Nem ér ez a film annyit, hogy írjak róla, de mégis fogok, mert nagyon nem értek azzal egyet, hogy jó film, márpedig sok ember dícséri. Aki még nem látta és meg akarja nézni, annak ajánlom, hogy ne olvassa tovább ezt a bejegyzést. Azt még hozzátenném, hogy Pesten láttam, plázában, magyar hanggal, ez számomra eléggé megöli a hangulatot.
A legnagyobb bajom az a filmmel, hogy harmatgyenge a történet. Nagyjából az a motiváció az egész cselekmény mögött, hogy van egy fickó, aki vissza akarná kapni a gyermekeit, de nem teheti, mert körözik az USA-ban, a gyermekei viszont ott vannak. A legegyszerűbb megoldás persze, hogy kérje meg az apósát (ha jól sejtem az az építész Párizsban az), hogy hozza már el őket valami rendes országba (talán Svájc is kizárva :)) fel sem merül, ehelyett nekifog japán energetikai báróknak szívességből gondolatokat beültetni amerikai energetikai bárók fejébe. Közben még a halott felesége mentális projekciójával is küzd, akinek valamiért önálló ötletei vannak és mindenáron az ő (álombeli) életét akarja megkeseríteni. Érdekes lehetett a viszony az asszonnyal (még életében)...
A második legnagyobb bajom az, hogy egy csomó hülyeség és következetlenség van benne, ami egy scifinél nem igazán elfogadható, pl. az álomban bizonyos dolgokban teljesen szabadkezet kap mindenki, másrészt meg fix törvények vannak, pl. az igazán nevetséges, hogy az álomban is kémiai szerekkel tartják fenn a közös álmodást, az idő álomban fix húszas szorzóval való működése pedig egyszerűen abszurd, az agyban nincs még egy agy, nem egy rekurzív struktúra, szóval az álom az álomban az álomban fizikája teljes képtelenség.
Igazából az van, hogy volt néhány (relatív) jó ötlet és nem volt a rendező bácsi elég tökös, hogy Pulp Fictiont csináljon belőle, ezért felöntötte egy érzelmes/antikorporalista szósszal, aminek csak annyi a lényege, hogy elvonja a figyelmünket arról, hogy miért nem oldják meg a problémákat normális, legegyszerűbb, leglogikusabb, legjobb módon. Pl. az egész havas álom nagy része teljesen fölösleges, egyrészt miért kell katonákat plántálni, szerintem nem növeli az életszerüségét a tanácsadó elméjének, főként, hogy ott már mindenki tudja, hogy álmodik. Másodszor, miért nem lehetett a bombákat előre feltenni és csak megnyomni a gombot? Ráadásul, ha már tudnak szinkronizálni zenével, akkor könnyebben is be lehet fejezni egy álmot, mint a zuhanás megélése, egyszerűen a tekintet összpontosítása egy pontra befejezi a Rapid Eye Movementet es vége az álomnak (ezt már próbáltam, működik).
Na és persze ott a vége, ami számomra azt árulja el, hogy a rendező maga sem tudja, mit akart a filmmel, de azért még egy csavart betesz, hátha elvonja a figyelmet az ordító hibákról és majd arról beszél mindenki, hogy mi van, ha az egész csak egy álom. Ez nagyjából sikerült is neki, csak az a baj, hogy én egyetlen emberről tudok, akinek valami jót sikerült kihozni ebből a "Mi van, ha minden hazugság?" kérdésből és őt Gödelnek hívják és a matematikai logika határaival foglalkozott és nem sok embert érdekel a munkája (de ha valaki tud egy olyan filmet mondani, ahol ez működött, beírhatja a kommentben, Total Recall nem ér, abban sem volt minden az alapjaiban megkérdőjelezve, egyedül az, hogy ki is a főhős és mit is akar valójában és végül abban a szellemben fejezte be a filmet, ahogy elkezdte). Ha elfogadom ezt az értelmezést, hogy az egész csak egy álom, akkor én kedvem szerint azt mondanám, hogy egy csúnya kövér kisfiú álmodja, aki most jött ki a Titanicról és a szomorúságát feloldani bement a Mekibe és elaludt két bigmek között és azt álmodta, hogy ő Dicaprio...
(ps. A film vége felé, amikor az öreg álommanó eljött az öreg japi főnökért és beszélgetnek, annyira nevetséges volt a magyar szinkron a puliszkával a szájunkban beszélünk, hogy öregnek hassunk megoldása, hogy szinte hangosan felröhögtem, szerencsére már nem volt sok a filmből.)
(ps2. Lehet ebből még kultfilm, talán 20 év múlva, amikor kezd kibontakozni az ilyen jellegű technológia és kezdjük megérteni az álmodás folyamatait, de azt hiszem, inkább a vicces mellétrafálások kategóriában fog futni...)
