelmét a dolgoknak, nincs nekik valamilyen belső, egy és oszthatatlan értelme, aminek az ismerete nélkül teljesen sötétben lennénk.

Hát ez most ennyi, mára megúntam. Mivel csak egy más hírről akartam írni, ezért azt is letudom itt. Szóval a HP bejelentette, hogy 2017 és 2020 között megpróbálnak kijönni a teljesen új architecktúrájú gépükkel, aminek a memóriája memrisztor alapú lesz, szóval ugyanolyan gyors lesz mint a mostani RAM, de akkora kapacitása lesz, mint a mostani SSDknek. A proci is meg lesz vadítva, talán használnak benne foton alapú kapcsolatokat a nagyobb részek között, erről nem olvastam semmi részleteset, de aki eljutott idáig, az biztos hallott már erről az irányról a procik fejlesztésében. Szóval lehet, hogy Moore törvénye húzza még egy-két évtizedet és az már elég is lesz. :)

heti hírmondó

Ezen a héten sok érdekes hír volt, de nagyjáról nem fogok írni, de azért megemlítem őket, meg azt is, miért maradnak ki. Persze, mindez nagyon szubjektív, de ezt gondolom mindenki sejti, a blog eddigi bejegyzéseit olvasgatva. Ha valami nagyon fontos kimaradt, akkor lehet kommentelni.

Először is volt 3 grafénes hír. A grafén azért érdekel, mert komolyan foglalkoznak vele a processzorok szilícium alapanyagának lecserélése céljából, ha sikerülne, megint lehetne vadul növelni a gigahertzeket, talán akár terahertzes régiók is összejöhetnek. Mivel szerintem a számítási teljesítmény a legfontosabb összetevő ami még hiányzik a jó kis MI kifejlesztéséhez, ezért szoktam olvasgatni ezeket a híreket, de amíg legalább egy 6502-es szintű procit nem készítenek grafénnel (vagy valami más új anyaggal, ami jobb mint a szilícium), addig nem írok ezekről.

Az Apple is rendesen belecsapott a lecsóba a WWDC-n, de nem annyira releváns az MI fejlődését tekintve amit bejelentettek, inkább csak felhasználási terület. Persze meglátjuk, mire képes az új beszédfelismerőjük, ha jó lesz, lehet írok róla.

A Google 3d-s képfeldolgozásra kihegyezett tabletje is érdekes, de ma kimarad. Azért drukkolok, hogy előbb-utóbb rendesen elterjedjenek ezek a technológiák, jöhetne a streetview 2.0.

Amit a legérdekesebbnek tartottam ezen a héten az az, hogy a Microsoft megpróbálja személyiséggel is felruházni a legújabb mobil operációs rendszerébe (Windows Phone 8.1) épített digitális asszisztenst, a Cortana-t. Szerintem jó dolog az, hogy a Microsoftnak nagyon meg kell harcolnia, hogy a mobil operációs rendszerek piacán az asztali gépek OR piacához hasonló uralomra szert tegyen. Sokak szerint ez már nem is jöhet össze nekik, szerintem még van egy kis esélyük, de valószínűleg a részvényesek hamarabb feladják a harcot, nekik nem annyira hosszú távúak az érdekeik, mint amiket egy operációs rendszerrel ki lehet harcolni. Szóval a lényeg az, hogy ezzel idén belépünk a nagyipari chatbotok világába és lehet, már ki sem fogunk belőle lépni. Ha jól sikerül a start, persze, lehet kiderül, hogy nincs igazán szükség az ilyen dolgokra, az emberek nem akarnak beszélgetni a telefonjaikkal, vagy pénzt nem akarnak rá áldozni, vagy a technológia ami ezt jó minőségben lehetővé teszi még tényleg nincs itt és a legjobb Microsoft kutatóknak sem megy ez még. Az biztos, hogy jót fog dobni a telefonok teljesítményén, azért a felhő alapú beszédfelismerés mégsem az igazi és bizonyára lesz benne komoly dialógus predikció, azért mégis csak megéri majd betömöríteni a Wikipediat és feltenni a telefonra. Szerencsére a Microsoft nem fukar az operációs rendszerének szánt hellyel, simán félretesznek ennek pár tucat gigát a közeljövőben. Sok érdekes feladatot kell majd megoldani, lehet, hogy elég praktikus MI-teljes feladat ez (erről majd máskor).

Bár nem a chatbotokat találom a legfontosabb MI alkalmazási területnek, elég érdekes azért. És nagyon szórakoztató. Emlékszem, amikor 9. oszályban azzal szórakoztunk, hogy a "chatbotunk" néhány tucat előre eltárolt mondatból véletlenszerűen kiírt egyet, már akkor is jó móka volt.