a mai izé elmarad...

... meghallgattam a János Vitézt...

A mai ize

Mi lesz, ha a mesterseges intelligencia amit az emberiseg problemainak megoldasara hozunk letre megtalalja a 9gag-et es nem tud lejonni rola?

Egyelore az internetes memek szaporodasa messze lehagyja Moore torvenyet.

még izék ömlesztve

novemberben egyesek nem borotválkoznak. mások regényírásra adják a fejüket. elhatároztam, hogy minden novemberi hétvégén próbálok írni a blogba. ha lehet, mindkét nap.

csak Bobak iráni származású, Steve valójában szíriai. ennyit a közel-keleti ismereteimről.

a pc éra véget ért, nem azért, mert az Apple csillió iPad-et ad el, hanem azért, mert a Microsoft feladta. a pc-nek nagyon hiányzik egy killer app. erre a Microsoft ahelyett, hogy ezt megcsinálná, inkább beszáll a tablet piacba. most, hogy van nekem is iPadem, nem is síratom olyan nagyon a pc-t. programozni valószínűleg mindig asztalnál fogunk, billentyűzettel, de a többi valószínűleg előbb-utóbb eltűnik. lehet, jobb is így, a számítógépek kikerülnek a szabadba, a való világnak kell majd megfeleljenek, nem egy sarokban kell szípják a port. elkel majd az a 48 magos intel proci.

vajon a Googlenél a youtube feltöltéseket betömörítő gépek száma konstans vagy gyorsabban nő a youtube mint Moore törvénye? lesz ebből még probléma? gondolom csak akkor, ha nem sikerül a tévé társaságokat kinyírni. mi is néztük Baumgartnert ugrani, nem semmi infrastruktúra kellhet 6 millió néző egyidejű kiszolgálásához. tcp/ip-n.

93 júniusában a leggyorsabb szuperszámítógép linpack teljesítménye 60 gigaflop volt, mint egy mostani jobb procié. 20 év múlva mit is fogunk játszani 20 petaflopon? Doom 7-ben az impek minden szőrszála szimulálva lesz. és valószínűleg külön programozót vesznek fel erre az egyetlen feladatra.

a Marson mégsincs metán. viszont van Curiosity. legjobb dolog a heti rendszerességű Curiosity Rover Report.

gondolom mostanában a legnagyobb buzz az amerikai elnökválasztás körül van, szóval akkor kéne szkórolni ebben a sajátvektorban is. Hajrá Obama (bár a béke Nobel díjat akkor sem érdemelte ki, főként miután kilőtte a Recycle Bin-t)!

izék ömlesztve

nemrégiben olvastam egy cikket a h+-on, az agy megőrzéséről. valahogy megmaradt bennem a gondolat, hogy gyakorlatilag minden pillanat veszendő, az agy pontos állapota, ha nem volt lementve, elveszett örökre. a makrostruktúra persze megmarad, de az aktuális állapot elveszik. persze, ezt már megszokta az ember, erre van berendezkedve, igazából az agy nem is lenne képes egy teljes élet összes élményét tárolni, tömöríteni kényszerül és ez a tanulás egyik formája. valamilyen jó kis sajátvektorokat és sajátértékeket tárol, talán valamilyen tanult vagy randomizált projekció mentén. ha mondjuk teljesen elveszne az agy, vissza lehetne valamennyit állítani a makrostruktúrájából az általa kreált dolgok alapján és persze az agyak általános makrostruktúrájának ismeretében. pl. az írás (illetve billentyűzeten pötyögés) egy ilyen kreáció, amit fel lehetne használni a visszaállításhoz. de miről kéne írni, hogy minél jobban állíthassuk vissza? azt hiszem, arra kéne támaszkodni, hogy mi mindent fogunk tudni a többi agyról, szóval csak a sajátértékeket kéne belőni minél jobban, a vektorok összejönnének az általános ismeretek átlagából. mi érdekli a leginkább az embereket? a filmek, a foci, az autók. absztrakt dolgoknak helye nincs, hiába írom le a legmélyebb saját gondolataimat, ha mások nem foglalkoznak vele, fölösleges az egész. mennyit kéne írni? nehéz megmondani, napi 100 szó mire lenne elég? mennyire akarom, hogy rekonstruálhassanak? igazából nem rajtam múlik a döntés, majd a következő, vagy az azután következő generáció dönti el, hogy mit csinál a világban hagyott fizikai és digitális lenyomatommal. lehet, csak annyira kellek majd, hogy szimulálhassák valamilyen híres ember környezetét, hogy őt minél sikeresebben állíthassák vissza.

nemrégiben olvastam az Accelerando-t Charlie Stross-tól. jó volt, tetszett, bár egy kicsit az ütem még nekem, elvakult szingularitás hívőnek is gyors volt, de egy kicsit elgondolkodtatott azért az is, hogy a CC változatot olvastam az iPademen. jó kis könyv volt, érdemes elolvasni, akit valamennyire foglalkoztat ez a téma.