16 megjegyzés:
becsületszavamra, a filmnél már csak a beszámolód volt szórakoztatóbb:)))
Egyébként van olyan, hogy álom az álomban. Ehhez nem kell lennie egy agynak az agyban.
Igen, tudom, hogy van álom az álomban, de annak a törvényei már nem úgy viszonyulnak a kezdeti álomhoz, mintha az valóság lenne. Főként ez az idősokszorozás volt nekem sok, azt feltételezi, hogy az agy kapacitása végtelen, márpedig nem az, sőt, nagyon nagyon messze van attól. De ha véletlenül igazuk lesz, kiváncsi vagyok, ki lesz az első aki képes lesz egy millió évet leélni az álmában, hogy megoldja mondjuk a P?=NP feladatot.
Igazából az álomnak ez a koncepciója felvet néhány érdekes kérdést, csak sajnos a premisszák hibásak.
Most, hogy így belegondolok, lehet a rendező egy XXI. századi szcientológiát akar alapítani (olyan szinten azért ez is van, mint Hubbard kezdeti scifijei) és ez lesz az első koan: ha Dicaprio azt álmondja, hogy esik le a Brooklyn bridgeről, ki hallja a csobbanást és hány twitter-pillangó tudja kiementeni a vámpírcsaj karmai közül?
Abban megegyezik a véleményünk, hogy az álmobeli események túl struktúráltak, de tán annak az érzetét akarják közvetíteni, hogy az álomban minden valósnak tűnik...nem tudom.
Viszont widely ismert az a jelenség, hogy az agy képes pár órányi emléket legyártani az ébredés pár másodperce alatt, egyszóval akármi lehetséges. Még az is, hogy valaki ezer évig dolgozik egy egyenleten, s végül rájön a megoldására. Ebben az esetben mondjuk lehet, hogy spontán rájön és kerít köré egy csomó mű-emléket, mielőtt neki állítanak egyet:p
Na igen, igazi álomszerűséget ugye nem lehet filmre vinni, mert akkor 10 perc múlva a közönség fele kimenne, a másik fele meg összehányná magát, 3d-ben méginkább. :) Szóval az okés, hogy nem görbül a képtér meg satöbbi.
Szerintem nem igazán tud az agy másodpercek alatt több órányi anyagot gyártani, inkább csak annak ak képzetét es amikor előhívjuk az emlékeket, akkor szépen valós időben legyártja nekünk és nem tudjuk, hogy ez most lett legyártva, nem valamikor régen. De egyébként az álmok tényleg hasonlóan élődnek meg, mint a valóság, csak ugye bizonyos funkciók ki vannak kapcsolva, vagy éppen túlpörögnek, nehéz eldönteni, szóval szerintem nem az ébredés pillanatában keletkezik az álom, hanem rendesen a REM alatt.
Szerintem egyébként nem az álom maga a film témája, az csak egy eszköz.
Na, most jó sok közhelyet mondtam, jobb ha elmegyek bevásárolni... :)
Nah, lehet, hogy az álom meg álmodás mégis a film témája, mindenesetre ez nem beszédben van kifejtve, az biztos...
Szerintem kár túlságosan keresni a hibákat a technikai részletekben. Ilyen szempontból a legtöbb sci-fi amúgy is többé-kevésbe támadható. Az sokkal érdekesebb, hogy mit tud felépíteni a film az általa felállított szabályokból. Van akinek bejött, van akinek nem. Nekem igen. :)
Nyilván az exponenciális időlassulás szigorúan értelmezve abszurd, de már abba is bele lehetne kötni, hogy az álmok miért ennyire koherensek. De ezek nem is normális álmok, mert jól bedrogozzák őket. Kb. ennyivel el is lehet intézni, hogy miért mások a "szabályok" (pl. nem működik ilyen állapotban a pontra összpontosításos trükk). Az álmok már csak azért sem lynchiek, mert az a lényeg, hogy a célszemély ne tudja megkülönböztetni a valóságtól. :) Ez az egész inkább olyasmi, mint egy "portable matrix kit". :D
Az időlassulást meg szerintem úgy is fel lehet fogni, hogy csupán illúzió. Az tény, hogy úgy érzed, hogy az álmokban lassabban telik az idő, de attól még egyetlen mélységben sem pörög x-szer gyorsabban az agyad.
Nekem a motivációval nem volt problémám. Végre egy nagy blockbuster ami nem világmegmentésről és a megtestesült Gonosz móresre tanításáról szól. Az nem volt megemlítve, hogy a film történései előtt megpróbálták-e elköltöztetni a gyerekeket vagy sem, de, ha jól emlékszem, még a telefonbeszélgetéstől sem volt túlzottan elragadtatva a nagyi.
Én kifejezetten örülök, hogy sokaknak tetszik ez a film. :) Talán van remény, hogy a jövőben nem minden big budget film lesz faék egyszerűségű audiovizuális orgia (ehhez mit szólsz, kedves Cameron? :D).
Lehet, hogy az Inception szabályrendszere kissé izzadsadságszagú, de legalább olyan film, ami nem (csak) a CGI-vel akarja lenyűgözni a nézőt és amit nem elég kikapcsolt aggyal nézni. Látni kell ;)
És ha már itt tartunk: eXistenZ?
Hát nem tudom, neked konkrétan mi tetszett ebben a filmben, nekem semmi. Ha eltekintünk attól, hogy a koherenciát vizsgáljuk, se marad sok, annyira nincsenek nagy akciójelenetek benne, más még mi is kéne? Filozofikus párbeszéd az asszonnyal megint nem egy nagy dobás, látványvilág szerintem eléggé átlagos (igaz, 4.-5. sorból néztem).
A történet szerintem gyengébb mint az Avatar, ott azért volt legalább egy kis karakterfejlődés, ugye ez a varázsszó. A háttér pedig össze se hasonlítható komplexitású.
Nekem semmi gondom azzal, ha a világot menti meg valaki, csak csinálja érdekesen, az se baj, ha nem menti meg a végén.
eXistenZ-et nem láttam, remélhetőleg pótlom valamikor a közeljövőben.
Nekem konkrétan az tetszett a filmben, hogy ötletes, komplex, látványos és végig tele van feszültséggel.
A látványvilág és az akciójelenetek szerintem távol állnak az átlagostól. Az összehajtogatott Párizs, a filmvégi, omladozó álomváros, a forgó/zéró gravitációs jelenetek és még sok más apróság mind emlékezetesek voltak számomra. A fényképezés nagyon jó, és már csak emiatt is van mit nézni.
Az Avatarban levő karakterfejlődést én annyira nem erőltetném. ;) A látványvilága forradalmi, a háttere nagyon aprólékosan kidolgozott. De sajnos egy túlságosan egyszerű és sablonos sztorit kapott.
Hangulatilag is egy kicsit másra számítottam az Avatarnál. Valahogy többnyire nem volt meg az a bizonyos "komoly sci-fi" hangulat. Egy kicsit túl laza, túl... meseszerű. Ezt már akkor éreztem, amikor először belehallgattam a soundtrackjébe. De mindenki tudja, hogy ezt a filmet nem a sci-fi geekeknek készítették...
Mindezek ellenére azért még mindig nagyon tetszik az Avatar. :)
Hmm, hat en sem otletesnek, sem komplexnek, feszultnek aztan vegkepp nem talaltam a tortenetet. Inkabb toldott-foldottnak, eleg gyakran hatasvadasznak (pl. teljesen folosleges volt az a kergetozes talan Mombaszaban, talan csak annyit tudtunk meg, hogy Dicaprio ugyanolyan jol fut, mint az egyeb filmjeiben). Az a szervezet ami ot allitolag uldozi messze nem volt ugy kidolgozva, hogy erdekes legyen.
Na mindegy, szoval nekem nem jott be, ez a lenyeg, attol meg masnak bejohet, de remelem jobb scifiket is latunk meg iden. Max eloveszem a regi jo cuccokat. :)
Zsolt, erre céloztál?
http://www.scribd.com/doc/35539144/pnp12pt
Igen, ez is egy probalkozas megoldani ezt a feladatot, amennyire olvastam a reakciokat, ez sem lesz az igazi, igazabol sokan gondoljak ugy, hogy meg par szaz evig biztos nem lesz megoldva ez a feladat. Alombeli idoben nem tudom mennyi kell majd, de lehetoleg valaki olyan csinalja majd, akinek vagy nem volt felesege, vagy meg el es jo kapcsolatot apol vele, mert kulonben nehez lesz koncentralni a megoldasra. :)
Asszem megpróbálok egy olyan filmet mondani, ahol szerintem ez a dolog működött. Krisztus utolsó megkísértése (The Last Temptation of Christ). Jó régen láttam, de nekem akkor nagyon tetszett.
Amúgy nagyjából egyetértek veled. Az Inception nekem sem jött be.
Hmm, a filmet nem láttam (vagy legalábbis nem emlékszem rá), viszont a könyvet olvastam, na abban tényleg bejött a "vissza mindent, ki akarok szállni". Viszont a végén még a vissza mindennel is vissza. :)) Lehet az a nyitja, hogy a könyvben rendesen ki lett dolgozva a dolog, nem lehetett csak úgy összecsapni, mint egy filmben.
Most olvastam, bar lehet, hogy mar ismered:
The main idea of "Inception": if you run a VM inside a VM inside a VM inside a VM, everything will be very slow.
:D
Nem olvastam, de nagyon jó. :)
Megjegyzés küldése